Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-16 / 12. szám, szombat
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 16. A repülőre került robbanóanyaggal kapcsolatban elmondhatom, hogy a felelősök közül senki sem felelős érte. (Peter Gossányi rajza) mmmsmmmmmm HÉTVÉG(R)E Egy nagy rakás gané FIGYELŐ Elszalasztották az esélyeket A 2004-es „narancsszínű forradalom után” a nagy ambíciókkal induló ukrajnai vezetők elszalasztották az esélyeket - magyarázta az MTl-nek Szerhij Hrabovszkij politológus, filozófus a holnapi elnök- választás előtt uralkodó rossz közhangulatot. Az Ukrán Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársa szerint a közhangulat rossz az országban. Az értelmiségi elit összeveszett vagy mély apátiába süllyedt. 1918-1919-ben volt ilyen abszurd a helyzet, amikor minden objektív esély adott volt a vezetőknek, hogy megegyezzenek, megőrizzék az ország függetlenségét és a demokráciát, de önös érdekek miatt elmulasztották, véli a politológus. Bírálta a „törpepártok vezetőit”, akik mind elsők akarnak lenni, s nem képesek megegyezni a köz érdekében. Szerinte Viktor Juscsenko elnök azzal, hogy indul a választásokon, elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy kiemelkedő személyiségként vonuljon be az ukrán történelembe. Bírálta, hogy nem fogadták el a pártfinanszírozási törvényt, minden párt „a pénzeszsákoktól” függ. Míg a 2004. évi választásokat a kis- és középvállalkozók is finanszírozták, a mostanit kizárólag a nagyvállalkozók. „Senki sem mondta: szorítsuk össze a nadrágszíjunkat, hogy kivezethessük az országot a válságból” - mondta. Ukrajnában, ahol a legsúlyosabbak a társadalmi különbségek, a hrivnyának a dollárhoz viszonyított devalválódása miatt a keresetek értéke a felére csökkent, a nagyvállalkozók nem mondanak le megszokott életvitelükről. A politológus felhívta a figyelmet a civil társadalom részvételének hiányára az elnökválasztáson és annak jogi buktatóira. Kifogásolta, hogy az elnökválasztási törvény módosításával kizárták a civil szervezeteket a választás megfigyeléséből, a médiában a törvény tiltja a választási kampányról, a programokról szóló vitát, a civil társadalomnak a politikai reklámokkal és a jelöltek vitájávalkellbeémie. (mti) Az elmúlt másfél hét új fejezetet nyitott a szlovákiai tiltakozó akciók eddig meglehetősen esetlen történetében, a kormányhivatal elé öntött gané pedig parasztian egyszerű, ámde mélyreható szimbolikájával az eddig mindig és mindenkivel dacoló kormányfőt is meghátrálásra kényszerítette. MÓZES SZABOLCS Mert hát mi más miatt is hátrált volna meg a fuvarozók akarata előtt? Talán az ellenzék vagy a média támadásai miatt? Miniszterelnökünk három és fél éves regnálása során számtalanszor bizonyította már, hogy ezek a társaságok tagjait bőszen hányja kardélre, ha kell, akár párosával is. Vagy netán a fuvarozók miatt, akik „törvénytelenül” nehezítették törvényszerető állampolgáraink hétköznapjait, s akikkel még csak tárgyalni sem ült le? Ugyan már, ne vicceljünk! Az eredmény egészen biztosra vehetően a ganénak köszönhető, mely népmesékbe illő módon, metaforikus tükörként jelent meg hétfőn a kormányhivatal előtti aszfaltcsíkon. A gané, mely plátói szerelembe esve ama bizonyos aszfaltcsíkkal úgy döntött, kapcsolatát mélyebbre fonja, s leugrik a furgon platójáról. S lám, megtörtén a baki, az úton termett a kaki. Hőn szeretett miniszterelnökünk pedig Miniszterelnökünk megvilágosodott. Amiről vasárnap azt állította: lehetetlen!, az hétfő délutánra már valósággá vált. hivatala ablakából szemlélve a történteket magára ismert a tárgyban. Tekintete rámeredt a tükörre - mivel eredetileg azt hitte, az az -, s csak akkor vette észre, hogy egy bűzös rakásról van szó, amikor a pártjához közeli agytröszt (minő abszurditás! - Smer és. agytröszt...) rövidítésével egyazon nevet viselő cég alkalmazottai már ellapátolták onnan a tárgyat. Mely után kissé más lett a világ. De csak egy rövid ideig. Miniszterelnökünk megvilágosodott. Amiről vasárnap még azt állította: lehetetlen!, az hétfő délutánra már valósággá vált. Amiben csak legmerészebb álmukban