Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-13 / 9. szám, szerda
12 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 13. www.ujszo.com A félreértések elkerülése végett időszerűvé vált a Szlovákiában élő külföldi állampolgárok nyilvántartási rendszerének korszerűsítése Támadnak az idegenek...? A megyei választások előtt kapta fel a sajtó a hírt, hogy a korábbi évekhez képest jóval több külföldi állampolgárnak van átmeneti vagy állandó lakhelye Dél- Szlovákia egyes településein. Az ellenzéki politikusok közül többen jelezték, hogy az előttünk álló helyhatósági választások során a helyzet visszaélések alapjául szolgálhat. LŐR1NCZ ADRIÁN Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának képviselője, a parlament emberi jogi bizottságának elnöke közölte: a Galántai járás néhány falvának polgármesterét megdöbbentette, amikor a megyei választások első fordulója előtt kézhez kapták a községben állandó lakhellyel rendelkező, választásra jogosult külföldi állam- polgárokjegyzékét. „Kiderült, hogy a korábbi választások előtti állapotokhoz képest több az idegen egy-egy községben - mondta -, legalábbis a választói névsor szerint. A falvak többségében sosem látták őket, így nem tudják, hogy vendég- munkásokról van-e szó, vagy olyan egyénekről, akik ingatlant vásároltak az adott településen.” A Mátyusföldön több külföldi cég jelent meg az utóbbi években, ezek többsége a munkástoborzó és munkaerő-közvetítő cégek szolgáltatásait veszi igénybe. A „statisztikailag létező” idegenek ezek közvetítésével kerülhettek Dél-Szlovákiába, s feltehetőleg akadtak olyan vállalkozó szellemű helyiek, akik némi ellenszolgáltatás fejében bejelentették őket állandó lakhelyre - anélkül, hogy tettük lehetséges következményeit felmérték volna. A „nagy boom” után A Galántától mindössze kilenc kilométerre található Felsőszeli polgármestere, Dobosy Pál egy jegyzéket mutat, mely tizenkilenc nevet tartalmaz. ,A községbe házasodott külföldieken és az itt letelepedett, a környéken vállalkozó vietnamiakon kívül állítólag ennyi választásra jogosult külföldi él nálunk - mondja. - Nevükből arra tudok következtetni, hogy magyarokról lehet szó, ám személyesen nem volt hozzájuk s^rencsém. Egy részük még az EU-csatlakozás utáni hónapokban jelenhetett meg nálunk vendégmunkásként, hiszen állandó lakhelyként az egykori varroda címét tüntették fel, ahol talán egy hónapig dolgoztak. A választói névsor szerint kilenc külföldinek a községháza az állandó lakhelye, néhányuknak meg a helyi munkásszálló.” A „nagy boom” idején, mondja a polgármester, autóbuszok tucatjai hordták ide az erdélyi vendégmunkásokat, a magán-személyfuvarozók nagy megelégedésére. A munkaerő-toborzás állítólag úgy folyt, hogy a sorba állított jelöltek közül a toborzó belátása szerint választotta ki azokat, akik alkalmasak lesznek a futószalag mellet végzendő munkára. Döntését főképp a zsebébe csúsztatott bankók száma befolyásolta, a fel- készültség, teherbíró képesség alig nyomott valamit a latban. Úgy tűnik, erdélyi testvéreink időközben megelégelhették a munkaközvetítők machinációit, mivel egyre kevesebben érkeznek Galánta környékére. A cégek most távol-keleti vendégmunkásokkal próbálkoznak - nekik még nyugatinak számít a tájainkon kétkezi munkával előteremthető kereset. „Biztosan nem ez a tizenkilenc ember fogja eldönteni a helyi választások kimenetelét - véli Dobosy Pál -, hiszen évek óta nem is láttuk őket. S azt sem tartom valószínűnek, hogy miattuk változnak meg az etnikai arányok a községben.” A másik hullám Seres Lajos, Alsószeli első embere elmondta: a megyei választások előtt tudta meg pontosan, mennyi idegen is él a falujában. „Az ügy jogi hátteréről tudni kell, hogy a külföldi állampolgárok a munkavállaláshoz szükséges iratok intézése során az idegenrendészeten is bejelentkezhetnek állandó szlovákiai lakhelyre - közölte. - Számuk így anélkül változhat, hogy a községi hivatalban ezt nyomon tudnánk követni. Alsószeli esetében különben mintegy húsz-huszonöt külföldi állampolgárról van szó; találkoztunk velük, tudjuk, kiknél voltak elszállásolva, s egy ízben, úgy két évvel ezelőtt magam segítettem elintézni nekik a formaságokat. Főképp Brassó környékéről származó, a galántai Samsung cégnél dolgozó romániai magyarok érkeztek hozzánk, ám tudtommal nem maradtak sokáig. Úgy értesültem, hogy a munkaközvetítő cégek nem éppen korrekt hozzáállása kényszerítette távozásra őket, s a környezetet, a munkaszellemet és a termelési kultúrát sem tudták megszokni. Lassan elkoptak, mindössze néhány építőipari szakmunkás próbálkozott később, nem sok sikerrel.” A helyi választások kimenetelét biztosan nem az idegenek fogják eldönteni, véli a polgármester, ám mindenképp jó lenne, ha változna a külföldi állampolgárok nyilvántartásának rendszere. Az önkormányzatok így legalább tudnák, hányadán is állnak lélekszám tekintetében. A közel kétezer lakosú, fontos kereskedelmi útvonalak metszéspontján fekvő Alsószelit egy másik, sokkal erősebb betelepülési hullám érte el - mégpedig a 60 kilométerre fekvő főváros felől. „Az eladó ingatlanok többségét pozsonyiak veszik meg” - mondja a polgármester; ennek hozadéka majd a 2011-es népszámlálás után mutatkozik meg. Kellemes célország vagyunk A Galántához legközelebb eső kisközség, Taksony polgármestere, Mészáros Márta arról tájékoztat, hogy náluk mindössze nyolc idegen vetette meg a lábát. „Magyarországról, Erdélyből és Csehországból házasodtak ide néhányan - közli -, ők tehát nem a munka, a megélhetés miatt költöztek ide. A gazdasági válság kirobbanása előtt az emberek itt is próbálkoztak magánszállások kialakításával, ám a létszámleépítéseket követően a vállalkozói kedv is alábbhagyott.” A taksonyiakban megvan a kellő összetartás, tudom meg, mely azt diktálja: ne adják el bárkinek a megüresedett ingatlanokat. A körülbelül másfél ezres lélekszámú községben nem élnek romák, a magyar ajkúak aránya hatvanhatvanöt százalék körül van. ,A nyugat-szlovákiai városokból betelepült lakosok állandó lakhelyre is bejelentkeznek hozzánk, s teljes mértékben alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz. Úgy is mondhatnám: beváNem mindig „tiszta" a távol-keletről érkező áru (Somogyi Tibor felvételei) Ahol szinte mindent a vietnami betelepültek uralnak Ideális az lenne, ha az idegenrendészet tájékoztatna bennünket a bejelentett külföldiekről" - mondja Seres Lajos godnak nálunk” - mondja Mészáros Márta. A Galánta környéki falvak lakosainál lényegesen több figyelmet szentel az imigránsoknak, tehát a betelepülőknek az állam. A belügyminisztérium www.imigranti.sk címen honlapot is indított, mely a szlovákon kívül angolul, németül, ukránul és vietnami nyelven közöl általános tudnivalókat az Európai Unió és Szlovákia migrációs politikájáról, a betelepülők jogairól és kötelezettségeiről, valamint a számukra kialakított képzési lehetőségekről, az egészségügyi és szociális ellátásról. Az európai uniós alapokból pénzelt honlapon egyebek közt indiai és vietnami betelepültek vallanak a szlovák rendőrség humánus jellegéről. Az olvasóban joggal merül fel a kérdés: biztos, hogy erről az országról beszélnek...? Benn maradni... A második hazájuknak Szlovákiát tekintő személyek egy külön, zárt csoportját alkotják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság idejéből itt maradt vietnamiak, akik ma főképp kereskedelemmel, vendéglátással foglalkoznak. A hazai vállalkozók nem mindig nézik jó szemmel „térhódításukat”, módszereiket - a dunaszerdahelyi utcák egyikében például a járdát is üzletelésre alkalmas területté nyilvánították, ami néhány helyi kereskedőből felháborodást váltott ki. „Miért vonatkoznak rájuk más szabályok, mint miránk?!” - tette fel a kérdést egyikük. Olykor az önkormányzatoknak is meggyűlik velük a bajuk; nem hivatalos információk szerint például az egyik Csallóközben tevékenykedő, Pozsonyban bejegyzett társaság három éve nem fizetett adót a Du- naszerdahelyen megvásárolt ingatlan után. A rendőrségi hírekből sajnálatos módon egyre gyakrabban derül ki, hogy a vietnamiak egy része az olcsó cipők és ruhák forgalmazása helyett jövedelmezőbb „bizniszbe” kezdett. A nem kis beruházást igénylő marihuánatermesztési „licensz” Magyarországról hozzánk is begyűrűzött; 2009 utolsó napjaiban 1227 tő cannabist foglalt le a rendőrség Somoiján, egy ipari épület átkutatása során. Két vietnami állampolgárt vettek őrizetbe. A belügyminisztérium nyilvántartása szerint 2009-ben a Dunaszerdahelyi járásban 1419, míg a Galántaiban 2080 külföldi állampolgárnak volt állandó lakhelye. Az évközi adatokat tekintve Mészáros Márta: „A taksonyiak megfontolják, kinek adják el a megüresedett ingatlanokat..." ez mintegy 100-200 fős létszám- gyarapodásnak felel meg. Nincs is ezzel semmi gond - Közép-Eu- rópa évezredek óta a népek átjáróháza, a harmadik világban élők számára pedig a viszonylag könnyen elérhető Paradicsom. Ez utóbbi kapcsán persze illenék tudni, hogy a bennmaradás feltételekhez kötött.
