Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-09 / 284. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 9. www.ujszo.com Gerald Martin magyarul most megjelent vaskos könyve Gabriel Garda Márquezről Egy élet - száz év magányban RÖVIDEN Könyvbemutató a Budapestben Dunaszerdahely. Csóka Ferenc Szivárvány lovag legújabb ka­landjai című könyvének bemutatója lesz december 10-én 18 órától a Budapest Kávéházban. A kötetet a szerkesztője, Kulcsár Ferenc ismerteti. Az est házigazdája Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának titkára, (ú) Ingyen a Leopold Múzeumba Becs. December 11-én és 12-én, tehát most pénteken és szomba­ton az osztrák-csehszlovák határnyitás évfordulójának apropóján cseh vagy szlovák személyi igazolvány, illetve útlevél bemutatása ellenében ingyen látogatható a bécsi Museumsquartierban találha­tó Leopold Múzeum. Az állandó kiállításon többek között az osztrák szecesszió legnagyobb mestereinek az alkotásai láthatóak. Az idő­szaki kiállítás Edvard Munch munkáiból válogat, és Aksel Walde­mar Johannesen norvég festőművészt mutatja be. (pái) A1 Pacino a Central Parkban New York. A1 Pacino ismét Shylock bőrébe bújik, a világhírű színészt jövő nyáron A velencei kalmár című Shakespeare-darab- ban láthatja a közönség, méghozzá a Central Parkban. A 69 éves Pacino a Public Theater sorozatának keretében lép fel Manhattan legnagyobb parkjában. A június 9-től augusztus 1-jéig tartó soro­zat keretében két Shakespeare-darabot kínálnak a szervezők, A ve­lencei kalmár mellett a Téli regék című művet tekinthetik meg a nézők. Bár a felkért színészek közül többen mindkét darabban ját­szanak, Pacino csak Shylock szerepében lesz látható, (mti) Richard Wright kapta a Turner-díjat London. Richard Wright festő kapta a legrangosabb brit művé­szeti elismerésnek számító Turner-díjat. A 49 éves skót művész ins­tallációi révén vált ismertté, a Taté Galériában jelenleg is látható nagyméretű aranyinstallációját három hét alatt készítette; a művet ajelöltek munkáiból rendezett kiállítás végeztével megsemmisítik. Szakértők szerint Wright kitüntetése irányváltást jelent a zsűri ízlé­sében, amelyet az utóbbi években komoly bírálatok értek. A szem­rehányások szerint az ítészek „értelmezhetetlen” műveket jutal­maztak a rangos díjjal. Wright a Turner-díj eddigi legidősebb kitün­tetettje; az elismerést 50 év alatti művészek kaphatják meg. Túldi­menzionált, tapétára emlékeztető aranyleveles műve a legtradicio- nálisabbalkotásnakszámítazideiversenytársakközött. (mti) Bemutató a budapesti Szlovák Intézetben Ünnepi Kalligram-könyvek UJ SZO-HIR Budapest. Karácsonyi könyvúj­donságait mutatja be ma 18 órakor a Szlovák Intézetben a Kalligram Kiadó. A kínálatban magyar és kül­földi, klasszikus és kortárs szerzők, szépirodalom és irodalomtudo­mány egyaránt szerepel. Balia Zsófia, a kortárs magyar költészet egyik meghatározó egyéniségének új kötetét, amely A nyár barlangja címmel látott nap­világot, a költőnő pályatársa, Mes­terházi Mónika mutatja be. Tőzsér Árpád költői műhelyéből is újabb kötetnyi verset jelentetett meg a Kalligram, Csatavirág címmel, amelyet Tarján Tamás irodalom- történész ajánl a közönség figyel­mébe. Polgár Anikó új kötetében, amely a Régésznő körömcipőben címet viseli, friss verseit adja közre - a könyvet László Emese kritikus méltatja. Takáts József Kritikus minták című kötetét, amely a szer­ző bírálatait, esszéit, előadásait és tanulmányait gyűjti egybe, Beck András kritikus ismerteti. Dinami- tos történelem címmel adta ki a Kalligram Roman Holec történész tanulmányát, amely a Pozsony múltját és történelmi szerepét ku­tató könyvsorozat első kötete. A könyvet G. Kovács László műfor­dító méltatja. Pier Paolo Pasolini, a tragikusan elhunyt olasz rendező irodalmi hagyatékát közreadó so­rozat újabb darabja az Utcaköly- kök című regény, amelyet Csehy Zoltán költő, műfordító mutat be. Sallai Gergely ,A határ meg­indul...” című könyvét - amely a csehszlovákiai magyar kisebbség és Magyarország kapcsolatait az 1938-1939. évi államhatár-váltó­POLGÁR A Síi KO R.EGESZNO , KÖRÖMC1POBLN Bál)«* / ■ • f ía Barlangja • j \í zások tükrében vizsgálja - Bárdi Nándor történész mutatja be. A 20. századi francia irodalom egyik legtitokzatosabb alakjának tartott Maurice Blanchot műveit szintén sorozatban jelenteti meg a kiadó, ennek második darabja a Mikor el­jön az idő című kisregény, amelyet Németh Marcell irodalomtörté­nész ismertet az esten. (me) Gerald Martin a pittsburghi egyetem irodalompro­fesszora, a londoni Metropo­litan Egyetem kutatója és a Huszadik Századi Latin- Amerikai Irodalmi Archívum egyetlen angol anyanyelvű tagja. De mindemellett: Gabriel García Márquez hi­vatalos életrajzírója. Ez is vi­lágraszóló státus. SZABÓ G. LÁSZLÓ Egy élet címmel magyarul most megjelent kötete kétszáz év ma­gányt is magába foglalhatna, olyan vastag. Családfákkal, jegy­zetekkel, prológussal cakompakk 646 oldal. Elég hozzá egy vitorla és egy szelíden hullámzó tenger. Vagy egy sziget, Péntek nélkül. Esedeg egy eldugott tanya, ahol a nap sem szívesen időzik. De elég-e ennyi az elmúlt öt év­tized egyik legnagyobb és legtöb­bet olvasott írójának, a kolumbiai születésű, Nobel-díjas nagy mesé- lőnek, Gabónak, vagyis Gabriel García Márqueznek? Gerald Mar­tin tizenöt év munkáját foglalja össze, de úgy, hogy olvasójának az az érzése, egy szuszra mesél el egy mágikusan telített, szerteága- zóan gazdag életet. „Kimondhatatlanul hálás va­gyok Gabriel García Márqueznek és Mercedes Barchának - írja kö­szönetnyilvánításában a szerző. - Kevés házaspárnak van több nyil­vános és magánjellegű kötelezett­sége, mint nekik, ennek ellenére előzékenyen, nagylelkűen és jókedvűen bántak velem közel két évtizeden keresztül, holott mind­annyian tisztában voltunk vele - bár ezt soha nem vitattuk meg nyíl­tan - , hogy aligha lehetséges a magánéletbe annál bosszantóbb, sőt kutakodóbb módon behatolni, mint ahogy azt egy életrajzíró te­szi, állandó és mindig kiszámítha­tatlan kéréseivel és igényeivel.” Martin, aki ma már az egyesült államokbeli Nemzetközi Latin- Amerikai Irodalmi Intézet elnöke, háromszáznál is több interjút ké­szített a kötethez, köztük olyan hírességekkel, mint Fidel Castro vagy Felipe González, vagy hogy neves írókat is említsünk: Carlos Fuentes, Álvaro Muris és Mario Vargas Llosa. TALLÓSl BÉLA Az új Juraj Herz-alkotás a klasszikus horror- és a thriller ele­meivel vonz magába, ugyanakkor nem klasszikus fűzés szerint építi egymásra a borzongást keltő motí­vumokat. Jó idő eltelik, amíg csak búskomor, sötét hangulatok, ho­mályba vesző vagy homályból ki­bukó képek, zuhogó eső, mély csendet megtörő hirtelen hangha­tások, valamint idegenkedés és tartózkodó magatartásformák utalnak arra, hogy itt valamiféle szellemerők munkálkodnak a hát­térben. Ezt a sejtelmes légkört erő­sítik a fojtott, visszafogott színek, amelyek csak olyan jeleneteknél élesednek ki, amikor valami rea­lisztikus, még inkább naturaliszti- kus történik. Például egy sérült emberi láb érzéstelenítés nélkül Előszavában Martin megálla­pítja: a XX. század nagy regény­írói, Joyce, Proust, Kafka, Faulk­ner és Woolf az első negyven év­hez tartoznak, a század második felében „talán egyedül García Márquez aratott osztatlan sikert”. (Kundera nevét meg sem említi.) Aztán így folytatja: „Márquez más szempontból is ritka tünemény. Komoly, mégis népszerű író - akárcsak Dickens, Hugo vagy Hemingway -, akinek könyvei milliós példányszámban kelnek el, és aki közel akkora népsze­rűségnek örvend, mint sok sporto­ló, zenész vagy filmcsillag. Az el­múlt idők legnépszerűbb irodalmi Nobel-díjasa lett 1982-ben. Latin- Amerikában, amely örökre meg­változott, miután García Márquez megálmodta Macondo kicsiny kö­zösségét, mindenki csak becene­vén, Gabóként, Gabitóként isme­ri, akárcsak a némafilmek Charlie- ját vagy a labdarúgás Peléjét.” 2006-ban maga Márquez jelen­tette be a világnak: Gerald Martin a hivatalos életrajzírója. De ezt megelőzően, még 1990 decembe­rében, amikor Havannában elő­ször találkoztak, közölte vele, csak akkor megy bele az életrajz megírásába, ha nem neki kell el­végeznie a „nyomozó” munkáját. Az intim beszélgetéseket ugyan elhárította, mindent összevetve különböző helyszíneken a tizen­hét év során körülbelül egy hó­napnyi időt töltöttek együtt. „Csak írja, amit lát - biztatta Már­quez nem kis cinizmussal írótár­sát -, bármit is ír, majd az leszek én.” Márquez nagy mesemondó. Martin szerint főleg a nagyot- mondó meséket szereti, s mint a kórosan heccelők általában, ő is szívesen vezeti félre a világ újság­íróit. Teszi ezt úgy, azzal a játékos kedvvel és elapadhatatlan humor­ral, hogy ugyanazt a történetet többféleképpen tálalja. Martin el­szántságát, szívósságát és nem utolsósorban megszállottságát mindenesetre az is jelzi, hogy Aracata főterén egy egész éjszakát töltött el szakadó esőben pusztán azért, hogy magába szívja a vá­roska hangulatát, azét a kisváro­sét, ahol Márquez született. Három részre tagolódik a könyv. A szülőföld: Kolumbia a gyerekkorról, az iskolaévekről, az egyetemistáról, az újságíróta- noncról és a bogotai sztártudósí­tóról szól. A második rész a kül­földön töltött éveket öleli fel. Márquez felfedezi Európát. Ró­mából tudósít, Párizsban él, eljut a vasfüggöny mögé, Lipcse, Ke- let-Berlin, Prága, (Pozsony és Csap városán keresztül) Moszk­va, majd 1957 nyarán Budapest. Márquez lerázza hivatalos kísérő­jét, és egyedül vág neki a város­nak. Bemutatják Kádárnak, aki­ről később azt írja: „Szerény em­ber, aki hirtelen hatalmi pozíció­ban találta magát, de egyér­telmű, hogy nem fűti féktelen ha­talomvágy, csupán választania kellett, hogy a nacionalista szél­sőjobbot támogatja, vagy pedig az ország szovjet megszállását annak érdekében, hogy meg­mentse azt a kommunizmus szá­mára, amelyben oly buzgón hitt.” A világfié a könyv harmadik ré­sze. Hírnév, irodalom és politika. S a legvégén: Márquez, túl a het­venen. És a szerző lényeges meg­állapítása: „Ha García Márquez megszállottja is volt a hatalom­nak, ha az le is nyűgözte őt, a ha­talom is újra és újra, ellenállha­tatlanul vonzódott őhozzá.” Záróakkordként pedig hetven­öt fénykép az író albumából. Első születésnapján kislánynak öltöz­tetve. Aztán kollégistaként, majd zöldfülű költőként és diákvezér­ként. Márquez Castróval és Clin­tonnal. Nerudával és Redforddal. És egy történelmi fotó: Csehszlo­vákia szovjet megszállása, 1968 augusztusa. Egymondatos kom­mentár Gerald Martin tollából: „Az utolsó csepp a pohárban a Szovjetunió számos korábbi tá­mogatója számára.” Regényes életrajz? Annál sokkal több, sokkal érté­kesebb munka. Marek a kastélyban töltötte gyer­mekkorát, nővére árnyékában, s minden rossz, ami felnőtt életében vele történik, látszatra a lányra ve­zethető vissza. Akinek gonoszsá­gáért ugyancsak megfizetett az élet: egy szemébe szóródott vas­szög formájában. A kísértő múlt boncolgatásával derengeni kezd, hogy a borzalmak mögött második világháborús náci intézkedések állnak. Minden, ami a jelenben szellem-kísértésként hat a kas­télyban, látszatra a náci bűnökre vezethető vissza. A befejezés azon­ban olyan meglepetéssel szolgál, amely tisztázza a látszatérzeteket, s nyilvánvalóvá teszi, nincs kísér­teties misztika a történések mö­gött. Csak a rejtélyes tálalás, a stí­lus változtatja horrorrá a helyi pos­tás kisasszony elfojtott szerelemét, amelyet Marek iránt érez. Juraj HerzT.M.A. című új opusa a 11. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál egyik húzófilmje volt Kísértetkastély náci bűnökkel és féltékenységgel történő, iszonyatos visítással ki- letbe beköltözik a főhős, Marek sért lefűrészelése, vagy a leszbikus (Ivan Franék), s érkezését követő­aktussal fűszerezett részeg orgia. en misztikus emlékekből megele- Egy elhagyatott, omladozó épü- venedik az elhagyatott lak múltja. Ivan Franék zseniális alakítással viszi vállán a filmet (Fotó: MFFB)

Next

/
Oldalképek
Tartalom