Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-26 / 20. szám, kedd
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 26. www.ujszo.com Eszenyi Enikő, a magyar kultúra új követe szorosabb magyar-szlovák kapcsolatokat szeretne Ne féljünk egymás nyelvétől „Változtatni kell a gondolkodásmódon..." (Szkárossy Zsuzsa felvétele) A hollywoodi színészszakma díjai Los Angeles. Sandra Bullockot és Jeff Bridgest választotta az év színészének, a Becstelen Brigantyk stábját pedig a legjobb szereplőgárdának a legnagyobb hollywoodi színészcéh, amely a hét végén adta át díjait Los Angelesben. A Televíziós és Filmszínészek Céhe (SAG) szombaton Quentin Tarantino második világháborús filmjének mellékszerepéért Christoph Waltz német színészt is díjazta. Jeff Bridgest álló ovációval köszöntötték színészkollégái: a hatvanéves sztár a Crazy Heart című zenés filmmel érte el az elismerést. A produkcióban egy kiöregedett részeges countrysztárt alakít, aki megpróbálkozik a visszatéréssel. A SAG tagjai nem díjazták sem a hatalmas közönségsikert aratott Avatar című 3D-s sci-fi, sem a kritikusok kedvencének tűnő A bombák földjén című iraki háborús mozi színészeit, és a George Clooney főszereplésével készült, szintén sokat emlegetett Egek ura sem ütötte meg a mércét, (mti) Rendhagyó szlovák-magyar kiállítás Budapesten Kulturális Párhuzamok ELŐZETES Budapest. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében január 28-án, csütörtökön 18 órakor Párhuzamok címmel közös festészeti kiállítás nyílik a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolával. A tárlat lényege a közös gondolkodás és az, hogy a két képzőművészeti gondolatvilág mennyire fedi egymást, attól függetlenül, hogy a politikai légkör mást sugall. Az izgalmas kiállítás a két kulturális centrum közötti közös gondolkodás, együttműködés lenyomata - olvasható a Magyar Képzőművészeti Egyetemnek a tárlattal kapcsolatban megfogalmazott sajtóanyagában. A 200 kilométernyi földrajzi és szellemi távolság a hallgatók munkáiban teljesen feloldódik, a különbségek és különbözőségek helyett párhuzamos gondolatmenetek jelennek meg. A kulturális párbeszéd ilyen módja pezsgő szellemi közeget teremt. A harminc hallgató képei egységes és egyben változatos módon tátják fel a fiatal generáció festészeti látásmódját. A hallgatók a művészeti tradíció és populáris kultúra különböző területeiből, szellemesen és egyéni módon merítenek. Festészetük gátlásoktól mentes, felszabadult, legyen szó kötöftebb formákról, színekkel való játékról vagy utópisztikus víziókról. A tárlatot a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense, Radák Eszter és a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola professzora, Ivan Csudái válogatták össze. A kiállítást König Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, valamint Karol Weisslechner, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola rektora nyitja meg. A kiállítás január 28-tól február 12-ig tekinthető meg az egyetem Barcsay termében, hétfőtől péntekig 10 és 18 óra között, szombaton 10-től 13 óráig, (ú) Pozsonyban kezdte, majd Prágában folytatta külföldi rendezéseit, de egészen Washingtonig jutott Eszenyi Enikő, aki pár nappal ezelőtt a Magyar Kultúra Követe címet kapta az ország határain tül végzett kiemelkedő munkáiért. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az elismeréssel járó oklevél a Kossuth-díj mellé került, amelynek odaítélésében ugyancsak szerepe volt Eszenyi Enikő külföldön végzett sikeres munkáinak. A cseh, illetve a szlovák film- és színházművészet nagyjaihoz színésznőként is közel került. Előbb Rudolf Hrušínskýval játszott Kamon- di Zoltán filmjében, a Halálutak és angyalokban, majd Jozef Kroner partnere volt a Jaro Rihák rendezte Szomorú keringő című szlovák tévéfilmben. Rendezőként aztán Ladislav Chudíkkal, Marián Labu- dával és Jifí Kodettel is dolgozott. Rendezőként 1997-ben kapta első külföldi lehetőségét, a Szlovák Nemzeti Színházban. „Vígszínházi rendezésem, a Heilbronni Katica után keresett meg Martin Porubjak, a pozsonyi Nemzeti dramaturgja, és így született meg a Hviezdoslav Színházban Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátéka. Pozsonyban olyan fogadtatásban volt részem, ami nekem meghatározó volt. A kritikusok díját kaptam az előadásért, ami nagyon nagy elismerés volt abban az évben. Diana Mórová, aki Rosalindát játszotta, az év színésznője lett, Milan Mikulčík Orlando szerepében az év felfedezettje, az évad legjobb díszlete és jelmeze kategóriában mindkét tervezőm nominálva volt a díjra. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztem és a szlovák színészek között. Barátságok, szerelmek születtek, az előadással eljutottunk Prágába, s az ottani siker alapján hívtak meg rendezni a cseh Nemzetibe.” Három Shakespeare-mű (Sok hűhó semmiért, Tévedések vígjátéka, Vízkereszt) után Lope de Vega darabja, A kertész kutyája következett, majd Washingtonban, az Arena Stage-ben Brecht Egy fő az egy fő című drámája. Egyik meghívás hozta a másikat, pedig első budapesti rendezése, Büchner Leonce és Léna című darabja után még ő maga sem sejtette, hogy ez következik. „Egyszerűen így alakultak a dolgok. A Vígszínház Brünnbe és Prágába utazott, s akkor azt találtam ki, hogy a Sok hűhó, amelyet a Vígben is színpadra állítottam, legyen azon az estén igazi színházi csemege, egy nagy meglepetés Prágában, majd Budapesten is. Amikor a Vígszínház a cseh Nemzetiben vendégszerepeit, az ottani Sok hűhó...-ba beálltak a magyar színészek, Budapesten pedig, a mi előadásunkba prágai kollégák, és két nyelven játszották a darabot. Az az ezer néző, aki ezt látta a Vígszínházban, tudja, hogy ez óriási dolog volt. Színházi különlegesség. És korábban Prágában sem volt még erre példa. Ott Kaszás Attila mondta csehül az utolsó monológját, a Vígben pedig Filip Blažek magyarul. Ezt találtam ki. Attilának természetesen könnyebb dolga volt, hiszen a cseh nyelv nem okozott neki akkora problémát, mint Filipnek a magyar. Mi a Sok hűhó... párjaként az_ Össztáncot vittük Prágába, ők az Őfelsége pincére voltam című Hrabal-regény színpadi változatát hozták a Sok hűhó...-val. A Pincér abban az időben emblematikus előadása volt a prágai Nemzetinek. A három Shakespeare-darab után magyar előadást, Örkény István Tóték című darabját rendeztem meg a prágai Divadlo bez zábradlíban, ahol olyan remek színészeket sikerült összehoznom, mint Oldrich Kaiser, Eva Holubová és Bohuš Klepl. Mindennek egyenes következménye, hogy amióta a Vígszínház igazgatója vagyok, A nő vágya című előadásunkat egy cseh csapat hozta létre, s már tervezem szlovák alkotók meghívását is. ” Hogy' mennyire formálta gondolkodását, színházi látásmódját a sok külföldi munka, s hogyan hatott mindez, mennyire inspirálta otthoni tevékenységében? „Egyrészt nagyon sokat tapasztaltam a világban - mondja Eszenyi Enikő -, közelebb kerültem egy másfajta színházi világhoz, másrészt pedig megtanultam, hogy színházat csinálni mindenütt nehéz. Ne gondoljuk, hogy külföldön jobbak a körülmények, s mindenütt vannak jobb és gyengébb előadások. Nyitottabb lettem, új embereket, új társulatokat ismertem meg, és azok az amerikaiak, akikkel együtt dolgoztam, biztosan többet tudnak Magyarországról, mint korábban. Még az édesanyám szülőfalujának a nevét is megtanítottam velük, így ha majd magyarokkal találkoznak odakint, s megemlítik nekik Nagygéc nevét, nem is fogják tudni, hol állt ez a falu, hiszen már eltűnt a térképről.” Szlovák színészei közül Diana Mórovával találkozik a leggyakrabban, de Richard Stanke és Robo Roth is többször felkereste már őt Budapesten. „A múlt évben meghívtak a tren- csénteplici filmfesztivál zsűrijébe. Színészek, producerek, forgatókönyvírók, tervezők is jöttek, akiket Pozsonyból vagy Prágából ismerek. Beszélgettünk, hogy vannak, min dolgoznak. Dančiak úr, aki a pozsonyi Ahogy tetszikben méla Jacques-ot játszotta, sajnos elvesztette a látását, egy asztal mellett ülve azonban megismerte a hangomat. Ahoj Enikő, mondta, de már nem látott. Ez nagyon megrázott. Vele ugyanis rég nem találkoztam, így nem tudtam, hogyan alakult a sorsa. Ami viszont ugyancsak elkeserít: Szlovákia és Magyarország eldurvult politikai viszonya. Engem ez rettenetesen bánt. Nagyon szeretnék változtatni rajta. Mostanában színházi vonalon is nehezebben találjuk mega kapcsolatot, mindenhol tartózkodást tapasztalok, és persze kevés a pénz, a gazdasági válság mindenütt érezteti hatását. A csehek után most szlovák alkotókat szeretnék hívni a Vígszínházba, hogy ezzel is jelezzem: köztünk, művészek között soha nem volt feszültség. A Vígszínház és a Szlovák Nemzeti Színház évtizedeken át szoros kapcsolatokat ápolt, a kölcsönös vendégszerepléseket is folytatni szeretném. Ezt is elölről kell kezdeni, új kapcsolatokat kiépíteni. Azon dolgozom, hogy ők is jöjjenek hozzánk, és mi is mehessünk. Nem könnyű a helyzet, de a szlovák nép is nagyon tehetséges, s ha egymás mellett élünk és összefogunk, az megsokszorozza a tudásunkat. Nem gyengítenünk kell egymást, hanem erősíteni. Változtatni kell a gondolkodásmódon. Ne féljünk egymás nyelvétől, hiszen mindjárt kínaiul és arabul kell tanulnunk. Bár az igazgatói munkám nagyon lefoglal, boldogan dolgoznék ismét Pozsonyban.” Két országba utazik a közeli hónapokban a Vígszínház társulata. Először Romániába, Kolozsvárra, ahol Molnár Ferenc darabját, a Játék a kastélybant, és Bartis Attila Romlását mutatják be, majd Koreába, egy Shakespeare-fesztiválra. Oda Eszenyi Enikő legutóbbi rendezését, az Othellót viszik. évfolyamos Munkafüzet n> Alapiskolák, figyelem! rffi Ismét Tanuljunk az Iblláaísl-ual! Program a tudás közvetítésére - szórakoztató formában SJo Wfíssri A programot a SLOVNAFT támogatja tkező munkafüzet hetedikes tanulók részére készül. Földrajz: A program időtartama alatt (2010.március 8. - április 9.) a munkafüzetet és naponta az Új Szót a tanulók ingyen kapják Amennyiben az Önök iskolája is szeretne bekapcsolódni a programba, kérjük a kért adatokat 2010. január 30-ig küldjék el a katarina.kubikova@petitpress.sk e-mail címre. További információk a 02/59233266-os telefonszámon. Jelentkezési adatok Téma: Az ember hatása a természetre - globális változások Az iskola neve és pontos címe: Telefon:..................................................... E-mail:....................................................... A programba bekapcsolódó tanulók száma: A tantárgyat oktató pedagógusok száma:.
