Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-12 / 8. szám, kedd

22 Sport ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 12. www.ujszo.com NHL-érdekesség Lézerrel zavarták a kapust Vancouver. A Calgary Flames hivatalos panasszal élt, miután a klub kapusát lézerfénnyel zavarták a Vancouver Canucks elleni, szom­bati mérkőzésen az észak-amerikai profi jégkorongligában (NHL). A Calgary saját honlapján az edző, Brent Sutter jelezte, hogy már a ta­lálkozó elején valaki zavarta Mäk­ka Kiprusoffot, szóltak a játékveze­tőknek és a rendezőknek, intézke­dés azonban nem történt. „Nevet­séges. Az egész meccsen lehetett látni a kapusunk maszkján a fényt. Nehéz elhinni, hogy nem találták meg, honnan jön a lézer” - tette hozzá Sutter. A meccs után a finn hálóőrt orvosi kivizsgálásra vitték, aztán nem beszélt a sajtóval, (mti) Forma-1 Schumacher Jerezben tesztel Hamburg. Ma Jerezben kezdi meg első hivatalos tesztjét a Forma-l-be hétszeres világbaj­nokként visszatérő Michael Schu­macher. A háromnapos spanyolor­szági felmérőn a Mercedes GP ve­teránja - zárt kapuk mögött - még nem az idei F-l-es modellben kö­röz majd, hanem egy GP2-es ko­csival, amely 120 lóerővel gyen­gébb. A 41 éves német pilóta leg­utóbb tavaly júliusban tesztelt, Mugellóban ült egy Ferrari volánja mögé, hogy beugorjon a Hungaro- ringen megsérült Felipe Mássá he­lyére. Visszatérése akkor egy ko­rábbi motorbalesetéből maradt nyakproblémák miatt hiúsult meg. A Mercedes GP december 23-án je­lentette be, hogy Schumacher há­rom év szünet után visszatér az au­tósport elitkategóriájába. (mti) Schumira háromnapos spanyolor­szágifelmérő vár (TASR/AP-feIvéteI) Vancouver 2010 Kérdéses Gisin indulása Bem. A női lesiklás egyik esélye­sének tartott svájci Dominique Gis­in szinte biztosan nem indulhat a februári vancouveri téli olimpián. A 24 éves versenyző múlt pénteken, az ausztriai Haus im Ennstalban rendezett Világkupa-viadalon szenvedett súlyos térdsérülést, s vasárnap megműtötték. A svájci csapat hétfői tájékoztatása szerint Gisin felépülése több hetet vesz igénybe, s valószínűleg nem vehet részt a játékokon, melyen legerő­sebb számát, a lesiklást február 17-én rendezik meg. A fiatal síző a legutóbbi Vk-sorozatban két viada­lon nyert, és második helyen végzett aszakági pontversenyben, (mti) Tomáš Verner cseh műkorcsolyázó bajnok minden nap az olimpiára gondol, s minden edzésen az ötkarikát látja lelki szemei előtt „Egy tripla rittberger senkit nem hoz lázba” Tisztában van vele, hogy egy parányi megingás is végzetes lehet (Képarchívum) A négyfordulatos férfias ugrás, de nem izmok, ha­nem bátorság kérdése, ál­lítja Tomáš Verner cseh műkorcsolyázó. A 2008-as Európa-bajnokkal nem­csak az ugrásokról, hanem a közelgő téli olimpiáról is beszélgettünk. BŐDT1TAN1LLA Milyen gyakran jár a fejében az olimpia? A hét hat napján edzek, és fo­lyamatosan az olimpiára gondo­lok. Igyekszem elképzelni, milyen lesz, amikor majd ott állok a jég közepén. Már egy világbajnoksá­gon is óriási teher, hogy az ember tudja, legközelebb csak egy év múlva lesz esélye. El lehet képzel­ni, milyen iszonyatos a nyomás az olimpián, hiszen az csak négy­évente egyszer