Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-03 / 279. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 3. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ LIBERATION „Obama helyesen tette, hogy újraértékelte a csődbeju­tott (afganisztáni) politikát” - hangsúlyozta a Libération. A csapaterósítés nem garantálja a végső győzelmet, mert a kül­földi katonákat megszállónak tekintik az afgánok. A lap arra is felhívta a figyelmet, hogy új­raválasztása óta Hamid Karzai elnök rezsimje még kevésbé hatékony és még korruptabb, mint volt, az afgánok ugyan­olyan szegények, mint koráb­ban, és ugyanolyan távol van­nak az oktatástól, az utaktól és a kórházaktól, melyek jelenlé­te meggyőzhetné őket a nyuga­ti erők beavatkozásának szük­ségességéről. (mti)- Az utóbbi időben nagyon ideges vagyok, igazgató úr. Nem tudna megnyugtatni például a tizenharmadik fizetéssel? (Peter Gossónyi rajza) A kisebbségi helyzetű nemzeti és etnikai közösségek Európa számára értéket és erőforrást jelentenek A magyar kisebbségek nyilatkozata A Magyar Nemzeti Kisebbsé­gek Európai Érdekképviseleti Irodája (HUNINEU) kezdemé­nyezésére a romániai és a szlo­vákiai magyar kisebbségi kö- zösségekEP-képviselői, a szlo­véniai, szerbiai és ukrajnai magyarság vezető politikusai december 1 -jénBrüsszelben áttekintettékaLisszaboni Szerződés (LSZ) életbelépésé­vel kialakult új helyzetet, an­nak kisebbségpolitikaivonat- kozásait. NYILATKOZAT Történelemformáló jelentőségű­nek és az általuk képviselt közössé­gek sorsa szempontjából is megha­tározónak tartják, hogy a tagálla­mok a korábbinál erősebb, demok­ratikusabb és hatékonyabb Európai Uniót hívtakéletre. Üdvözlik az EU felruházását jogi személyiséggel, annak lehetővé té­telét, hogy az EU a klímapolitikától a gazdasági válság kezelésén át az erőteljesebb külpolitikai szerepvál­lalásig a polgárokat leginkább érin­tő, tartalmi kérdésekre koncentrál­jon. A tagállamokban élő magyar ki­sebbségi közösségek tagjai - hason­lóan a tagállamokban élő többi nemzeti kisebbség és. a többségi nemzetek tagjaihoz - az EU polgára­iként személy szerint részesülhet­nek a hatékonyabban működő EU előnyeiből. Kiemelt jelentőségű, hogy az EU alapját képző értékközösség az LSZ által módosított EU Szerződés 2. cikke értelmében bővített tarta­lommal jelenik meg: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartá­sa, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, vala­mint az emberi jogok - ideértve a ki­sebbségekhez tartozó személyek jo­gait - tiszteletben tartásának értéke­in alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tole­rancia, az igazságosság, a szolidari­tás, valamint a nők és a férfiak közöt­ti egyenlőségtársadalmában.” Üdvözlik, hogy az EU Alapjogi Chartája, mely az LSZ hatályba lépé­sével jogerőre emelkedik, különö­sen fontosnak tartja a nemzeti ki­sebbséghez tartozás alapján való megkülönböztetés elleni küzdel­met: „Tüos bármiféle megkülönböz­tetés nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi eredet, genetikai jelleg­zetesség, nyelv, vallás vagy hit, poli­tikai vagy más meggyőződés, nem­zeti kisebbséghez tartozás, tulaj­don, származás, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján.” A magyar nemzeti kisebbségek képviselői megerősítve érzik állás­pontjukat, hogy a kisebbségi hely­zetű nemzeti és etnikai közösségek Európa számára értéket és erőfor­rást jelentenek. A kisebbség jelenlé­te nélkülözhetetlen része annak a kulturális sokszínűségnek, amely évszázadok óta gazdagítjaEurópát. Az LSZ hatályba lépése magától értetődővé teszi, hogy maradékta­lan érvényesülésének érdekében az EU és a tagállamok döntéshozóinak minden döntésnél szem előtt kell tartaniuk és gyakorlattá kell tenniük a 2. cikkben összefoglalt értékeket. A magyar kisebbségek képviselői ja­vasolják, hogy ezt az EÜ intézmé­nyei testületilegiserősítsékmeg. Az LSZ kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó része megvetheti az őshonos, nemzeti ki­sebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait. Az aláírók felkérik az új Euró­pai Bizottságot, hogy az LSZ szel­lemében nézzenek szembe az EU- ban élő őshonos nemzeti kisebb­ségek problémáival, segítsék azok megoldását. Kiemelten fontosnak tartják, hogy az új Bizottság egyik biztosa az alapjogokért felel, fon­tos, hogy hatáskörében megjelen­jen a ldsebbségek jogainak vé­delme is. Sógor Csaba, Tőkés László, Winkler Gyula, Bauer Edit, Mé­száros Alajos, Brenzovics László, Kőszeghy Elemér, Göncz László, Sepsey Gábor, Dévavári Zoltán KÉZ,IRAT Zászlójelzés MIKLÓSI PÉTER Amikor épp az ezredforduló évé- benPozsonybólkiköltöztünk vi­dékre, úgy terveztük, hogyha minden a helyén megrendben lesz már, és a különbözőutómunkála- toknakisvége,kertünkutcafelőli végébenegyzászlórúdra ki tűzzük amagyarésaszlováklobogót.Nem csak a magyart, nem csaka szlová­kot, hanem mindkettőt. Ewelje- lezvén: becsületes magyarok va­gyunk itt a szülőföldünkön, a mai Szlovákiában. így gondolkodtunk, így bizony. Ettől aportánk még nem lett volna magyarabb, se szlo- vákabb- ahogy asonka sem lesz sonkább, vagy a borovicska sem lesz borovicskább a rákötözött nemzeti pántlikától. Nem gondol­tunk mi apolitikával, hanem a de­mokrácia szerencsés helyzetében ténynek, higgadt vérmérsékletű magánügynektekintettükadol- got. Hogy önszántunkból, a későb­bi ötletelést még mit sem sejtve, vi­szont évekkel megelőzve a politi­kusok ebben a kérdésben kezdő- dötthandabandázását, felmutas­sukazún. kettős állampolgárság legcivilebb, legtermészetesebb módját... Zászlóállítási szándé­kunk akkor váltott rükvercbe, ami­kor 2003. augusztus 20-án az addig inkábbcsakdr. Senkikéntjegyzett Patrubány Miklós (aMagyarokVi- lágszövetségénekelnöke) belen­gette a kettős állampolgárságról szóló magyarhoni népszavazás öt­letét, ami 2004 nyarán vált konkré­tummá. Az eladdig sumákoló Fi­desz csak ekkor állt a kezdeménye­zés élére. Igaz, rögvest páros láb­bal, egyenest sorsdöntő népszava- zástjövendölve.Viktorkirályfi buzdító szavaival: „...az elnyo­mott, reményt vesztett, kimerült, lemondó, bezárt, jövő és távlat nél­küli, megosztott tízmilliós népből” december5-én„szabad,bizakodó, jövőjében reménykedő, gazdasági határaitkitágító, egységes tizenöt milliós magyarnemzetválna.” (Vá­rosliget, ÖsszetartozásNapja, 2004.XI.27.) Mi tagadás, ekkorramárvéglegle- tettünkkertünkészaki csücskének fellobogózásáról. Letettünk, mert akkorra mind idehaza, mind a mut- terlandbanhetek-hónapokóta „zászlót bontott” akifinomultha- zaárulózás, a kalmárszellem, a megrokkantmagyarságtudattal való vádaskodás. Eme érdekharc­ból,politikaireklámhadjáratból puszta csatatér lett. Magyarvi­szonylatban győzték-győzködték egymást az árból fölbukkanó ma­gyarnál is magyarabbak, szlovák oldalon pedig Dzurindáék is beke­ményítettek. Az már csakráadás, hogy a szlováktérfél2006nyarától Fico nacionalizmusával és Slota bugris sovinizmusával még übe- relni is tudta mindezt. Őkketten a Csallóközben az enyhe december­ben még virító cserepes muskátlit is kidobatnák az ablakunkból, mert nemcsaka nyelvünkzavarja őket, hanem a „magyaros” színkombi­náció is. Mindezígyegyüttmára (mármint az egy zászlórúd, két lobogó kitűzésének elmaradása) már tá­volról semjóakarattal elegy civil kurázsit sejtető ügy. Nem is ma­gyar- vagy szlovákügy, hanem tör­ténelmi gubanc, a posztkommu­nista nemzetfejlődés egyensúlyté­vesztése, észjárásbeli kuszaság, Kelet-közép-Európa kisállaim na- cionalizmusainakmérges fekélye. Gyógyítása odaát nem torz státus­törvényeket és zűrös, semmit meg nem oldó népszavazásokat, „idehaza” az Európai Unióba fémfűrésszel bejutott eszement nacionalistáksmirglipolitikájátkí- vánja, hanem bölcsességet, köl­csönös önzetlenséget, minden részről megnyilvánuló önkont­rollt, nagyvonalúságot, fegyelmet, érzelmi egyensúlyt, belátást. Lát­hatjuk:' szinte mindent, ami politi­kusainkból - Dunán innen és túl— riasztóan hiányzik. Van helyette lázas önkívülettel palástolt görcsös egyensúlyzavar és zavaros közvé­lemény. Sikerült olyan helyzetet teremteni, amelyben öt esztendő­vel a kettős állampolgárságról szó­ló ominózus népszavazás után lesben állnak a képmutató nacio­nalizmus és a cinikus politikai számítás pártpolitikai vámszedői. De: nem biztos, hogy ezt a vámot muszáj megfizetni. Csak tudni kell rá nemet mondani. Azászlóki- tűzést pedig elnapolni, mert emitt az agresszívan frusztrált politiku- sokmár hatalmon vannak, amott a hatalom várományosai. Akik mindig kitűzik, akiknél mindig kéznél van, akik zászlóba öltözve lobognak. A decemberi, ősziesen téli napba nézve megkockázta­tom: nem biztos, hogy a zászló az övék. KOMMENTÁR Mindenki jóllakott MÓZES SZABOLCS A kedden kipattant, s még a nap végére látszólag meg is oldódó újabb földbotrány iskolapéldája lehetne a közéleti win-win (avagy dupla győztes) helyzetnek, amikor egy politikai botrány szinte minden érintettje nyer az ügyön. Az előadás szereplői nagyot ala­kítottak, a vesztesek - vagyis mi - pedig tapsolnak. Hiszen minden rendeződött. Látszólag. Kezdődött az ügy a Sme terjedelmes cikkével, mellyel a lap - jogo­san - csak nyerhetett. Az ügyet feltáró újságíró kollégák legújabb fogásukért talán még egy újságírói díjat is bezsebelnek jövő év ele­jén. De ők legalább megdolgoztak érte. Nem úgy, mint az ellenzék, mely ismét eljátszhatta a felháborodott szerepét, minden rossznak elmondva a kormánykoalíciót. A nap végén pedig a betegágyból munkába kényszerülő kormányfő is kihasíthatta a maga szeletét a politikai dicsőség dobostortájából, amikor egy kézmozdulattal ki­söpörte pozícióiból a lopáshoz készségesen asszisztáló földalapi il­letékeseket. Jól járt természetesen a lukrativ tátrai földekhez bagóért hozzáju­tó vállalat is, mely a földalapnál végrehajtott nagytakarítás ellené­re is megtarthatja frissen szerzett vagyonát. Ez már előrevetíti, hogy van, aki ráfázott a történetre. Ez pedig az átlagpolgár - hi­szen a lenyúlt földterület állami tulajdonban volt, melynek értéke a szakértők