Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-11 / 7. szám, hétfő

18 Kitekintő ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 11. www.ujszo.com Az USA és Oroszország új szerződést köthet Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy tavaly decemberben életbe lépett a Lisszaboni Szerződés Obama teendői 2010-ben MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A mandátuma második évét kezdő Barack Obama idei sürgős teendői közé került a gazdaság rendbetétele, a külföldi háborús erőfeszítések lezárása, illetve foly­tatása, az egészségügy reformja és a terrorfenyegetettség kezelése. Obama a terrorellenes küzde­lemre kénytelen összpontosítani a meghiúsult karácsonyi detroiti re­pülőgépes merénylet miatt. Az el­nököt sok kritika érte a republiká­nus ellenzék részéről, hogy nem fordított kellő figyelmet a terrorel­lenes erőfeszítésekre; az Obama- kormány sietve megszigorította a légi utasok ellenőrzését. Obama nyilván eltökélten foly­tatja az egészségügyi reform meg­valósítását. Vélhetően januárban rákerül az aláírása a történelmi jelentőségű törvényre, amely újabb több tízmillió amerikainak nyújt biztosítást, de a program finanszí­rozása csillagászati összegekbe ke­rül. Az ellenzék túl drágának és bü­rokratikusnak tartja a demokraták reformját. Az amerikai elnök - aki január végén vagy február elején tartja meg az Unió helyzetéről szóló szo­kásos elnöki beszédet - a várakozá­sok szerint újabb ötletekkel áll elő az állásteremtésról, s nagy figyel­met fog szentelni a munkanélküli­ség enyhítésének, amelynek mér­téke átlépte a 10%-os küszöböt. A recesszióból való kilábalás után az Obama-adminisztráció leg­főbb gazdasági erőfeszítései között szerepel a költségvetési deficit fé­ken tartása, a mutató a tavalyi pénzügyi évbenl,4 billió dollárra duzzadt; az államháztartási hiány pedig 12,1 billió dollárra. Az elnök megszorító intézkedéseket rendelt el több minisztériumban. S Obama a gazdasági válságra adott válaszok között, a jövőbeni krízisek megelő­zésére szorgalmazza a pénzügyi szabályozásireformot. A liberális elnök feladatai között található a globális felmelegedés kezelésében való előrelépés is, bi­zonyára ösztönözni fogja az úgy­nevezett tiszta energiatermelési programokat. Külpolitikai téren Obamának mindenekelőtt be kell bizonyíta­nia, hogy a több mint 30 ezer fős af­ganisztáni csapaterősítés haté­kony. Elemzők egyetértenek ab­ban, hogy mindenekelőtt Afganisz­tán fogja meghatározni Obama külpolitikai örökségét, az elnök ezért eredményt akar felmutatni a nyolc éve tartó háborúban. A Fehér Háznak hamarosan lépnie kell a nukleáris programja ügyében makacskodó Irán elleni szankciók kérdésében is, jóllehet ez komoly akadályokba ütközhet Kína és Oroszország vonakodása miatt. Washingtontól abban is döntést várnak, miképp reagál a belső iráni tiltakozó megmozdu­lásokra. Az Obama-kormány fontos kül­politikai törekvései között szerepel az előrelépés a nukleáris leszerelés terén; Washington reményei sze­rint az USA és Oroszország idén új szerződést köthet a decemberben lejárt egyezmény helyett. A Barack Obama vezette wa­shingtoni kormánynak tovább kell lépnie az iraki háborús hely­zet megnyugtató lezárásában és a guantánamói börtöntábor fel­számolásában, amely égető, bo­nyolult kérdés, mivel nincs meg­oldva a terrorgyanús foglyok el­helyezése. Belpolitikai téren Obama nyil­ván nem kevés figyelmet fordít a november 2-i félidős kongresszusi választásokra, amelyeken a 435 ta­gú képviselőház