Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-12 / 287. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 12. www.ujszo.com A halálraítéltet pokoli kínok gyötrik: folyamatos létszorongatottságban él, noha a remény szikrája a végsőkig őrzi parányi tűiét... Halálraítéltek Nyári Zoltán a Szegedi Nemzeti Színház előadásának főszerepében (Kép: revizoronline.com) A szicíliai származású francia-olasz David Alagna zeneszerzőként gyakorta működik együtt testvérei­vel Frédérico és (a kima­gasló tenor) Roberto Alag- nával. így történt ez az Egy halálraítélt utolsó napja című opera esetében is. CSEHY ZOLTÁN Alagna operájának cselekmé­nye lelki történések sorozata. Két elítélt cellájába nyerünk bepillan­tást (ez kissé ellentmondásba ke­rül a címmel): egy nőébe és egy férfiéba. Az ő utolsó 24 órájuk lelki tusája adja a darab cselek­ményét. Az idősíkok különböző­ek, a jelenben csúsznak egymás­ra, mintegy végtelenítve, időtle- nítve a történéseket: a 40 körüli férfi 1828-ban éli át ugyanazt, amit a nő a 2000-es években. A halálbüntetés immár elkerülhe­tetlen, noha a bűnök nem igazán derülnek ki, és a büntetés kisza­básának oka is ismeretlen marad. A halálraítéltet pokoli kínok gyötrik: folyamatos létszoronga­tottságban él, noha a remény szikrája a végsőkig őrzi parányi tüzét. A nőt tévéinteijúra kérik: valóságos médiasztárt csinálnak belőle. A foglyok a legszélsősége­sebb érzések sokaságát élik át: nosztalgikus és neurotikus em­lékképek elevenednek meg előt­tük, lelkifurdalás gyötri őket, a megbocsátásról elmélkednek, le­velet írnak. A férfi elítélt találko­zik egy latorral, szerepel egy parabolaszerű kabátlopási jele­net is, mely a hatalmi agresszió természetét leplezi le, a női elítélt részéről sor kerül egy látványos gyereksiratásra is. A női szereplő elsősorban a lelki rezdülések megszólaltatója. A családtagok is minduntalan megidéződnek. Az elítélteket új cellába kísérik, meg­jelennek a papok gyóntatási és vigasztalási céllal. A vég elkerül­hetetlen: a férfit guillotine, a nőt villamosszék (vagy, ahogy Sze­geden játszották, méreginjekció és leszíjazott ágy) várná, de az idősíkokkal való játék szellemé­ben kilépnek saját idejükből, és a másiknak szánt halálfajtát szen­vedik el. Hugo főhőse választha­tott: 25 év gályarabság vagy ha­lál, embertelen létezés vagy „em­berséges” nemlét. A kivégzés pil­lanatában a darab váratlanul megszakad, a monumentális kó­rus elhallgat. Az opera Victor Hugo azonos című műve (1829) alapján kelet­kezett, gyakorlatilag Hugo-idéze- tekből áll össze: Hugo a francia for­radalom idején megcsömörlött a halálbüntetéstől, és legfőbb ellen­zőjévé vált. Nagy hatással volt rá a kor klasszikus jogi műve, Cesare Beccaria Bűnökről és büntetések­ről (1764) című értekezése. Alag­na megteremtette az Hugo-főhős női változatát is, megkettőzte Hu­go főszereplőjét, és párhuzamos idősíkokba rendezte át a cselek­ményt. Ezzel mintegy univerzali- zálta az eszmei mondanivalót, melynek tétje elsősorban immár történeti: a halálbüntetés eltörlé­sének indoklása, indokolhatósága vagy indokolhatatlansága hivatott feszültséget teremteni. Mivel a lib­rettóból nem világos, mi az oka a büntetésnek, a néző egyszerűen beleun a folyamatos bizonytalan­ságba, ráadásul a színen időnként megjelenő mellékszereplők sem tudnak drámát csempészni az alapszituációba, arról nem is be­szélve, hogy az időbeli csúszást a zeneszerző nem használja ki két, markáns zenei nyelv megalkotásá­ra és a tragikus alapmátrixba nem jut hely semmiféle feloldó mecha­nizmusnak. Puccini pl. legsötétebb operáiban is megcsillogtatja hu­morát, illetve a létezés szimultán sokféleségének