reménykedhettek a sofőrök, az valós kontúrokat kapott. Mert abban a szent minu- tumban kormányfőnk úgy érezte - ott, a hivatal ablakában remegve -, hogy ő nem lehet olyan, mint az a tükörnek vélt tárgy. Cselekednie kell! Másnap aztán belenyúlt a bilibe, az alagút végén pislákoló fény erejével felérő, óvatos reményt hozó történet pedig véget ért. Kormányfőnk maga mellé állította két számysegéd- jét - egy államfőt és egy házelnököt -, és kijelentette: ilyen sem lesz itt többé! Konok ka- mionosok, demokráciát demoralizáló ellenzékiek és médiák, ha legközelebb ilyent tesztek, keményen fellépünk! Nem engedünk, elvégre a magyar fővárosban is csak egyszer volt kutyavásár. De legalább megélhettük, láttuk, hogy van remény. Van, ami Őt is meghátrálásra tudja kényszeríteni. JEGYZET _______________ Ganajozás szlovák módra KÖVESDl KÁROLY Amikor tavaly év vége felé Robert Fico kormányfő nagy mellénnyel kijelentette, hogy a szlovák nyelvtörvény sikertörténet, csak azért nem fakadtunk hahotára, mert érintettjei vagyunk a bárdo- latlan tréfának. Humoráról híres miniszterelnökünk valószínűleg arra gondolt, mennyi pénz fog becsordogálni a törvény megszegőitől beszedett büntetés által az államkasszába. Mert a sikert egyesek így képzelik. Hogy jókedvünk töretlen maradjon, alig billentünk át az évtized utolsó esztendejébe, már sorakoznak is az újabb sikertörténetek. Kezdve a Dublinba küldött plasztikbombával, folytatva az útdíjjal, a szociális miniszter által létrehozott, az Európai Unió által gyanúsnak vélt szociális vállalatok körüli botránnyal bezárólag. Az Interblue-ügy sem úgy fest, mint amely megnyugtató megoldás felé haladna, ezen is buktunk egyjókorát. Mert végső soron minden ballépésnek mi, adófizető polgárok isszuk meg a levét. A vacsorát a kormány hozzáértő miniszterei főzik, a cechet mi áll- juk. Ja, el ne felejtsem a tortáról a habot: Fruni csaknem kiszabadult a börtönből. Mijöhet még? Csak a vak nem látja, a kormány sikert sikerre halmoz, miniszterei mindenhez értenek, csak a dolgukhoz nem. Kaliňák, Vážny, Tomanová - hogy a menesztett aktorokat ne is említsük - elég vaskosan láttatják az országot külföldön, s ennek a sok botránynak legalább annyi haszna van, hogy Szlovákiát egyre kevesebben fogják összekeverni Szlovéniával. De bizony hideg futkos az ember hátán, ha belegondol, hogy idén parlamenti választások lesznek, és nagy a valószínűsége, hogy ugyanez a gárda zötyögteti tovább az ország szekerét. Némi kozmetikázással persze, valakit lelöknek a bakról, valakit felkapnak menet közben a kanyarban, de az irány megmarad. Pazarlás, melléfogások, bundák és lenyúlások, megoldatlan és kiderítetlen állami bűntények szagát sodorja a téli szél, amelybe csípősen keveredik az a talicska gané, amit egy búnak esett, a kamionosokkal szimpatizáló polgár borított ki a kormánypalota elé. így is lehet viccelődni. Bár emberünknek valószínűleg elmegy a kedve a hasonló tréfáktól, mert deresre ugyan nem húzzák, de jó kis büntetésre számíthat. Hogy mit tesz egy taliga trágya, nem tudom, de tartok tőle, hogy jó sok ganéra lesz még szükség tavaszig, nyárig, ha minden ügyhöz akad egy-egy szorgalmas beszállító. Talán nem is a kormánypalota előtt kellene trágyázni az utat, hanem az elnöki palota kertjében, ahol egyik volt elnökünk boldog-boldogtalannal fát ültetett. Lehet, egy-két éven belül az égigémének. KOMMENTÁR Kádertemető? LAKNERZOLTÁN Előrehaladott tárgyalásokat folytat az MDF és az SZDSZ vezetése a közös választási indulásról. Bár Dávid Ibolya türelmet kért a nyilvánosságtól a szövetségi politika ügyében, az MDF kirakós-stratégiájába (darabonként összeszedni és összeilleszteni kisebb-nagyobb szavazói csoportokat) beleillik a mind valószínűbb egymásra találás. Az SZDSZ nyáron megválasztott elnöke egy ideig azt gondolta, képes lesz önálló erőként választásra vezetni pártját. Kétséges, hogy a Retkes Attilát támogató fővárosi erős ember, a rendre két-három lépéssel előbbre járó Mesterházy Ernő ugyanígy gondolta-e Retkes megválasztásának pillanatában. Még nehezebb elhinni, hogy a pártelnök még mindig hitt abban, hogy pártja 176 jelöltet