minden mandá­tumáról és a 100 fős szenátus helye­inek egyharmadáról döntenek. Az elnök kampányolni fog a demokra­tajelöltek mellett, hiszen szüksége lesz a kormánypárti többségre mindkét házban. Elemzők szerint a Fehér Ház kettős stratégiát tervez 2010-re. Meg akarja győzni a vá­lasztókat, hogy mindent megtesz a foglalkoztatottság javításáért, a re­cesszió következményeinek meg­szüntetéséért, a gazdasági növeke­dés előmozdításáért. Ezáltal moz­gásteret nyerhet ahhoz, hogy egyéb kérdések felé forduljon, megoldást találjon a két külföldi háború, a be­vándorlás, az energiaellátás vagy a klímaváltozás problémájára. Elemzők mégis a republikánu­sok megerősödését jósolják. A vá­lasztási kampányban nyilván fel­tűnik több olyan republikánus poli­tikus, aki Obamát minden fronton támadva arra fog pályázni, hogy a 2012-es elnökválasztáson Obama kihívója legyen. A liberális elnök feladatai között található a globális felmelegedés keze­lésében való előrelépés is (SITA-felvétel) Nemzetközi kapcsolatok 2010-ben Idén eldől, milyen hatékony lesz az USA katonai erősítése Afganisztánban (SITA-felvétel) Bár sokan szoktak re­ménykedni minden év ele­jén, hogy az épp aktuálisan elkövetkező év jobb, stabi­labb, kevésbé konfliktusos lesz, mint amely már mö­göttünk van, sajnos ki kell ábrándítanom az optimis­tákat. Churchillel szólva nem ígérhetek mást 2010-re sem, mint vért, könnyeket és verítéket. De azért néhány területen van -okunk optimizmusra is. ONDREJCSÁK RÓBERT Kezdjük Irakkal. Megválasztása után Barack Obama elkezdte meg­valósítani választási ígéretét, és mint az amerikai fegyveres erők legfőbb parancsnoka parancsba adta az iraki kivonulás előkészíté­sét és legnagyobb részének lezárá­sát már 2010-re. Bár az USA nem vonul ki teljesen Irakból, az ameri­kai erők döntő többsége ebben az évben távozik. Egyrészt Obama számára óriási tekintélyvesztés lenne, ha nem sikerülne neki, más­részt még az amerikai hadsereg sem képes fenntartani a jelenlegi létszámokat Irakban, és ezzel pár­huzamosan Afganisztánba küldeni az elnök által kért erősítést. Feltét­lenül meg kell jegyezni, hogy nem teljes kivonulásról van szó, ráadá­sul a közvélemény által kevésbé látható egységek, a légierő, a hadi- tengerészet, a különleges erők je­lentős része marad. A nagy kérdés, hogy a nagymértékű amerikai ki­vonulás mennyire destabilizálja az iraki helyzetet - az amerikai szak­értők jelentős része komoly félel­meket táplál ezzel kapcsolatban. A másik kihagyhatatlan téma Afganisztán. Idén nagymértékben eldől, mennyire lesz hatékony az USA katonai erősítése. A tervnek egy nagyon gyenge pontja van: a kivonás megkezdésének előre be­jelentett időpontja, amely ráadásul nagyon közel van (2011 első fele). Ha azzal számolunk, hogy nagyjá­bólfél évig tart az erősítés helyszín­re küldése (2010fele), akkor egy év van a nagyobb hadműveletek lezá­rására, ami elég kevés. A másik kockázatos dolog, hogy mi törté­nik, ha az ellenállók egyszerűen megvárják, átvészelik az elkövet­kező másfél éves kritikus idősza­kot, majd a kivonulás megkezdése után előbújnak a barlangból (nem csak képletesen). A NATO és a transzatlanti kapcsolatokjövője, il­letve a transzatlanti stratégiai szo­lidaritás szempontjából szintén döntő fontosságú, mennyire lesz­nek képesek és nem utolsósorban hajlandóak a szövetségesek részt venni az afganisztáni hadműveletben. Az Obama iránti (sokszor kritikátlan) lelkesedés egy időre elnyomta a transzatlanti viszonyban Irak kapcsán keletke­zett törést, de Afganisztán mindezt nagyon könnyen felülírhatja. A következő fontos ország Je­men. A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértők és stratégák már hosszú évek óta figyelmeztet­nek, hogy Irak és Afganisztán mel­lett Jemen lehet/lesz a globális ter­rorista-ellenes háború következő terepe (Szomália pedig a mellék­hadszíntér). Eddig azonban az ma­ki, később az afganisztáni hadműveletek elhomályosították az Arab-félsziget délnyugati csücs­kén történteket. Az utóbbi napok történései azonban Jemen számá­ra is garantálják a közvélemény és a média figyelmét, és az USA is nyíl­tabban fog beavatkozni az ország­ban, mint a jelenleg is minden bi­zonnyal folyó titkos akciók. Egyéb­ként valóban nagyon kíváncsian várom, ezúttal mit találnak ki a megrögzött „anti-amerikanisták”: Jemenben, az egykori Arabia Felixben nincs sem olaj, sem más, hacsak a tömegeket elhülyítő qat- levél nem számít stratégiai nyers­anyagnak. Komoly témája lesz az elkövet­kező évnek, éveknek a globális gazdasági válság is. Bárnemkülpo- litikai téma, mégis úgy gondolom, meg kell említeni ezen a helyen is, hiszen a válság, ha közvetetten is, de erre a problémakörre is kihat. A válság, amelynek hosszabb távú belpolitikai és szociális hatásai lesznek, mindenképpen érinti az államközi kapcsolatokat is. Mind­ez természetesen növeli a nemzet­közi kapcsolatokban amúgy is sok­szor tapasztalható bizonytalansá­got és azt a sajnálatos, de gyakori tényt is, hogy a mesterségesen ger­jesztett külpolitikai konfrontáció sokszor a belpolitikai vagy gazda­sági problémák palástolására szol­gál. Végül nem mehetünk el szó nél­kül amellett sem, hogy az elmúlt év decemberében életbe lépett az Eu­rópai Unióban a Lisszaboni Szer­ződés is. Sok minden más mellett ki kell emelni, hogy a szerződés meg­teremtett sok olyan intézményi és formális funkciót, jogkört, ame­lyek nélkülözhetetlenek egy haté­kony, közös külpolitika gyakorlá­sához, európai szinten is. Az Euró­pai Uniónak már van elnöke (Von Rumpuy), sőt még olyan funkciója is, amelyet némi jóakarattal kül­ügyminiszternek lehet mondani. Mindezek mellett lesz közös euró­pai uniós diplomáciai testület is. Akár örvendezhetnénk is, hiszen mi más kellene egy hatékony kül­politikához, mint elnök, külügy­miniszter és diplomáciai testület. Csak egy dolog hiányzik, ami valószínűleg nélkülözhetetlen: a közös európai külpolitikai és stra­tégiai gondolkodás. Ezeket viszont nem lehet semmilyen szerződéssel létrehozni - ehhez hosszú évtize­dek, hagyományok szükségeltet­nek és nem utolsósorban tagállami akarat, amely a deklarációk ellené­re is sokszor hiányzik. Tehát a közös európai külpolitika semmiképp nem érhető el 2010-ben. Röviden tehát mi vár ránk a mos­tani évben? Remélhetőleg stabili­zálódó (még ha nem is stabil) Af­ganisztán és az ott elért sikerél­ménynek köszönhetően egy kicsit erősebb transzatlanti kapcsolat, kétséges iraki stabilitás az amerikai kivonulás után, eszkalálódó konf­liktus Jemenben és egy külpolitikai téren ambiciózus, de még gyenge Európai Unió. Meg olyan izgalmas kérdések, mint Irán és a nukleáris fegyverek terjedése, képlékeny La- tin-Amerika (Venezuela - Kolum­bia), Oroszország, Kína, India, to­tálisan instabil Szahel-övezet Afri­kában és még sok minden más. Oroszország - mint Churchill mondta - olyan talány, amely egy rejtély mélyén titokzatosságba burkolózik Oroszországban nagy változások nem várhatók MT1-1SMERTETÉS Oroszországban jelentős válto­zások nem várhatók az új évben