Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-03 / 279. szám, csütörtök

22 Sport-évforduló

ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 3. www.ujszo.com

A játékosokat nem ismerő Sós Károly szövetségi kapitány szarvashibái és a FIFA akkori szabályai miatt került sor a sorsdöntő harmadik meccsre

Mészöly: „Marseille a magyar futball Mohácsa”

Mészöly negyven éve Marseille-ben... (Képarchívum)

Az idősebbek még ma is emlegetik Szepesi György közvetítését: „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok” - üvöltötte a legendás rádióriporter. Ma négy évtizede annak, hogy a magyar futballválogatott a sorsdöntő mar- seille-i vb-selejtezőn 4:1 -es vereséget szenvedett Csehszlovákiától. Ajubileum kapcsán a Szőke Sziklának becézett egykori kiváló hátvéddel, Mészöly Kálmánnal beszélgettünk.

SZABÓ ZOLTÁN

Miként emlékszik a negyven éve történtekre?

Egyáltalán nem örültünk, hogy a csehekkel kerültünk egy selejtezőcsoportba, hiszen mindig ádáz csatákat vívtunk velük. Elég csak az 1962-es világbajnoki negyeddöntőre gondolni, amelyen rendkívül peches meccsen, Scherer lesgóljával szenvedtünk vereséget. Igaz, Schrojf fantasztikusan védett, de ha Latisev bíró megadja Tichy szabályos találatát, minden máshogy alakul. Hét évvel később is jó csapatunk volt, csakúgy, mint a csehszlovákoknak, de sajnos a szövetségi kapitányunk egyáltalán nem állt feladata magaslatán. IIlovszky Rudi bácsi hiába volt sikeres, menesztették, mert nem beszélt szépen magyarul. Helyére azt a Sós Károlyt nevezték ki, aki hosszú ideig az NDK-ban kapitá- nyoskodott, s nem ismerte a hazai játékosokat. Engem például Lórinak hívott, azt hitte, hogy én vagyok a Lóránt... De hasonló volt a helyzet Puskással és Kocsissal is! Arról nem beszélve, hogy amikor a Kossuth KFSE-vel játszottunk edzőmeccset, amelynek Budai D. volt az edzője, Sós elkiáltotta magát: „Púpos, rúgd be a szögletet!” A katonacsapat trénere beceneve hallatán visszaszólt: „Nem lehet, mert egyenruhában vagyok.”

Mégis sikeresen kezdték a sorozatot, Budapesten simán nyertek.

Jól játszottunk a május 25-i meccsen, Dunai Anti révén korán vezetést szereztünk, s a hajrában Albert Flóri állította be a 2:0-s végeredményt. Nagy volt az öröm, hiszen 14 év után győztük le a cseheket. Aztán sajnos Koppenhágában nemcsak a súlyos sérülést szenvedő Albertet, hanem a meccset is elvesztettük. Ezzel oda lett a lépéselőnyünk.

Ezután következett a prágai mérkőzés...

Nagyon furcsa meccs volt a szeptemberi. A nézők háromnegyede egyenruhában ült a lelátón, érződött, hogy a kommunista fejesek bő egy esztendővel az 1968-as megszállás után féltek a rendbontástól. Röviddel az összecsapás előtt tudtuk meg, ahhoz, hogy továbbjussunk, nyernünk kell. Mert nem számított a jobb gólkülönbség és az egymás elleni mérleg, azonos pontszám esetén harmadik meccs dönti el, ki jut ki a mexikói vb-re. Bátor támadófocival alaposan megleptük a hazaiakat, s 2:l-es előnnyel vonultunk az öltözőbe. Megdöbbentem, amikor Sós Károly a félidőben közölte, lecserél, mert pihentetni akar. Már füröd- tem, amikor a csapattársak közbenjárására Csanádi Árpád, a küldöttség vezetőj e kihúzott a zuhany alól, s „menj vissza, rázd fel magad” szavakkal visszaküldött a pályára. Röviddel a szünet után Fazekas góljával növeltük az előnyt, ám Kvašňák hamarosan szépített. Ezután Sós mégis lehívott, pedig a meccsen rendre megelőztem a jól fejelő hazai játékosokat. Aztán a hajrában Kuna bólintott a hálónkba, ezzel beállította a 3:3-s végeredményt. Ha nyerünk, nincs Marseille!

Nem volt segítője a kapitánynak, aki figyelmezette volna?

Sajnos, szakmabeliként Sós Károly egyedül ült a kispadon. Csanádi Árpád a dísztribünről figyelte meccset, így másodszor nem tudott szólni. Egyébként az edzések nagy részének irányítását rám bízta kapitány. Prágából hazafelé egymás mellett ültünk, Sós megkérdezte, haragszom-e. Azt válaszoltam, nem, de hozzátettem, engem nem szoktak lecserélni.

Milyen volt a kapcsolata a csehszlovákjátékosokkal?

Szikora Gyuri a barátaim közé tartozott, de jól kijöttem Maso- pusttal, Kvašňákkal, Jokllal, Plus- kallal és Lálával is. Viszont a magyarokat nem nagyon szívelő

Adameccel háromszor is összeverekedtem.

Felelevenítené a legemlékezetesebb bunyót?

A hatvanas évek elején az Inter- rel játszottunk KK-meccset Pozsonyban. Este a Magyar Csárdában Szentmihályival, Vargával és Farkassal ünnepeltünk, amikor megjelent Adamec nyolc barátjával, s belénk kötöttek. Ráfáztak, mert úgy elpáholtuk őket, hogy alig ismertek rájuk. Én egyszerűen székkel leütöttem a csatárt, akit mentővel vittek kórházba. Szent- mihályit elkapták a rendőrök, s csak a nagykövet közbenjárására engedték szabadon.

Térjünk vissza Marseille-hez. Hogyan készültek a sorsdöntő selejtezőre?

Úgy emlékszem, mindössze pár napos edzőtáborozáson vettünk részt, szinte semmi sem utalt arra, hogy mindent eldöntő összecsapás vár ránk. Albert, Dunai Anti és Páncsics sérülés, Szűcs eltiltás miatt nem játszhatott, de nélkülük is mi számítottunk favoritnak.

Mennyi prémiumot ígértek a vezetők?

Nem emlékszem a pontos összegre, de nem volt szó nagy pénzről. Ám nem ez döntött.

Hanem mi?

Már az előjelek is rosszak voltak, Hegyi Gyula MLSZ-elnök hasmenést kapott a meccs előtt. Az egész csapat rá várt az autóbuszban - nem értem, miért nem jöhetett utánunk taxival -, így csak röviddel a találkozó előtt értünk a stadionba. Szinte bemelegíteni sem volt időnk. Mégis az első félidőben viszonylag jól álltuk a sarat, kár a hajrában kapott 11-es- gólért. Sajnos, kapusunk, Szent- mihályi Miska gyenge napot fogott ki, a második és a negyedik találat az ő számlájára írható. A végére viszont teljesen összeroppantunk. A meccs után kimentünk az éjszakába, és alaposan berúgtunk bánatunkban.

Ennyi idő távlatából miként értékeli a franciaországi kudarcot?

Egyértelműen Marseille a magyar futball Mohácsa. Biztosra veszem, hogy egy Illovszky vagy Baráti kaliberű kapitánnyal kijutottunk volna Mexikóba. Csak a rend kedvéért teszem hozzá: a Vasassal az argentínai túrán 3:l-re simán legyőztük a komplett csehszlovák válogatottat.

... és ma, 68 évesen

(Somogyi Tibor felvétele)

Marseille után azt nyilatkozta: ,A mi időnk lejárt.” Huszonnyolc évesen nem volt ez túl korai?

Félreértettek az újságírók. Akkoriban egy játékosnak nem lehetett kimondani, hogy távozzon az MLSZ-vezérkar. Ezért árnyaltabban fogalmaztam, de nem a labdarúgókra, hanem a fejesekre gondoltam. Egyébként az elsők között kerültem vissza a válogatottba.

Csehszlovákia-Magyarország4:l (1:0)

Góllövők: Kvašňák (43., 11-esből), F. Veselý (59.), Adamec (65.), Jokl (81.), ill. Kocsis (90., 11-esből). Játékvezető: Machin (francia), 7857 néző. Kiállítva: Petráš (82.). CSEHSZLOVÁKIA: Viktor (90. Vencel)-Pivar- ník, Horváth, Migas, Hagara-Kvašňák, Kuna (46. Pollák)~F. Veselý, Petráš, Adamec, Jokl. MAGYARORSZAG: Szentmihályi-Kelemen, Mészöly, Noskó, Ihász-Halmosi, Göröcs (61. Kocsis)- Fazekas, Bene, Farkas (61. Puskás), Zámbó.

„Jozef Marko kapitány az utolsó percben nem azért küldött pályára, hogy kivédjem a tizenegyest, hanem azért, hogy prémiumot kaphassak"

Ezerdolláros jutalom a magyarok elleni sorsdöntő győzelemért

SZABÓ ZOLTÁN

Alexander Vencel is helyet kapott a Marseille-ben győztes csehszlovák válogatottban. Igaz, a pozsonyi Slovan kapusa csak a 90. percben, Viktort váltva állt a kapuba. A négy évtizeddel ezelőtti történtekről - magyarul - beszélgettünk a 65 esztendős, deáki származású sportemberrel.

Nem úgy indult a selejtezősorozat, hogy megelőzik a magyarokat.

Négy nappal a győztes bázeli KEK-döntő után (a Slovan 3:2-re legyőzte az FC Barcelonát - a szerk. megj.) került sor a népstadionbeli összecsapásra. Pénteken reggel Horvátinál, Zlochával, Jokllal és Ján Čapkovičcsal szinte úgy szöktünk meg a szlovák kormányfő fogadásáról, s taxival utaztunk a válogatott után. Mivel Szikorával együtt csak mi ketten beszéltünk magyarul, állandóan minket faggattak a helyi újságírók. Aztán a meccs előtt sorra jelentek meg a cikkek arról, hogy magyar érzelmű vagyok... Hiába védtem jól, nem tudtam megakadályozni a hazaiak győzelmét. Nem jött be a lestaktika a derbi elején, Pivamík bennragadt, s Dunai II. közelről a hálóba lőtt. Nekünk is akadtak helyzeteink, de kimaradtak, aztán a végjátékban Albert pazar fejessel állította be a végeredményt. A találkozó után a cseh vezetők a fejemhez vágták, hogy miket írtak rólam a magyar lapok, ennek tulajdonítható, hogy utána már jóval kevesebb lehetőséget kaptam a nemzeti csapatban, s 38 alkalommal csak tartalékkapusként neveztek.

Miként gondol vissza az őszi prágai mérkőzésre?

Pár nappal a meccs előtt Jozef Marko szövetségi kapitány félrehívott, s szó szerint ezt mondta: „Sanyi, ne haragudj, nem állíthatlak be a kezdőcsapatba, amelybe nyolc szlovákot jelöltem. Ha téged is beteszlek, azonnal kirúgnak.” Mit tehettem? Elfogadtam a döntést, s a kispadról néztem a látványos meccset. Mindkét csapat támadófocit játszott, a csatárok jeleskedtek, a védők nem. Megmondom őszintén, l:3-nál azt hittem, befellegzett a vb-álomnak, de szerencsénkre összekaptuk magunkat, s Fortuna istenasszony segítségével visszahoztuk a reményt.

Szikora György ezután a

meccs után vált kegyvesztetté. Miért?

Gyuri eléggé furcsán viselkedett már a találkozó előtt is. A magyarok öltözője közel volt a miénkéhez, s miután megjöttek Szűcsék, Szikora azonnal szóba elegyedett velük. A bemelegítés során Szepesi Györggyel beszélgetetett, de ez még nem volt elég, a pályán is szórakozott az ellenfél játékosaival. A szünetben az egyik nagyszombati futballista, azt hiszem, Hágára mérgesen oda is szólt Gyurinak: „Többet beszélsz, mint játszol!” Kvašňák és Adamec is megszidta az Inter csatárát. Az egyre idegesebb Szikora erre ezt mondta a kapitánynak: „Cseréljen le, mert egyáltalán nem megy a játék.” Jozef Marko mérgesen válaszolt: „Én döntöm el, mikor változtatok. Gyuri, menj vissza, és játssz jobban!” Aztán a második félidő elején mégis lecserélte... Az összecsapást követően a prágai sajtó élesen bírálta Szikorát, ez is nagyban közrejátszott abban, hogy mellékvágányra került. Egyébként én - tanulva a budapesti esetből - kerültem a magyarújságírókat és futballistákat.

Milyen volt a felkészülés a sorsdöntő marseille-i ütközetre?

A bajnokság befejezése után kéthetes Stará Boleslav-i edzőtáborba vonultunk. Markónak segítettek az edzőbizottság tagjai (ajánlatukra került be Laco Petráš a keretbe), s alaposan feltérképezték a magyarokat. Jobbára taktikai tréningek voltak, elsősorban a szélsőjátékot gyakoroltuk, mert itt voltak legjobban sebezhetők Mészölyök. Előre tudtuk az összeállítást, mert minden felkészülési meccsen ugyanaz a csapat kezdett.

Mikor utaztak Marseille-be?

Három nappal a meccs előtt érkeztünk Franciaországba. Csendes, nyugodt helyen hangoltunk a találkozóra. Az ottani sajtó egyáltalán nem foglalkozott velünk, mindenki a magyarokkal volt elfoglalva, előre elkönyvelték, hogy ők jutnak ki Mexikóba. Ez jót tett nekünk, szinte nem is vettük észre, hogy milyen fontos összecsapás vár ránk.

Hogyan emlékszik a meccsre?

Az első pillanattól látszott, hogy valami nincs rendben a magyaroknál. A kispadról is érződött csapatunk elszántsága, bíztunk benne, hogy nyerünk. Jókor, a félidő végén jött a tizenegyes, amelyet

Vencel jelenleg is a Slovan kapusaival foglalkozik (SITA-felvétel)

Kvašňák biztosan értékesített. A szünetben Marko megdicsérte a játékosokat, s kérte, hogy továbbra is nyugodtan futballozzanak. A szünet után, főleg Franto Veselý gólját követően kimondottan szárnyalt a csapat, és szép gólokat lőtt. Egyszerűen padlón voltak a magyarok.

Marko kapitány milyen utasítással küldte akapuba?

Négy tizenegyest hárítottam az őszi szezonban, így bíztam magamban. Jozef Marko nem azt mondta, védjem ki a büntetőt, hanem azt, azért küld pályára, hogy részesedjek a prémiumból. Kocsis Lajos nem is adott esélyt nekem, a felső sarokba vágta a tizenegyest. Ezután Machin rögtön lefújta meccset, s egymás nyakába borulva örültünk.

Milyen volt az ünneplés, és mennyi jutalmat kaptak?

A hivatalos vacsorán mindössze egy órát időztünk, utána a Puma vállalat rendezett nagy bulit. Az akkor Hollandiában edzősködő Anton Malatinský volt a cég egyik képviselője, nem tagadom, alaposan elengedtük magunkat. Később meglepődve tapasztaltuk, hogy több magyar, többnyire újpesti focista - a bizonytalanul védő Szentmihályi biztosan ott volt - is meghívást kapott. Néhány whisky után már együtt énekeltük az, Az a szép, az a szép” kezdetű nótát. Ami a prémiumot illeti, ezer dollárt kaptunk a győzelemért, de nem valutában. Akkoriban tekintélyes összegnek számított a 35 ezer korona. Kár, hogy a vb nem úgy alakult, ahogy szerettük volna...