Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-18 / 292. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 18. Kultúra 9 James Cameron szupermozija, az Avatar bombasztikus élmény, felejthetetlen vizualizált világgal Szemkápráztatás királyi szinten Jake Sully Pandora legszebb, legelszántabb, nyitott szívű, tündéri királylányával (Fotó: Bontonfilm' Aki ezen a filmen nem tud jól szórakozni, aki nem tud rajta elámulni, és nem tudja beleélni magát a pazar, bűvös szín- és animált formavilággal megteremtett illúzióőrületbe, különösen, ha 3D-s változatban látja - nem úgy, mint a pozsonyi sajtóvetítésen mi, újságírók-, akkor semmin sem fogja tudni jól érezni magát. Mivel nem a vásznon van a hiba. TALLÓS1 BÉLA Karácsony előtti nagy robbanás ez a film, nagy szenzáció, ami azon is lemérhető volt, hogy soha olyan biztonsági intézkedésekkel nem tartottak sajtóvetítést, mint ezúttal, amikor is nemcsak a forgalmazó ellenőrizte a filmes újságírók belépését a vetítésre, hanem a film alatt mindvégig két biztonsági őr figyelte, hogy a nézőtérről nem másolja-e valaki a látványt. Már 3D-s szemüveggel a szemünkön vártuk a vetítés kezdetét, amikor közölték, a produkciót mégiscsak 35 mm-ben, 2D-ben kapjuk, vonuljunk át más terembe. Nem maradt más, mint hogy gyakorlott, sok mindenhez hozzászokott, sok mindent megemésztett „vén róka” mozizóként megpróbáltam szemem optikájával konvertálni a látványt, s három D- ben látni a kettő D-t, mivel szinte adja magát mélységeivel a térlátás. Ilyenképpen a film vizionizált világát a technika helyett magamnak kellett vizionálnom, de még így is olyan látványt nyújtott Cameron filmje, amilyet semmi megelőző nem. Ebben van a film ereje, a vízióvá, vizionált valósággá tett hatalmas költségvetésben. Hogy jó kezekbe került sok pénzből - becslések szerint négyszáz- millió dollár költségvetésből - lehet messze földre híres illúziót kelteni, olyat, amellyel kapcsolatban világelső filmes lapok világelső ítészei úgy nyüatkoztak Came- ronról, hogy „ő a világ királya”. Király a film, annyi bizonyos: olyan tudományos-fantasztikus sztorit és látványt teremt, amellyel kapcsolatban azok, akik nemcsak virtuális és minden egyéb nemű képzelőerejükkel képzelik el, hanem valójában 3D- ben látták, úgy tudnak nyüatkoz- ni, mint az Origó szakírója is, hogy az Avatar „fontos pillanat a mozi történetében: valami olyat képes mutatni, amilyet semmilyen más médium nem tud elhozni nekünk”. 2D-ben is minden él a filmben; fokozott intenzitással létezik minden emberi és nem emberi mozdulat, szinte érezzük Pandora bolygója csodálatos, káprázatosán varázslatos s főleg érintetlen természetének lélegzését és erejét az ősfákkal, az ősvirágokkal és az ősállatokkal, s az erős lényekké animált őslakosokkal, az avatarokkal, s komplett úgy, ahogy van a teljes vizualizált pandorai világgal. Szemkápráztatás ez isteni fokon - vagy inkább Cameron újabb minősítésével élve: „királyi” szinten. Valójában nemcsak szem-, hanem lélekkápráztatás is ez a közel háromórás opus - amely alatt nincs idő feszengeni, elkalandozni, vizet inni, „rágcsálódni”, miegyebek művelni; a film minden porcikája ugyanis erős csavarokkal van egymáshoz fűzve, nincs benne üresjárat, csúcsfokon szerkesztették és vágták is. Nemcsak szem-, hanem lélekkápráztatás azért is, mivel egy újkori, 21. századi „indián történetet” vizualizál: azt, hogy az ember, miután felélte maga körül a bolygójáról azt, ami zölddé teszi életkömyezetét, új lelőhelyeket keres, s ott próbál úrrá lenni a természeten, ahol még van erdő, fű, állat, és él az univerzális erőbe vetett hit. Szembeötlően - mégis úgy gondolom, megengedhetően - didaktikus formában (ebből kifolyólag ugyanis könnyen követhető módon, s ez fontos) tálalja a film azt, hogy ilyen-olyan ideológiai és valós fegyverrel felvértezett harácsoló hatalmakat és hatalmasokat, a gonoszt, a rosszat semmi se állítja meg. Csupán a jó, itt a bennszülöttek szellemi energiáiból és a jóba vetett, tántoríthatatlan hitéből erőt merítő újkori Old Shatter- hand-i hős. Vagyis olyan figura, mint amilyen földi lényével Jake Sully, illetve avatari kék mivoltával ,jakesully”. Ősi (nép)mesei sémát idéz, hogy ezt a teljes azonosulást kiváltani képes hős figurát egy rokonszenves ausztrál színész, Sam Worthington kelti életre, akit még rokonszenvesebb vonásokkal ruház fel a film avatari mivoltában. Jake Sully alig begördül a képbe tolókocsival, már tudjuk, melyik oldalon, kinek a térfelén fogunk kikötni. S ez a kedves, bátor jóságos, szerető és szeretnivaló, megalkuvást nem tűrő Jake végig nem okoz csalódást. Sem ő, sem a film. Nem véletlen, hogy a Los Angelesbe akkreditált külföldi újságírók a legfőbb kategóriákban jelölték díjukra, az Arany Glóbuszra. Hogy aztán létezik-e, ami elüti a díjtói, arra kíváncsian várunk Pandorán és itt a földön avatarok és nem avatarok egyaránt. RÖVIDEN Adventi hangverseny a Vigadóban Fülek. Adventi hangverseny lesz december 20-án, vasárnap 18 órai kezdettel a Vigadóban. Közreműködik a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar, a Pro Kultúra Férfikar, Czikó Hajnalka népdalénekes, a Salgótarjáni Pedagógus Kórus, a Salgótaijáni Rézfúvós Kvintett és a Melódia Nőikar. A hagyományos adventi hangversenyt ötödik alkalommal szervezi meg a Melódia Nőikar és a Füleld Városi Művelődési Központ, (ú) Felvidéki fotósok a Kiserkeiben Budapest. Tizennyolc amatőr és profi fotográfusnak a Felvidéken készült felvételeiből nyílik kiállítás ma 19 órakor Budapesten. A Phelwidek Photo 2.0 elnevezésű verseny legjobbnak ítélt munkái január végéig láthatók a Ráday utcai Kiserkei kávéházban, (ú) Hugh Grant két év után visszatért London. Romantikus vígjátékkal tért vissza a mozikba Hugh Grant, akit már két éve nem láthattak a nézők a filmvásznon. A Hova lettek Morganék? című produkciót mától vetítik Észak-Ame- rikában. Az új vígjátékban Sarah Jessica Parker a partnere. Manhattani házaspárt alakítanak, akiket az FBI a vadnyugaton rejt el, mert szemtanúi voltak egy gyilkosságnak, (mti) Workshop és koncert Török Ádámmal A fuvola fenegyereke ELŐZETES Dunaszerdahely. December 19-20-án (szombat-vasárnap) folytatódik a Na'conxypan polgári társulás zenei workshop sorozata, melynek keretében az érdeklődő zenészek ismert egyéniségekkel muzsikálhatnak együtt, új ötletekkel gazdagodhatnak és nem utolsósorban új kapcsolatokra tehetnek szert. Ez alkalommal a fuvola fenegyereke, a legendás Mini zeTörök Ádám (Képarchívum) nekar frontembere, Török Ádám, továbbá a szájharmonika koronázatlan királya, a somorjai Erich Boboš Procházka foglalkozik majd a jelenlévőkkel. A workshop magja ezúttal is a közös zenélés és az improvizáció lesz, és vasárnap a késő délutáni órákban egy nyilvános közös produkció is várható. Várunk mindenkit, bármilyen hangszerrel! A részvétel ingyenes. Jelentkezni ma délig lehet a +421-917-207-824-es mobilszámon a szervezőnél, Vida Igornál. Saját felszerelés és hangszer szükséges! A rendezvény délelőtt 10 órakor kezdődik szombaton a Csemadok székházában (Bacsák utca). Török Ádámmal a dunaszerda- helyi közönség már ma este is találkozhat, ugyancsak a Csemadok épületében este 7 órai kezdettel, ahol az Expired Passport zenekar évzáró klubestjének egyik vendége lesz. Fellép még Kotiers András, a Deja vu szaxofonosa és a Gwer- kova duó. (ú) A Kalligram Kiadó gondozásában megjelenő új könyvsorozat ráirányítja a figyelmet a város történelmi múltjának és kulturális örökségének sokszínűségére Pozsony város történetei - magyar-szlovák csapatmunkában KÖNYVISMERTETŐ Könyvsorozat indult Pozsony város történetei címmel Pozsony múltjáról. A sorozatban megjelenő munkák egy tudományos kutatási program keretében készültek. A projekt az Agentúra Pads Poso- nium Egyesületben folyt 2006-tól 2008-ig - a Magyar Tudományos Akadémia és Frideczky János pozsonyi vállalkozó támogatásával s az első összefoglalások, a Kalligram Kiadó rugalmasságának köszönhetően, máris az asztalunkon vannak. Bemutatásuk november utolsó napján volt a pozsonyi Magyar Intézetben, telt ház előtt. A sorozatról, hogy újszerű, több vonatkozásban is elmondható. Először is egy olyan csapatmunka eredménye, amilyen a