sem, hacsak az nem számít annak, hogy újra jelentősebb szerephez jutnak a világ kremlinológusai, akik most azt kutatják, Vlagyimir Putyin kormányfő vagy Dmitrij Medvegyev elnök kezében van-e a hatalom. A nemzetközi nagypolitikában lehetnek fejlemények, de a poszt­szovjet térségben a Kreml eddigi tö­rekvéseit folytatja. S eközben to­vábbra sem nő a termelő ágazatok aránya a gazdaságban, mely ezután is az energiahordozók árától függ. A belpolitikában pedig szinte bizo­nyosan minden marad a régiben. Hamarosan aláírják a hadászati fegyverek korlátozásáról és csök­kentéséről szóló START szerző­dést, amelynek elődje, az 1991-ben megkötött START I. 2009 decem­berében járt le. A Barack Obama amerikai elnök hivatalba lépése után az orosz-amerikai kapcsola­tok „újraindítása” jegyében a régi lejártáig alá akarták írni az új szer­ződést. Az idő szűknek bizonyult, de a végleges megállapodás mind­két fél szerint közel van. A Kreml várhatóan tovább mun­kálkodik az EU-hoz és a NATO-hoz fűződő kapcsolatai javításán, de ez lassú folyamat, mert mindkét vi­szonyt komoly feszültségek terhe­lik: az EU-val az energiabiztonság és az Oroszország KereskedelmiVi- lágszervezethez való csatlakozása kérdésében, a NATO-val annak ke­leti terjeszkedése miatt. A posztszovjet térségben Moszkva bizonyára tovább igyek­szik erősíteni befolyását. Vlagyimir Putyin elnökként folytatott külpoli­tikájának ez volt az egyik alapköve, s ma is ez Moszkva egyik fő célja. Ennek megfelelően tovább fárado­zik majd a Független Államok Kö­zösségének (FÁK) és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezeté­nek (ODKB), továbbá az utóbbi ka­tonai komponensének megerősíté­sén. Ehhez továbbra is bevet min­den eszközt, s erre szükség is lesz, mert a partnerek egyre több anyagi támogatást, kőolaj- és gázár-ked­vezményt préselnek ki Moszkvától. Az orosz gazdaság helyzete idén is a bevételek legjelentősebb tételét alkotó kőolaj és földgáz világpiaci árától függ. Mivel ezek az előrejel­zések szerint némileg emelkednek 2010-ben, a válság okozta - 2009. második félévében 10,9%-os - zu­hanás után a GDP a hivatalos tervek szerint 6%-kal nő, nem hivatalos becslések szerint megőrzi szintjét. Eközben valamelyest csökken az év végén 3 trillió rubel körüli költség- vetési hiány, és talán a 6-8 milliós munkanélküliség is. A hatalmas kőolaj- és földgáz-ki- termelő ipar hozza a bevételeket, és Oroszország továbbra is az ener­giahordozók exportjára építi gaz­daságát, melyben valószínűleg nem nő a termelő ágazatok aránya. Noha ezt Putyin még elnökként kö­vetelte, s Medvegyev hivatalba lé­pése óta szüntelenül hangsúlyozza szükségességét, e téren nem törté- niksemmi.Folytatódika csődbeju­tott hatalmas állami cégek, például az AvtoVAZ támogatása. Növek­szik az állami tulajdon aránya a gazdaságban. Eközben meghirdet­ték az újabb nagyarányú privatizá­ciót. Még nem tudni, mely állami vállalatokat bocsátják áruba, de Moszkva ebből 80 billió rubel bevé­telre számít2010-ben. Az orosz belpolitika továbbra is átláthatatlan marad. Amint Wins­ton Churchill volt brit miniszterel­nök mondta, „Oroszország olyan talány, amelyegyrejtélymélyén ti­tokzatosságba burkolózik”. Az orosz politológusok és a reneszán­szukat élő külföldi kremlinológu- sok egyaránt azt mérlegelik, kié a hatalom: Vlagyimir Putyin volt el­nöké, aki ma kormányfő, vagy az alkotmánynak megfelelően Dmit­rij Medvegyev államfőé, akit Pu­tyin jelölt ki utódának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom