Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-11 / 7. szám, hétfő
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 11. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A végéhez közeledik - a Cozma-gyilkosság felderítése, az eddig elkészült ötven szakvéleményen túl még hatra várnak a nyomozók. A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője azt mondta, a nyomozást az év első negyedévében lezárhatják. Fejes Péter megyei főügyész közlése szerint a nyomozás eddig 67,7 millió forintba került. A Cozma-ügyben 27 személyt gyanúsítottak meg különböző bűncselekményekkel, 699 tanút hallgattak ki, 50 helyszíni kihallgatást, 38 szembesítést, 420 felismerésre bemutatást tartottak. A gyanúsítottak és a tanúk kihallgatása még nem zárult le. Marian Cozmát tavaly február 8-án a veszprémi Patrióta lokál előtt gyilkoltákmeg.- Mostanában annyi politikust kívánnak a pokolba az emberek, hogy érdemes lenne nekünk is bevezetni az Útdíjat. (Peter Gossányi karikatúrája) A választási év első munkanapjaiban piszkosul rossz hírt kaptunk, csak nem tudjuk, mit kezdjünk vele A mundér és a biztonság Bizonyos - mondjuk politikai - körökben sokan nem tudják elképzelni, hogy valakit 49 éves kora ellenére még csak nem is motoztak meg rendesen életében, pedig nem kivételes a helyzet. Sok-sok kisember számára az igazoltatás is sokk, hiszen a „hatalom” áll velük szemben, hát még ha valakit netán letartóztatnak, bekísérnek, más módon inzultálnak, bár nem adott rá okot. Az igazi sokk lehet. LOVÁSZ ATTILA Štefan Gonda nem üdülni indult Dublinba, hanem dolgozni - mondjuk azért, mert otthon nem talált munkát. S történt, hogy táskájában maradt az a robbanószer, amit a rendőrség rakott oda. A történetet az olvasók jól ismerik, csak egy adalékkal hadd szolgáljuk még. Képzeljék el, hogy Gonda úr amolyan ijedős, vagy pánikolós fajta, s mondjuk a dublini reptéren körbeállják a kommandósok. Ő berezel (az dobja ránk az első követ, aki nem ijedne meg), tesz egykét rossz mozdulatot, az ír rendőr meg lelövi. Vagy nem Dublinba utazik, ahol tudnak késsel, villával enni, hanem valamely közép-ázsiai országba. Akkor bizony állami temetés lenne a héten. Erre azt mondja a belügyér tárcavezető, semmi különös nem történt (sőt, szokványos modell), leváltja az ez ügyben mondjuk a fő- portás-helyettesi poszton tartózkodó rendőrt, s csak az idegen- rendészet főnöke talál magában annyi tisztességet, hogy távozzon. A belügyminiszteri eltussoláshoz viszont egy apróságot hadd jegyezzünk meg: a rendőrség dolga a közbiztonság őrzése, az állampolgár életének, egészségének, vagyonának, szabadságának védelme. Jobb esetben megelőzi a gazemberségeket, s ha már megtörténtek, akkor azokat felderíti. Ezért fizetjük őt az adónkból, s ezért van MONOPÓLIUMA az erőszakra. A robbanószert tehát ki kell vennie a táskából, nem betenni, s ha már meglelte, akkor annak tulajdonosát bíróság elé kell juttatnia. S tegyük hozzá azt is, hogy a terrorelhárítás mindenütt rendőrségi ELIT feladat, nem a községi posztoló polgárőrök végzik. Ha az elit ekkora bakit csinálhat, akkor vajon hol tart a rendvédelem, a gazdasági rendőrség, vagy mondjuk a közlekedésrendészet??? Most már azt is tudjuk: a rendőrségi szakszervezet ldtart a belügyminiszter mellett. A rendőrök érdekvédelmi szervezete