szerint több tízmillió eurót is kitesz. Az átlagpolgár vi­szont általában csak akkor szokott felszisszenni, ha a saját bugyel- lárisából rántanak ki pár eurót, a közös kassza sikkasztásait nem veszi annyira zokon - mintha az nem az ő pénze (is) lenne. A földügyi história ezen felül ismét rámutatott arra, hogy nem vé­letlenül Robert Fico a legnépszerűbb hazai politikus, s nem vélet­lenül marad az ellenzéki pártok nagy része - hacsak nem az összes, mert ennek is nagy az esélye (s meg is érdemelné) - a választások utáni négy évben is ellenzékben. Fico politikai marketingszem­pontból - merthogy nála csak ez számít - remek érzékkel, „kellő időben” csapott oda, gyakorlatüag terepet sem hagyva politikai ve- télytársainak. A kormányfő újfent bizonyíthatta szimpatizánsai­nak, ebben az államban ő az, aki a korrupció elleni keresztes hada­kat vezeti, aki mindig akkor és ott terem, amikor és ahol szükség van rá. Aki nemcsak a száját járatja, hanem cselekszik is. Ezzel szemben az ellenzék - amely pár óráig még azt hitte, a médiának és egy csámcsogós témának hála újra meghúzhatja Fico frakkját - lógó orral távozhat a csatatérről. De ezért csak magára vethet: 2006-ig folytatott kormányzása alatt saját maga is tapasztalhatta, hogy a földalap a korrupció és panamázás melegágya, 2007-ben ezen egyszer már majdnem meg is bukott a jelenlegi kormánykoa­líció, mégsem voltak képesek résen lenni s figyelni, mikor jön a kö­vetkező „baki”. Pedig tavaly óta még emberei is vannak a földala­pot felügyelő tanácsban. Érthetetlen, hogy az ellenzéki pártok nem képesek utánajárni a potenciálisan nagy horderejű politikai botránytémáknak - pedig elég pénzből gazdálkodnak, ráadásul minden egyes képviselőjüknek állami pénzből busásan fizetett asszisztense is van, akik nagy része szintén nem szakad bele a munkába. A történet látszólag véget ért. Mindenki jóllakott, csak mi lettünk szegényebbek. Megoldások helyett pedig várhatóan megint csak sárdobálást kapunk, garantálva, hogy földkérdésben lesznek még gyanús ügyletek. FIGYELŐ Afganisztánban Törökország: Dánia: 720 690 szolgálnak Belgium: Norvégia: 530 480 A 30 ezer fős amerikai csapat­Csehország: 480 erősítéssel 143 ezerre nő az Af­Bulgária: 460 ganisztánban szolgáló külföldi Svédország: 430 katonák száma. A katonák egyik Magyarország: 360 része a NATO vezette nemzetkö­Új-Zéland: 300 zi biztonsági erő (ISAF), másik Horvátország: 290 része az USA vezette koalíciós Albánia: 250 erők kötelékébe tartozik. Azok Litvánia: 250 az országok, mélyek katonákat Szlovákia: 245 adnak a koalíciós erőkbe, az Lettország: 175 ISAF-ban is részt vállalnak. Az Finnország: 165 ISAF-nak 71 ezer katonája van. A Macedónia: 165 43-ból 26 NATO-tag. A 30 ezres Észtország: 150 afganisztáni csapaterósítéssel Görögország: 145 101 ezerre nő a tálib lázadók el­Portugália: 145 len harcoló amerikaiak száma, Szlovénia: 130 Irakban 115 ezer szolgál. Azerbajdzsán: 90 USA: 34 800 Egyesült Arab Emírségek: 25 Nagy-Britannia: 9000 Bosznia-Hercegovina: 10 Németország: 4500 Ukrajna: 10 Franciaország: 3750 Szingapúr: 9 Kanada: 2830 Luxemburg: 8 Olaszország: 2795 Írország: 7 Hollandia: 2160 Jordánia: 7 Lengyelország: 1910 Ausztria: 4 Ausztrália: 1350 Izland: 2 Spanyolország: 1000 Grúzia: 1 Románia: 990 (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom