Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-12 / 8. szám, kedd
16 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 12. www.ujszo.com A kelő növényeket átsegítik a kezdeti időszakon Csávázási módszerek ISMERTETŐ Megfelelő káliumtrágyázás mellett is gyakran káliumhiány-tünetek figyelhetők meg a növényeken A káliumfixálás jelensége és okai A napraforgó káliumigényes növény (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) A csávázással különböző növényvédő szereket visznek fel egyenletesen a vetőmagvak felületére. A kórokozók elleni csávázással a kelés, a csírázás időszakában fellépő fertőzéseket előzik meg. A kezelés során a magvak héjára felvitt szerek a talajnedvesség hatására feloldódnak és csíravédő hatásukkal a kis növényeket átsegítik a kezdeti nehéz időszakon. A nedves alapú csávázás során három különböző technológiát alkalmaznak. A nedvesítő csávázás esetén a por alakú vegyszereket a csávázás megkezdése előtt vízzel kell elkeverni. A csávázás minősége szempontjából jobb minőséget adnak a gyárilag készített szuszpenziók, amelyek vízzel tovább hígíthatok. A harmadik megoldás a szerves vegyületben oldott csávázószerek alkalmazása, amelyeknél azonban a hígítás körülményes, párolgásuk miatt pedig veszélyeztethetik a környezetet. Ugyanakkor kiválóan tapadnak a magra és viszonylag kis mennyiségben is felhasználhatók. Az említettektől fejlettebb csávázási módszer az inkrusztálás. Ennél az eljárásnál több rétegben visznek fel vegyszereket a vetőmagra. A tapadás fokozása érdekében ragasztó anyagokat is felhordanak a felületekre, ennek következtében az eljárás végén összefüggő burkolat fogja körül a magot. A kertészeti növények magcsá- vázására főleg kaptán és manko- ceb hatóanyagú szerek terjedtek el. A kereskedelmi forgalomba hozott fémzárolt vetőmagok a vetőmagüzemben az igények szerint megfelelő kezelésben részesülnek. A saját termesztésű vetőmagok felhasználásakor azonban ezt a műveletet szakszerűen és pontos adagolással a gazdának kell elvégeznie. Ha az adagolt csávázószer kevés, a várt védőhatás elmarad. Ha túl nagy az adagja, az a vetőmagok csírázóképességének romlását, a környezet felesleges vegyszerterhelését okozza. A vetőmaggal terjedő betegségeket úgy előzhetjük meg, ha megbízható forrásból származó, tisztított és csávázott vetőmagot használunk, (w) A réti agyagokon és agyagos láptalajokon megfelelő káliumtrágyázás mellett is gyakran káliumhiány-tünetek figyelhetők meg a növényeken. Ilyen esetekben a talaj konkurense a növényeknek, ugyanis nem hozzáférhető formában köti meg (fixálja) a trágyákkal bevitt káliumot. ISMERTETŐ Hogyan magyarázható ez a jelenség? A háromrétegű illit típusú agyagásványok rétegrácsai folyamatos káliumelvonás esetén a széleken kitágulnak, a káliumionok helyét kalciumionok foglalják el. A rétegek kitágulása azonban csak akkor következik be, amikor a felületen megkötött, kicserélhető káliumkészlet már kimerült, és a rétegrácsok törésfelületein megindul a káliumtartalékok leadása. Az illitrácsok rétegeit összekapcsoló káliumionok teljes kicserélődésével jön létre a vermikulit ásvány. Amikor olyan talajokba jut a káliumtrágya, melyekben sok a kitágult illitrács, vagy nagy a vermikulit részaránya, a káliumionok nagy sebességgel kötődnek meg a káliumban elszegényedett ásványok rétegrácsai között. A rétegek ismét szorosra záródnak, és az ilyen módon fixált kálium csak igen kis mennyiségben jut a talajoldatba, vagyis nem hozzáférhető a növények számára. A káliumot erősen fixáló talajokra jellemző, hogy jól látható káliumhiánytünetek észlelhetők a kultúrnövényeken, szélsőséges esetekben teljes terméskiesés jöhet létre. A káliumban erősen elszegényedett termőhelyeken a talaj káliumfixáló kapacitását, vagyis azt a tulajdonságát, hogy a trágyák káliumionjait a rétegrácsok között a növények számára nem hozzáférhető módon képes megkötni, meg kell szüntetni. A talajt nagy káliumadagokkal kell telíteni. A telítés során összezáródnak a rétegrácsok és lehetővé válik a növények számára hozzáférhető, kicserélhető káliumkészletek feldúsu- lása az agyagásványok felületén. Bár a káliumfixálás jelensége a réti agyagokon és agyagos láptalajokon a legszembetűnőbb, hatása nemcsak ezekre a termőhelyekre korlátozódik. Szinte valamennyi nyerslösz - az agyagtartalomtól és képződési viszonyoktól függő - kisebb vagy nagyobb mértékű ge- ogén eredetű káliumfixáló tulajdonsággal rendelkezik. A löszön kialakult talajok feltalajában a ká- liumfixáló-képesség káliumtrágyázással csökkenthető, a növények számára hozzáférhető kicserélhető káliumkészletek az agyagásványok felületén pedig növelhetők. Mindez fontos előfeltétele a lösztalajok nagy termékenységének. Azokon a termőhelyeken, melyek káliummal rosszul ellátottak, és még fixálnak is, a káliumtrá- gya-adagok nagysága meg kell hogy haladja a vetésforgó nettó káliumszükségletét (a terméssel elvont nettó mennyiséget). Ezáltal a talaj és a növény káliumszükséglete egyaránt biztosítható. Gyakorlati tanácsként elmondható, hogy a kis AL-K értékek esetén az agyagtalajokon fennáll a káliumfixálás veszélye. Ez esetben speciális szaktanácsadásra van szükség, a K-fixálóképesség vizsgálata alapján. (Forrás: Kálium - termésbiztonság és minőség) (Képarchívum) Ugyanazon fajtára egyidőben csak az egyik vagy a másik oltalmi forma érvényesíthető - a nemesítőnek el kell döntenie, melyiket alkalmazza A vetőmag közösségi fajtavédelme az EU egész területén érvényes EU-ISMERTETŐ Másfél évtizeddel ezelőtt, 1995. április 27-én az Európai Unió tagországaiban egy olyan fajtaoltalmi rendelkezés lépett életbe, amely lehetővé teszi, hogy egy fajta egy eljárás keretében az EU egész területére érvényes ún. közösségi fajtaoltalomban részesüljön (2100/94. sz. rendelet és 1768/95. sz. végrehajtási rendelet). Természetesen ez nem érinti az eddigi lehetséges tagországonkénti fajtaoltalmat. A nemesítőnek kell eldöntenie, hogy az eddigi nemzeti, vagy az új, drágább közösségi fajtaoltalmat alkalmazza a fajtájára. Jó tudni azonban, hogy ugyanazon fajtára egyidőben csak az egyik vagy a másik oltalmi forma érvényes. Az oltalmi jog valamennyi nemzetségre és fajra kiterjed. A fajtaoltalom feltételeként meghatározott kritériumok azonosak a nemzeti fajtaoltalomnál ismer- tettekkel, az újdonság kivételével. A fajta akkor minősül újnak, ha a kérelem beadását megelőzően a nemesítő tudtával nem hozták kereskedelmi forgalomba: ♦ az EU területén egy évnél korábban, ♦ az EU területén kívül 4 évnél, fás növények és szőlő esetén 6 évnél korábban. Az EU Növényfajta Hivatala (Community Plant Variety Office - CPVO) Franciaországban, An- gers-ban székel. A hivatalnak külön vizsgáló kapacitása nincs, a DUS-vizsgálatok elvégzésére az egyes tagországok intézményeivel kötött együttműködést. Az EU közös fajtaoltalomra a bejelentés a hivatal okmányainak kitöltése után közvetlenül vagy a nemzeti hatóságokon keresztül történhet. A fajta technikai vizsgálatát tagországok esetén általában annál a nemzeti hatóságnál rendeli meg, ahol a bejelentés történt. Az EU-n kívüli országokból érkező bejelentéseket a jó referenciával rendelkező tagországok hatóságainak adja át. A fajtaoltalom feltétele, valamint annak tartalma és terjedelme azonos az 1991. évi Egyezményre épülő nemzeti fajtaoltalom szabályaival. A közösségi (Képarchívum’ fajtaoltalomra bejelentett fajtákat, valamint az oltalmat kapott fajtákat a hivatal a rendszeresen megjelenő hivatalos lapjában teszi közzé. (Official Gazette of the Community Plant Variety Office). Az oltalom minimális időtartama lágy szárú növényeknél 25 év, fás szárú növényeknél 30 év. A közös fajtaoltalmi rendelet részletesen szabályozza a farmerjog alkalmazását. A farmerprivilégium általánosságban azt jelenti, hogy a termelő az oltalmazott fajtával előállított termést a saját birtokán vetőmagként újra felhasználhatja a fajta- oltalmas külön engedélye nélkül. De ennek a kedvezménynek vannak kritériumai: ♦ hibridekre és szintetikus fajtákra nem vonatkozik, ♦ a szabadelvirágzású fajok közül is csak a következőkre terjed ki: Takarmánynövények: csicseriborsó, csillagfürt, lucerna, borsó, alexandriai here, perzsahere, lóbab, bükköny és Portugáliában egyéves és évelő olasz perje. Gabonafélék: zab, árpa, rizs, kanáriköles (fénymag), rozs, triti- kálé, búza, durum búza, tönköly búza. Burgonya Olaj- és rostnövények: káposztarepce, réparepce, olajlen. Az utántermesztéshez nem kell ugyan a nemesítő engedélye, de fizetni kell érte és a termelő köteles ezt a tevékenységet a fajtaoltalmasnak jelenteni (meg kell adni a termelő nevét, címét, a fajta nevét, az utántermesztés nagyságát). Az utántermesztési díjnak jelentősen kisebbnek kell lennie, mint a certifikált vetőmag után fizetendő licencdíjnak. A rendelkezések betartását kizárólag a fajtatulajdonos ellenőrizheti, hatóságok nem kapcsolódhatnak be a munkába. Információt is csak akkor adhatnak át, ha azt a rendes tevékenységükkel gyűjtötték össze, és az nem jelent sem többletmunkát, sem többlet- kiadást. Nincs mennyiségi korlátozás a saját üzem területére vonatkozóan, de harmadik fél részére azt nem hozhatja forgalomba. (Kivétel a vetőmag-feldolgozás, amely történhet egy szövetkezeti, vagy egy másik fél üzemében. A kistermelők mentesülnek (mentesülhetnek) a licencdíj fizetése alól. Ki számít kistermelőnek az EU- ban? A termelői támogatásról szóló 1765/92 EGK rendelet szerint azok a gazdák, akik nem gazdálkodnak nagyobb területen, mint ami 92 tonna gabona termeléséhez szükséges. Ez gabona esetében kb. 16 ha. A mezőgazdasági kistermelők meghatározásával részletesen a 1768/95 EGK rendelet foglalkozik, amely egyúttal meghatározza a fajtajogosultak és a mezőgazdasági termelők jogait és kötelezettségeit. (Forrás: Vetőmaglap)