van. Ráadásul egy olimpián nem a Cseh Korcsolyázó­szövetséget képviselem, hanem az országot, a hazámat. Már a kvóta megszerzése sem egyszerű, s ez mind csak fokozza a nyomást. Sok múlik azon, ki hogyan kezeli ezt a helyzetet. Jó példa erre Jevgenyij Pljuscsenko, aki hiába volt tökéle­tesen felkészült 2002-ben, elron­totta az első ugrását a rövidprog­ramban, s ezzel számára véget is ért az ohmpia. Egyetlen másik sport sem ennyire kegyetlen, két­lem, hogy ezt bárki más a műkorcsolyázókon kívül el tudja képzelni. Két program áll ugyan a rendelkezésünkre, de az aranyér­mes álmokat már az első húsz má­sodperc szertefoszlathatja. Éppen ezért kell hozzászoknom az olim­piai feszültséghez. Minden egyes edzésen úgy futom a programjai­mat, mintha az olimpián lennék, minden egyes verseny számomra egy olimpia. Alekszej Jagugyinnak annak idején felfestették az edző­pályája palánkjára az ötkarikát, hogy szokja az érzést. A lelki sze­meim előtt nekem is mindig az olimpiai ötkarika lebeg. A férfiak mezőnye nagyon erős lesz Vancouverben. Nagyon erős? Ez enyhe kifejezés. A fizikai felkészültség mellett annak is nagy szerepe lesz, adott pillanatban ki összponto­sít a legjobban. Próbál valahogy erre felkészülni? Nem igazán. Abban bízom, hogy amit meg tudok csinálni az edzé­sen, arra a versenyen is képes le­szek. Éppen ezért minden edzésen egyben lefutom a rövidprogramot és a kűrt, hogy mire Vancouverbe kerülök, ne kelljen erőnléti vagy technikai problémákkal foglal­koznom. Ha az ember jól felké­szült, a teste szinte magától tudja, mit kell tennie, s gondolkodás nél­kül is sikerülnek a mozdulatok. Mennyire nehéz összeszednie magát egy rontott ugrás vagy egyéb hiba után? Azt hiszem, fejlődöm, s már jobban tudok koncentrálni. A hi­báim általában pillanatnyi fi­gyelmetlenségből erednek, pél­dául kihagyok néhány összekötő elemet, mert már az utánuk kö­vetkező ugrás jár az eszemben, aztán az ugrás sem sikerül. Ám ha ilyesmi előfordul, azonnal el kell felejtenem, és folytatni a progra­mot, mintha mi sem történt volna. A legapróbb figyelmetlenség is végzetes következményekkel jár­hat - gondoljunk csak a sportlövő Matt Emmonsra, aki hiába veze­tett az olimpián, az utolsó lövés­nél a sajátja helyett a szomszédja céltáblájára lőtt. Hányszor fordul elő ilyesmi egy olyan kaliberű sportolóval, mint ő? Soha! Csak egyszer, az olimpián, s ez az aranyérmébe került. Tisztában vagyok vele, hogy egy parányi megingás is végzetes lehet. Az elmúlt időszakban a férfi műkorcsolyázás egyik központi témája volt, hogy szükség van-e a négyfordulatosra vagy sem. Sokak szerint tül kockázatos. Hát persze, hogy kockázatos nekik, ha folyton elesnek belőle! A négyfordulatos férfias ugrás. Nem úgy értem, hogy ez valami macsó elem lenne, vagy különleges izom­erőt igényelne. Nem, a négyfordu­latos nem izmok, hanem bátorság kérdése. Van-e az emberben elég bátorság, hogy gyakorolja, hogy belerakja a programjaiba, s aztán, ha eljön az ideje, mindenkinek megmutassa? Sokszor hallhatjuk versenyek után, hogy ez vagy az a versenyző inkább kihagyta a négy­fordulatost a kűrjéből, mivel a be­melegítésnél nem ment neki. Ve­lem is előfordult már, hogy edzé­sen meg a bemelegítésnél egyet­lenegyszer sem sikerült ez az ug­rás, a versenyben mégis megpró­báltam. Nem gondolom, hogy a négyfordulatos a műkorcsolyázás alfája és ómegája, viszont elvá­rom, hogy ha tökéletes programot mutatok be, remek koreográfiával, lépéssorokkal, forgásokkal, hibát­lan triplákkal plusz egy vagy két négyfordulatossal, akkor ennek megfelelő pontszámot is kapok. A közönség is szereti ezt az ugrást, hozzátesz a verseny presztízséhez. Kit érdekelt volna Jagugyin és Pl­juscsenko rivalizálása négyfordu­latosok nélkül? Nekik a tripla axel automatikus volt, az döntött köz­tük, ki ugrik négyfordulatost, vagy ki ugrik kettőt. A négyfordulatos nélküli program is lehet teljes, szó­rakoztató, szép, de hiányzik belőle az izgalom. Egy tripla rittberger senkit nem hoz lázba. Bezzeg egy négyfordulatos toeloop-tripla to­eloop kombináció... Az már telje­sen más kategória! Idei rövidprogramjában Zor- ba, a görög, a kűrben pedig a keresztapa figuráját személye­síti meg. Könnyebb beleélnie magát a programokba, ha nem­csak a zenére, hanem a törté­netre is támaszkodhat? Ez nagyon sokat segít. Nagyon hálás vagyok a szurkolóimnak, lá­tom a zászlókat és a transzparen­seket, fantasztikus érzés, hogy támogatnak, biztatnak, de ott lenn a jégen egyedül vagyok. Nincs velem senki más, csak Zor- ba, illetve Michael Corleone. Az­tán egyszeriben ott teremnek mel­lettem a mellékszereplők is. Ami­kor a rövidprogramomban rúgó mozdulatot teszek, Bobulinát bil­lentem fenéken. A kűrben meg a halál jelenik meg, meghal a fele­ségem, gyötrődöm, dühöngök, bosszúra vágyom... Az ilyen ré­szek segítenek, hogy jobban átlé­nyegüljek, a teljes szívemet bele kell adnom a korcsolyázásomba. Amikor egy sajtótájékoztatón megkérdezték, ön szerint kik végeznek a dobogón az olimpi­án, azt felelte: Petrenko, Urma- nov, Sabovčík. Előre kigondolta ezt a választ, vagy akkor jutott eszébe? Abban a pillanatban ugrott be, mert nagyon idegesítenek az ilyen kérdések. Mégis honnan tudhat­nám? Honnan tudhatná bárki is? Ki gondolta volna tavaly a vb előtt, hogy Evan Lysacek lesz a világbaj­nok? De nagyszerűen korcsolyá­zott, és ő nyert. Ráadásul most többen visszatérnek... A többiek­kel viszont nem törődöm, csak azt tudom biztosan, hogy február 16-án Zorba, február 18-án pedig Michael Corleone leszek. Az érme­seket azonban soha nem lenne bá­torságom megtippelni. A visszatérőkről, Pljuscsen- kóról, Lambielről mit gondol? Az rendben van, ha valaki úgy érzi, továbbra is szüksége van a versenyek izgalmára, az adrena­linra, ha rájön, hogy a gálákból és a vég nélküli partikból valami hi­ányzik. Térjen csak vissza, de én úgy gondolom, mindenkinek megvan a saját korszaka, s ez egy­szer véget ér. Ha a visszatérők be­tartják a szabályokat, állok elébe, hogy összecsapjak velük, ám ha azt várják, hogy pusztán a nevük miatt kapják a pontokat, megve­tem őket, mert nem helyes, ha va­lakinek azért is pont jár, mert egykor olimpiai bajnok volt. Több korcsolyázó már előre bejelentette, hogy az olimpiai szezon után visszavonul. Ön nem fontolgat ilyesmit? Egyelőre élvezem a korcsolyá­zást, s amíg így lesz, nincs okom befejezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom