Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-30 / 24. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 30. www.ujszo.com TOLLVONÁS A Grammy Awards előtt PUHA JÓZSEF Aholnapi Grammy Awards kap­csán a következő napokban megint a figyelem középpontjá­ban lesz a zene. A zeneipar munkatársai biztosan kiakad­nak a megint szó láttán, szerin­tük ugyanis a zene az utóbbi években nem kap akkora teret, amekkora megilletné, mi, újság­írók sem óvjuk megfelelően a negatív külső hatásoktól, nem erősítjük fel az általuk kongatott vészharang hangját. Alemezcé- gek valóban bajban vannak, hó­napról hónapra csökken az el­adott hanghordozók száma, az illegális letöltés pedig virágzik, mindent egybevetve azonban még sincs baj, legalábbis a nagy piacokon nincs, hiszen például az Egyesült Államokban sosem adtak el annyi zenei árut - dalt, albumot fizikai és digitális for­mátumban, bakelitlemezt, DVD-t, koncertjegyet-, mint ta­valy. A reklám persze kell, fon­tos, hogy a zene minél többször vezető hír legyen. A világ leg­rangosabb zenei díjainak kiosz­tójából, a Grammy Awardsból is csak egy-két napig lehet profi­tálni, de körítéssel, desszerttel, olyannal, aminek láttán a lehető legtöbben elcsábulunk, vagy ami erőszakkal lenyomható a torkon, még napoldg, sőt hete­kig a híradások élmezőnyében tartható. És ezt általában meg is kapjuk! Emlékezzünk csak vissza, 2008-ban a jubileumi, 50. Grammy Awards csillaga egy olyan londoni énekesnő volt, aki alkohol- és drogprob­lémái, pontosabban ezekből adódó balhéi miatt nem vehetett részt a gálán, mivel az USA csak hosszas hezitálás után bólintott rá a vízumkérelmére, és már nem ért volna oda. A hat jelölé­séből ötöt díjra váltó Amy Wine- house-rólvanszó. Napokig azon vitáztunk, jogos volt-e az ameri­kaiak elővigyázatossága, s köz­ben Amy hanghordozóinak for­galma jelentősen megnőtt. Cso­dálkoznék rajta, ha nem előre megírt forgatókönyv szerint tör­téntekvolna a dolgok. Tavaly a legnagyobb győztes az egykori Led Zeppelin énekese, Robert Plant és a bluegrass vezető éne­kesnőj e, Alison Krauss volt - a Raising Sand című albumukkal ötdíjatzsebeltekbe. Ezegy olyan duó, amelyben még sok a kiaknázatlan lehetőség. Előre ki­jelenthetjük, az idei díjkiosztó legfényesebb csillaga a nyolc ka­tegóriában érdekelt, Pennsylva­nia államból származó, húsz­éves Taylor Swift lesz. Valószínűleg ő kapja a legtöbb díjat, de ha mégsem, akkor is ő profitálhatja belőle a legtöbbet. Atízjelölést begyűjtő texasi Beyoncé - bocsánat - már lerá­gott csont, pályája csúcsán áll, benne nincs több potenciál. Tay­lor Swiftnek viszont vannak tar­talékai. ÖvéazUSAtavalyileg- vásároltabb nagylemeze (a 2008 novemberében kiadott Fe­arless) , de abból még sokat el le­het adni, ráadásul Európa csak most kezdi megismerni az éne­kesnőt, mifelénk kell a löket. A lobbi meg működik. S ahol em­berek a döntéshozók, ott a lob­binak nagy szerep jut. Itt talál­kozik a zeneipar és a Grammy Awards. Az utóbbinak ugyanis a zene népszerűsítése az első számú küldetése. George Lucas animáción dolgozik Los Angeles. Első zenés animációs filmjén dolgozik nagy titokban a Csillagok háborúja sorozat atyja, George Lucas. A Halálcsillag terve­it sem őrizték olyan szigorúan, mint az egyelőre cím nélküli számí­tógépes animáció szinopszisát. A produkcióról alig derült ki valami, az azonban kiszivárgott, hogy tündérek is lesznek benne, (mti) Az író kiadója azt állítja, nincs tervben új kötet Mi lehet Salinger fiókjában? MTl-JELENTÉS New York. Mi lehet a szerdán elhunyt J.D. Salinger fiókjában? - találgat a világ arról, hogy a Zabhe­gyező évtizedek óta nem publikáló írója müyen műveket hagyott hátra fiókjában, pontosabban széfjében. Maradtak-e hátra befejezett, de meg nem jelent kéziratok, esetleg mesterművek, vagy érdekességek, netán hirtelen lejegyzett írások? - vetődött fel a kérdés rögtön az író szerdai halálának egy nappal ké­sőbbi bejelentése után. És ha igen, vajon megj elentetik-e őket? Az író képviselői egyelőre nem szólaltak meg az ügyben, irodalmi ügynöke, Phyllis Westberg nem akart reagálni a találgatásokra. Nincs tervbe véve új Salinger- könyv - szögezte le a szerző kiadó­ja, a Little, Brown and Co. A 91 évesen elhunyt író esetle­ges új művéről már régóta kerin­genek pletykák. 1999-ben egyik szomszédja arról beszélt, hogy Salinger hosszú évekkel azelőtt azt mondta neki, legalább 15 publiká­latlan regényt írt, melyeket New Hampshire-i otthonának széfjében tart elzárva. Korábban Joyce May­nard író - egy időben Salinger élet- ' társa - szintén azt állította, hogy a szerző mindennap írt, és legalább két regényét őrzi. Margaret Salin­ger, az elhunyt író lánya 2000-ben megjelent memoárjában apja ala­pos rendszerezéséről írt. Pirossal jelölte azokat a műveket, amelyek nyomdakészek voltak és halála esetén azonnal megjelenhettek, kékkel pedig a még szerkesztést igénylő kéziratokat. „Lenyűgöző béke van a kiadat- lanságban - mondta J.D. Salinger még 1974-ben a The New York Timesnak. - A megjelenés magán­életem szörnyű lerohanása. Ked­velem az írást. Szeretek írni. De csak magamnak írok, a saját örömömre” - mondta akkoriban. Salinger utolsó kötete, benne a Magasabbra a tetőt, ácsok és a Seymour: Bemutatás, 1963-ban jelent meg. 1965-ben a The New Yorker magazin még publikálta az író egyik rövid történetét, de attól kezdve Salinger nem jelentkezett új írással. Peter Pavlač Pozsonyban bemutatott darabját Budapesten Csákányi Eszter főszereplésével viszik színre SzépRóza után Galina Brezsnyeva I________^^ Hatalmas személyiség, azért olyan erős a színpadi jelenléte - mondta róla Peter Pavlač (Helyey Zsuzsa felvétele) Botrányokban gazdag, cir­kusszal és politikával dúsí­tott életéből vajmi kevés került Alekszej Pimanovés Jurij Glocer filmjébe. Gali­na Brezsnyeva, a Szovjet­unió Kommunista Pártja egykori főtitkára, Leonyid Brezsnyev nagydarab lá­nya, a „szovjet hercegnő” életéből egyjól habzó szappanopera is kitelne. SZABÓ G. LÁSZLÓ A fényűző és meglehetősen ki­csapongó természetű Galinát az Egyesült Államokban élő, s külső jegyeiben rá nagyban hasonlító Ludmilla Nyilszkaja alakítja Pima- nov és Glocer filmjében. Brezsnyev 1982-ben halt meg, lánya tizenhat évvel később. Élete utolsó éveiben szinte remeteként - és súlyos alko­holistaként élt Moszkva melletti dácsájában, onnan-vitték be egy eldugott idegklinikára, ahol aztán mindenkitől elhagyatva, teljesen elborulva halt meg 1998-ban. Tíz évvel később már filmvász­non az élete. Peter Pavlač, a Szlovák Nemzeti Színház dramaturgja 2008-ban már a Vörös hercegnőt írja. A da­rabot Zita Furková címszereplésé­vel a pozsonyi Astorka Színház mutatta be. Csákányi Eszter a múlt nyáron egy interjú során szerzett tudo­mást a már futó előadásról, s azonnal komoly érdeklődést tanú­sított iránta. Hetekkel később már a nyersfordítást olvasta, majd át­adta a szöveget Parti Nagy Lajos­nak, akihez korábbi bemutatója, A hét asszonya/SzépRóza-monoló- gok köti. Parti Nagynak is megtet­szik a darab, s Csákányi biztatásá­ra vállalja a magyar színpadra való átírását. A tények, Galina Brezs­nyeva életének kínos epizódjai a Szovjetunióval testvéri viszonyt ápoló országokba is eljutottak, ele­inte ugyan csak nyugati hírforrá­sokból. A kommunista rendszer­nek azonban, amelyben mindez történt, más jellemzői voltak és más nyelvi vonzatokat szült Ma­gyarországon, mint Csehszlováki­ában. Parti Nagy Lajos pedig épp ezt a nyelvi bravúrt igyekszik most meg­teremteni a vörösben izzó, de pezsgővel átitatott darabhoz. Peter Pavlač nem most ismerte meg Csákányi Esztert. Látta őt Dušan Hanák Szeretlek, szeress című 1980-ban készült filmjében. És emlékezett rá Wiesbaden szín­házi fesztiváljáról is, ahol még a Krétakör tagjaként a Feketeor­szágban játszott. A tavalyi nyitrai fesztiválon ugyan nem lehetett ott, a Fédra Fitness internetes fotóit azonban jól megnézte magának. Tasnádi István edzőtermi Fédráját ugyanis Csákányi játssza. És örült, hogy ő kelti majd életre magyar színpadon az apjával fiatal kora óta dacoló, meglehetősen makacs természetű, sokak által szidott és kigúnyolt, sokak által vi­szont jószívűnek és segítőkésznek tartott, örökös mámorban és csil­lapíthatatlan szexuális vágyban égő vörös hercegnőt. Csákányi Eszter Budapestre hív­ta Peter Pavlacot, nézze meg A hét asszonyában, amelyet a Kék és az Orlai Produkciós Iroda mutatott be a Nemzeti színpadán. „Régóta foglalkoztatott, hogy egy egyszemélyes darabot írjak Csákányi Eszternek - így Parti Nagy Lajos. - De pontosabb, ha színházi estének mondom, amely­ben hét nő szólal meg az ő hang­ján, az ő testén, színészetén ke­resztül. Párhuzamos sorsmonoló­gok, helyzetek és mondatok. E hét nő persze egy nő, s az egy persze hét és több. Ami összeköti őket, az egyrészt a nyelv, másrészt a szí­nésznő maga, s persze a nagyon egyszerű, hordozható tér, ahol, amelyben megtörténnek. Megszó­lal a sikeres üzletasszony, a kézi- munka-eíőrajzoló, a pecsenyesori pincémő, a bárzenész, a villamos- kalauznő és végül maga a színésznő.” Ahogy Anger Zsolt, a darab ren­dezője írta: „SzépRóza bekap veled egy ko­nyakot a Gombában. SzépRóza párnájára Gagarin van ráhímezve. SzépRóza élete szép, prózai. Szép­Róza lelke csupa hattyú. SzépRóza lábszára csillog szüretkor. Szép­Róza hintája a hatos villamos. SzépRóza fejére vér és must csö­pög. SzépRóza kíváncsi, mi az a halvacsora...” Hogy milyennek látta Peter Pav­lač Csákányi Esztert a Nemzeti­ben? „Nagyon széles a színészi skálá­ja. A legapróbb részleteket is pon­tosan kidolgozza. Gondolkodó színésznő, minden tudatos nála. Hatalmas személyiség, azért olyan erős a színpadi jelenléte. Minden figurában egészen más volt, de nemcsak a jelmeze és a parókája miatt. Az arca, a beszéde is meg­változott. A gesztusai. Nem értet­tem a szöveget, mert nem beszélek magyarul, mégis az volt az érzé­sem, hogy minden pillanatban ér­tem őt. Nagyon jó választás Galina Brezsnyeva szerepére. Természe­tesen más lesz, mint Zita Furková, hiszen más a habitusa, más az al­kata, a megjelenése. Biztosra ve­szem, hogy valami nagyon szemé­lyeset visz majd a történetbe, hi­szen az előadás utáni beszélgeté­sünk során egyértelművé vált számomra: izgatja őt Galina sorsa.” A szöveg már érik Parti Nagy La­jos fejében. Csákányi Eszter izgatottan vár­ja, mikor veheti kézbe. Most Pozsonyba készülnek. Megnézik az itteni előadást. J. D. Salingernek egyetlen vékony kötettel sikerült kivívnia magának a kultikus regényíró státusát Elment Holden Caulfield szülőatyja MISLAY EDIT Az irodalmi hírnév már csak ilyen. Vannak írók, akik számos kötetet jelentetnek meg, a hálátlan utókor mégis hamar megfeledke­zik róluk. És vannak, akik egyetlen könyvvel is örökre beférkőznek az olvasók kegyeibe, évtizedeken ke­resztül sem veszítenek semmit népszerűségükből. Persze, annak a könyvnek nem akármilyennek kell lennie. Igaz, a szerdán 91 éves korában elhunyt amerikai író, J. D. Salinger nem csupán egy könyvet írt hosszú élete során, hiszen ő a szerzője a Franny és Zooey, a Ma­gasabbra a tetőt, ácsok és a Sey­mour: Bemutatás című kisregé­nyeknek, valamint a Kilenc törté­net című novelláskötetnek is, ám valójában mégis egyetlen könyv­nek, a Zabhegyezőnek köszönheti megingathatatlan, kultikus státu­sát. Holden Caulfield, a 16 éves, esetlen, érzékeny, sebezhető és (Képarchívum) ugyanakkor értelmes, a világra nyitott kamasz vékony kötetkében elférő sztorijával egy legendás (anti)regényhőst indított el a vi­lágirodalom széles országútján. Holden Caulfield történetét meg­születése óta legalább 60 millióan olvasták szerte a világban napjain­kig (ennyi példányban jelent meg a különböző fordításokat is bele­számítva). Tizenévesen egy újság­cikkben olvastam róla először, ahol az ötvenes-hatvanas évek fia­taljainak bibliájaként emlegették. Ez rögtön felkeltette az érdeklődé­semet, és azonnal felkutattam a kassai városi könyvtárban. Hab­zsolva olvastam. (És azóta is még párszor.) Tinédzserkorom legked­vesebb olvasmányélményei közé tartozik. Ami számomra már akkor meglepő volt, hogy az 1951-ben megjelent regény a nyolcvanas években is rendkívül friss nyelvezetűnek, modemnek ha­tott, nem beszélve arról, mennyire eleven, hiteles és szeretnivaló Holden figurája. (Egy jó tanács a mai tizenéveseknek: nem kötelező elolvasni, csak nem érdemes ki­hagyni.) J. D. Salinger kultikusságát az is növelte, hogy a zsidó-ír családból származó író, aki fiatalkorában az amerikai aranyiíjak életét élte, ké­sőbb, sikerei csúcsán elvonult a vi­lágtól, visszahúzódva élt, nem publikált, interjút alig adott. (Ki tudja, mennyi az igazság abban, hogy e „kivonulásnak” az is oka volt, hogy Oona O'Neill, a híres drámaíró lánya, akinek udvarolt, nem őt választotta, hanem a Sálin­geméi jóval idősebb Charlie Chap­lint.) A falon, amelyet maga köré épített, kevesen juthattak át. S a személye köré szőtt legendát talán csak az tépázta meg némiképp, amikor Joyce Maynard amerikai írónő, aki tizenévesen két évig az élettársa volt, Otthon a világban című önéletrajzi regényében ken­dőzetlenül vallott a nálánál majd 40 évvel idősebb íróhoz fűződő vi­szonyáról. Ám ettől még Salinger megmarad Holden Caulfield és a Zabhegyező szülőatyjának. És ez az, ami fontos lehet az olvasóinak, rajongóinak. Köszönet érte, Mr. Salinger.

Next

/
Oldalképek
Tartalom