Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-23 / 296. szám, szerda
12 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 23. www.ujszo.com A betlehemi Születés Templomából indult a láng (Lengyel Zoltán felvétele) Cserkészek vitték a béke szimbólumát Sok településre eljutott a betlehemi békeláng ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsonyból Ágcsemyőbe ért a betlehemi békeláng. December 12-én, a bécsi II. kerületi szerb ortodox templomban adták át ünnepélyesen a betlehemi Születés Templomából elhozott lángot, mely 23 éve a népek közti békére emlékeztet: az ENSZ 1986-ot a béke évévé nyilvánította. Egy osztrák cserkészcsapat ötlete nyomán a béke szimbóluma a betlehemi Születés Templomában égő láng lett. Azóta a cserkészek - de más civil szervezetek önkéntesei is - évről évre igyekeznek minél több településre eljuttatni azt. „Idén 57 településre juttattuk el a betlehemi békelángot. Ezekről az úgymond központi településekről a cserkészek saját szűkebb pátriájukban továbbadták, így a karácsonynak e szép jelképe sok településre eljutott” - mondta Szeghő Sándor, a békeláng terjesztésének koordinátora. A betlehemi lángnak honlapja is volt, melyen a Twitter nevű mikroblog- szolgáltatásnak köszönhetően az érdeklődők figyelemmel kísérhették a láng útját. „Szlovákia legnagyobb magyar gyermekszervezeteként örömünkre szolgál, hogy már közel második évtizede tehetjük szebbé a családok és az egyház- községek karácsonyát azzal, hogy eljuttatjuk hozzájuk a betlehemi békelángot” - mondta Csémi Szilárd, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke, (szmcsp) Kiskorában kézimunkázott, fiatalon táncolt, a kettő ötvözetéből született a népviselet-varrás A következő állomás a ruhatervezés lesz Ifjú Szivek, Szőttes, Hajós, Dunaj - hogy csak néhányat említsünk azok közül a néptáncegyüttesek közül, amelyek számára az elmúlt években Apa Renáta fellépőruhákat varrt. V. KRASZN1CA MELITTA Amikor mesterségének meghatározását kérem tőle, kissé elbizonytalanodik, majd a népviseletkészítőnél maradunk. Renáta tanult szakmáját tekintve eladó, de évek óta varrással, annak is egy egészen speciális ágával, népviseletek készítésével keresi kenyerét. „Kicsi korom óta szerettem kézimunkázni, kötöttem, hímeztem, horgoltam. Tizenegy évesen varrtam első ruhámat, egy blúzt és szoknyát vászonból, emlékszem, szüleim igen megdicsértek- meséli. - Édesapám lábbal hajtott cipészvarrógépén dolgozgattam a saját kedvtelésemre, de barátnőimnek is készítettem néhány holmit. Varrni azonban soha nem tanultam, autodidakta módon sajátítottam el a szakma fogásait.” Első munkája rábaközi viselet volt A varrás iránti vonzalom tehát már kiskorától adott volt, a „népművészeti vonal” pedig Renáta táncos múltjához köthető: évekig táncolt a dunaszerdahelyi Csallóközi Néptáncegyüttesben, majd később a komáromi Hajósban. Amikor pedig kiderült, hogy a varráshoz is ért, Keszeg István koreográfus felkérte, készítsen ruhákat az együttesnek. „Pista rendesen bedobott a mélyvízbe, elsőként rögtön rábaközi viseletét kellett csinálnom, ami nem tartozik az egyszerű viseletek közé - emlékszik vissza Renáta. - Kicsit meg is ijedtem, mert azelőtt soha nem csináltam ilyesmit, de belevágtam. Elkezdtem bújni a könyveket, a leírásokat, de az valószínűleg Az adott tájegység viseletén belül igyekszem minden darabot egyedivé tenni - mondja Apa Renáta (Kis Kata felvétele) nem lett volna elég. Nagyon sok segítséget kaptam és kapok a mai napig Méhes Kata néptáncoktatótól, vele rendszeresen konzultálok.” A következő nagy kihívás a férfizakó elkészítése volt: ebben egy idős szabómester volt segítségére, aki még ismerte a parasztzakó szabásának-varrásának fortélyait. Az elmúlt években Renáta számtalan viseletét készített, egyebek között mezőségit, marto- sit, sárközit, udvardit, felnőtt és gyermek együttesek számára egyaránt, sőt, egy énekkar számára Bocskai viseletét is. „Azt szeretem, ha nem kell csak könyvekre, képekre hagyatkoznom, ha egy eredeti ruhát vehetekkézbe: aztaprólékosan áttanulmányozom, megfigyelem az apró trükköket, és szabásmintát is veszek róla. Az adott tájegység viseletén belül aztán igyekszem minden darabot egyedivé tenni, például a díszítéssel, a színkombinációval”- teszi hozzá. Alapanyag - saját boltból Az alapanyagok beszerzése nem mindig zökkenőmentes: ma már kevés helyen kapni kasmírt - sőt, állítólag környezetszennyező előállítási technológiája miatt hamarosan teljesen beszüntetik gyártását -, tükörbársonyt, posztót, flaust, ugyanakkor kiegészítőkből, szalagokból, zsinórokból, csipkékből, gyöngyökből nagyobb a választék, mint néhány évvel ezelőtt. „Sokszor előfordult már, hogy valamüyen alapanyagra csak hosszas utánajárással találtam rá, nagy raktárkészletet viszont nem tudtam otthon tárolni. Ezen a t;éren bizonyára könnyítést jelent majd az a bolt, amelyet nemrégiben nyitottunk, és ahol méterárut, rövidárut, kézműves termékeket árusítunk” - mondta Renáta. Kislányok számára saját tervezésű, népviseleti jellegű, ám mindennapi viseletnek szánt ruhácskákat is kínál a boltban. Elárulja: mindig is arra vágyott, hogy saját boltja legyen, és ruhákat tervezzen. A népviseletek varrása miatt azonban ez utóbbira nemigen jut ideje; ezek lánykaruhák jelentik az első lépéseket e cél megvalósítása felé. A bolt megnyitásával pedig tanult szakmájához is visszakanyarodott. Megrendelésből nincs hiány Panaszra nincs oka, megrendelésből nincs hiány, a csoportok sorra ajánlják egymásnak az ügyes kezű szakembert. Van, amikor csak néhány kiegészítő ruhadarabot kémek, máskor egy egész csoportot kell tetőtől talpig felöltöztetnie. „Arra sajnos nincs mód, hogy kollekciónként egy-egy darabot megtartsak. Sőt, sokszor olyan szoros határidőt adnak a megrendelők, annyira belefeledkezem a munkába, hogy még fényképet is elfelejtek készíteni a kész ruhákról. Ezt utólag nagyon sajnálom, mert az elmúlt években szép kis kollekciót gyűjt- hettem volna össze - legalább képeken” - teszi hozzá Apa Renáta. Továbbra sincs vállalkozó, aki felújítaná és üzemeltetné a városközpontban álló épületet - a gond az, hogy szigorú a törvény és a műemlékvédelmi hivatal Szembeötlő a különbség a felújított katolikus templom és annak nyugati szárnya között (A szerző felvétele) Nyeli a pénzt a műemléképület ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Somoija. Novemberben felállványozták, majd elkezdődött a belvárosban található egykori Korona épületének rekonstrukciója. A felújítási munkálatok nem terjednek ki az épület egészére, mindössze állagmegőrzésről van szó. Domsitz Károly polgármester elmondta, a Fő-utcán álló, városi tulajdoné műemlék-épület évtizedek óta kihasználatlan. „Mivel önerőből megoldani nem tudjuk, körülbelül egy évtizede próbálunk komoly beruházót találni az egykori kolostor felújítására és az épület üzemeltetésére - mondja. - Osztrák, olasz, holland, magyar és természetesen hazai vállalkozók sorát szólítottam meg ez ügyben; többen ígéretesnek találták a beruházást, ám egyikükkel sem sikerült szerződést kötnünk. A gond az, hogy a törvény és a műemlékvédelmi hivatal nagyon szigorúan szabályozza az építészeti beavatkozások módját. Nem teszi lehetővé például a termek felosztását, csak az eredetinek megfelelő nyílászárók építhetők be, s meg kell őrizni a domborműveket is. A vállalkozók általában iroda- vagy üzlet- központban gondolkodnak, erre a célra az épület azonban nem hasznosítható. Ha a város állná a felújítás költségeit, a nonprofit szervezetek, civil társulások természetesen szívesen üzemeltetnék - ezt azonban nem tudjuk megengedni magunknak.” A város folyamatosan pályázik a kulturális minisztériumnál - ennek köszönhetően 2006-ben sikerült megállítani az épület süllyedését, és új tetőszerkezetre, födémre is futotta, 2008-ban pedig a mennyezet faszerkezetét cserélték ki. Idén a tárcától kapott húszezer euróhoz a város a sajátjából tízezret tett hozzá, hogy elvégeztethesse a szarufák megóvását. „Lehetőségeink szerint minden évben egy-két millió koronának megfelelő összeget költünk az épület állagának megóvására, hogy ha a jövőben találnánk komoly beruházót, legyen mire építenie” - mondja a polgármester. A közelmúltban felújított római katolikus templom melletti barokk stílusú épület 1787-ben épült, eredetüeg szerzetesek lakták. Később vendéglő és szálloda, járásbíróság, múzeum, szaktanintézet és alapiskola működött a falai közt. Több évtizede rontja a városközpont összképét, (la) SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com
