Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-09 / 284. szám, szerda

14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 9. www.ujszo.com A lévai alapiskola diákjai, tanárai és az ivóvíz (Képarchívum) Az EU-s projekt szlovákiai résztvevője a lévai iskola Megmérettetés nemzetközi színtéren ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Léva. Nagyszabású nemzet­közi projektbe kapcsolódott be a lévai Juhász Gyula Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskola. Ez az ok­tatási intézmény képviseli Szlo­vákiát a nemzetközi színtéren. A Comenius - iskolák közötti kapcsolattartás pályázatát a Szlovák Nemzeti Ügynökség írta ki. A projektre EU-s forrásokból 25 ezer eurót (753 150 korona) nyert az alapiskola. Nyúl Tímea angol-magyar szakos tanár, a pá­lyázat kidolgozója elmondta 2009. augusztus 1-től 2011. jú­lius 31-ig tart a programidőszak. Az angol nyelven folyó projekt elnevezése Water, water ewerywhere, nor any drop to drink - Víz, víz mindenütt, még sincs sehol egy csepp ivóvíz sem. A fő téma az ivóvíz védelme. Nyúl Tímea kifejtette, a prog­ramsorozat alkalmat nyújt arra, hogy a gyerekek bepillantást nyerjenek a környezetvédelem terén rájuk háruló feladatokba, tudatosítsák a víz fontosságát a mindennapi életben. Emellett pedagógusok és gyerekek egy­aránt lehetőséget kapnak a part­neriskolák látogatására. 19 európai oktatási intézmény adta be pályázatát, nyolcán jár­tak sikerrel. A lévaiak spanyolor­szági, nagy-britanniai, dániai, belga, németországi, szlovén és olaszországi iskolákkal működ­nek majd együtt. Furcsa helyzet, hogy éppen a pályázat ötletadó romániai iskolája nem kapott végül támogatást, tehát az ő pro­jektjüket a társintézmények va­lósítják meg. Egy országból csak egy iskola kapcsolódhat be. Nyúl Tímea a partnereket az e-twin- ning internetes oktatási kapcso­lattartási rendszeren keresztül találta meg. Az előkészítő tár­gyalások Dániában voltak. A két év alatt a résztvevő intézmények kölcsönösen meglátogatják és vendégül látják egymást. A lévai alapiskola képviselői Spanyolor­szágban ismerkedtek meg az ot­tani alapiskolák működésével. Január végén Nagy-Britanniába utazik a szlovákiai csapat, már­ciusban Lévára érkeznek a hét partnerország tanítói és diákjai, májusban pedig Németország a Víz, víz mindenütt, még sincs sehol egy csepp ivóvíz sem - a programsorozat fő témája az ivóvíz védelme volt. cél. Novemberben a lévai alapis­kolában megrendezték a Víz napját. A tanulók ismerkedtek a projektben résztvevő országok­kal, vízzel kapcsolatos előadáso­kat, meséket hallgattak, felada­tokat oldottak meg, rajzokat ké­szítettek. Decemberben a művé­szetekben, a vallásokban, a szo­kásokban fellelhető vízszimbó­lumokkal foglalkoznak majd. További információk a www.wat ereverywheremultilaterproject. wikispaces.com honlapon talál­hatók. (fm) Szigorúan őrzött műhelytitkok a sütödében: egyedi receptek és sütőformák, titkos fortélyok Mézből Érsekújvár. A szepességi származású Jana Girgošková útja igencsak rögös volt a márkusfalvi kisvendéglőtől - amelyet a férjével együtt üzemeltet­tek- az érsekújvári mézes­kalács-sütödéig. Ma min­den nap mézeskalács illata lengi be a házukat. SZÁZ ILDIKÓ A Girgoško család éppen a rendszerváltás idején