Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-16 / 12. szám, szombat

Szalon 17

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 16.

Bél Mátyás a XVlll. századi magyarországi és európai tudományos élet kiemelkedő alakja volt, aki európai mércével mérve is jelentősét alkotott.

Egy felföldi polihisztor: (Bél Mátyás 1684-1749)

VESZTRÓCZY ZSOLT

A felső-magyarországi régió az évszázadok folyamán számtalan kiemelkedő tehetséget adott a hazai tudomány és kultúra számára, akiket hosszasan lehetne sorolni. E neves rangsorban kiemelkedő helyet foglal el a XVIII. század tudós polihisztora, Bél Mátyás, aki a korabeli Európában is komoly hírnévre tett szert, és nemrég ünnepeltük születésének325. évfordulóját.

Bél Mátyás 1684. március 22-én született a Zólyom megyei Ocso- ván. Apja, idősebb Bél Mátyás szlovák, míg anyja, Cseszneky Erzsébet magyar nemzetiségű volt. Szülei evangélikus vallású, egyszerű emberek voltak. A fiú tanulmányait Alsósztregován kezdte, majd Besztercebányán és Pozsonyban folytatta, ahol az evangélikus líceum diákja volt. Ezt követően Veszprémben nevelősködött, majd a pápai református kollégiumban tanult tovább. 1704-ben egyházi ösztöndíjjal a hallei egyetemre ment három évre, a teológiai képzés mellett pedig filozófiával, természet- tudományokkal, orvostudománynyal és állatorvosi ismeretekkel is foglalkozott. A város nemcsak a modem tudományok, hanem egy újfajta pedagógiai áramlat, a pietizmus korabeli központja is volt, annak legjelentősebb képviselőjével, August Hermann Franckéval pedig jó barátok lettek. Tanulmányai végeztével tanítani kezdett, és a szászországi Bergenben a helyi gimnázium igazgatója lett.

Bár Bélnek külföldön minden lehetősége megvolt egy kiemelkedő szakmai karrier elérésére, de ő erről lemondva visszatért Besztercebányára. A zólyomi megyeszékhelyen 1708-tól 1713-ig tevékenykedett mint lelkész és oktató. A helyi gimnáziumban először volt tanára, Pilarik János keze alatt dolgozott, majd annak halálát követően ő lett az intézmény igazgatója, vagyis rektora. Mint protestáns szimpatizált a Rákóczi-szabadságharccal, ezért Heister császári generális ki akarta végeztetni, ám az utolsó pü- lanatban mégis kegyelmet kapott.

1714-ben a pozsonyi evangélikus líceumba hívták meg rektornak. ’16-ban nősült, Hermann Zsuzsát vette el, akitől nyolc gyermeke született. ’19-ben a pozsonyi német evangélikus egyház első lelkészévé, vagyis esperesévé választották, tisztségét pedig három évtizeden át viselte. Bél 1749. augusztus 29-én hunyt el Pozsonyban. Művei jórészt kéziratban maradtak fenn, szellemi hagyatékát pedig gróf Batthyány József, a későbbi esztergomi érsek vásárolta meg az örökösöktől. Az iratokat szállító szekér azonban útközben a Dunába fordult, és a szállítmány nagy károkat szenvedett, a maradék pedig legvégül az esztergomi Primáši Levéltárba és az Országos Széchényi Könyvtárba került. Sírja már nincs meg, mivel az evangélikus temetővel együtt ez is áldozatul esett a szocialista „városrendezés”-nek, de életművével maradandó nyomot

hagyott a hazai pedagógia és tudomány történetében.

Bél a tanítást német minta szerint reformálta meg, és Pozsony a hazai pietizmus egyik központjává vált neki köszönhetően. Uj szervezeti és fegyelmi szabályzatot dolgozott ki, a tantervet korszerűsítette, új tárgyakat kezdett el tanítani (pl.: magyar történelem és földrajz, élő nyelvek, természettudományos ismeretek). Bevezette az iskolai anyakönyvet, a tanulmányi naplót, az osztályozást, a tanári értekezleteket és a bemutató tanításokat. Szakított a magyarázat nélküli memorizálással, helyette a szemléltető és kísérletező oktatást részesítette előnyben, ami szintén neki köszönhetően kezdett elterjedni országszerte. Több tankönyvet (német- és magyar nyelvkönyv, retorika) is írt, melyeket halálát követően még évtizedekig használtak.

A polihisztor Bél tudósként is komoly örökséget hagyott maga után, hiszen foglalkozott alkímiával, nyelvészettel, néprajzzal, leíró statisztikával, valamint történet- és földrajztudománnyal. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott a határon innen és túl, műveit magyar, latin, német, valamint egyházi cseh nyelven írta. Pozsonyi háza a korabeli tudományos élet egyik központjává vált, tevékenységét pedig nemcsak a birodalmon belül, hanem Európa más országaiban is elismerték. Több külföldi tudós társaság (pl.: Berlin, Szentpétervár, London, Jéna, Olmütz)

már az életében a tagjai közé választotta, III. Károly magyar király többször is fogadta és nemesi rangra emelte, XII. Kelemen pápa pedig külön kitüntette. Bél 1718-ban elsőként vetette fel egy hazai tudós társaság megalakításának gondolatát, és 1735-ben már ennek működési alapelveit is kidolgozta, ám terve a jezsuiták ellenzése miatt meghiúsult.

Bél hozta létre és szerkesztette az első állandó magyarországi folyóiratot, a latin nyelvű NovaPoso- niensist, amely 1721-22-ben Pozsonyban jelent meg. A lap azonban később a jezsuiták tulajdonába került, és megszűnt.

Mint nyelvész szintén úttörő szerepet játszott. Elsőként foglalkozott a magyar rovásírással, de felfigyelt már a finn-magyar rokonságra is, a Károli-féle Bibliából pedig több részt is újból lefordított.

Bél legfontosabb műve a tudományos szempontból még ma is aktuális Notitia Hungáriáé novae historico-geographica lett, amit később magyarul Az újkori Magyar- ország földrajzi-történelmi ismertetése címen adtak ki. Az anyag- gyűjtést ehhez a hatalmas munkához Bél tanítványai és fiai segítségével végezte, munkájában pedig még Pálffy Miklós nádor támogatta. A mű 1735 és 1742 között jelent meg négy kötetben, és kilenc magyarországi megye, Bars, Hont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Pest-Pilis- Solt, Pozsony, Turóc, Zólyom történelmi, földrajzi, néprajzi leírását tartalmazta Mikoviny Sámuel térképeivel illusztrálva. Bél egy korábbi művében még Szepes megye leírását is elkészítette, a kéziratban fennmaradt Mosonról szóló rész pedig csak a szerző halála után került kiadásra a Notitia ötödik köteteként. A nyomtatásban megjelent öt könyv azonban a szerző által elkészített kéziratos anyagnak csak az egyharmad részét tette ki, így a Bél-hagyaték alapján az elmúlt évtizedekben több más megye leírását is kiadták (pl.: Békés, Veszprém, Heves, Gömör, Sopron, Esztergom, Szabolcs, Zala, Csongrád, Komárom).

Bél Mátyás kapcsán gyakran felmerül az a kérdés, hogy milyen nemzetiségű is volt valójában? Sajnos az ő esetében sem a családi háttér, sem az életút nem segít tisztázni ezt e kérdést, mivel az apja szlovák, az anyja magyar nemzetiségű volt, ő maga pedig haláláig német gyülekezetben szolgált. Bél mindhárom nyelven egyformán jól tudott, s akkoriban ez a fajta több- nyelvűség természetes és elfogadott dolognak számított. Versei, egyházi tárgyú művei vagy tankönyvei német, magyar vagy egyházi cseh, míg fontosabb tudományos művei latin nyelven születtek.

A kérdés tisztázásához le kell szögezni, hogy a XVIII. század első felében még nem létezett a mai értelemben vett nemzettudat vagy nyelvi nacionalizmus, így a nemzetiségi hovatartozás nem számított döntő tényezőnek. Helyette sokkal fontosabb volt a társadalmon belüli helyzet; a korban használatos nemzetfogalom, a „natio Hungarica” ideája szintén e felfogáson alapult. Ennek ugyanis csak a rendi kiváltságokkal rendelkezők lehettek a tagjai, akik viszont egyenlő politikai jogokat élveztek, függetlenül attól, hogy magyar, német, szlovák vagy esetleg horvát eredetűek voltak. Ha a nemzetiségük esetleg mégis szóba került valamilyen értelemben, akkor Hungarusnak nevezték magukat, ami annyit jelentett, hogy magyarországi származásúak függetlenül a nyelvi, etnikai vagy vallási különbségektől. Bélt emiatt, a kor normáinak megfelelően szintén Hungarusnak kell nevezni, nem pedig a ma használatos nemzetfogalmat a múltba visszavetítve magyarnak, németnek vagy szlováknak minősíteni.

Bél Mátyás a XVIII. századi magyarországi és európai tudományos élet kiemelkedő alakja volt, aki európai mércével mérve is jelentősét alkotott. Munkáját azonban, sok más, méltatlanul elfelejtett hazai tudóssal és gondolkodóval ellentétben nemcsak az utókor, hanem már a kortársai is ismerték, így Bél már életében megkaphatta az annak kijáró tudományos és közéleti elismerést. Halála után a „magnus decus Hungáriáé” címmel tisztelték meg, ami magyarra fordítva annyit jelent, hogy „Magyar- ország (Uhorsko) nagy dísze”, bár a legnagyobb dicsőséget számára mégis inkább a Notitia aktualitása jelenti, amit a korszakkal foglalkozó társadalomtudósok mind a ma napig használnak.

_____ VÉLEMÉNY-e ___________________________

Tópart lakóteleppel. (A képet true the lens blogjában találtuk: http://zsele.blog.hu)

Blogmustra

Hány linkelés kell egy rossz forrásmegj dőléshez?

Szerencsés helyzetben elég már egy is. Sok vagy kevés? Attól függ, kinek.

A Népszabadság online ma (hétfő, január 11.) egy hosszabb írásában a szlovákiai „bombaüggyel” foglalkozik - a bombával, melyet ugyebár a poprádi rendőrök küldtek Írországba. A cikket egy ismerősen csengő kommentár mondataival vezeti fel, majd annak rendje s módja szerint meg is

adja, hogy ki írta ezt: .....véli a

bumm.sk kommentárja.” Benne a link. Mely valóban egy bummon megjelent írásra mutat. Pontosabban egy bummon elkezdődő írásra, mely felébe vágva véget ér, a folytatás pedig egy linken érhető el. A link az egyik ismert szlov- magy blogger és hírlapíró blogjára visz minket, ahol az illető Új Szóban leközölt kommentárját találjuk.

A kör bezárult, avagy így lesz egy Új Szó-s kommentárból a bumm kommentálja. A Népszabadságon.

(A bejegyzés Tizedes blogjában olvasható: http ://www. tizedes.

blogspot.com)

Eretneknek lenni

Lehet, hogy valamit elrontottam. Eretnek lettem. A Magyar értelmező kéziszótár szerint az eretnek első jelentése: „Aki valamely vallás hiv. hittételeitől eltérő nézeteket vall.” Ez az idézet további kérdések légióit hozza fel, azonban most szigorú leszek, és csak három kérdést veszek elő. Na jó, négyet. Hogyan és honnan lettem eretnek? Milyen ma eretneknek lenni? Mit lehet tenni, ha már egyszer eretnek az ember?

(A teljes bejegyzés az El Mondo blogon olvasható: http://elmondo. blog.hu)

Mérlegelés

Az utóbbi tíz napomban különböző tevékenységekkel töltött idő (a mai napot kilogikáztam). Eszerint az elmúlt tíz napban a következő dolgokat csináltam:

Munkával töltött idő: 105 óra (43,75 százalék)

Alvással töltött idő: 70 óra (29,2 százalék)

Evéssel töltött idő: 10,5 óra (4,38 százalék)

Utazással töltött idő: 9,5 óra (3,95 százalék)

Minden mással töltött idő - filmnézés, üreges szemmel maga elé bámulás, panaszkodás, szil- veszterezés, játék a haverokkal, kocsmázás, karácsonyozás, családdal beszélés, otthon heverés, reggeli munkába készülés, otthoni céltalan szörfözgetés a neten, internetes posztírás: 45 óra (18,75 százalék).

Ahhoz képest, hogy ebbe a tíz napba beleesett karácsony második ünnepe és szilveszter cakom- pakk, eléggé riasztó adat.

(A bejegyzés Az élet showja blogjában olvasható: http://zelet.blog spot.com)

V slovenčine Hobit

A napokban bizonyos váratlan családi események mellett leginkább Tolkiennel foglalkoztam. A végeredmény soká fog manifesztálódni, de addig is megdöbbentő

megfigyelésről kell számot adnom. A Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézete iránti legteljesebb tiszteletemet fenntartva kérdezem: John Ronald Reuel Tolkien The Hobbit or There and Back Again című regényét miért Hobit címmel szlovákították (neologizmus a magyarították mintájára)? Vajon mely szabályával ellenkezett a HoBBit szlovák nyelvnek?

(A bejegyzés A hírlapíró és a halál blogján olvasható: http:/Aashee. freeblog.hu)

Miféle ellenzék? - 2009 július-december

Mintha csak tegnap lett volna... igazából alig pár hete hívta össze Dzurinda az első, történelmi összellenzéki találkozót - fél évvel a választások előtt. 2009 második fele már „csak” egy elbukott választást hozott az ellenzék számára, az utolsó hónapokra pedig sikerült elérni, hogy a kis és a nagy pártok még az együttműködés látszatát sem utasítják vissza annyira vehemensen. A Híd-MKP rébusz, valamint a Smer választások előtti stratégiája azért jócskán megkeveri még a kártyákat, de a legközelebbi hasonló összegzés csak valamikor a választások után, a nyáron jelenik meg. Köszönöm a figyelmet, egy ügyes politológuspalánta lelophatja innen a szakdolgozatának alapjait, a Szótlan Szemtanú figyelme pedig végre lazább témák felé terelődik.

(A teljes bejegyzés a Szótlan Szemtanú oldalán olvasható: http://bumm.sk/blog/szemtanu)

Vigyázz, ílet! Itt gyüvök!

Újult erőt érzek magamban! Olyan jó érzés levetni depressziónak álcázott lustaságom és kilépni a világba. („Mert olyan, hogy depresszió, nincs is” - Kristóf.) Nem, ezek nem újévi fogadalmak, se nem légből kapott elhatározások, hanem egy ideje érlelődő döntések. (Hogy most ilyen határozott lettem, abban nagy szerepe volt Balázskának, jürgennek, a Forrás kisközinek meg Kristófnak. Hála és köszönet, hogy mellém álltatok és buzdítgattatok:)) Leporoltam régi terveim és most egész komolyan elkezdem őket megvalósítani.

(A teljes bejegyzés ezis-azos blogjában olvasható: http://talicska. blog.hu)

A tíz legszebb német egy ágyban. (A képet szUPjektív blogjában találtuk: http://szupjektiv.sk)