Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-12 / 8. szám, kedd
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 12. , TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Milliókért vesznek tanácsot fideszes önkormányzatok Rá- kay Philiptől, a Hír TV meghatározó műsorvezetőjétől - írta a Népszabadság. A napilap szerint a műsorvezető cégében résztulajdonos egy volt fideszes önkormányzati képviselő, akinek a saját cége is beszállít ugyanazoknak az önkormányzatoknak. A lap a birtokában levő szerződésekre hivatkozva azt állította, akétcég-amelyek egy helyre vannak bejegyezve -2008-ban több minthétmillió forintért adott tanácsokat a fideszes vezetésű Fejér Megyei Önkormányzatnak, és idénre is van szerződésük. A két cég Salgótarján fideszes polgár- mesterének is dolgozik. (mti)- Ha a politikusok továbbra is csak ígéretekkel etetlek bennünket, nem tudom, miből etetlek én benneteket! (Peter Gossányi rajza) Lukasenka államfő célja nem a reformok végrehajtása, hanem a legfontosabb vállalatok ellenőrzése Látszat vagy valóság? Európa utolsó autokrata államfejeként újabban liberális húrokat penget Aljak- szandar Lukasenka. A fehérorosz elnök nyugati beruházók becsalogatásától reméli hazája felvirágoztatását, s ennek fejében időnként még Moszkvával is hajlandó tengelyt akasztani - írta a Der Spiegel. MT1-HÁTTÉR Tény, hogy Fehéroroszország tavaly az első tíz közé került a Világbank cégalapításokat kimutató jegyzékén. A Német Gazdaság Keleti Bizottsága (Ostausschuss) „a beruházási légkör javulását” dicséri, amelynek jeleként 360 német cég van Fehéroroszországban. Mmszkben egymást érik a befektetőknek szervezett nemzetközi konferenciák. Az utóbbi években az állam jelentősen növelte bevételeit - elsősorban azzal, hogy állami vállalatokat adott el külföldieknek. Míg a privatizációs bevételek 2006-ban alig 30 millió dollárt tettek ki, egy évvel később 1,2 milli- árdra rúgtak. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) hangosan dicséri Lukasenka „szigorú pénzügyi politikáját” és azt, hogy stabüizálni akarja a 20%-kal leértékelt nemzeti valuta árfolyamát. Az elnök mögötti „szürke eminenciások” egyike Valerij Cep- kalo, aki évek óta fáradozik a gazdasági irányváltáson. Cepkalo az igazgatója a Minszk peremén található csúcstechnológia-parknak, ahol csak szoftverfejlesztő cégből 72 működik. E cégek egy sor előnyt élveznek - köszönhetően Cepkalo álmának, amellyel informatikai éllovassá akarja tenni Fehéroroszországot a balti és kelet-európai térségben. Az előnyök közé tartoznak jelentős adó- és vámkedvezmények, az, hogy a minszki „Szilícium- völgyben” az irodák bérleti díja mindössze 3 dollár négyzetméterenként. A bérlők egyike az amerikai Epam Systems. Itteni munkatársainak a száma eléri a kétezret, többségük jóval fiatalabb 30 évesnél. Ügyfeleik közé tartozik a Bosch és az SAP. A parkban dolgozók átlagfizetése havi ezer euró körül mozog - ez négyszerese az országos átlagnak. A vüággazdasági válság persze Fehéroroszországot sem kerülte el. 2008-ban még 10%-kal bővült a GDP - tavaly 1,2%-os visszaesést regisztráltak, ám az idei előirányzat ismét 1,8%-os növekedésről szól. Lukasenka elnöknek ehhez pénzre van szüksége - és segítséget ott vesz igénybe, ahol kap. A Baty- kónak (Atyuska) becézett államfő elsősorban nyugaton keres befektetőket. Például a minszki Lucs óragyár 52%-os tulajdoni hányadát a svájci Franck Mullernek akarja eladni. Az illető ugyanis - így Lukasenka indoklása - „az emberséges privatizáció” híve. Ilyen módszert az elnök nyilván nem feltételez a Lucs iránt szintén érdeklődő orosz oligarchákról. így az első körben taccsra futtatta az orosz Szberbankot, amely szemet vetett a nagy minszki pénzintézetre, a Promsztrojbankra. Húzását azzal indokolta, hogy az oroszok a remélt vételárnak csupán a felét ajánlották a bankért. Am ezután a „nagy szomszéd” erős nyomást fejtett ld Lukasenkára, aki végül áldását adta az orosz vevőre. Az ár: hazája 2014-ig a világpiaci árnál jóval olcsóbban kap orosz földgázt. Az államfő célja nem a reformok végrehajtása, hanem a legfontosabb vállalatok ellenőrzése. Bizalmasai körében „Batyko” nemrég becsmérlően nyüatkozott a „privatizációs katyvaszról”, újfent hitet téve a gazdaság állami szabályozása és az árpolitikába való állami beavatkozás mellett. Ezért aztán a magánbefektetők még mindig kivételnek számítanak az országban: a fehérorosz gazdaság bő 70%-a mais állami kézben van. A minszki Lenin Traktorgyárban nem ért véget a szocializmus. A vállalat, melynek eladásai 35%-kal visszaestek a szovjet időkhöz képest, még a műhelyek fűtésével is takarékoskodik. A csaknem egy kilométer hosszú csarnokban a munkások 0 fokot alig meghaladó hőmérsékletben szerelnek motorblokkokat a vörösre mázolt traktoralvázakra. Ezek exportra készülnek - ám előtte hosszú ideig raktárban hevernek. Igor Jemelja- novics igazgatóhelyettesből mégis csak úgy árad a sikeres menedzser szövege. „Nagyszerű üzleteket kötünk, nincs szükségünk privatizációra” - állítja. A 36 ezer dolgozót foglalkoztató traktorgyár nem is szerepel az eladásra szánt vállalatok sorában. Csakhogy az alkalmasint kozmetikázott üzleti mérlegre állami vizsgálat vet árnyékot. Az állami ellenőrző bizottság nyomozói két büntető feljelentést tettek a gyár menedzserei ellen hivatali visszaélés és devizasíbolás miatt. A vizsgálatok során fiktív üzletkötésekre és dömpingáron kötött orosz üzletekre utaló jeleket találtak. Még a kormány lapja, a Szov- jetszkaja Belarusz is elismerte, hogy a traktorgyár közeljár a leálláshoz. Az ehhez hasonló hírek arra kényszeríthetik Lukasenka elnököt, hogy a tervezettnél merészebben nyissa meg országát a Nyugat felé. Ebben bízik az Európai Unió is, amely nemrég felfüggesztette a fehérorosz vezetőség tagjaira választási csalás miatt 2006-ban elrendelt beutazási tilalmat. _________ JEGYZET Blazsena, a megmentő PUHAJÓZSEF Olyanhoz kezdünk hozzászokni, amihez nem kellene. Már csak magunknak, esetleg utastársainknak szentségelünk, egyre ritkábban jut eszünkbe, hogy ez emberi mulasztás. Az elmúlt napokban tüzetesen átvizsgáltam a napilapokat, hírportálokat, de sehol sem kaptam választ arra a kérdésemre: múlt szerda reggel miért voltak járhatatlanok szű- kebb pátriám közútjai. Abban nem bíztam, hogy kielégítő választ kapok. Az illetékesek, az útkarbantartó vállalat munkatársai ugyanis jó pár magyarázat közül választhatnak. A hagyományosat jól ismerjük: ők dolgoztak, de mivel intenzíven havazott, nem győzték az utak takarítását. (Ez akár igaz is lehet.) Elsüthetik azt is, hogy váratlanul érte őket a nagy hó, nem voltak rá felkészülve - ezt is hallottuk már. Lehet, azt gondolták, munkaszüneti nap lévén, senki sem dolgozik, és talán ők is otthon maradtak. T akarózhatnak a válsággal is: nincs rá pénz - sokan ezt teszik, profitálnak a rosszból. Azt még megbo- csájtja az ember, hogy a mellékutak járhatatlanok voltak, de hogy a főutakat is csak a sűrű forgalom tette - úgy-ahogy - járhatóvá, az bosszantó. Szülőfalumból autóval nagy nehézségek árán jutottam be a járási székhelyre, ahol úgy döntöttem, vonattal megyek tovább, a vasúti közlekedés ilyen időben is többé- kevésbé kiszámítható. Amint beléptem az állomásra, nagy örömömre éppen elhangzott, hogy a Komáromból induló, Pozsonyba tartó személyvonat a hármas vágányra érkezik. Aztán még egyszer bemondták. Utána kétszer egymás után az hangzott el, hogy a vonat a hármas vágányon áll - de még a füttyét sem hallottuk. Végezetül figyelmeztettek bennünket, hogy fejezzük be a felszállást, a vonat indul. Nos, a szerelvény csak kis idő múlva gördült be, ám késést nem jeleztek. Egyik ismerősöm szerint ezen nem kell csodálkozni, a vasútnál elbocsájtás volt, aminek bizonyára a bemondónő is áldozatul esett, s nincs, aki a felvételről elhangzó szöveget kiegészítse. A történet vége szerencsére happy: az utolsó pillanatban megérkeztem a munkahelyemre. Máskor elővigyázatosabb leszek, éjszaka óránként kinézek, havazik-e, s ha igen, korábban indulok el. Vagy ha a meteorológusok havazást jeleznek, haza sem megyek. Az egyik irodában van egy rozoga ágy- a legutóbbi leltár során kiderült, Blazsenának hívják, és Szilvia kolléganőnk tulajdonlapján szerepel -, azon kipihenem magamat. Előtte megkérdem az asszonytól, ha Szilvia megengedi, aludhatok-e a Blazsenán. KOMMENTÁR Ki fekszik le a Smernek? GÁL ZSOLT Az előttünk álló év legfontosabb belpolitikai kérdése, hogy milyen kormány alakul nyáron, a választások után. A koalíciós kombinatorikának csak a csillagos ég szab határt, pedig egyértelműnek kellene lennie, hogy az ellenzéki erőknek össze kell fogniuk, és egyetlen jelenlegi kormánypárttal sem szabad szövetkezniük. A gyakorlatban a tiltásnak főleg a HZDS és a Smer teljes kizárására kellene vonatkoznia (az SNS-szel egyik ellenzéki erő sem számol) , aminek egyaránt van elvi, ha úgy tetszik erkölcsi és gyakorlati magyarázata. A jobboldali erők Vladimír Mečiar pártjával való szövetsége a 2006-os választások után is reális alternatíva volt, és a pártvezérek afféle kisebbik rosszként, Fico elleni végső fegyverként most is annak tartják. Ez főleg elvi okokból aggályos, egy ilyen koalícióval gyakorlatilag legalizálnák mindazt, amit Mečiar, pártja és kormánya 1994 és 1998 között (de 2006 után is) tett. Beleértve az úthenger-politizálást, Szlovákia nemzetközi elszigetelését, az ország gazdasági tönkretételét, az állami vagyon szétlopását, meg persze a jogállam sárba tiprását. Ne feledjük, az emberrablás emberrablás, a gyilkosság meg gyilkosság marad még akkor is, ha a, tettesek és a megrendelők amnesztiát adnak saját maguknak. Az elvi, erkölcsi fenntartásoknak a Smerrel kapcsolatban is fékezőleg kellene hatniuk. Ha az ország „fejlődése” így halad tovább, akkor a gazdasági destrukció mértéke (eladósodás, körbetartozás) pár éven belül elérheti a kilencvenes évek végén tapasztaltat és a jogállam (le) építése terén sem leszünk túl messze ettől - mindez a Smer vezényletével. Az sem mellékes, hogy Robert Fico milyen koalíciós partnerek mellett tette le a garast 2006-ban, pedig dönthetett volna másképp is. Ami a legfontosabb, naivitás azt várni, hogy a velük kötött koalíció után a Smer vagy a HZDS programja és viselkedése megváltozik, Mečiarból egyszeriben demokrata lesz, Fico meg varázsütésre piacgazdaság-pártivá alakul, és persze hirtelen szeretni fogják a magyarokat. De itt már átcsúsztunk a gyakorlati érvek világába. Ezek közül talán a kormánypártok módszereinél és politizálási stílusánál is fontosabb az ellenzéki választók reakciója. Az a jobboldali/ellenzéki párt, amely koalícióra léf> velük, gyakorlatilag öngyilkosságot követ el, támogatói nagy részének elvesztését kockáztatja. Ők azért szavaznak az ellenzéki erőkre, hogy leváltsák a jelenlegi kormányt, nem pedig azért, hogy koalícióra lépjenek annak valamelyik pártjával. Ha ezt mégis megteszik, akkor hitelüket vesztik és a következő választásokon valószínűleg nem jutnak a parlamentbe. Vajon megéri-e a puszta létüket feláldozni azért, hogy négy évig kormányzati pozíciókat kapjanak? Tegyük hozzá, hogy a Smer mellett csak másodhegedűsként muzsikálhatnának. Jórészt arra kellenének, hogy a külföld előtt legitimizálják a fő kormányerőt, miközben asszisztálhatnának az ország (mindenekelőtt) gazdasági szétveréséhez, ebben társbűnössé válnának. Elérni nem tudnának szinte semmit, mert lecserélhetőek lennének -jelentkező akadna bőven - és ezért bármikor sarokba lehetne szorítani őket. A legmegdöbbentőbb azonban mégsem az, hogy az ellenzéki pártvezérek nem akarják látni ezeket a dolgokat, hanem az a naiv ülúzió, amelyben ringatják magukat. Elhiszik, hogy a Smer számára komolyan szóba jönnek koalíciós partnerként (nem kizárólag a felmosórongy szerepében). Pedig nyilvánvaló, hogy ha egy lehetőség van rá, a Smer jelenlegi partnerei közül választ egyet 2010-ben is. Ajelenlegi állás szerint nagyon valószínű, hogy egy is elég lesz neki a többséghez, az meg nagyon valószínűtlen, hogy egyikük sem jut be a parlamentbe. FIGYELŐ 24 millió társtalan kínai Tíz éven belül 24 millióra nőhet azoknak a férfiaknak a száma, akik hiába keresnek maguknak társat - állapították meg kínai kutatók az okokat és a problémára a megoldást keresve. Ä hivatalosan nem engedélyezett, de a múltban - különösen vidéken - gyakorta előfordult szelektív abortuszok révén immár közismert, hogy Kínában jelentős mértékben felborult a nemek aránya. A hagyományok miatt a fiúk, a férfiak kerültek többségbe. A trend 2005-től némileg kiegyensúlyozottabbá vált, akkor 100 kislányra 119 kisfiú jutott, vagyis az arányok még messze vannak az egészségestől, ami 103-107között lenne. A kutatók egy része szerint idővel természetesen megnő az agglegények száma, míg más - a Global Times című kínai napilap összeállításában megszólaló - szakértők azt jelzik előre, hogy az átrendeződés ettől eltérő dimenziókban várható. így például az alacsony jövedelműek sokkal nehezebb helyzetbe kerülnek, illetve átlagban meg fog nőni a házastársak közötti korkülönbség. Valószínűsíthető, hogy a szegény vidéki területeken kitolódik a párválasztás időpontja, illetve sokan arra kényszerülnek, hogy egyedül éljék le az életüket, ami családvonalak elhalásához fog vezetni. Egy negyven év feletti férfinak vidéken már nehéz lesz megnősülnie - vélik a társadalomkutatók. A múlt század 70-es éveinek végén bevezetett kínai családtervezési politika vadhajtása nagyrészt annak a következménye, hogy amikor az 1980-as évekmásodikfelében a B- ultrahang segítségével lehetővé vált a magzatok nemének megállapítása, sok várandós asszony elvetette kislányát, hogy nagyobb esélyt adjon a hagyományosan „értékesebb” fiú születésére. (mti)