építkezett Márkusfalván. Nagy terveket szö­vögettek. A családfő takaros kis­kocsmát nyitott a kilencvenes években, ám a család néhány év múlva úgy döntött, elköltözik. Egyre több lett a munkanélküli a régióban, gyakoriak voltak a ve­rekedések, már nem volt minden olyan egyértelmű és biztató, mint a vállalkozásuk indulásakor. Letelepedtek Érsekújvárban ,Aranyosmarót, vagy Verebély környékén kerestünk volna házat, de a férjem bátyja Érsekújvárban él, rábeszélt bennünket, hogy in­kább itt telepedjünk le a közelük­ben. Három iskolás gyerekkel ér­keztünk egy teljesen ismeretlen városba, nem voltak barátaink, nem is tudtuk, mihez kezdjünk. A középső lányunk hetekig nem akart kimozdulni a szobájából, ki­csit nehéz volt megszokni az új he­lyet, az itteni emberek menta­litását” - emlékszik a nehéz kezde­tekre Jana Girgošková. A félj a végzettségének megfe­lelően a vendéglátószakmában helyezkedett el, a gépiparit vég­zett feleség pedig elkezdett mé­zeskalácsot sütni, mert a konyhá­jában korábban is komoly műal­kotások születtek. Az asszonynak segítő kezet nyújtottak a városi könyvtár dolgozói, akik húsvétkor kiállítást rendeztek a munkáiból. Egyre több megrendelést kapott, ezért pékséget nyitott, állandó ki­állítással. Az illatozó kis üzletet, amelyet az egykori orosz laktanya udvarában 2003-ban nyitottak meg, nagyon megkedvelték az emberek. ,A féljem a munkája mellett besegített a sütésben, én gyúrt új világ Jana Girgošková mesterműveiből sokszor ezer darabot is rendelnek (Csupor! István felvétele)-m- —----­Lál—-—-*’*'* ' Ő K Jana Girgošková; mézeskalácsos | pedig díszítettem a mézeskalá­csokat. A boltot azonban nem volt időm vezetni, mert egyre több megrendelést kaptam, különféle alkalmakra kellett mézeskalácso­kat tervezni és készíteni, ami min­den energiámat felemésztette” - avat be a mindennapok gondjaiba Jana asszony. Ezer darab boszorkány foglalkozásokat tartunk” - osztja meg velünk élményeit Jana Girgkošková. Baráti közösségé kovácsolódott mára a kilencvenes évek végétől tájoló kézművesek - kötélverők, hordókészítők, fafa­ragók és gyertyaöntő mesterek - csoportja, akik családostól járják az országot farsangtól késő őszig. Ilyenkor, karácsony előtt már nincs idő utazni. Girgoškoékkal nem találkozhatunk a karácsonyi vásárokon sem, ilyenkor túl sok a megrendelésük. „Az egyik vállal­kozó ezer darab boszorkányt ren­delt tőlem, a bábu díszítésére hat­féle ételszínezéket használtam. Miután a férjem kisütötte a mézes bábukat, éjt nappallá téve díszí­tettünk - vezet otthoni műhelyébe Jana asszony. Néhány hónappal ezelőtt a Há- romhidak kertvárosban vásárolt új házat a Girgoško házaspár, a gyerekeik már egyetemre járnak. Ma már mindketten a mézeska­lácssütésből élnek. Meglepődnek, amikor az ánizs, a fahéj és a szegfűszeg illata hami­sítatlan karácsonyváró hangula­tot ébreszt bennünk. „Mi már rég nem érezzük a mézeskalács illa­tát. Nálunk az év farsangkor kez­dődik a vásárokkal. Szlovákia minden táját bejártuk, kézműves Műhelytitkok hét lakat alatt Mindenütt kartondobozok, bennük mézeskalácsok. Az egyik­ben több száz kismackó, apró fe­hér cukorcsipkés rékliben. A sok türelmet, biztos kezet igénylő csipkés minta a háziasszony ked­vence. A másik dobozban piros mázzal bevont Mikulások és kis­csizmák sorakoznak. Az asztalon piros szívek illatoznak, a mézes­kalácsok domború hasát külön­böző feliratokkal, üzenetekkel pingáljáktele. Műhelytitoknak számít, ho­gyan sikerült Peter Girgošnak olyan formákat készítenie, amelyben az ugyancsak tikos re­cept alapján készült tésztát sütik ki. A gyerekeiken kívül - akik ko­moly megrendelésekkor besegí­tenek a díszítésbe -, senki más nem tudja a titkot. Kiderül, a há­ziak nemigen esznek mézeskalá­csot, a félj itt-ott elcsen egy dara­bot, de a ház asszonya már nem kér belőle. Az asztalon édes-mé­zes BeÜehemek, de nincs két egy­forma fenyőfa, Máriát, vagy a kis­dedet ábrázoló bábu, mindegyik egyéni díszítésű. Ezekből négy­száz darab készült a napokban. Girgošék elárulják, még a csoma­golási technikát is maguk fejlesz­tették ki. A hagyományos celofán­zacskók helyett kemény, ádátszó dobozkákba bújtatnak egy-egy mesterművet, nehogy leváljon a minta a mézeskalácsról. Kész remekműveket látok az asztalon, kis ékszerdobozt formá­ló kagylóban apró szív és érme. Kedves figyelmesség egy jó barát­nak, édes ajándék a kedvesnek. Jövő héten Berenhaut Róbert fotóst mutatjuk be. Közös hanghordozót jelentetett megTardoskedd és a magyarországi Tardos önkormányzata - a dalokból a helyi Rozmaring kórus adott ízelítőt Kisné Török Erika Tardos, és Csomó Magdolna Tardoskedd képviseletében volt jelen az ünnepségen (Csuport István felvétele) Zenés mese Tardoskeddről ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Tardoskedd. Kettős bemuta­tót tartottak Tardoskedden, új hanghordozót mutattak be Ze­nés mese Tardoskeddről cím­mel, valamint Buda Ferenc va­donatúj monográfiáját. A Lucerna Polgári Társaság által kiadott, mindkét település önkormányzata által támoga­tott hanghordozón hallható da­lokból ízelítőt kapott a közön­ség a helyi Rozmaring kórus előadásában. Tavaly október­ben Zenés üdvözlet Tardos­keddről címmel jelent meg CD- n a falu legszebb népdalgyűj­teménye. Az idei hanghordozót Kisné Török Erika, a magyaror­szági Tardos szlovák önkor­mányzat képviselője és a tar- doskeddi Csomó Magdolna nyugalmazott pedagógus avatta fel. A CD-n Csomó Magdolna mesét mond, és a magyarorszá­gi Tardos községben élő szlovák nemzetiségű gyerekek is éne­kelnek. A tardosi küldöttséggel érkező fiatalok számára nem ismeretlen a szlovákiai falu, a tardoskeddi Ján Ámos Komenský Szlovák Alapiskola baráti kapcsolatban áll a tardosi iskolával, és a két település nyugdíjasklubjának tagjai is is­merik egymást. A kilencéves gyűjtőmunka eredményét az olvasók karácsony előtt vehetik kézbe. A jelentős eseményeket a szerző kronologikus sorrend­be szedte. A kiadványban a leg­szebb tardoskeddi felvételek, képeslapok másolata látható, és Buda Ferenc megemlékezik a tardoskeddi nemesi rangú csa­ládokról, az itt működő egyhá­zakról, és népdalszövegeket is találunk a monográfiában. Érdekes csemege lehet a nagy­község lakói számára a félezer tardoskeddi ragadványnév, ame­lyet a szerzőnek sikerült össze­gyűjtenie. A hanghordozó és a monográfia borítótervét Vanek Angelika ifjú képzőművész készí­tette. (száz) SZÜLŐFÖLDÜNK , __________ _ A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail; melinda.klein@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom