Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-22 / 295. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 22. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Lemondott, mert megfenyegették Családja és személyes biztonságának a növelése végett mondott le hétfőn Csendes László, a volt román kommunista titkosszolgálat, a Securitate iratcsomóit vizsgáló intézmény vezetője, aki azt állítja, hogy többször is megfenyegették. Csendest a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javaslatára nevezték ki korábban a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottságba (CNSAS), amelynek 2007 júliusa óta az elnöke. Jelezte, hogy csak az elnöki tisztségről mond le, továbbra is a CNSAS tagja marad. A lemondását hétfőn benyújtó Csendes a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva elmondta: nemcsak őt, hanem több kollégáját is megfenyegették ismeretlen személyek. Legutóbb az intézmény egyik ügyvédje a hetedik emeleti lakásában golyót talált, amit az ablakon keresztül lőttek be. A lemondást a CNSAS vezető testületének a következő ülésén kell napirendre tűznie, erre várhatóan csak az új évben kerül sor. Előbb ugyanis ennek a testületnek tudomásul kell vennie a poszt megüresedését, csak azt követően választhatnak új elnököt. A Securitate irattárát vizsgáló intézmény körül az elmúlt években több vita is kirobbant. Az elnöki tisztség betöltése többször is belpolitikai vitákat gerjesztett, legutóbb pedig az alkotmánybíróság hozott olyan döntést, amely szerint a CNSAS nem dönthet arról, hogy egy vizsgált személy együttműkö- dött-e az egykori román kommunista hatalmat kiszolgáló, rettegett Securita- téval, vagy sem. A taláros testület szerint erről csak bíróság határozhat, amit sokan úgy értékeltek Bukarestben, hogy jelentősen csorbult a CNSAS hatásköre. (MTI) GLOSSZA Kiszolgálás, közszolgálat CSANDA GÁBOR Egy elektromos cikkeket forgalmazó boltban előttem egy házaspár rádiót vásárolna. Nekünk teljesen mindegy, hangzik a válasz arra a kérdésre, hogy milyen konkrét igényeknek feleljen meg a készülék, az a lényeg, hogy a Pátria műsorát lehessen rajta hallgatni. Nem gond, mondja az eladó, csak tudnom kellene a műsorsugárzás pontos frekvenciáját. Nem gond, hangzik a válasz, fölírtuk. S a pultra helyeznek egy kis papirost. S már szól is a rádió. Nem hiszem el, hogy vásárolta a karácsonyfát: önről köztudomású, hogy csak politikusokat vesz meg... (Peter Gossányi karikatúrája) Tízezrek búcsúztak Jegor Gajdartól, a duma nem emlékezett meg róla Morális tekintély volt Moszkva. Több mint tízezer ember, köztük számos magas rangú politikus búcsúzott el a hét végén személyesen Jegor Gajdartól, a Borisz Jelcin elnöksége alatt bevezetett gazdasági reformok atyjától, akit nagyon sokan felelősnek tartanak a „rettenetes kilencvenes évekéit” - adták hírül a hétfői orosz lapok. MTl-TUDÓSÍTÁS A mínusz 10 Celsius-fokos hidegben több mint egy kilométeres sorban állva várták a középkorú és idősebb emberek, hogy orosz szokás szerint a nyitott koporsónál elbúcsúzhassanak az elhunyttól a moszkvai Központi Klinikai Kórház kegyeleti termében, s annyi virágot hoztak, hogy nem fért el. Oroszországban szokatlan módon sok ismert politikus, filmsztár is beállt a sorba, noha volt különösen fontos személyek számára fenntartott bejárat is, ahol soron kívül be lehetett jutni. Nem csupán a régi, jelcini”, hanem a jelenlegi elit képviselői is megjelentek. Szergej Kudrin pénzügyminiszter, kormányfőhelyettes el is mondta: Gajdar az utolsó pillanatig szorosan együttműködött a vezetéssel, de ezt kérésére nem hozták nyilvánosságra. A megszólalók egyetértettek abban, hogy Gajdar abszolút morális tekintély volt, aki nem félt vállalni a felelősséget az ország gazdasági átalakításáért. Anatolij Csubajsz többszörös volt miniszterelnök-helyettes, jelenleg a nanotechnológiai állami korporáció vezetője úgy vélte: Gajdar nélkül nem tudták volna megoldani a helyzetet. „Remélem, hogy a következő generáció a mainál igazságosabban értékeli majd munkásságát” - mondta. Gajdar elhunyta kapcsán újra fellángoltak a tevékenységéről folyó viták, s ennek keretében egy munkatársa az Eho Moszkvi rádióban elmondta: Gajdar nem tehetett mást, mint amit tett, a figyelemre méltó az, hogy felismerte a helyzetet, és vállalta a nehéz döntéseket. Az illető szerint az orosz gazdaság úgyszólván teljesen leállt, s az összeomlás határán tántorgott. Vajból egyhétnyi tartalék maradt, a vasutakat napok választották el a teljes leállástól. Az árakat nem szabadította fel - főleg ezért szokták bírálni -, hanem azok magukat szabadították fel, ugyanis egyáltalán semmiféle áru nem volt a gazdaságban, s csak akkor jelent meg importból igen hamar, amikor megszűnt az árkorlátozás. Elkerülhetetlen volt az adók bevezetése is, mert az országnak semmiféle pénzügyi tartaléka nem maradt - mondta a nyilatkozó. A vitában egyetértés mutatkozott abban, hogy Gajdar egy aktív, gondolkodó kisebbség, de mégiscsak kisebbség vezéralakja volt. Dmitrij Medvegyev elnök és Vlagyimir Putyin kormányfő koszorúkat küldött. Az állami duma nevében Borisz Grizlov elnök nyü- vánított részvétet. A duma nem emlékezett meg egyperces csenddel az elhunytról: az Egységes Oroszország Párthoz tartozó alel- nök blogja szerint azért tett le erről, mert nyilvánvaló volt, hogy az ellenzékinek minősülő kommunisták és liberális-demokraták besározták volna Gajdar emlékét. A szalagokat korábban 2060-ig titkosították - Kenedi szerint törvénytelenül Megismerhetők az ügynökiratok? HÍRSZERZŐ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Magyarországon a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) szakemberei február közepére azonosítják be a mágnesszalagokon található adatokat, és ezután döntenek arról, megmarad-e a titkosítás - közölte a kormányszóvivő. A 18 mágnesszalagon találhatók a pártállami ügynöklisták is, amelyekről ezek szerint civil, külső szakmai kontroll nélkül dönthetnek az utódszolgálatok. Szollár Domokos elmondta, adatvesztés nélkül sikerült lementeni a szalagokon tárolt adatokat. Az archiváló bizottság az adathordozókon rögzített minősített adatok tartalmi vizsgálatára, megismerésére nem volt jogosult. Gulyás József képviselő szerint a kormány nem akarja nyilvánosságra hozni a szalagok tartalmát, ráadásul a dokumentumok értékelését is civil kontroll mellőzésével kívánja a Nemzetbiztonság Hivatalra bízni, és ez az eljárás számára teljes mértékben elfogadhatatlan. Emlékeztetett arra: korábban az előző kormány képviselője, de az új kormányfő, Bajnai Gordon is ígéretet tett arra, hogy a mágnes- szalagokról kinyert információk értékelésébe Kenedi János történészt, illetve a bizottságának tagjait is bevonják. Az NBH-s szalagokon található egyebek között az állambiztonsági szervek operatív nyilvántartása és az úgynevezett hálózati nyilvántartás. Idén márciusban kezdte meg munkáját az az informatikusokból álló bizottság, amelynek azt kellett megállapítania, hogy a pártállami rendszer legmagasabb szintű minősítéssel rendelkező állambiztonsági adatait tartalmazó mágnesszalagokat lehet-e olvasni, illetve digitalizáltan lementeni. Ebben a munkában a Kenedi vezette grémium nem vett részt. Kenedi korábban az MTI-nek úgy nyilatkozott, a titkosszolgálati iratok digitalizált formában történő lementése az 1970-es években kezdődött meg, de a korábbi adatok egy részét is visszamenőleg felvitték. A mágnesszalagokon biztosan szerepel a központi kémadattár, illetve a hálózati és a célszemélyadattár - mondta. . KOMMENTÁR Evilági királyságok GÁL ZSOLT Miközben a lakosság egyre nagyobb része fordul el a túlvilági megváltás reményét kínáló történelmi egyházaktól, az evilági megváltás ábrándjával kampányoló politikusoknak - minden negatív történelmi tapasztalat ellenére - továbbra is magas a népszerűségük. A világ nagyot tud változni, az emberek meg többnyire alig változnak. A közelgő karácsony ünnepén a keresztény vüág Jézus születésére emlékezik, érdemes lehet eljátszani a gondolattal, hogyan fogadnánk most a Messiást. Valószínűleg ugyanolyan értetlenkedve, mint 2000 évvel ezelőtt. Akkor a Római Birodalomtól elszakadni kívánó zsidók többsége egy önálló jeruzsálemi királyság élére álló nemzeti felszabadító harcos képében képzelte el a megváltót, aki helyreállítja Dávid király egykori országát, visszaszerezve annak régi dicsőségét. Ehelyett a béke és a szeretet hatalmáról papoló Jézusjött el, aki az emberi jóságot és az őszinte szeretetet magasan a nemzeti függetlenség fölé emelte és legfeljebb szellemileg akart a zsidók királyává válni („az én királyságom nem e világból való”). Ma, kétezer évvel később térségünkben az emberek többsége továbbra is ezen a világon keresi a mennyei paradicsomot, amelyet főleg a szinte korlátlan anyagi jólét és a hatalom által garantált nagyfokú (jórészt szintén anyagi) biztonság valamilyen kombinációjaként képzel el. Nem a túlvilágon szeretne megváltást, hanem itt és most, lehetőleg rögtön, már tegnap is késő lett volna. Paradox módon a társadalom (társadalmunk)'nagy részének anyagi jólétéhez semmi sem vinne közelebb, mint a keresztény erkölcsi tanítás gyakorlati alkalmazása. Az emberek, ha csak a tízparancsolat nagy részét megtartanák, máris sokkal gazdagabb országban élnénk. A vüágban se szeri, se száma az olyan tanulmányoknak, amelyek a társadalmon belüli bizalom és a jólét közötti kapcsolatra figyelmeztetnek. Persze nincs bizalom, ha túl sokan lopnak, csalnak, hazudnak, és minden harmadik szerződést nem tartanak be. Az emberek többsége azonban nemcsak a keresztény erkölcsi tanítást képtelen megtartani (ez még magyarázható emberi természetünk eredendő gyarlóságával), azt sem fogja fel, hogy e tanítás megtartása nélkül nincs földi paradicsom (ami ilyen alapon ugye eleve kizárható), sőt azt sem, hogy nagyobb jólét sincs hosszú távon az erkölcs figyelmen kívül hagyásával. Inkább hallgatnak a populista politikusok szólamaira, akik azt mondják nekik, hogyjoguk van mindenre: születési támogatásra, gyereksegélyre, anyasági segélyre, orvosi ellátásra, oktatásra, munkanélküli- és egyéb segélyekre, nyugdíjra és temetési támogatásra. Egyszóval állami gondoskodásra a bölcsőtől a koporsóig, alanyi jogon, akkor is, ha semmit sem fizettek a közösbe, és persze minderre ingyenesen. Erkölcsi törvények helyett teljesíthetetlen ígéretekben hisznek. Gazdag országot csak (többségében) önállóan gondolkodni képes, felelősségteljes, szorgalmasan dolgozó és erkölcsösen cselekvő egyénekből/családokból álló társadalom tud építeni, nem pedig egy olyan, ahol a személyes felelősségtől görcsösen rettegő, önálló döntésekre képtelen emberek csorda módjára özönlenek a populista hordószónokok táborába, mert hinni akarnak abban, bogy lehet földi mennyország. Korunkban szokássá vált ésszel megkérdőjelezni a vallási tanítást (ahelyett, hogy egyszerűen hinnénk benne vagy sem), és eközben a politikában, a választásokon hittel szavazni (ahelyett, hogy józan ésszel átgondolnánk a döntésünket). Persze szép dolog hinni abban, hogy Szlovákiából Svájc lehet, Budapesten meg olimpia, meg abban is, hogy lehet 13. nyugdíj, meg hogy elég merni nagynak lenni és akkor naggyá leszünk, csak az a kérdés, hogy egyben okos dolog is-e. Karácsonyi ajándékként és újévi jókívánságként ezért mit is kérhetnék többet a jövőtől, mint egy kicsit kevesebb észt és több hitet az erkölcsi törvények gyakorlati megtartásában, és kicsivel több észt és kevesebb hitet a szavazóumáknál. FIGYELŐ Könyörögve és könnyek közt Könnyekre fakadt húsz évvel ezelőtti kivégzésekor Nicolae Ceausescu román diktátor- állítja az akkori események több főszereplője is. Nicolae és Elena Ceausescu egykori román kommunista diktátor házaspár 1989. december 22-én menekült el helikopterrel a központi bizottság bukaresti épületéből. Útjuk azonban nem tartott sokáig, mert már néhány óra múlva a hatalmat átvevő új erők fogságába kerültek. Ceausescuékat egy kaszárnyába szállították, ahol később rögtönítélő bíróságot állítottak fel, majd a helyszínen végre is hajtották a halálos ítéletet. Az eljárás a vádlottak orvosi vizsgálatával, a per lebonyolításával és az ítélet végrehajtásával együtt szűk két órát tartott. A december 25-i események egyik főszereplője volt Andrei Kemenici, a dél-romániai Targo- viste város egyik katonai egységének a parancsnoka. Az Adeva- rul című napilapnak elmondta, a legnehezebb pillanatot számára a két elítélt megkötözése jelentette. Elena Ceausescu kegyelemért könyörgött, és ellenállást tanúsított, férje viszont szó nélkül tűrte „a megalázást”, viszont patakokban folytak a könnyei. Kemenici elmondta, hogy nem bút a szemükbe nézni, mert „elmondhatatlan szégyen” kerítette a hatalmába, Ceausescu könnyei pedig „mérhetetlen fájdalmat” okoztaícneki. (MTI)
