Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-28 / 297. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 28. Sportvilág 15 OHIZSt KtNl Zí (Somogyi Tibor felvételei' A León elleni BL-csoportmeccs után mindenki sírt: játékos, néző, edző. 1 T i f v 5 ! % "i ► __ t m ^ —-j Mocsai Lajos, az év edzője: „Sokan virágokat visznek Cozma öltözői helyére, meg-megállnak, beszélgetnek vele, elmondanak egy imát" Aki erőt kovácsolt a gyászból Mocsai Lajost, az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapatának szakvezetőjét 2009-ben az év edzőjének választották Magyarországon. A voksoláson Széles Sándor (Gyúrta Dániel edzője) és Csípés Ferenc (a Honvéd kajak-kenu szakosztályának edzője) végzett mögötte. Egyetlen éjszaka mindent megváltoztatott. Előtte csak kézilabdaedző volt, utána pszichológusnak, lelki támasznak, minden helyzetben erős vezetőnek is kellett lennie. A román beállós, Marian Cozma meggyilkolása után Mocsai Lajos egy hét alatt talpra állította a hitüket vesztett játékosokat, s felemelő győzelembe vezette-hajszolta az MKB Veszprémet. BŐDT1TAN1LIA Sikeres, de nehéz évet zárt. Nagyon nehéz volt, ismerve a tragédiát. Marian Cozma meggyilkolása után a csapat egy nagyon szűk ösvényen mozgott, hogy elveszti-e a teljesítőképes tudását vagy sikerül erkölcsi erővé átváltoztatni a gyászt. Ez nagyon komoly pszichológiai és pedagógiai folyamat volt, de sikerült véghezvinni. Két éve veretlenek vagyunk Magyarországon, aminek nagyon örülünk, visszatértünk Európa élcsapatai közé, újra a kontinens legjobb nyolc csapata között tartják számon a Veszprémet. Ezen a megkezdett úton szeretnénk továbbhaladni 2010-ben is. A tragédia után önnek kellett tartania a játékosaiban a lelket. Honnan merített ehhez erőt? Azon az éjszakán, amikor a gyilkosság történt, nagyon sokáig gondolkodtam rajta, milyen stratégiával lehet ezt megoldani. Az embernek a gyökereihez kell visszanyúlnia, a szüleitől szerzett tapasztalataihoz, a családjához. Számomra a legfontosabb a nagy család, a négy gyerekem volt, akikkel az éjszakát végigbeszélgettük. Ebből a közegből óriási energiát, erőt tudtam meríteni. Egy vezetőnek válsághelyzetben mindig nyugodtnak, megbízhatónak és energiát sugárzónak kell lennie, mert egyébként káosz lesz. A saját érzéseimet így csak a családom körében tudtam kimutatni, kifelé nagyon erősnek kellett mutatkoznom. így sikerülhetett, hogy Dejan Perics csapatkapitány segítségével át tudtuk segíteni a csapatot ezen a nagyon nehéz helyzeten. Ez már nem puszta edzői feladat, inkább pszichológusi munka. Megrendítően megviselte ezeket a fiatalembereket, ami történt, s rögtön az első pillanatokban hozzám és a feleségemhez fordultak. Az első sokk után megszerveztem, hogy megfelelő módon kibeszéljük magunkból ezt az egészet. Edzések helyett olyan foglalkozásokat tartottunk, amelyeken a játékosok visszanyerték az önbizalmukat, a hitüket, az ambíciójukat, a küzdőképességüket. A hét végére olyan legyőzhe- tetlennek tűnő formációt alkottunk, amely fantasztikusan játszva legyőzte a Leónt. Ennek nagyon sok pontja volt - az, hogy bármi áron vegyünk részt a kinti temetésen, hogy magunkkal hoztuk azt a Mária-ikont, amit Marian édesanyjától kaptunk, s hogy Petre Cozma, Marian édesapja átölelt minket, s azt mondta: „Elvesztettem a fiamat, de tizenhatot nyertem helyette.” A tragédia után a kívülállókban felmerült, el kellene halasztani a León elleni BL-csoport- mérkőzést, ám a csapat ezt nem akarta, s végül valami felemelőt produkált. Mindez úgy kezdődött, hogy Latinovits Zoltán elmondta a Halotti beszédet - már akkor mindenki nagyon nehéz pillanatokat élt át. Utána elindult a feketébe öltözött menet, s három-négy kilométeres gyászút után érkezett meg a csarnokba. Ezután következett a mérkőzés, amelyet a csapat nemhogy elhalasztani nem akart, de csodálatos erényeket mutatva két góllal megnyert. Mit kell ilyenkor mondani a játékosoknak, hogy ne uralkodjon el rajtuk az elkeseredettség, hanem a meccsre koncentráljanak, és maximális teljesítményt nyújtsanak? Ez egyszerű célfilozófia kérdése, hogy mit tart az ember abban a pillanatban fontosnak. Nem ment egyik percről a másikra, ez egy egész hetes folyamat volt. Először a játékosok összeköltöztek. Aztán megjöttek a szülők. Borzasztóan széles lelki skálán kellett a problematikával megküzdeni. A szakmaiság a hét első felében hatodrangú kérdés volt. Azt kellett érezni, hogy melyek azok a pontok, amelyek mentén újra csapatot lehet formálni, kohéziót, összetartást, közös erőt kovácsolni. Nem az egyének gyászát és elgyöngülését keresni, hanem a közös energiát, s ezt úgy összerakni, hogy abból egy nagy siker legyen. Ez egy bonyolult kérdés, le is írtam egy többoldalas tanulmányban, de örüljünk annak, hogy sikerült megoldani a helyzetet. Most milyen szerepet tölt be Marian Cozma a veszprémi kézilabdacsapat életében? Készül egy dinamikus, a közízlésnek megfelelő emlékmű, Mihály Gábor gyönyörű, zseniális alkotása, egy bronzból öntött mellszobor, kézilabda-hajítómozdulattal. Az átadása január elején lesz, erre készülünk most. Az öltözőben is naponta jelen van Cozma szelleme: a helyét soha senki nem foglalhatta el, a mezét visszavonultattuk, sokan virágokat visznek neki az öltözői helyére, meg-megállnak, beszélgetnek vele, elmondanak érte egy imát. Sosem érezte úgy, hogy jobb lenne, ha nem lenne ennyire óriási, szinte nyomasztó a Coz- ma-kultusz? Ebből nem lehet csak úgy kilépni. Ezen az úton végig kell menni, s amikor meglesz az ítélet, felavatják a szobrot, a mítosz akkor is megmarad, de az idő meghozza majd a gyógyulást. Az idei az 58. évfolyam Ma indul a Négysáncverseny Oberstdorf. Ma, az Oberst- dorfban zajló selejtezőkkel indul a síugrók hagyományos Négysáncversenye. Az idei, 58. kiírásban négy helyszínen találkoznak a legjobbak, január elsején Garmisch-Partenkirchen, harmadikán Innsbruck, hatodikén pedig Bischofshofen ad helyszínt a küzdelmeknek. Az 1996/97-es kiírás óta az ún. KO-rendszer szerint bonyolítják le a versenyeket. Az első sorozatban a selejtező eredménye alapján párokban ugranak a versenyzők (az első az ötvenedik helyezettel, a második a negyvenkilencedikkel és így tovább), majd a huszonöt pár győztese, valamint az öt legjobb kieső folytathatja a második sorozatban. A Négysáncverseny végeredményébe a négy sáncon végrehajtott összes ugrás pontszáma beleszámít, (sita, tasr) Rossz rajt az U20-as vb-n Kikaptak a szlovák hokisok Saskatoon. Debütáló mécsesén súlyos vereséget szenvedett az Egyesült Államok válogatottja ellen az U20-as szlovák hokicsapat. Štefan Mikes védencei 3:7 arányban kaptak ki, pedig a hatodik percben már 2:0-ra is vezettek két amerikai kiállítás után. Az ellenfél még a harmad vége előtt magasabb fokozatra kapcsolt, szépített, majd fokozatosan elhúzott - a második harmad végén már 5:3-ra nőtt az amerikai fiatalok előnye. Az utolsó játékrészben a szlovákok részéről már csak egy érvénytelen gólra futotta. „A remek kezdéshez és a kihasznált emberelőnyös szituációkhoz képest teljesen másként alakult a meccs. Azt hittem, következetesen védekezünk majd, játsszuk a játékunkat, és nyomást fejtünk ki az ellenfélre, de ebből semmit sem sikerült megvalósítanunk. Az ellenfél megérdemelten győzött, játékosaik gyorsak voltak, nem tehettünk ellenük semmit. Martin Štajnoch is megsérült. Agyrázkódást szenvedett, három helyen összevarrtuk az arcát, meglátjuk, mi lesz vele. Minél előbb el kell felejtenünk ezt a meccset, a világbajnokság után majd elemzünk” - értékelte a találkozót a válogatott szövetségi kapitánya, Štefan Mikes. Dobás helyett rúgatna Wenger eltörölné a bedobásokat London. Az Arsenal francia edzője úgy gondolja, hogy meg kellene változtatni a bedobásra vonatkozó szabályokat - nem kézzel, hanem lábbal kellene játékba hozni a labdát. Wenger szerint a jelenlegi rendszer indokolatlan előnyt ad azoknak a csapatoknak, amelyek külön játékosokat alkalmaznak a bedobásra. „Például Rory Delap a Stoke Cityből úgy dob, mintha csak berúgná a labdát” - fejtette ki az ötven esztendős szakvezető, aki szerint a labdarúgásnak is sokat segítene a változatás, mert a meccseken jelentősen felgyorsulna az iram.