Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-07 / 282. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 7. www.ujszo.com Magyarország az új szemle díszvendége Európai Filmfesztivál MTl-TUDÓSÍTÁS Les Arcs. Magyarország a díszvendége a franciaországi Alpok Les Arcs síparadicsomban december 5-én kezdődött és 12-ig tartó első Európai Filmfesztiválnak. A hivatalos versenyprogram zsűrijének elnöke Szabó István; az Os- car-díjas filmrendező alkotásaival együtt 12 magyar kortárs filmet és azok alkotóit is megismerheti a fesztiválközönség. Az induló Les Arcs Európai Filmfesztivál célja a szakmai résztvevők mellett a nagyközönségnek is bemutatni az európai filmek sokszínűségét és az új tehetségeket: az ötven meghívott európai nagyjátékfilm közül hatot itt láthat először a közönség. A mintegy 120 vetítésre és az ahhoz kapcsolódó programokra, illetve az európai filmek forgalmazásának fellendítésére szervezett találkozókra a szervezők ötszáz szakmai résztvevő mellett tízezer nézőt várnak az Alpok hófödte csúcsaira. A 2000 méter magasan található Les Arcs a világ egyik legjelentősebb síterepe, ahol a filmfesztivál a filmrajongók mellett a síelni vágyóknak, a hegyek szerelmeseinek, a profi filmeseknek és az egyszerű érdeklődőknek is egy héten át színes programsorozatot kínál. A Kristály Nyíl elnevezésű fődíjért 12 ország 12 alkotása versenyez, 7 filmet az Európai Panoráma szekcióban, 12 magyar művet pedig a Fókusz-ország programban mutatnak be, de lesznek más versenyen kívüli vetítések is. A válogatás magas színvonala a seregszemle művészeti vezetőjének, Frédéric Boyer-nak, a Cannes-i Filmfesztivál Rendezők Kéthete elnevezésű szekciója elnökének köszönhető. Hodossy Cyula, Feliinger Károly, Kulcsár Ferenc és Danter Izabella (Somogyi Tibor felvétele) Feliinger Károly könyvének bemutatója Egy pálya kicsúcsosodása NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Csütörtök este, a Lilium Aurum Könyvkiadó által megjelentetett Hajléktalan búzavirág című kötetet a szerkesztő, Kulcsár Ferenc méltatta a Budapest Kávéházban a szépszámú közönség előtt. Stílusosan hiedelemmeséknek nevezte a könyvben szereplő helyi, történelmi eseményekre, szokásokra, természeti jelenségekre íródott meséket, melyeknek forrásait maga a szerző kutatta fel hosszú éveken keresztül. Megemlítette, hogy csodálja az írások nyelvi szépségét, frissességét, ízes népi humorát, a témák ezerszínűségét. Szerinte külön kedvessége a könyvnek, hogy az egyes mondák indítása maximálisan megkapó, eredeti és ötletes. Találhatók a kötetben humortól csillogó feldolgozások, kitűnően megírt balladisztikus mondák, és olvasható benne varázslatosan szép teremtésmonda is. Feliinger mátyusföldi mondafeldolgozásairól így vall a szerkesztő: „...szerintem szerencsés módon - szinte mindent a mesének, a meseszerűnek rendel alá: a fantasztikuscsodásnak, a bűbájnak és az ódon ízeknek, a hihetetlennek és valószerűtlennek. Feliinger színarany mesét ír, de úgy, hogy szinte észrevétlenül belopja szülőföldje történelmét, népének furfang- jait és esendőségét, színpompás költészetét, babonáit és hiedelmeit e mesékbe. Példaként idézhetném Napsugárkisasszonyt, akit a tündérek küldtek a szellők sóhajától fodrozódó Kis-Duna tájára, a madarak, a mézillatú virágok és a jámbor tekintetű állatok védelmére; ugyanakkor megjelenik benne a hiedelem is: Napsugárkisasszonyt édesanyja Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis-Duna forrásában, ezáltal óva őt az ártó betegségektől, meg a kéményen fekete macska képében belopakodó boszorkányoktól; ezenkívül kislánykorában a bőség áldásáért fürdővizébe rézkrajcárt rejtettek, meg üde almát tettek, hogy kerek legyen az arca és világraszóló a szépsége, s így szolgálhasson később a fekete hajú Földanyónak és a vörös hajú Holdanyónak.” A galántai múzeum néprajzkutatója, Danter Izabella szerint Feliinger könyve minden magyar ajkú család könyvtárába ajánlott. Beszélt a könyvben szereplő népszokásokkal kapcsolatos elbeszélések hitelességéről, és örült annak, hogy a kötetben gyakran visszaköszönnek a szólásmondások. A néprajzkutató kincsvadásznak nevezte a szerzőt, a szó legnemesebb értelmében, s állítja, a kötetnek minden szava a helyén van. A könyvbemutató eltért az eddigi szokásoktól, ugyanis a felelős kiadó Hodossy Gyula az est házigazdájaként bevonta a közönséget a beszélgetésbe. Pénteken este eredményhirdetéssel ért véget a 11. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál Igényesen intellektuális válogatás A Dánielt alakító Romain Duris Patrice Chéreau filmjében (Fotó: MFF Bratislava) Mintha más irányt vett volna idén a pozsonyi film- fesztivál. Nehéz megmondani pozitív vagy kevésbé pozitív irányba mozdult-e el. Az állapítható csak meg biztosan, hogy más lett. Mindenképpen a még igényesebb néző felé fordult, ha van ilyen, hogy még igényesebb néző. Ebben az esetben az értendő alatta, hogy olyan néző, aki vevő az új megszólalási nyelvet kereső mozgóképekre. TALLÓSl BÉLA Az olyanokra, amelyek a vizua- litásra építenek, merészen vágnak, gyors snittekkel kapcsolnak távoli valóságtartományokat, ám ezeket nem kötik egy elbeszélőfonalra. Átlagban napi két filmet megnézve, egy „irodalmi” mozit se láttam, ami végül is nem baj, mivel így is sikerült néhány olyan elemi erejű alkotást végignéznem, amelyek katartikus erőadással értek véget, s amelyekkel kapcsolatban azt mondhatom, hogy számomra ezekről szólt a 11. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál. Egy francia filmet kétszer is megnéztem, mert olyan zsigeri erőt éreztem benne, amely nem engedett el csak úgy egyszeri megnézés után, holott ez az opus is úgy ért véget, mint a látottak legtöbbje, hogy nem volt igazából befejezve. Mintha ez lenne a trendi, feldobni valamilyen témát, amiről jó húsz perc után se derül ki valójában mi is az, aztán befejezni úgy, hogy jóformán nem jutunk el sehonnan sehova. Ez a nálam első helyre került alkotás a korábbi, Intimitás című szexuálterápiás filmjével letaglózó Patrice Chéreau új munkája, a Persecution. Egy építőmunkásról, Dánielről szól a film, az ő életében mélyedünk el, Soniahoz fűződő kapcsolatában. Ezt a se veled, se nélküled viszonyt járja körül a film össze nem függő, külön-külön élő epizódokkal, melyekben valahogy Dániel leikébe kíván beleláttatni, nem éppen követhető-kivehető, könnyen felfogható eredménnyel. Ezt a lélekbúvárkodást nehezíti, hogy a színen megjelenik egy férfi is, aki állandóan követi Dánielt. Feltűnik az ablaka alatt, a szemközti ablakban, besurran a házába, mezítelenül befekszik Daniel ágyába, s minden egyes találkozáskor Daniel tudtára hozza, hogy szereti őt, s folytatni kell a kapcsolatukat - amiről nem derült ki (másodjára sem), hogy hogyan, miért, mikor alakult ki. De ezt a filmet, meg lehet és meg kell nézni többször is, mert súlyos mélysége van, amelyből fokozatosan lehet felfedezni bizonyára egyre többet és többet Dánielről és arról a követésről, amely árnyékként nehezíti meg a férfi mindennapjait. Nem volt könnyű dolga Romain Duris- nak, a Dánielt életre keltő színésznek, aki oly szuggesztíven él a vásznon, s annyira elhiteti a vívódó építőmunkás figuráját, hogy még a testszaga is lejön a vászonról. Kitűnő alakítás egy nagyon nehéz filmben. Bármenyire intellektuális művészfilm is a Pesecuti- on, az Intimitáshoz hasonlóan beleivódik majd filmes tudatunkba. A lélekábrázolás a látottak közül sok filmnek az alapja. Az viszont már zavaró, hogy ez szinte majdnem mindenütt a hányás gesztusrendszerével is jelen van. A legtöbb lelki rosszullét, kisiklás lezárója a totálban hányás. (Ennél már csak az rosszabb - szerencsére erre most nem láttam példát -, amikor problémáikat a férfiak tüzelés közben oldják meg.) A felfokozott lélekállapot kifejezésének másik eszköztára a cigarettázás. Szinte a szemléléssel elérhető rosszullétig szívják a cigarettát Omri Givon izraeli helyszíneken forgatott 7 perc a mennyországban című filmjében, amely a látottak közül a második helyre kívánkozik belső elemi erejét és színészi teljesítményeit illetően. Galia, a film főhőse egy busz ellen elkövetett terrormerényletben elveszítette vőlegényét, ő maga pedig súlyos égési sebekkel élte túl a robbantást, valamint egy nem mindennapi élménnyel, azzal hogy hét perc után visszajött a mennyországból, vagyis a halálból. Ennek a hét percnek az élménye határozza meg a későbbi életét. S ennek a hét percnek a nyomása alatt erős lelki fájdalommal keresi elveszett szerelmét. Átélt és elveszített élményekről mesél izgalmasan a film, nem történetben elbeszélve, de olyan erővel, hogy itt nem zavaró az elbeszélő vezérfonal hiánya. Ezt a filmet, az előzővel együtt mindenképpen látni kell, ha bármilyen csatornán elérhető lesz. Harmadikként egy olyan mozgókép, amelyet filmklubjaink a későbbiekben műsorra tűznek, s azoknak, akik szeretik a kemény börtönélményeket, legalábbis vászonról, azoknak mindenképpen véres izzadságban kicsapódó izgalmat jelent majd. Jacques Audi- ard A próféta című filmjéről van szó, amely naturalisztikusan kemény valóságával A szökés sorozat első évadjába vonz bele, és 155 percen keresztül tart gyomorgörcsös izgalomba; bár én egy idő után elvesztettem a fonalat, azt, hogy ki kivel tart, ki ki ellen acsar- kodik, és ki kivel és miért szövetkezik, s mi okból hullanak sorban a gonosztevők. Végezetül - nem sorba állítva, csak minden szorongást feloldó- nak hagyva a végére - egy francia-tunéziai opust említenék, Raja Amari munkáját, A vörös szatént, amely arról szól, hogy miként fedezi fel egy muzulmán nő a reneszánsz érzést, vagyis miként fogadja el a testi örömöket. Szép film, kellemes tunéziai hangulattal és egy nagyon érdekes, feledhetetlen csavarral a végén. Más volt ez a fesztivál, igényesen válogatott intellektuális filmek közül, sok esetben olyan opusokkal is meglepett, amelyek hangja türelmet, toleranciát igényelt a nézőtől. Művészeti igazgatója, Matthieu Darras érdeklődést felkeltő, pontos információkkal személyesen invitált az egyes vetítésekre. S ez a gesztus azt éreztette, hogy számítunk és fontosak vagyunk. így nekünk is fontos, hogy jövőre is ott legyünk. EREDMÉNYEK A legjobb film díját az És isten elment című belga-francia opus kapta, melynek rendezője Philippe Van Leeuw. A legjobb rendező a bolgár Kamen Kalev lett Saját játékunk című munkájával. A legjobb színésznőnek járó díjat Ruth Nirere nyerte el az És isten elment című filmben nyújtott alakításáért. A legjobb színésznek járó díjat post mortem Christo Christovnak a Saját játékunk, valamint Haroíd Torresnek a Megrekedtek című mexikói-spanyol filmben nyújtott alakításáért ítélték oda. Elismerésben részesült Rigoberto Pérezcano rendező Megrekedtek című munkájáért. Ugyanez az opus (Megrekedtek) kapta meg a FIPRESCI-díjat is. (tb) A hét végén ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes Koncert és gálaműsor Pozsony. Pénteken népzenei koncerttel, szombaton nagyszabású gálaműsorral ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes. A rendezvényre a fővárosi Pavol Or- szágh Hviezdoslav Színházban került sor; a műsorban az együttesben korábban táncolt generációk is felléptek. Ezt követően a jelenlegi és az egykori tagok a pozsony- püspöki kultúrházban hálóztak. A hét végén ünnepelték mindazokat, akik a Szőttest jelentették, jelentik még ma is, a kartáncostól kezdve a kosztümösön és a nézőtér csillogó szemű közönségén keresztül az elismert művészekig. A jubiláló Szőttesről lapunk december 15-én megjelenő Színfolk mellékletében olvashatnak, (ú) (Somogyi Tibor felvétele)