tehát amellé a politikus mellé áll, akinél jobban talán csak a Michal Kováč- ügy kijelölt eltussolói járatták le a mundér becsületét. A rendőri szakszervezetben olyan mundért képviselő urak ülnek, akiknek feltehetően fogalmuk nincs arról, egy jogállamban mi a rendőr dolga. Azt, hogy 2006-tól regnáló kormányunk mennyire veszi komolyan egy jogállam működését, sejtjük. Azt, hogy a belügyminiszter hányszor lépett félre demonst- ratívnak gondolt ügyek kapcsán, dokumentálta a sajtó. Azt, hogy a joggal felháborodott kamionosokat erőszakkal viszik-e el (ami megint csak a demonstratív jog- gyakorlást igazolná), e sorok leadásakor nem tudni. De hogy a mundért, azt a bizonyosat, amiért tisztességes rendőrök haltak meg szolgálat közben, amiért sokan egészségüket áldozzák, amiért éjjel-nappal, karácsonykor, húsvétkor szolgálnak, s amiért a világ szégyene belügyminiszterek sorát tűrték el s ignorál- ták is, szóval a mundér becsületét pont a rendőri érdekvédelmi szervezet is elárulja, az már pánikot kellene, hogy keltsen a választóban. Mert ha a rendőr felderítés helyett megaláz (kassai gyermekbántalmazás), rendteremtés helyett püföl (dunaszerdahelyi rendőrattak) egy polgár kikészítésére szervezkedik (Maiina Hedvig) vagy plasztikbombát juttat szövetségi ország röpterére ahelyett, hogy épp az effélét megakadályozza, akkor nagy baj van, akkor lassan sötétedés után valóban nem mehetünk ki az utcára. A választási év első munkanapjaiban piszkosul rossz hírt kaptunk. Csak nem tudjuk, mitkezdjünkvele. _____ ___________ JEGYZET_________________________ __________ Fókuszban az utca emberei JUHÁSZ KATALIN Egy szép kezdeményezésről van szerencsém beszámolni. Akár a magyar, akár a szlovák tévécsatornákat nézik figyelmesen, a műsorok között találkozhatnak egy társadalmi célú hirdetéssel, amelyben mosolygó magyar és szlovák fiatalok ülnek le egy padra, és boldog új évet kívánnak a másik országnak: a szlovákok magyarul, a magyarok pedig szlovákul. A mosoly mellett fontos az akcentus is. Érezhető, hogy mindannyian először szólalnak meg a szomszéd nemzet nyelvén. A bejátszás végén 71 magyar és szlovák civil szervezet neve jelenik meg, ennyien csatlakoztak a kampányhoz, amely mögött négy magánszemély áll. Ok keresték meg azokat a szervezeteket, amelyek partnerkapcsolatokat ápolnak a „szomszédokkal”, közös projektjeik vannak, közösen igyekeznek tenni valamit az egyre súlyosabbá váló szlovák-magyar feszültség oldása érdekében. A négy személy egyikével van szerencsém egy irodában ülni, és ez remélhetőleg még sokáig így lesz, mivel rengeteg energiát kapok tőle nap mint nap. Csillogó szemű, lelkes fiatalember, kulturális rendezvényeket szervez, hidakat épít a két nemzet között, segít a hasonlóan gondolkodóknak abban, hogy az új évben is egymásra találjanak. Aki a műsorok között inkább a távkapcsolót szereti nyomkodni, az interneten is megnézheti a szóban forgó újévi üzenetet (ww w.boldogujevetmagyarorszag.sk vagy www.stastnynovyrokslove nsko.hu). Huszonkét másodperc az egész, de egy hónapig tartott a megvalósítása, ráadásul a szlovákközszolgálati televízió az utolsó percben a nyelvtörvényre hivatkozva azt kérte, feliratozzák a „Boldog Új Évet, Magyarország!” - mondatot, mert hiába hangzik el előtte ugyanez szlovákul, Szlovákiára vonatkoztatva, a nézők szellemi képességei szerintük nem terjednek odáig, hogy megértsék, mit akarnak nekik üzenni. A magyar tévék nem kértek ilyesmit, a fene se érti, miért. „Meggyőződésünk, hogy a feszültséget elsősorban az aktuál- politika generálja, ezért úgy véljük, hogy a két ország civil társadalmának nagy részét pozitívan befolyásolhatja az általunk szervezett, gesztus értékű kampány. A két országban egyidejűleg zajló médiakampány 2010 januárjának első felében egy egyszerű, mindkét fél számára eljuttatott üzenettel kívánja a megbékélést előmozdítani.” - olvasható a felhívásban. Több magyar és szlovák állami és kereskedelmi tévé és rádió pedig oly módon állt az ügy mellé, hogy ingyenes megjelenést biztosított a szpotnak. Budapesten a Hajtás pajtás biciklis futárainak hátizsákjain is megjelent a kampányszöveg, bannerek bukkantak fel különböző on-line felületeken, a kezdeményezés médiapartnerei - köztük lapunk is - elérhetővé tették saját honlapjukon a rövid videót. Ez az apró sikertörténet bizonyítja, hogy az utca embere is előállhat egyszerű és nagyszerű ötletekkel a jószomszédi viszony ápolása érdekében. Azért, hogy legyen ez az év mindkét országban boldogabb, normálisabb, reménytelibb a tavalyinál, a felettünk tornyosuló viharfelhők ellenére... KOMMENTÁR Kinyílik-e a bicska...? BARAK LÁSZLÓ A normális állampolgár köpni-nyelni nem tudott, így kezdődött 2010, a választások éve Szlovákiában. Kicsoda a normális állampolgár? Többek között az a szuverén adófizető, akinek kinyílik a bicska a zsebében, ha egy, akár csupán kvázi, vagyis majdhogynem tolvaj moralizálásra vetemedik. Igen, jól tetszettek kapcsolni, a politikus szlovákiai, de akár magyarországi prototípusáról van szó. Maradjunk azonban egyelőre itthon, és konkretizáljuk a prototípust, nevezzük Robert Ficónak. Az esetleges személyiségi jogi pert elkerülendő, szögezzük le, hogy kvázi tolvajnak számít az is, akinek barátai vagy éppen csak szövetségesei lopnak, mégpedig tetten érhetően. Nos, a szlovák kormányfő igen nehezen tagadhatná, hogyjelenlegi szövetségesei és csicskáik abból a fajtából valók, akik jobb híján akár a csősz szeméből is kilopják a csipát, amint az félrenéz. Hát még ha a cég talicskája - amit kormányzati pozíció esetén államkincstárnak nevezünk - közelébe kerülnek. Aligha tagadható, hogy a jelenlegi szlovák kormánykoalíció or- száglásának időtartama alatt eddig soha nem tapasztalt mértékben maszatolódott be a legkülönfélébb korrupciós, lenyúlásos ügyekkel. Ellenkező esetben, ugye, nem igazán lett volna Robert Ficónak oka arra, hogy úgy cserélgesse kormánya tárcavezetőit, mint egy-egy hétköznapi halandó a zokniját. Erre jön - méghozzá rögtön az év elején - a kormányfő, és eddigi önmagát is überelő hisztérikus hangnemben úgy lebaltázza közvetlenül az ellenzéki pártok politikusait meg a sajtót, tehát közvetve a köznépet, mint strici a szófogadatlan szajhát. Arról prédikálva, hogy kormányfőként ő meg a segédjei, (értsd, saját pártja és koalíciós partnerei mamelukjait) sokkal többet tettek a korrupció meg a közvagyon szétlopása ügyében, mint a világon bárki más... Hát igen, ezek a korrupció és a lenyúlások ügyében valóban igen-igen sokat tettek. Lásd, a miniszteri posztokon következményként végbemenő fluktuáció mértékét. Hát még ha Fico csak feleannyira lett volna következetes a saját pártjabeliekkel, például Robert Kaliňákkal szemben, mint amennyire látszólag Slota és Mečiar emberivel volt... Mert bizony a belügyminiszterről is igencsak nehéz lenne olyasmit állítani, hogy ártatlan, mint az épp általa megalázott Malina Hedvig. Akinek megalázásában érdekes, ám rá, mármint Kaliňákra egyáltalán nem jellemző módon igencsak sietett annak idején személyesen szerepet, tehát felelősséget vállalni! Már ami a csallóközi lány méltatlan hírbe hozását illeti. Tette mindezt Robert Fico cinkosaként, ország-világ szeme láttára. Nem csoda hát, hogy Fico is cinkosa lett valamennyi gikszere fapofával abszolvált elke- nésekor. A DAC-stadionban végrehajtatott csúfos rendőrattaktól kezdve egy ártatlan újságírónő rendőrség általi meghurcolásán, a kommunista Kína ügynökeinek védtelen szlovákiai civilek elleni erőszakos pozsonyi fellépésén át a legutóbbi „bombasikerig”. Amely miatt a szlovák zsarukon, egyszersmind a jelenlegi kormányzati politikusok által képmutató módon fétisként imádott szlovák államon röhögött a fél világ, ha nem az egész, így állunk. Senki ne gondolja azonban, hogy csupán a szlovák politikai térfélen nyomuló politikai sarlatánokat jellemzik a fentiekben vázolt tettek és féktelen a cinizmus. Mintegy önvizsgálatként nem ártana elgondolkodni azon, mi folyik itt nap, mint nap az ún. szlovákiai magyar érdekképviselet kisajátításának céljából! Ha eztán kinyílik az a bizonyos bicska a zsebben, akkor van némi remény. Akár 2010-ben is... > _________ TALLÓZÓ HÁÁREC Egy izraeli biztonsági cég mulasztása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy feljutott az Amszterdamból Detroitba tartó gépre karácsonykor a nigériai merénylő - írta a Háárec című izraeli napilap. Az ICTS és két leányvállalata (az I-SEC és a Pl) a merényletkísérlet miatt folyó nemzetközi vizsgálat középpontjában áll. A cég - amelynek székhelye Hollandiában van - nyújt biztonsági ellenőrzési szolgáltatást az amszterdami Schiphol repülőtéren, valamint számos más európai ország nemzetközi repülőterein, köztük Magyarországon is az izraeli lap írása szerint. A Háárec szerint számos olyan nyilvánvaló gyanús körülmény jellemezte a 23 éves Umar Farouk Ab- dulmutallabot, amely alapján ki kellet volna kérdezni még indulás előtt. ,Azzal együtt, hogy az amerikai hírszerzés hibázott, nem jelezte a (Delta- Northwest) légitársaságnak, hogy a nigériai utas gyanús”, az ICTS tisztségviselőinek csupán személyi profilja láttán ki kellett volna hallgatniuk a fiatalembert. „Kora, neve, utazásai útvonalának logikátlansága, az a tény, hogy az utolsó pillanatban vásárolt drága jegyet, hogy csak kézipoggyásza volt, és számos más részlet fel kellett volna hogy tűnjön a biztonságiaknak” - állapította meg a lap. Az ICTS-t 1982-ben alapították a Sin Bét izraeli titkos- szolgálat és az El-Al izraeli légi- társaság egykori vezető tisztségviselői. A társaságnak mintegy 1300 alkalmazottja van. A cég kidolgozott egy informatikai rendszert, amely az utas állampolgársága, származási helye, múltja és viselkedése alapján jelzi, hogy veszélyesnek tekintendő-e. A rendszer már több éve nagy hatékonysággal működik a tel-avivi repülőtéren, az izraeli határállomásokon és külföldi repülőtereken az izraeli gépek beszállókapuinál. (MTI)