is hangot tud adni. Alagna operája tonális, posztro­mantikus, filmzeneszerű alkotás. Ami azonban populáris szempont­ból előny, az egyben az opera hát­ránya is, mivel a zene minden érze­lemgazdagsága ellenére meglehe­tősen egysíkúvá, vontatottá és túl­írttá válik, a leginkább a kissé sze­rényebb tehetségű Puccini-roko- nok világát (főként Alfanóét) idézi. A darab felfokozott teatralitása, té­telessége szintén lankasztólag hat­hat. Itt-ott Puccini, Debussy, Mas­senet és Verdi zenei nyelvének egy- egy kiemelt vonása elevenedik meg előttünk: mintha egy roppant zenei időutazáson volnánk, és tu­domást se vennénk Alban Berg, Luciano Berio vagy például Luigi Dallapiccola, a kiszolgáltatottsá­got sokszorosan magasabb művészi színvonalon és összeha­sonlíthatatlanul összefogottabban érzékeltető zenéjéről. A mű a szegedi „mezzós” oper­averseny győztes darabja lett Na­dine Duffaut rendezésében, a fő­szerepet éneklő Nyári Zoltán pe­dig megnyerte a 2009-es legjobb férfiénekesnek járó fődíjat, de még a közönségdíjat is. A mű elő­ször Párizsban csendült fel a Thé- atre des Champs-Elysées-ben (2007. július 8.) koncertszerű előadásban, színpadon először Debrecenben (2009. október 30.) volt látható. A világpremierként beharangozott szegedi előadás tehát immár valójában a harma­dik fontos bemutató (2009. no­vember 3., a debreceni Csokonai Színház produkciója). Az opera a Deutsche Grammop­hon kiadásában jelent meg CD-n 2008-ban. Roberto Alagna, Indra Thomas, Jean-Philippe Lafont, Ri­chard Rittelmann éneklik a főbb szerepeket. Az Orchestre National d’Ile-de-France Michel Plasson karmesteri pálcája alatt szólal meg. Roberto Alagna és Indra Thomas teljesítménye kiegyensú­lyozott, lendületes, a hangulatvál­tásokat jól érzékeltető. Érdemes megidézni Alagna mű­vével kapcsolatban egy korábbi, hasonló tárgyú, sokkal jobban meg­konstruált, ám alig ismert operát, Ronald Caltabiano Margaret At­wood prózaverse alapján keletke­zett Marrying the Hangman (Hó­hérmenyasszony) című 45 perces remekét. A művet 1999-ben mutat­ták be a Cheltenham International Music Festival keretein belül Nagy - Britanniában. Az opera cselekmé­nye ezúttal is lírai, illetve parabola­szerűén, a prózavers logikáját kö­vetve építkezik. A 18. században Quebec tartományban egyetlen módon lehetett elkerülni a halál- büntetést: ha férfi volt az elítélt, hóhérként kellett dolgoznia, ha nő, egy hóhérhoz kellett feleségül mennie. Az opera két idődimenzi­óban, a 18. és a 20. században ját­szódik: ezt két narrátor jelenléte teszi evidenssé. A 18. századi ri­deg, szenvtelen narrátort börtönőr is alakíthatja, de akár egy koldus is lehet, a 20. századit egy 70-es évekbeli feminista testesíti meg a legideálisabban, aki kritikusan szemléli a múlt viszontagságait. 1738-ban Francoise Laurent egy börtönben sínylődik, halálra ítélték, ám jelenleg nincs, aki vég­rehajtsa az ítéletet. A 20. századi börtönőr ezt úgy fogalmazza meg, hogy „csak a halál van jelen, bi­zonytalan időre elnapolva”. A szomszéd cellában, a fal mögött Jean Corolere halálraítélt rabos­kodik. Francoise és Jean nem lát­ják egymást, ám Francoise pusz­tán a hangja bájával megbűvöli a mindvégig láthatatlan férfit. A bo­szorkányos ügyességű és tündéd szépségű hang eléri a hatást: Jean belészeret. A 20. századi narrátor elmeséli, miként váltak a modem nők erőszak áldozataivá. Jean és Francoise házassága azonban va­lóságos börtön. Hatalmas trió bontakozik ki (a két narrátor és a nő közt), mely ezt a szörnyű fel­ismerést elemezgeti. Francoise erőszakos félje áldozatává válik: önmaga hóhérját találja meg ben­ne, aki végeredményben végre is hajtja a kiszabott ítéletet. Caltabi­ano műve szintén az időszűke, a késleltetés, a szorongás zenéje. A történelmi időtapasztalat és az egyéni belső idő kerülnek reláció­ba: egyéni létezés és világérzéke­lés, a szorongás és a szorongást kiváltó kontextus a remény csaló­ka lehetőségeivel. A halál késlel­tetésének szándéka meghatározó jelleget ad a zenei késleltetés- és nyújtáseffektusoknak is, melyek a menekülési lehetőség abszurditá­sát lélektanilag elfogadhatóvá te­szik. A zeneszerző egy kanadai népdalt is felhasznált (The Stor­my Scenes of Winter) az opera melodikus alapanyagának kiépí­téséhez. A zenekar héttagú, Jean szerepe néma és láthatatlan: a szaxofonos is játszhatja akár, amennyiben a kamaraopera nem klasszikus módon kerül előadás­ra. Ebben az esetben a cellafalat a héttagú zenekar is képezheti. Cal­tabiano műve tömör, melodikus alapkarakterű, összeszedett és ki­válóan alkalmas egzisztenciális és emancipációs kérdések radikális, hiteles felvetésére. __ _________________________________________________ KÖNYVAJÁNLÓ ________ Hiánypótló anyag s egyben izgalmas olvasmány is BARANYOVICS BORISZ A lokálpatrióta szerző köteté­ben egy Garam menti falvat vett górcső alá, monografikus igé­nyességgel. Könyvéből megis­merhetjük egy „kurtaszoknyás fa­lu”, a honfoglaló Gyarmat törzs nevét viselő Kőhidgyarmat közös­ségének történetét. Juhász Gyula, a Párkányi Váro­si Múzeum vezetője sok éven át gyűjtötte a község történelmével, földrajzával, településtörténeté­vel, régészetével és néprajzával kapcsolatos dokumentumokat, információkat, valamint illusztrá­ciós anyagokat. A falu földrajzi elhelyezkedé­sének bevezetése után, geológiai és domborzati leírásában aprólé­kosan foglalkozik a határ- és dűlőnevekkel, korabeli bányák­kal, a vízi környezet változásaival, valamint a Tisztások Természet- védelmi Terület névre hallgató gyarmati sós rétek élővilágával. Majd településtörténeti útmuta­tást kapunk az ősember korától a keltákon át egészen a szlávok megjelenéséig. A szerző nagy hangsúlyt fektetett a levéltári ku­tatásokra, ezt főként a történelmi adatok gazdagságán figyelhetjük meg. Öt fejezetben foglalkozik a falu históriájával, a honfoglalás korától, a török hódoltság korát is felfedve, a vasút megindulásáig. Megismerteti a település egyház- közösségét, vizitációk leírását hozza, kitér a szakrális kisem- lékművekre és beszámol a Kőhid- gyarmaton szolgáló papok életút- járól. A következő passzust az ok­tatástörténetnek szenteli, mely egy „üres oskolával” indul, a hu­szadik századra viszont jeles taní­tói lesznek a községnek, végül 1980-ban más településre helye­zik az iskolát. Néprajzi leírásában érdekes adatokra bukkanhatunk a falu építkezését, gazdálkodását, népviseletét, népszokásait illető­en, értékes népnyelvi adatokat hoz, hiányoltam viszont az adat­közlők felsorolását. A vízimalmok gabonaillatú világa után a népek tavaszát és a győztes kőhidgyar- mati ütközetet úja le. A könyv utolsó részében pedig felsoro­lásszerűen suhantatja át az olva­sót a huszadik századon, kisebb- nagyobb kitérőket szentelve az el­ső világháború borzalmainak, a második világháborút követő kite­lepítéseknek és deportálásoknak, mindezt személyes visszaemléke­zésekkel teszi valósághűbbé. Vé­gül a község pecsétjeit mutatja be. A könyvben rengeteg fekete fe­hér és színes (20 oldalnyi) fény­képpel szemlélteti a község kora­beli térképeit, építményeit, teme­tőjét, lakóit és fejlődését. Hiány­pótló anyag az Alsó-Garam mente falvainak monografikus bemuta­tásában, s egyben izgalmas ol­vasmány is. (Juhász Gyula: Kőhidgyarmat. Komárom, 2008,174 oldal) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom