Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-14 / 10. szám, csütörtök
Vélemény És háttér 7 ' ........... ....................... : www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 14. TALLÓZÓ CBS Tovább romlott Barack Obama amerikai elnök támogatottsága, különösen ami belpolitikai működését illeti. A remény és változás jelszavával hatalomra került Obamá- nak egy hónapja 5 0 százalékra süllyedt a népszerűsége, most viszont már ennél is alacsonyabb, 46 százalékos a mutató. Ez az első alkalom, hogy Obama népszerűségi barométere nem éri el az 50 százalékot. Obama teljesítményét a gazdaság és az egészségügyi reform terén ítélik a leggyengébbnek. A megkérdezetteknek csak 41 százaléka helyesli gazdaságpolitikáját, és 36 százalék tartja jónak azt, amit az egészségügy átalakításával kapcsolatban végez. (mti) a r—»c=n Kevesebb az influenzás, de annál több az útdíjrendszer miatti infarktus (Peter Gossányi rajza A Frankfurter Allgemeine Zeitung a szlovák-magyar viszonyról Tovább romolhatnak a már most is erősen megterhelt kapcsolatok Vég nélküli vita nyelvtörvényről címmel a szlovák-magyar viszonyról közölt terjedelemes elemzést tegnapi számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Bécsi keltezésű írásának alcímében Reinhard Olt, a konzervatív napilap Magyarországgal rendszeresen foglalkozó tudósítója úgy értékelte, hogy a kapcsolatok továbbra is feszültek. Úgy látja, a Budapest és Pozsony közötti vita enyhüléséhez az évforduló idején fűzött remények korainak bizonyultak. Balázs Péter magyar külügyminiszter szerint országa álláspontját erősítette meg az Európai Bizottság főtitkárságának a vitatott törvénnyel kapcsolatos, belső használatra szánt, de nyilvánosságra került jogi értékelése. A külügyminiszter szerint az értékelés megerősít egy sor magyar aggodalmat azzal kapcsolatban, hogy a nyelvtörvény gyakorlati megvalósítása diszkriminálja a több mint 500 ezres szlovákiai magyar kisebbséget. Reinhard Olt szerint a konfliktus enyhüléséhez fűzött reményekben szerepet játszott az, hogy az EBESZ kisebbségi főbiztosa, Knut Vollebaek intenzíven foglalkozik az üggyel, miután mindkét fél közreműködését kérte. A magyar kormány elviekben üdvözölte ugyan Vollebaek legutóbbi, a törvénnyel kapcsolatos állásfoglalását, de nem teljes mértékben elégedett vele - írta a tudósító, ismertetve a főbiztos állásfoglalását. A lap munkatársa idézte ugyanakkor a szlovák kulturális minisztert is, aki szerint „a nyelvtörvény ügye lezárult”. A miniszter szerint országa a főbiztossal együttműködve kidolgozta a nyelvtörvény végrehajtási utasításait, és Vollebaek legtöbb kifogását elfogadta. Bajnai Gordon magyar miniszterelnök ezzel szemben utalt arra, hogy a szlovák nyelvtörvény továbbra is ellentétes az Európai Unió alapértékeivel, továbbá azzal a megállapodással is, amely közte és Fico szlovák kormányfő között jött létre szeptemberi szécsényi találkozójukon. Ha a szlovák fél mindezt nem orvosolja, Magyarország - Bajnai szerint - az emberi jogok strasbourgi európai bíróságához fordul - írta Reinhard Olt. Pozsonyban - mint a továbbiakban írta - aggodalmat vált ki a magyar ellenzék, konkrétan a Fidesz és a kereszténydemokraták bejelentése arról, hogy a külföldön élő magyarok számára haladéktalanul biztosítani kell a magyar állampolgárságot, ha a jelenleg közös frakciót alkotó két párt megnyeri a tavaszi parlamenti választásokat. Ezzel nemcsak a magyar közvélemény-kutatók számolnak, hanem erre számít a szlovák vezetés is. Pozsonyban az állásfoglalás mögött azt a koncepciót látják, amelyet a Fidesz vezetője, Orbán Viktor „a Kárpát-medencében élő magyarok közös jövőjének” formájában fogalmazott meg. Pozsonyban már akkor megszólaltak a vészharangok, amikor karácsony előtt a Fidesz benyújtott egy törvényjavaslatot, melyben választójogot adott volna a külhoni magyaroknak, a javaslat azonban a többségi erőviszonyok miatt meghiúsult. A szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke biztosra veszi, hogy a Fidesz-kor- mány hivatalba lépése után a magyar állampolgársági jog területén várható módosítással a szlovákiai magyarok kettős állampolgárságot kapnak. Emiatt pedig tovább romolhatnak a már most is erősen megterhelt kapcsolatok - írta a tudósító. KOMMENTÁR Megszűnő remények GÁL ZSOLT Az elmúlt napok fejleményei alapján úgy tűnik, hogy újra ugrik az államkassza számára vagy 150 millió eurónyi remélt bevétel. Megszűnt az Interblue, állítólag Tomanová egyik szociális cége is, és az állam a gázolaj magasabb adóján sem fog kaszálni. Abban meg Fico sem hihet komolyan, hogy kampányidőszakban a közigazgatás karcsúsításával teremti meg a kieső bevételek fedezetét. Ha a kormány beváltja a fuvarozóknak adott ígéretét, és a parlament megszavazza a gázolaj fogyasztási adójának csökkentését, akkor mintegy 100 millió euró fog hiányozni a tervekkel szemben az idei büdzséből. Ez nem is lenne olyan hatalmas kiesés, kb. az összeg háromnegyedét könyvelhettük volna el (többlet) bevételként, ha bölcs kormányuk a fölös szén-dioxid-kvótáinkat (15 millió tonnát) a környező országokhoz hasonló áron adja el. Mint tudjuk, nem így lett, a Fico-kabinet addig keresgélt, míg talált a messzi Washington államban egy garázst, és benne egy Interblue Group nevű céget, amelynek fantasztikus üzleti érzékkel sikerült fél áron (tonnánkénti 5,05 euróért) elpasszolnia a C02 kvótáinkat. Ráadásul úgy, hogy még elővásárlási jogot is adott neki további kvótákra (35 millió tonnára) , természetesen fél áron. A nemzeti párti környezetvédelmi miniszterünk olyannyira figyelembe vette a nemzeti érdekeket, hogy olyan szerződést írt alá, amely gyakorlatilag felmondhatatlan. (Erről a Fico-kormányban a környezeti tárca sorrendben ötödik felelőse is meggyőződhetett már.) Az új fejlemény az, hogy az amerikai garázscég már tavaly megszűnt létezni, most marad helyette a svájci Zugban székelő Interblue Group Europe nevű részvénytársaság. Ez azt is jelenti, hogy tulajdonosi struktúrája csaknem megállapíthatatlan. így nem tudni, kitől is pontosan, de azért az ötödik környezetvédelmi miniszterünk próbálkozhat behajtani 15 millió eurónyi összeget, amelyet az Interblue (az amerikai garázsos) ígért, ha Szlovákia megvalósít bizonyos zöld beruházásokat. De elkezdhetünk felkészülni arra is, hogy egy centet sem látunk az összegből, amit jól eldugtak egy svájci zugban... Lehet, hogy hasonlóan végződik Tomanová miniszter asszony kalandja is a szociális cégek kísérleti projektjeivel, amire 26,5 millió eurót különített el tárcája - remélve, hogy ennek jelentős részét az unió finanszírozza. Az összegből sikerült is létrehozni 8 (többnyire Smerhez közeli vezetésű) szociális céget és alkalmazni csaknem 500(!) embert, de az Európai Bizottság ellenőreinek nem tetsző módon. Abártfai és nagyrőcei kísérleti szociális cégben nemrég folytatott vizsgálódás elég volt az uniós küldöttségnek, hogy súlyos hiányosságokat állapítsanak meg. Ezek elég súlyosak lehettek, mert állítólag a bártfai céget már meg is szüntették. Emlékezzünk, ez volt az a cég, amelynek helyzetéről riportot készítettek a köztelevízió Riporterek című műsorának újságírói. Az STV igazgatója először ennek sugárzását akadályozta meg, majd magát a műsort is megszüntette (a válság hatásaira hivatkozva). Összefoglalva: valószínűleg akkora stiklik mentek a szociális cégekben, hogy az unió egy centet sem fizet majd, mi, adófizetők állhatjuk a cechet. De ebben már van tapasztalatunk, hiszen pontosan ez történt a hírhedt faliújság-tenderrel kapcsolatban is. Nincs itt baj, mondja szokása szerint Robert Fico, majd a kormánya a bürokrácia megnyirbálásával előteremti a pénzt. Hát nem fogja, két okból sem. 1. Ha három és fél év alatt ez nem sikerült, akkor aligha sikerül pont a választások előtt. 2. Két minisztérium, meg mondjuk 1000 hivatalnok elbocsátásával kb. annyi pénzt lehet megspórolni, amennyiből minden szlovákiai nyugdíjasnak felemelhetik a nyugdíját - összesen két euróval... KÉZ,IRAT Fejcsóva MIKLÓSI PÉTER Kortársnak lenni nehéz, megterhelő feladat. Az ember mindent’ lát s mindezt közelről. Nincs kibúvó, nincs „ott sem voltam” és effélék. Nincs szemérmes szemlesütés. Aki kortárs, az szemtanú, nem hitvány, gyönge báb. S aki szemtanú, az nem lehet vak, látnia kell, ami látnivaló. És azt is látni kénytelen, ami nem látni való, sót egyáltalán nem való. Hanem egyenesen botrányos. Persze, kortársnak lenni egyáltalán nem szabadon választott feladat. Nem is tagadhatom hát: biz jómagam is kortársa vagyok/ voltam hol ilyen, hol olyan eseményeknek; gyerekkoromtól mindmáig - bő hatvan esztendő alatt - sok kis lakájt láttam a nagy Duna mentében. Kortársként láttam jócskán és közelről balekot és mártírt, tagtársat, elvtársat, kultúrtársat, sporttársat, polgártársat, panelprolit. Kezeltem ügynökkel, akiről álmomban sem feltételezhettem, hogy ő az; és bizonyára mindmáig kezelek olyanokkal is, akikről máig sem tudom, pedig... Laktam olyan belvárosi bérházban, amelynek tizenegy lakása közül kettőben partizánokká vedlett hajdani gárdisták laktak, egy harmadik hajlékba '89 után pedig a Tiso-ál- lam vezető propagandistája tért meg jó negyven esztendei emigrációjából. Apró srácként kortársa voltam Sztálin legjobb cseh tanítványának; no és az sem volt könnyű, amikor hétévesen parancsszóra kellett besötétített utcákon sokadmagammal megsiratni mindkettejük halálát. Kortársa voltam a szovjet típusú szocializmust forszírozó ötvenes éveknek; 1968-ban pedig kortársként, a rakodópart alsó kövén ülve, nemcsak azt láthattam, mint úszik el a dinnyehéj, hanem az orosz csapatok bejövetelét is. És azt, hogy nem véletlenül lett Husák a Dubček-féle vezetés első számú árulója, Brezsnyev hűséges kiszolgálója, egyúttal a prágai szlovák világ (káderdöm- ping) meghonosítója. Természetesen, kortársa voltam a '89-es fordulatnak, amikor a szocproli- ból polgár lett; illetve megcsodálhattam azokat a fiatal és demokrata, ambiciózus képviselőket, akik erejüket s eszüket megfeszítve hirtelen kisajátították maguknak az országvezetést. Érdekes idők. És érdekesek mindmáig, mert kortársként a hétköznapok továbbra is arra kényszerítik az embert, hogy nyitott szemmel-füllel járjon. Igaz, szinte szüntelenül jöhet közben a jogos csóva. A fejcsóva. Ha például hazai magyar élpolitikus szájából olyasmit hall az ember Attiláról, a hunról, hogy az egyesült Európa gondolatának afféle nomád előfutára volt, arról viszont már hallgat a jeles szónok, hogy ezt a dolgot Attila maga alatt képzelte el... De jöhet a kortársi fejcsóva akkor is, ha Szlovákia hivatalban lévő miniszterelnöke Svätopluk nevét dicsőítve mostanában olyan elődöket kreál a szlovák nemzetnek, akik épeszű történészi jóindulattal számos okból sem tekinthetők valódi és egyeneságú elődöknek. Részint mert az önálló szlovák etnikum megjelenése a történelem ködébe vész, részint meg azért, mert nincs az a szikáran objektív vélemény, amely tagadhatná, hogy a honfoglalás óta bizony közös örökség a magyar-szlovák történelem, amelyet István király hivatott megtestesíteni. Pontosabban: István is. Ezért kortársként utalhatok rá: az „új történelemírás” mindig nyitott csapda, amely Európa szívében kizárólag a szlovák önazonosságnak a magyarok ellenében való önmeghatározást teszi vonzóvá. A nacionalisták számára. Sovány vigasz, hogy kortárs nem lehet akárkiből. Erre születni kell. Hát mi beleszülettünk. Ha tetszett, ha nem. De lehet-e itt valahol reklamálni? TALLÓZÓ ADEVARUL A bukaresti napüap az előző naphoz hasonlóan ezúttal is két teljes újságoldalt szentel a Magyarországon betiltott szervezet székelyföldi „alegységének”. Mostani számában leírja, hogy ismeretei szerint milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki be akar lépni a Magyar Gárda Győri Wass Albert Zászlóaljának Székely Szakaszába. A lap szerint az illetőt alaposan megvizsgálják, a lehető legtöbb információt összegyűjtik róla, hogy megállapítsák: megfelel-e a tagsággal járó követelményeknek, „profilja” illeszkedik-e a szervezet tevékenységéhez és céljaihoz. Többféle kérdőívet is ki kell töltenie, amelyeken számos keresztkérdés is szerepel, de elsősorban arra kell válaszolnia, hogy miért akar a szakasz tagja vagy szimpatizánsa lenni. Az újság tudni véli, hogy a tagok kemény fizikai kiképzéseket kapnak az Úz völgyében és az 1801 m magasan fekvő Ma- darasi-csúcson. Alap tévesen azt írja, hogy a kiképző egy bizonyos Magyarosi Árpád Szovátá- ról, vagyis az írás szerzője nem tudja, hogy az illető már nincs életben, tavaly Bolíviában lelőtték. Ismételten idézi a szakasz tevékenységében főszerepet játszó Csibi Barnát, aki nem ismeri el, hogy az említett kiképzések félkatonai jellegűek lennének. A riport másik felében röviden bemutat két másik erdélyi szervezetet, amelyeket a Magyar Gárdához hasonlónak nevez. Ezek a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), valamint az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI). Ez utóbbiakról megállapítja, hogy egyebek között a trianoni szerződés érvénytelenítését és Nagy-Magyarország visszaállítását követelik. Külön keretes ismertetőben a lap a román olvasók kedvéért ismerteti, mi is volt az a trianoni szerződés. (mti)