város történetének kutatása kapcsán eddig nem volt. Szlovákiai és magyarországi kutatók, magyarok és szlovákok egyaránt részt vettek benne, s nemcsak történészek, hanem irodalmárok, nyelvészek, néprajz- kutatókis. S a különböző nézőpontoknak, megközelítési módoknak és kutatási módszereknek köszönhetően egy olyan sokszínű kiadványsorozat született, amely, mondhatni, sok különböző történetet beszél el Pozsonyról (innen a többes szám a címben). S amely ráirányítja a figyelmet a korábban több etnikumú és több kultúrájú város történelmi múltjának és kulturális örökségének - az utóbbi fél évszázadban inkább felejtetni próbált - sokszínűségére. Másik újszerűség, hogy a kötetek mindegyike várhatóan magyarul és szlovákul is megjelenik (amint az egyesület korábbi programjának eredményeit összefoglaló tanulmánykötet is olvasható magyarul és szlovákul Fejezetek Pozsony város történetéből szlovák és magyar szemmel, illetve Kapitoly z dejín Bratislavy címen). S nem utolsósorban, valamennyi munka olyan új kutatásokon alapul, amelyekhez a szerzők legtöbbször eddig kevéssé feltárt levéltári, könyvtári forrásokat, a szakmai közönség előtt is ismeretlen dokuméntumo- kat dolgoztak fel, s nemcsak pozsonyi intézményekben. Roman Holec, az elsőkként megjelent két könyv közül az egyik szerzője például egészen a stockholmi levéltárakig terjesztette ki kutatómunkáját témája, a pozsonyi Dynamit Nobel vegyi gyár történetének vizsgálatához. A vállalataival Közép- és Délkelet-Eu- rópát behálózó, sőt, érdekeltségeivel Dél-Afrikáig terjeszkedő nagy Nobel-konszern pozsonyi üzemének e gazdaságtörténeti szempontú feldolgozásában a szakmán kívüli olvasó számára talán mégis a legizgalmasabbak a menedzsmentek és a politikai hatalom viszonyát taglaló fejezetek lehetnek. Azoknak az erőfeszítéseknek a követése, amelyeket a vállalatvezetés még a Monarchiában (1873-ban) létesült (és a könyv születése idején éppen végvonag- lását élő) gyár megmaradása, a ROMAN HOLEC DINAMITOS TÖRTÉNELEM A pozsonyi Dynamit Nőbe! vegyipari konszern a közép-európai történelem keresztfáján 1873-1945 termelés érdekében kifejtett a két világháborún, politikai rendszer- változásokon, államfordulatokon átívelő működése során. A cím - Dinamitos történelem - találóan és többszörösen is utal a kötetben foglaltakra, a robbanóanyagot gyártó vállalat történetének viszontagságaira. Tóth Árpád könyve - Polgári stratégiák címen - az 1848-as forradalom előtti évtizedek Pozso- nyába kalauzolja az olvasót. Az előbbivel ellentétben, globális méretek helyett a családi élet mikro- szintjein kutatja a reformkor és az azt megelőző évtizedek polgári világát. Módszere a hazai történet- írásban egészen újszerű. Anyakönyvek, adóösszeírások, iskolai évkönyvek adatainak részletes elemzésével vizsgál olyan kérdéseket, mint hogy például hány gyermeket neveltek fel a pozsonyi polgárcsaládokban, milyen szempontok szerint iskoláztatták őket, milyen családi tradíciók és társadalmi törekvések érvényesültek a család egzisztenciáját meghatározó döntéshelyzetekben, mint a házastárs vagy a megélhetési mód megválasztása során. A soron következő kötetek legalább ennyire izgalmasaknak ígérkeznek. A szlovákiai magyarok történelme iránt érdeklődők figyelmébe már most ajánlható Filep Tamás Gusztáv jövőre megjelenő munkája az 1918-20-as évek pozsonyi eseményeiről, a hatalomváltás mikéntjéről a városban, amit elsősorban a helyi magyar lakosság szempontjából elemez a szerző. Simon Áttüa munkája - ugyancsak a politikatörténet köréből - egy újabb hatalom- váltás fordulópontján, 1938 tavaszától, a községi választásoktól 1939 nyaráig, az önálló szlovák állam alkotmányának elfogadásáig követi a hatalomért folytatott küzdelmet Pozsonyban. E történelmi rekonstrukciók, elbeszélések a város múltjáról persze nemcsak Pozsonyról és a pozsonyiakról szólnak. Mindegyik „történet” általánosabb érvényű vonatkozásokat is magában hordoz, s helyenként akár modellként is olvasható, például - az utóbbi esetekben - a politikai hatalomváltásokkal járó történelmi megrázkódtatások megértéséhez. (K. A.)
