Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-30 / 299. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 30. Szülőföldünk 11 Szeretem ezt a munkát, ha elégedett az ügyfél, másoknak is ajánlani fog - vallja Simonies Vilmos Régi mesterek tanítványa, ezért is marad a kaptafánál Gyors, pontos és megbízható, ezért nem csak Nasz- vadról, hanem ímelyről, Ógyalláról és Érsekújvárból is hozzák a műhelyébe a talpaltatni, foldozgatni való lábbelit. SZÁZ ILDIKÓ A naszvadi Simonies Vilmos úgy véli, a jó susztert nem kell dicsérni, a kis műhely cégére sem hivalkodó. A Singer az igazi Izgalmas látvány fogad odabenn, ahol régi Singer varrógép mellett dolgozik a mester, időnként feláll, hogy üdvözölje az újabb kuncsaftot és felvegye a megrendelést. Kedves ismerősként köszönti azokat is, akik tavaly télen jártak nála utoljára. Az egyik naszvadi ügyfél új cipzárt kér egy tenyérnyi kis csizmára, és új sarkat a női bőrcsizmára. „Nálam csak két-három napot kell várni a lábbelire, ezzel szemben a járási székhelyen akár két hetet is. Kedvezőek az áraim, hogy az emberek érezzék, még mindig jobban megéri megjavíttatni a régi, jól bevált lábbelit, mint újat venni” - fogad Simonies Vilmos. A gazdasági válságot a suszter is megérzi, csakhogy másképpen. A vidéken élő emberek kevesebbet költenek ruhára, lábbelire, elsősorban a felnőttek gondolják úgy, hogy egy-két évig még jó lesz a régi csizma. A mester szerint más a valódi bőrből készült áru, tovább kitart és megjavíttatni is könnyebb, mint a műbőr termékeket. „Volt már példa arra, hogy visszautasítottam a javítást, mert annyira rossz állapotban volt a cipő. Vannak cipőtalpak, amelyeknek az élettartamát azzal sikerül meghosszabbítani, hogy teljesen új talpat erősítek a régi kopottasra” - avat be a szakma rejtelmeibe. Január 13-án Mészáros Éva nevelőt, makramékészítöt mutatjuk be. Simonies Vilmos minden egyes kuncsaftot örömmel üdvözöl, elbeszélget velük Cipészek tanítványa A szakma csínját-bínját Dikácz István ógyallai mesternél tanulta meg, áld nyolcvanéves koráig azon szorgoskodott, hogy újjávarázsolja a kopottas, kiszolgált lábbeliket. ,A kilencvenes években, amikor még magam is állattartó voltam, lószerszámok javításával is foglalkoztam. Abban reménykedtem, hogy egyre keresettebb lesz ez a szakterület. Sajnos, ma már nem sokan veszik igénybe ezt a szolgáltatást, alig akad lótulajdonos a környéken” - jegyzi meg a vendéglátónk. Egy madárházból alakította ki a műhelyét, ma is nevel a telken díjnyertes galambokat és különféle szárnyasokat, pávát és gyöngytyúkot. Sokan megfordulnak a portáján. A kamionsofőrök a fapapucsokat hordják talpaltatni, ebben a legkényelmesebb a vezetés, sajnos nagyon hamar elkopik a kényelmes lábbeli talpa. Simonies Vümos megbízható suszter. Sokan rendszeresen látogatják, mivel a cipőn kívül a bőröndöket, a hátizsákokat, a válltáskákat is megjavítja. Minden gépnek megvan a maga története. Az egyiket egy magyarországi régiséggyűjtőtől vette, speciális javítást igényel, de nagyon megbízható masina. „Az egyik régi varrógépet Raffai Pista bácsitól vásároltam, aki a naszvadi cipészmesterek egyik kiválósága volt. Nem csak a gyári, vagy a más műhelyekben varrt lábbelit tudta szakszerűen megfoltozni, megtalpalni, hanem ő maga is készített cipőket. Sokat tanultam tőle mesterségből és alázatból. Nem csak a suszterség tartott össze bennünket” - meséli a mester. Meddig él egy régi szakma? A középkorban még kaptafa nélkül készültek a cipők, egymáshoz varrták a bőrdarabokat, később egyszerű fadarabokat használtak a bőr kifeszítéséhez, amit idővel faragni, formázni kezdtek. Más lett mára a bal és a jobb oldali kaptafa, de más a munkaeszköze a keskenyebb, amolyan csőrös cipőket varró suszternek, mint a csizmát varrónak. Simonies Vilmos fájlalja, hogy ma már nem képeznek rendes susztereket az iskolákban, inkább a bőrdíszművesség dívik. Ezért nem árt ellesni a mesterség fortélyait azoktól, akik még cipőt talpalnak. Mindig lesznek, akik rászorulnak arra, hogy a régi lábbelijüket valaki ismét használhatóvá varázsolja. Kevesen tudják azonban, miért és mióta használjuk a közmondást, hogy „suszter maradjon a kaptafánál.” Apelles, a festőművész a házában mutatta be alkotásait, és egy fából készült paraván mögé rejtőzve hallgatta a kritikákat. Egy napon egy suszter látogatta meg a kiállítást, aki észrevette, hogy az egyik képen egy cipő belső oldaláról hiányzik a fűzőszem. A művész egy mosollyal hárította el a suszter tapintatlanságát. Amikor azonban a cipész felbátorodva tovább kritizálta a művet, a művész mérges lett és ráförmedt: Suszter, maradj a kaptafánál! „Bőrből készült táskákat, cipőket nem lehet akármilyen varrógéppel javítani. Büszke vagyok arra, hogy ezeken a gépeken dolgozhatok, amelyek még a régi cipőkészítők munkájára emlékeztetnek. Ilyenkor elgondolkodom azon, meddig lesz rám szükség, meddig lesz szükség a suszterekre...” - teszi fel a kérést Simonies Vilmos. A régi gépek néni csak értékesek, de kiválóan működnek is, az egykori mesterek emlékét őrzik (Csuport István felvétele) Jól járt a Garam menti város és Nyitra megye is Városi hajléktalanszállót adtak át Zselízen ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Zselíz. Hajléktalanszállót adtak át a lévai járásbeli városban. Az intézményt a menedékház, vagy azüház néven ismert járási hajléktalanszálló épületének földszintjén alakították ki. Hivatalosan januártól nyílik meg az új létesítmény. Már most 10-15 jelentkező van, napról napra nő az érdeklődők száma. Tíz családot tudnak elhelyezni a földszint felújított felében. Utcára került várandós anyák, borzasztó körülmények között élő több- gyermekes szülők, csonka családok remélhetnek segítséget. A városnak nincsenek szociális és szükséglakásai, ezért itt helyezik majd el a lakbérhátralékosokat is. Évente mintegy négy-öt családról van szó. Ugyancsak nagy gondot jelentenek azok az omladozó lakóházak - legalább három-négy ilyen van a városban - amelyek mára életveszélyessé váltak. A városi hajléktalanszállóba csak zse- lízi lakosok kerülhetnek. A feltételek szigorúak lesznek, aki nem tartja be a házirendet, kilakoltatják. Polka Pál alpolgármester elmondta, másfél év után, idén májusban sikerült megegyezni a nyitrai megyei önkormányzattal. Az egyezség szerint a Garam menti település évi egy euróért bérbe veszi az épületet, a földszinten, saját költségein kialakítja a városi hajléktalanszállót, cserébe pedig mentesíti a megyét a rezsiköltségek egy részének fizetése alól. Az épület alsó szintje már négy éve kihasználatlan. A város hozzávetőleg 49 790 eurót (1,5 millió korona) fordított a projektre. A munkálatok októberben kezdődtek, és alig két és fél hónap alatt fejeződtek be, a kivitelező az Es- pin Kft. volt. A bútorokat, az ágyneműt, a berendezési tárgyak egy részét a városi hivatalban meghirdetett gyűjtésből biztosították. Mintegy 66 390 euróra (kétmillió korona) lenne szükség az épület külső rendbehozatalára, szigetelésére. Polka Pál elmondta, a járásihoz hasonló feltételekkel működik majd a városi hajléktalanszálló is. A megyei intézmény 32 férőhelyes, háromtól tizenkét hónapig maradhatnak ott a lakók, indokolt esetben különleges engedéllyjel másfél évre is meghosszabbítható a lakhatás. Öttagú bizottság bírálja el a jelentkezési kérelmeket. A kérvényezők egyharmada gyermekotthonból kikerült fiatal, egyharmada börtönből szabadult ember, egyharmada pedig szenvedélybetegséggel, szociális és egészségi problémákkal küzdő személy. Általában többségben vannak a férfiak. A költségeket az állam vállalja, de ha a létminimumot meghaladó bevétele van a kérelmezőnek, egy hónapra 25 eurót (753 korona) kell fizetnie. Kötelező orvosi vizsgálaton kell részt venni, a beköltözés előtt, és feltétel az is, hogy a Lévai járásból származzon az érdeklődő, (fin) Balról: Polka Pál alpolgármester és Bakonyi Pál polgármester egy szoba előtt (Števo Hečko felvétele) Tíz iskolában folyt az információs kampány A külföldiek elfogadásáról szólt az Ikaros projekt ÚJ SZÓ -NFORMÁCIÓ Kassa. Az együttélést és mások elfogadását célozta meg az Ikaros projekt, mely a napokban végződött. A megyei hivatal által szervezett információs kampány során a bevándorlók, a szakértők és a középiskolások között igyekeztek dialógust teremteni. Dušan Šlosár, a megyei hivatal munkatársa elmondta, májustól decemberig 10 középiskolában folyt a projekt. A kassai iskolákon kívül szobránci és őrmezői oktatási intézmények is bekapcsolódtak a munkába. „A szervezők szakértőkkel konzultáltak. Meglátogattak olyan családok, ahol a házaspár egyik tagja külföldi. Ezek a látogatások nagyon hasznosnak bizonyultak, ilyen példákkal lehet legjobban bemutatni a középiskolás fiataloknak az egyes nemzetiségeket” - közölte Šlosár. „Csak kevesen értik meg, milyen nehéz egy idegen országban élni, alkalmazkodni az új környezethez. Szlovákiában azonban számos pozitív példa is van. Elsősorban a vietnámi családokat említhetjük meg, akik nagyon jól alkalmazkodtak, a gyerekeik nálunk járnak iskolába” - nyilatkozott Šlosár. (mar)
