Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-05 / 281. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 5. Szalon-hirdetés 15 MIKULÁS-NAPI FILMAJÁNLÓ ■ MIKULÁS-NAPI KÖNYVAJÁNLÓ The Fantastic Mr. Fox MOLNÁR MIRIAM Azt hiszem, ha élne, Roald Dahl elégedett volna híres gyerekkönyvének Wes Anderson általi filmvászonra vitelével. Igaz, rácsodálkozna egy szereplőre és egy érdekes új sportjátékra, amelyek nincsenek benne az általa írt történetben, de talán megbocsátaná az amerikai rendezőnek és Noah Ba- umbach írótársának, hogy művét egy kicsit a magukévá tették. Fox (Róka) úrral fiatal házas korában ismerkedünk meg, amikor feleségével épp egy tyúklopó expedícióra indulnak. Amikor a kaland végén rájuk esik a csapda, Fox asszony, aki e pillanatot használja ki arra, hogy közölje féq'ével: terhes, megígérted férjével: ha ebből a kalandból élve jutnak ki, többet nem fog háziállatokat lopni. Hogy a fiatal rókapár miképp ússza meg a kilátástalannak tűnő helyzetet, nem tudni, de a következő jelenetben, két évvel (12 rókaévvel) később Fox úr már újságírással keresi kenyerét, van egy 12 éves fia és egy lakáskája. Kis konyhájában olvassa a rókanapilap ingatlanrovatát. Arról álmodozik, hogy egy nagyszerű házat vesz magának a jelenlegi odúja helyett. Ne feledd, a rókáknak jó okuk van odúban lakni, inti Fox asszony, de Fox úr rá se hederít, és ügyvédje tanácsa ellenére is megveszi az egy fa belsejében található luxuslakást. Hamar kiderül, Fox úrnak miért tetszett meg a ház - szemben található ugyanis a három undok gazdag ember birtoka. Az alacsony Boggisnak tyúkfarmja van, a kövér Bunce-nak, kacsa- és libafarmja, az alkoholista Beannek pedig al- malégyára. Fox úr titkos tervet kezd szövögetni, és az éj leple alatt két cinkostársával pimaszul meglopj ák a három gazdag embert... Harmincmillió dollárba és több mint kétévi munkába került, mire ez a bábfilm létrejött. Az úgynevezett stop-motion animációs módszerrel készült filmet húsz bábos készítette, 61 920 fényképből áll, amelyeket a rendező úgy rakott sorrendbe, hogy azok bámulatos, majdnem folyamatos mozgás illúzióját keltik a vásznon. Ötszáz bábut és tömérdek kelléket gyártottak, ráadásul ezeket hatféle nagyságban, hogy a közeli és távolabbi, valamint az egészen távoli képeket is egyformán jól lehessen fényképezni. A kacsacombot falatozó kövér ember arca pirospozsgás, az alkoholistáé hamuszürke, és fekete karikák vannak a szeme alatt. A rókák és más állatok pofija a közeli képeken valódi állatszőrrel borított, bőrük ausztrál kengurubőrből származik. Fox úr kordbársony öltönye Wes Anderson egyik elhasznált öltönyének vásznából készült. Az öltöny és a többi állat öltözékének szabása és stílusa a filmben a helyzeteknek és koruknak megfelelően változik. Fox úrból tizenöt verzió létezik. A lakásban minden tárgy a helyén van. Az utcán kandeláberek, a szupermarket polcain az áru. A bábok és kulisszák részleteikben tökéletesek. Minden kép minden négyzetmillimétere át lett vizsgálva, mielőtt bekerült a filmbe. Az egyik hat másodperces rész, amely utcai jelenetet ábrázol némi füsttel, két nap munkájába került. Anderson nemcsak bábkészítőit és bábjátékosait, hanem a báboknak hangokat adó szupersztárjait is megizzasztotta. A Fóx úrnak hangját kölcsönző George Clooney egy farm udvarán rohangált, amikor a filmben Fox úr egy farmon át vezető menekülése közbeni mondatait mondta magnóra. Ugyanígy kénytelen volt a földben lyukat ásni, és közben a feje fölött tartott mikrofonba beszélni, amikor egy ilyen jelenetet vettek fel. Clooney jó választás volt a férfi főszereplő hangjára, mint ahogy Meryl Streep búgó hangú Fox asszonya is találó. Sajnos, Clooney igencsak ismert hangjának köszönhetően azok számára, akik látták az Ocean-so- rozat filmjeit, nem volt egyedi élmény, mert neki ott is hasonló a hanghordozása. Bill Murray, Willem Dafoe, Jason Schwartzman és Owen Willson is megszólalnak egy-egy állat hangján - amerikai akcentussal, miközben a három undok gazdag farmár angol akcentussal beszél. A fan tasztikus Fox úr könyv nem tartozott a szocialista tábor kedvenc gyerekkönyvei közé, így régiónkban talán sokak számára ismeretlen a történet. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy gyermek, tinédzser és felnőtt számára egyformán érdekes élmény lehet a film megtekintése, hiszen a történet vicces, szórakoztató, hőseinek fejlődése sokrétű. A történet első olvasása lehet szó szerinti: annak, aki megszegi a szavát, aki kiáll a nagyhatalmak ellen, rámehet a bundája, de végül győzedelmeskedhet is. Második olvasatra azt is láthatjuk, hogy Fox úr boldogtalan, miután felesége megígérted vele, hogy többé nem fog lopni. Lemondott arról, amit a legjobban szeretett, amiben jó volt, ahol sikerélmény érte, annak fejében, hogy családja legyen. Természetesen a feleség álláspontja is érthető, hiszen ki akarna olyan férjet, aki bármelyik este halálos csapdába eshet? Fox úr úgy gondolja, hogy egy nagyobb, szebb ház boldoggá teszi. Ez persze illúzió, a ház maga nem teszi boldogabbá. Az elétáruló csábításnak, a kaland gondolatának viszont nem tud ellenállni. Társadalmi szinten is mérhetetlen következményei vannak Fox úr cselekedeteinek. Nemcsak önmagát, családját és beavatott ismerőseit teszi ki a gazdag emberek bosszújának, hanem a fa körül és alatta lakó állatokat. Az emberek az egész környéket felássák, mindent tönkretesznek, csak hogy elkaphassák a tolvajt. Egyszer csak mindenki menekülni kényszerül egy felelődén társuk miatt, otthonuk és minden kedves tárgyuk odaveszik. Fox úr a történet legérdekesebb személyisége. Elegáns, flörtölő, vicces, okos és figyelmes. Önfejű, ödetgazdag és bátor, de vakmerő, önző és hazug is. Megértő férj és apa, de felelőtlen és kalandvágyó is egyben. Olyan emberi típus. Ugye ismerősen hangzik? Mesepalota TÓTH LÁSZLÓ Hol volt, hol nem volt, Dunán innen, Csallóközön túl, ott, ahol az emberek még nem felejtették el a meséket, van - majdhogynem a senki földjén, két, egyáltalán nem mesebeli ország határán - egy mesebeli város. És él ebben a mesebeli városban egy bölcs, aki egész életét arra tette fel, hogy mindazt a bölcsességet és tudást, melyet az évek felhalmoztak benne, másoknak átadja. Szerencsénkre, mert ez a mesénkbeli bölcs sok mindent megtanult, sok mindent tud, amire életünk során nagy szükségünk lehet. Megtanulta, hogy úgy maradhat leginkább örökifjú az ember, ha például mindvégig megőriz magában valamit a gyermekből, a gyermekiből. Ez pedig nemcsak a mesékben - a valóságban is lehetséges, ha a mesék fogódzóját használja fel hozzá. Mert a mesékből egyébként is mindent meg lehet tudni, amit az életben s az élethez az embernek tudnia kell. Elegendő például megértenünk a fa meséjét ahhoz, hogy kiderüljön, miért nem élhetnek az emberek ma is gond nélkül, mint valaha éltek. Mert úgy éltek valamikor, s nem ismerték a bajt és a nyomort, és a gabona kalásza is mindjárt a gyökeréből nőtt. És nem kellett nehéz munkával a fát hazahordaniuk az erdőből. Elég volt összekötniük a rönköket, majd vágniuk egy vesszőt, s rásuhintva a fára csak annyit mondani: „Eridj, fács- ka, egészen az udvaromba!” És a fa hazament. Egészen addig, míg valaki ki nem sütötte, hogy ha jól megy, miért ne mehetne jobban, és legközelebb már maga is ráült a fára, hogy őt is hazavigye. Igen ám, csakhogy a fa meg se moccant, hiába nógatták, hiába ütlegelték, ettől kezdve többé nem ment haza magától, s az ember újból keményen dolgozhatott azért, hogy fája az erdőből valahogyan a kandal- lójába/kemencéjébe kerüljön. És mondhatnék még ilyen tanulságos történetet ezret is... de negyvennégyet biztosan... mert pontosan negyvennégy mese van abban a mesés könyvben, amelyről most Vércse Miklós - mert róla volt szó eddig is, és a Lilium Aurum Könyvkiadó - jóvoltából írni szántam el magam. Mesés könyvet mondtam, mert mesésen szép ez a könyv, jó kézbe venni, kellemes a tapintása, varázslatos az illata, elbűvöli a szemet, felüdülés az agynak, szellemnek. Mintha tényleg Meseországból lopta volna ide elénk a Szlovák népmeséknek ezt a titkokkal, varázslásokkal, csodákkal teli gyűjteményét Vércse és a Lilium. Mert szlovák népmeséket olvashatunk benne, rövidebbeket, hosszabbakat, a nyelvet élvezőket, a nyelvet megcsengetőket, a magyar nyelvet (is) megzengető- ket. De hiszen oly ismerősek ezek a történetek nekünk, a magyar népmeséken felcseperedetteknek is - csodálkozhatnánk el olvastu- kon, de nem tesszük, mert tudjuk, s közhely is, a két nép mindig is ezer és ezer szállal kapcsolódott egymáshoz, és így van ez a meséikkel is: ezt a motívumot az vette át, azt a fordulatot ez, ez a mesealak amonnan való, az a történet eminnen. Mondhatni: magyarnak, szlováknak egyaránt a közös anyanyelve itt, e mesékben. Mert bizony, volt idő a földön, s a tájainkon is, amikor az emberek még egymásnak mondták ugyanazokat a meséket, nem úgy, mint napjainkban, amikor gyakran megesik, hogy ugyanazokról a dolgokról mondanak mást és mást, s legfőképpen nem egymásnak, hanem általában maguknak, és igen-igen gyakran egymás ellenében. Vércse Miklósnak egyébként nagy gyakorlata van a végeérhetetlen mesélésben, lévén hogy már első könyvével, a Szelesvölgy csillagával, Hana Zelinová történetének magyarításával is a gyerekekhez, illetve a kamaszokhoz szólt négy évtizeddel ezelőtt, s a mesélőkönyvek azóta is túlsúlyban vannak többtucatnyi műfordításkötete között, s népmesét is sokat mondott már nekünk. Mindennek ellenére Vércse Miklósról mégis alig tudunk valamit. Hiszen sohasem tartozott a (cseh) szlovákiai magyar irodalom hangadói, hangoskodói közé, sosem tartozott előtérben levő, közismert, úgymond divatos - mindig kéznél levő, időnként egy-egy irodalmi díjjal is megjutalmazott - műfordító irodalmáraink közé, nem zengenek róla hangos kritikák, nem hivatkoznak rá önmagukkal hivalkodó tanulmányok. Csendesen, szinte észrevétlenül végezte mindig is a dolgát, akár egy szolid foltozóvarga valamelyik meséből, s közben senkinek nem tűnt fel, hogy micsoda pompás palotát - tárgyunknál maradva: mesepalotát húzott fel, biztos alapokon nyugvót, soktomyút, százszobásat, melyben még a tükörtermek is egymást érik. Példát is szolgáltatva ezzel mindannyiunk számára: nem a villogásért, nem a reflektorfényért kell az embernek tennie a dolgát, ám ha felépít valamit, az legyen olyan, amely visszamenőleg is fénybe vonja őt. Nem ünnepeltetni kell folyton-folyvást magunkat, hanem a csendes-szorgos, kitartó munka legyen mindig is ünnep a számunkra. Vércse Miklós Szlovák népmeséit tanácsos mindenkinek kézbe vennie, aki árnyaltabb rálátást szeretne önmagára s a környezetére, majd mesélnie belőle azoknak, akik e meséket még nem ismerik, aztán azoknak, akik nem most hallják őket először. Mert ezeket a meséket - a meséket! - általában olvasni, hallgatni kell, rájuk hangolódni s eggyé válni velük, megőrizve magunkat nekik, s magunkban a gyermeket, hiszen hihetetlen történeteikkel is a való életet mondják. S kezdjük csak újra őket, ezredszer is: hol volt, hol nem, a Nagy-Dunán túlnan, a Kis- Dunán innen, ahol még a tündérek is a földön járnak, s itt élnek köztünk, csak jól körül kell néznünk magunkkörül... SME Vlakový cestovný poriadok ZSR 2009 / 2010----- 'súmosiuine nepredané-- jfL Mikor? Hova? Mivel? Új vasúti menetrend csütörtökön, en az ban! ül
