Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-21 / 294. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Dobó István-emléktábla Kárpátalján Ungvár. Dobó István, az egri vár hős védője tiszteletére avattak emléktáblát és tartottak tudományos konferenciát szombaton az Ungvárhoz közeli Sislóc községben. Az Ung-vidékhez családja és birtokai révén szoros szálakkal kötődő Dobó István emléktábláját Mihajlo Beleny, magyar gyökerekkel is rendelkező, ismert ruszin szobrász készítette el az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) ungvári járási szervezetének a felkérésére. A magyar szervezet az emléktábla-avatás alkalmából tudományos konferen­ciát is szervezett a Dobó István nevét viselő helyi középiskolában, amelyen kárpátaljai és magyarországi történészek és kutatók is­mertették az egri várkapitány szerepét a magyar történelemben és az egykori Ung megye életében, (mti) Elhunyt az Alien forgatókönyvírója Los Angeles. Elhunyt Dán O'Bannon amerikai forgatókönyvíró, akinek munkásságában A nyolcadik utas a halál (Alien) és folytatá­sai, valamint Az emlékmás című filmek is szerepeltek. A 63 éves fil­mes szakembert csütörtökön érte a halál. Dán O'Bannon 1974-ben a Dark Star című filmmel kezdte karrierjét, a sci-fit John Carpenterrel együtt írta. Pályafutása során megmaradt a sci-fi és a horror műfajánál, legnagyobb sikerei az Alien-sorozat 1979-ben készült első része, valamint Az emlékmás című filmek voltak, (mti) Galla Miklós egy világslágert is előad koncertjén „Életet lehel” a GM49-be MT1-JELENTÉS Budapest. Eljött az idő, kedvem van a zenéléshez és úgy tűnik, is­mét igény mutatkozik a GM49-re is - mondta Galla Miklós abból az alkalomból, hogy „életet lehelt” egykori újhullámos együttesébe. „Valójában nem a régi együttes tagjai lépnek fel, hanem fiatal ze­nészek fognak játszani mellettem. Inkább Galla-koncertnek monda­nám, mert bár a műsoron szere­pelnek régi GM49-dalok, a többi szám az elmúlt 25 évben általam írt szerzemény, plusz egy világslá­ger, mert ha valaki kiáll a közönség Galla Miklós (Képarchívum) elé, akkor minimum egy ilyet be kell mutatnia” - közölte a zenész­ből lett humorista a december 23-iki koncertről, amelyet a buda­pesti Szeparé Bisztróban tartanak. Galla Miklós nem árulta el, me­lyik világslágert adják majd elő, csak annyit mondott, hogy az ere­deti dalt tréfás magyar szöveggel láttáéi. Az abszurd humor magyaror­szági meghonosítója kitért arra, hogy nem vetődött fel a régi tár­sakkal való közös zenélés esetle­ges megszervezése, ezt sok min­den nehezítené. Például az, hogy Borza Attila, aki 1981 és 1983 kö­zött a GM49 dobosa volt, Norvé­giában él. Galla Miklós szerint jobb megoldásnak tűnt mai klu­bokban gyakorlott zenészekkel fellépni, így talált a Mocsok 1 Kölykök nevű csapat tagjaira, aki­ket egy gitáros egészít ki. „Eddig egyszer próbáltunk, az jó volt, mondtam is nekik, hogy így tovább. Ők CD-ről megtanulják a dalaimat és majd néhány próbán összesimítjuk” - tette hozzá. December 23-án a GM49 co­meback koncerten elhangzik majd minden nagy régi sláger, így a Brékó, brékó!, a Kötöde, a Bélát itt ne keressék, a Bár lennék súly­lökő és az Erdőbe nem megyek. Megjelent Németh Imre énekművész szerzői lemeze, Weöres Sándor, Bettes István megzenésített verseivel Lelket simogató Néma éj „A dalszerzés gondolata régen ott motoszkált a fejemben..." (Somogyi Tibor felvétele) Lelket simogató lemez a Néma éj. Kulcsár Ferenc, Bettes István, Simkó Tibor, Weöres Sándor, Mihályi Molnár László és Szabó Mátyás megénekelt versei, Németh Imre zenéjével, „csengettyűs” hangszere­léssel. Elmélyedésre, áb­rándozásra ihlető. STR1EŽENEC SÁNDOR Németh Imrének eddig négy albuma jelent meg, három a Gau­dium régizenei együttessel, két éve pedig a Varázstükör cimű, szólóban, virágénekekkel. Új le­meze, a Néma éj egyfajta ajándék is számára, hiszen pár nappal az 55. születésnapja előtt jelent meg. Ennek apropóján a múltról, eddi­gi pályájáról is beszélgettünk. Hogyan kerül egy jogot vég­zett fiatalember a zenei pályá­ra? A zene mindig elvarázsolt. Gye­rekkoromban, ha eltűntem a lát­határról, a szüleim tudták, hol ke­ressenek. Szülőfalum, Kismagyar legjobb roma hegedűsénél mindig megtaláltak. Hegedülni tanultam, aztán jött az amatőr zenélés a For­tuna együttesben, majd hangkép­zés egy tánczenei énekstúdióban. Moszkvába készültem dalénekesi szakra, de végül nem kaptam ösz­töndíjat. Csalódásomban a felvé­teli papíromba másodikként beírt szakra, a jogi egyetemre jelent­keztem, el is végeztem, sőt, fél évig aktívan gyakoroltam is a szakmát. Ekkor már az Ifjú Szivekben énekeltél... Kulcsár Tibor látott valahol énekelni, az ő buzdítására men­tem az Ifjú Szivekbe. Szólistaként virágéneket adtam elő gitárkísé­rettel. Ott töltöttem néhány évet, aztán ugyanott folytattam, ami­kor 1986-ban megalakítottam a Gaudium régizenei együttest. Szerencsém volt, kitűnő zenésze­ket sikerült összetoboroznom. Több mint húsz évig működött a Gaudium, 2000-ben, amikor az If­jú Sziveket „megreformálták”, a zenekar lassan leépült. Meggyő­ződésem, hogy még ma is működne. Hogy mást ne mond­jak, remek hangszereink voltak, amelyek most valahol a raktárban porosodnak. Több milliós érték... Tulajdonképpen a fiatalságomat - húsztól negyvenötig éves koromig - az Ifjú Sziveknek áldoztam, kár, hogy úgy végződött, ahogy vég­ződött. A Szivekben félhivatásos stá­tusba^ voltál, közben a kenye­redet főállásban a Szlovák Fil­harmónia énekkarában keres­ted, s ott vagy ma is. A Szlovák Filharmóniába 1982-ben nyertem felvételt, előt­te két évig a Csemadokban voltam népzenei szakelőadó. Ezt is na­gyon hasznos korszakomnak tar­tom, mert megismerkedtem a népzenei anyaggal, ezt a tapaszta­latomat aztán a régizenénél is kamatoztattam. Közben távúton a konzervatóriumot is elvégeztem. Lakóhelyeden, Somotján éve­kig szervezted a Samaria Régi­zenei Napokat. Egyfajta szín­foltja volt a városnak. Végül ab­bamaradt. Belefáradtál? Úgy is fogalmazhatunk, de an­nál kuszább a helyzet. Tizenhat év alatt tíz fesztivált szerveztem, nem kis erőfeszítések árán. Ez alatt az idő alatt az összes valami­revaló együttes, szólista, aki a Kárpát-medencében tevékenyke­dik, fellépett a fesztiválunkon. Hogy minőségi előrelépést tudjak elérni, új arcokra lett volna szük­ség. De egy barokk zenét játszó francia vagy német együttes annyiért jött volna el, amennyiért én az egész fesztivált szoktam megszervezni... A Néma éj című új lemezed nagy meglepetés, főleg, hogy saját dalaid szerepelnek rajta. De miért csak most, miért nem korábban? Mikor derült ki, hogy tudsz dalokat írni? Mindig szerettem a szabadságot a zenében, már gyerekkoromban is játszottam hegedűn saját „készítésű” etűdöket, amelyeket én kreáltam. Az életem azonban úgy alakult, hogy mindig nagyon intenzíven éltem, másra egysze­rűen nem maradt fölös energiám. Ott volt a régizene, évi mintegy negyven fellépéssel, meg a feszti­vál. A filharmónia is egész embert kívánt, három éve pedig tanítással is foglalkozom. Ennyi feladat mel­lől nehéz kitekinteni... Csak azóta jutottam több levegőhöz, amióta kevesebb szervezési munkát válla­lok- gondolok itt a Gaudiumra és a fesztiválra. A dalok fokozatosan születtek, és már nem is bíztam benne, hogy lemezzé tudom őket „gyúrni”. De a gondolat régen ott motoszkált a fejemben. Megszüle­téséhez az is hozzájárult, hogy nyáron az énekkarral a Kanári-szi­geteken voltunk hosszabb turnén, s ott minden szabadidőmet a le­meznek szenteltem. Tervezel élő lemezbemuta­tót? A dalok feltétlenül meg­érdemlik... Ez azért körülményes, mert a zenészeim nagyon sokfelől jöttek össze. Például a fiam, Mátyás, aki nagybőgőzik a lemezen, Németor­szágban él és zenél. Az ütős Falusi János kecskeméti, a szájharmoni- kás Erich „Boboš” Procházka pedig igencsak elfoglalt zenész mosta­nában, mint ahogy a gitáros Rédey Tamás is sokat játszik külföldön. A billentyűs Feriančík Áginak is sok fellépése van, egyébként ő a legré­gebbi zenésztársam, már a Gaudi- umban is csembalózott. A legha­marabb elérhető Koša Ferenc, aki kollégám a somorjai zeneiskolá­ban. De hát két ember az még nem zenekar. Az album üzenet, s én szeretném, ha jól szólalna meg. Ahogyan elképzeltem. Persze el lehet játszani a dalokat egy szál gi­tárral is, de szerintem nem szabad a közönséget becsapni. Ha valamit felkínálunk egy lemezen, azt élő­ben is nyújtani kell. A lemezt én egy szvitnek képzeltem el, egy összefüggő ívű egésznek, ezért van az, hogy bizonyos motívumok a lemezen vissza-visszatérnek. Fon­tosnak tartom az ütős szerepét is, ettől van az általad „csen- gettyűsnek” mondott hangszere­lés. Szeretném egyszer színpadra álmodni a dalokat, de most egy kis időre pihenőt engedélyeztem ma­gamnak. A Sony Pictures Animation harmadik főfogásában van minden, mi szem-szájnak ingere, s a merész poénok még ízletesebbé teszik a filmes falatot Derült égből fasírt avagy ehető eső - rengeteg apró finomsággal KASZÁS DÁVID A harmadik, negyedik... ki tud­ja, hányadik animációs stúdió fura cipőben jár. Ritkán jelentkezik egész estés mesefilmmel (Nagyon Vadon, Vigyázz, kész, szörf!), vagy zabigyerekeknél bábáskodik csu­pán (Rém Rom, Nagyon vadon 2). Hétmérföldes gumicsizmát húzott hát a brigád, hogy a Volt-Szörnyek az űrlények ellen-Jégkor- szak-Fel!-füzér nyomába eredjen. Feltalálták magukat! Flint Lockwood, a Derült égből fasírt hőse is ezen ügyködik. Sze­mélye kvarckavicsként funkcio­nál. Pattintható, csiszolható. Jól kimunkált helyzetekben vagy a többi szereplővel összeütve nagy energiájú, viszonylag hosszan fennmaradó szikrát ad. Pici szige­ten lakik, valahol az Atlanti-óceán ,A” betűje alatt. Szürke az élete, kicsit lökött is. Egy nyomi. Gye­rekkora óta feltalálói illúziókat hajszol, találmányaival viszont rendre felsül. A körülmények fur­csa közjátékának köszönhetően azonban az égieknél meghallga­tásra találnak rimánkodásai, szo­katlan szerkentyűjével ételözönt zúdít Halfalvára. Az unalmas szardínia-hétköznapokból így ün­nepnapok sokasága köszönt be az átkeresztelt Nyalva-falvára. Flint mellett remekbeszabott mellékszálak és epizódszereplők gazdagítják a történetet. A főhős apja, a cettestű, bajusz-szemöl­dök fejű Tim halas hasonlatokkal próbálja meg útba igazítani egy szem fiát. Az ismerkedése a szá­mítógéppel szenzációs. A roman­tikus ágért Sam Sparks (női név!) felel, akit felettesei gyakornok­ként küldenek az Isten háta mö­götti városkába tudósítani. Szemüveggel, hajgumival is bá­jos, ugyanakkor talpraesett és ha­tározott, ha a helyzet úgy kíván­ja. A negatív szereplők legfonto­sabbika a polgármester. A hit­vány és kapzsi elöljáró a váratla­nul jött szerencseforrást akaija kihasználni ahhoz, hogy „nagy ember” legyen belőle. Nos, ez si­kerül is neki... Rosszindulatú alakként ismerjük meg „Baby” Brentet is, aki gyerekkori reklá­mokból vegetál. Arcánál csak a termete nagyobb. A szent cél ér­dekében azonban még ő is képes kilépni saját árnyékából. A féleszű feltaláló asszisztense is remek poénforrás. Egy majom, mely képes kifejezni gondolatait (Gumimaci!). Találkozhatunk továbbá orvosból lett másodpiló­tával (operatőrrel, atomfizikus­sal, mókamesterrel), széltől is óvott kisgyerekkel, merev be­mondóval, valamint egy hiperak- tív rendőrrel, aki a szőrén érzi, ha baj van. Másfél (vagy felemás?) filmre elegendő ötletet vonultat fel a lel­kes alkotógárda. Volt miből merí­teniük, az alapokat Judi és Ron Barrett 1978-as mesekönyve szolgáltatta, melyet felturbóztak ugyan, de a merész poénok, az alig észrevehető utalások, a finom falatok és csipetnyi finomságok íz­letesebbé teszik. Ez az az alkotás, melyet 3D-s teremben kell látni! Az IMAX tenne rá még egy lapát­tal? Eső után... Sebaj, repetázom. „Mikor esik, jól jön a köpönyeg. Hát még a gumicsizma!” A Derült égből fasírt főhőse hamburgerzáport idéz elő, s ez csak a kezdet... (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom