Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-30 / 24. szám, szombat
S ha tényleg ilyen a szeretet, akkor hogyan tud nyugodtan aludni a hálószobában? Állandóan gyötör ez az érzés. Este ültünk az itteni társasággal a szalonban, ez egy tágas, oszlopos terein, ügyeltem az arcát, ügyeltem a mozdulatait, a szavait, és semmit nem árult el arról a szenvedélyről, mely bármikor kitörhet, ha tényleg van benne ilyen. NÁDAS PÉTER: ÉVKÖNYV 2010. január 30., szombat 4. évfolyam, 5. szám „Nem használnám a szexualitás szót, nem is szeretem, mert nincs köze az érzelmekhez, az erotika megfelelőbb szó, az az istenekkel kapcsolatban is alkalmazható" Nádas Péter és a Párhuzamos történetek Pozsonyban Esterházy Péter után újabb prominens szerzőt látott vendégül a szlovák főváros. Nádas Péter a legutóbb megjelent műve szlovákra történt fordítása alkalmából járt Pozsonyban. SZALON-HÍR A Párhuzamos történetek című teijedelmes regény Paralelné príbehy címen jelent meg még tavaly szlovákul a Kalligram Könyvkiadó jóvoltából, de ünnepélyes bemutatója most volt. Mellesleg ez az első olyan Nádas Péter-mű, mely minden egyéb fordítást megelőzve elsőként szlovákul olvasható. Az ebből az alkalomból szervezett rendezvénysorozat nyitányát a szerző Saját halál című könyvének filmes változata (Forgács Péter rendezése) jelentette, kedden este ezt vetítették (angolul) a szépművészeti főiskolán. Szerdán a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete rendezett nemzetközi részvétellel egész napos konferenciát (a Kulturális Intézetben) Nádas Péter írásművészetének közép-európai kontextusa címmel, s aznap este a Panta Rhei Posta utcai könyvesboltjában mutatták be a szerzőt és könyvét a nagyközönségnek. Képeink ez utóbbi helyszínt mutatják be; aki jelen volt a csaknem kétórás beszélgetésen, annak felejthetetlen nagy élményben lehetett része. A Nádas-életmű szokásos állandó jelzőjén túl, tehát hogy a kortárs európai irodalom csúcsát jelenti, azt tapasztalhatta meg a közönség, hogy a szerző mint irodalomról, kultúráról és emberről társalgó személy is korunk kiemelkedő gondolkodója, akit nagy élvezet látni s hallani. (Mislay Edit beszélgetését Nádas Péterrel az Új Szó a jövő héten közli.) (cs) A könyvbemutató résztvevői: Adam Bíoch, a szerző, Görözdi Judit és Rudolf Chmel Pillantás a közönség soraiba. Az esemény csaknem száz embert vonzott a könyvesházba Nádas Päer és a Párhuzamos történetek szlovák változata: a Paralalné príbehy Szolnoki Júlia fordításában a Kalligramnál jelent meg. A trilógia három részének ríme: Mlkva krajina, V najhlbšej norí, Dych slobody (Peter Procházka felvételei) A hódítók technikai fölénye és az általuk behurcolt betegségek (himlő, tífusz stb.) egy évszázad alatt felszámolták a több száz éves virágzó kultúrákat Indián birodalmak tündöklése és bukása Dél-Amerikában SIDÓ ZSOLT Az európaiak megjelenése előtt több indián birodalom is létezett Dél-Amerikában. A legjelentősebb az inkák, maják és az aztékok birodalma volt. Kolumbusz Kristóf 1492-ben tett felfedezése után megindult a földrész gyarmatosítása. Az első hódítók a spanyolok és a portugálok voltak, akik a pápa által jóváhagyott 1494-es tordesillasi szerződésben osztották fel az Európán kívüli világot. A következő sorokban e három civilizációt szeretném röviden bemutatni az olvasónak. A maják Közép-Amerikában élő civilizáció volt, amelyik már i. e. 10 000-tőlTétezett. I. e. 2 300-tól elterjedt körükben az agyagmű- vesség és a kerámiakészítés, termesztettek kukoricát, tököt; tapasztott, favázas épületekben laktak. A falvaikban 100-500 lakos élt, i. e. 450-tól vannak adatok nagyobb városokról is (2-10 ezer lakos). Három város, Chi- chén Itzá, Mayapán és Uxmal szövetséget kötött, amely kb. i. u. 1 200-ig létezett. A hatalmat Mayapán szerezte meg, uralma 200 évig tartott. Mikor megérkeztek a spanyolok, a királyság már felbomlott, ezzel is megkönnyítve a hódítók dolgát. 1541-re már az egész Yucatán-félszigetet uralmuk alá hajtották, csak az itzák törzse harcolt ellenük két évszázadon keresztül. A maja civilizáció fejlett csillagászattal rendelkezett, a maja naptár ma is lázba hozza tudósainkat. (Ebben 52 év 73 tzolkint, azaz 18 890 napot tesz ki. Az 52 éves ciklus végét szerencsétlen időszaknak tartották, 100 ilyen ciklus alkot egy időszámítási korszakot. Az időszámlálást 5125 évente újból kezdik és korszakonként számolják. Az új ciklus kezdete 2012. december 22-én lesz, amelyet sokan az idő végének tekintenek, holott csak új időszámítási ciklus kezdődik.) A következő jelentős birodalom az aztékoké volt (önmagukat me- xikáknak nevezték). A birodalom a Mexikói-fennsíkon terült el, a Csendes-óceán és a Mexikói-öböl között, létrehozása a 14-15. századra tehető. A birodalom a katonai hatalomra épült, fővárosa Te- nocstitlán volt (itt található a mai Mexikó fővárosa). Az aztékok a 2-12. században vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak, nomád népek voltak. A 13. században délebbre húzódtak, ahol is le- igázták az olmékokat, akiktől átvették katonai szervezetrendszerüket. A birodalom 1521-ig állt fenn, amikor is a spanyol hódítók Hernán Cortes de Monroy y Pizar- ro (1485-1547) vezetésével legyőzték az utolsó azték uralkodót - Cuauhtémocot, aki 1520-tól uralkodott. A spanyolok 1521. augusztus 13-án elfogták és megkínozták: lábait tűz felett égették, hogy árulja el az azték kincsek rejtekhelyét. Az uralkodó a történelmi források szerint szó nélkül tűrte kínzásait, később a spanyolok felakasztották. Emlékét Mexikóban szobrok, utcanevek őrzik mint szabadsághősét. Nevét napjainkban is sok mexikói választja keresztnévként. Utoljára az Inka Birodalmat hagytam, amelyik a legnagyobb terjedelmű volt az összes közül. Fénykorában magába foglalta a mai Peru, Ecuador, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile területeit. A birodalom kiterjedése 2 millió négyzetkilométer volt, 10 millió lakossal. A 13. században a ke- csua néphez tartozó inka törzs hozta létre, központja Cuzco volt, a Titicaca-tó mellett. A spanyolok Francisco Pizarro González (1478-1541) vezetésével tőrbe csalták az inka uralkodót, Atahu- alpát, és meggyilkolták (annak ellenére, hogy az inkák kifizették uralkodójukért a váltságdíjat). A trónon Manko Inka követte, aki szintén harcolt a hódítók ellen, de csatát vesztett. Az uralkodó elmenekült, híveivel új várost alapított - Vilcabambát, amelyet a spanyolok sose foglaltak el. A spanyolok az uralkodót megmérgezték, utódja fia, Szajri Tupac lett. Ő békét kötött a spanyolokkal, de halála után 1561-ben fia, Titu Cuszi Jupanki a harcot választotta. Őt fia, Túpac Amaru követte, aki 1572-ben a várost felgyújtatta, hogy ne kerülhessen spanyol kézre. Lakossága a környező hegyekbe menekült a spanyolok elől; az uralkodót családjával együtt elfogták és kivégezték. A város feledésbe merült, és csak az 1997-2001 között tartott kutatások során fedezték fel újra, 80 km távolságra Machu Picchutól. Az inka civilizáció nagyon fejlett volt. Öntözéses földművelést alkalmaztak, lecsapolták a mocsarakat, bronzeszközöket használtak. Kukoricát, paprikát, babot, burgonyát, gyapotot termesztettek, háziállatokat is tenyésztettek (lámát). Ismerték a téglát és a habarcsot is. A birodalmat mintegy 25 000 kilométernyi út hálózta be, ezek szélessége 2,5-6 m volt. Aranyat, ezüstöt is bányásztak, ami lényegében a vesztüket okozta. Mint azt már egy előző cikkemben írtam, hiteles adatok szerint a spanyolok 1503 és 1660 között 185 ezer kg aranyat és 16 millió kg ezüstöt szállítottak Spanyolországba. Az említett birodalmak az emberi mohóság, a könyörtelen rablás áldozatai lettek. A hódítók technikai fölénye és az általuk behurcolt betegségek (himlő, tífusz stb.) egy évszázad alatt felszámolták a virágzó kultúrájukat.