állít, mikor erről beszélt az SZDSZ küldöttgyűlésén decemberben. Ekkor már zajlott az MDF káderszerző akciója, melynek egyik fő célcsoportját a volt SZDSZ- esek jelentették. így vált MDF-es politikussá Kecskemét és Jászberény volt szabad demokrata polgármestere. A parlamenti választás erős szerevezettséget igényel: országosan legalább 132 ezer ajánlást kell összegyűjteni, hogy egy párt elindulhasson, és jelen kell lenni minél több választókerületben. Ehhez jön a „letárolás”: a nagyobb pártok napok alatt ezres nagyságrendben gyűjtenek ajánlásokat, jóindulatuktól függ, hagynak-e teret, levegőt a kisebbeknek. Mivel most nincs olyan nagy párt, amely a kisebbeknek kedvezni szeretne, az MDF-nek (is) magának kell gondoskodnia az ajánlásgyűjtésről. Ehhez jöhet jól az SZDSZ mint szervezet- bár ki tudja, milyen szervezeti potenciál maradt itt az összeomlás után. Az SZDSZ számára az alku a bennmaradás és a fennmaradás egyetlen esélye. Az MDF-SZDSZ közös lista az MSZP számára támaszt konkurenciát: ^kormánypárt célja ugyanúgy az egykori SZDSZ-es tábor megszerzése, mint az MDF-é. Ha létrejön az MDF-SZDSZ együttműködés, akkor az egykori liberális közönség saját politikusai egy részét is viszontláthatja a jelöltek között. Igaz, nem túl ismert személyekről van szó - egykori frontpolitikusokat kormányzati érintettségük miatt nem merte vállalni az MDF -, így vonzerejük is korlátozott. Kérdés, meddig tágítható a politikusi kör, amelynek az újra- hasznosulás lehetőségét kínálja a Demokrata Fórum. A Szent Korona Társaságtól díjat átvevő pártelnök, akinek pártja egy meleg kávézóban tart találkozót egy egykori kisgazda politikus minipártjával, miniszterelnök-jelöltté emeli valahai ellenségét, a volt MSZP-tag Bokros Lajost, a liberális politikai közönség kedvencét, egyúttal meghívja listájára az MSZP-ellenes rendszerváltó MDF néhány politikusát, köztük a Gyurcsány Ferenc feltétlen híveként ismert Debreczeni Józsefet. Mindezt nehéz volna koherens politikaként értékelni. Az MDF azonban igyekszik minél inkább Bokros Lajost előtérbe tolni, mert ő tűnik a legmegfelelőbbnek a volt SZDSZ-közönség legnagyobb részének. A „bátor reformer’ figurájával az MDF az MSZP-táborból is szerezhet szavazatokat. Biztos, hogy a Fórum megkísérli a Fidesszel és a Jobbikkal szembenálló oldal legnagyobb pártjának helyét elfoglalni, amiben segítheti az SZDSZ- szel vaíó szövetkezés, ha reménybeli választói hajlandók szemet hunyni a jelölt-nagybevásárlás felett. Ha nem, akkor az MDF nem újrahasznosítja a régi politikusokat, hanem végső politikai nyughellyé válik a számukra. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG NÉPSZAVA A Népszabadság információi szerint Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt irányításával elkészült az MSZP választási vállalásainak első verziója. A napilap ismerteti, a lista nyolc-tíz pontban mutatja be, mit tenne kormányon az MSZP. A vállalások megfogalmazásakor figyelembe vették azokat a háttérgazdasági számításokat, amelyek szerint 2011-től (háromnégy százalékos GDP-növe- kedés mellett) négy év alatt 2000 milliárdos pluszbevétellel lehet számolni. Ez az összeg adja az ígéretek tervalapját. A Népszabadság forrásai szerint a vállalások között például a nyugdíjkorrekciós program folytatása, illetve a szakmunkás minimálbér további emelése is szerepelhet, igaz, a listát még nem véglegesítették. (mti) További ötrendbeli vesztegetéssel gyanúsította meg a Központi Nyomozó Főügyészség Varga Gergely volt ügyészt - tudta meg a Népszava Fazekas Géza szóvivőtől. A napilap ismerteti: Varga Gergelyt, a Fővárosi Főügyészség korábbi szóvivőjét tavaly júliusban érték vesztegetésen. Kiderült, hogy egy ügyben egyezkedett egy vádlottal arróí, hogy pénzért letöltendő helyett felfüggesztett szabadságvesztést indítványoz a számára. A nővel ráadásul intim kapcsolatba is került. Az újabb gyanúsítások oka, hogy Varga Gergely egy korábbi büntetőügyben két vádlottnak, egy másikban pedig három terheltnek „vetette fel”, hogy ellenszolgáltatás fejében kedvezhet nekik. Varga Gergely március 19-ig biztosan előzetesben marad - írja a Népszava, (mti)
