Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)

2009-11-28 / 275. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 28. www.ujszo.com Petőfi Irodalmi Múzeum Hungarikonok Madarassy István: Hommage ä Faludy r SZABÓ G. LÁSZLÓ Szenvedélyes, mondhatnám, megszállott, sőt mi több: mániákus gyűjtő Kárpáti Tamás. A Premier főszerkesztőjeként elsősorban re­mek írásokra fáj a foga, „csak ne­kem, csak itt” szerzői opusokra, harmincra, negyvenre amennyi csak belefér - a lapba. Munkatársa­inak, írótársainak köre széles, de a jóból neki sem elég. Soha. Szüle­tett fejnsmekker, ha úgy tetszik: le- körözhetetlen gourmand. Igazi ínyencmester. Mármint lapalapító, lapvezető, lapszerkesztő, lapszere­tő. Van azonban egy másik arca is: magánemberként is „szerző”. Be­szerző, megszerző. Műgyűjtő. ízlé­sével, kifinomult érzékével, jó szi­matával, de elsősorban szakértel­mével gyakran kincseket lel. Fest­mények, grafikák, akvarellek bol­dog tulajdonosa, az alkotók nevé­től itt és most eltekintenék, ne tud­ja a vüág, kikre tett szert csendben, elfojtott örömmel. Kárpáti Tamás gyűjtőszenvedé­lyéből most új műfaj született. Kiöt- lött valamit, amit előtte legfeljebb a kollázs szintjén műveltek. Párosí­tott. Összehozott. Egymásba ékelt. Összeforrasztott. Egybekeltetett. Valamit valakivel. Egészen ponto­san: valakinek a valamijét egy más­valaki fantáziájával. Házi múzeu­mában ugyanis egyre több olyan tárgy talált helyet, amelyek több évtizedes újságírói tevékenységé­nek köszönhetően ajándékként vagy éppen elkönyörgött relikvia­ként landoltak nála. Például Ester­házy Péter szemüvege, Szabó Ist­ván Rokonok című filmjének csapó­ja, Barcsay Jenő ecsetje, Faludy György botja, Kertész Imre kalapja, Örkény István zsebórája. Folytas­sam? Folytatom. Megéri. Kitartó utánjárásának köszönhetően az övé lett Makk Károly rendezői szé­ke. Sir Solti (nekünk Solti György) karmesteri pálcája. Koltai Lajos (Zsigmond Vilmostól kapott) első fénymérője. Aba-Novák Vilmos pi­pája. Szamos Mátyás nem egy mar­cipánnyomó formája. Grosics Gyu­la 1-es számú dressze. Elképesztő gyűjtemény! Még mielőtt mindez (és még mi minden más!) az idők során elkallódott vagy gaz kezekbe került volna, megmentette. Nem magának - ez most már biztos -, nekünk! Amit hosszú időn át ott­hon őrizgetett (nem szarkamód, csak féltve, vigyázva, értékét növel­ve), azt egy napon fogta, táskájába rakta, vagy éppen a hóna alá dugta, és becipelte szerkesztőségi asztalá­ra. Otthoni dolgozószobája amúgy is felért már egy budai kirakodóvá­sárral, így az objektek szép lassan áthelyeződtek. Onnét ide, innét pe­dig egyszer csak amoda. Az ob­jektek ugyanis új gazdára találtak, de csak annyi időre, míg az ihletadó tárgyból egy egészen új műalkotás nem született. Az objektből ugyanis szubjekt lett. Kinek mire volt alko­tói gusztusa, azt a tárgyat vihette haza saját művészi álmaival „össze- folyatni”. Kapott valamit, amiből Gábor Áron: Kertész Imre kalapja aztán létrehozott valami egészen mást, de minden esetben műalko­tást. Beépített, beillesztett, hozzá­komponált, továbbfogalmazott. Képzőművészek, neves alkotók ta­lálkoztak így előttük járt, előttük já­ró hírességek személyes dolgaival, s ezekből a nem mindennapi fantá­ziára valló kompozíciókból szüle­tett most kiállítás Hungarikonok címmel Budapesten, a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban. Kárpáti Tamás szubjektgyűjte- ménye megér egy mesét. Sőt még kettőt is, hármat is. Nekem éjféli mise, a misék miséje ez a gyűjte­mény, hiszen két, hozzám közel álló ember személyes tárgya is ott lóg a falon: Mándy Iván indiánké­se ef. Zámbó István vegyes tech­nikával készült képén és Jin Menzel nem egyszer viselt very BORING (nagyon unalmas) fel­Nádas Alexandra: Körülírt terület (Faludy György tolla) Győri Márton: Szigorúan ellenőrzött unalom iratú fekete pólója Győri Márton Szigorúan ellenőrzött unalom cí­mű festményén. Tapasztalt, előrelátó, mondhat­nám: előresejtő ember lévén Kárpá­ti Tamás eredetiség-igazolást is csa­tolt kollekciója minden darabjához. Egyetlenegytől eltekintve: Urbán György Hüda kertje című szubjekt- jéhez ő maga szolgáltatta azt a két szem diót, amelyet Gobbi visegrád- szentgyörgypusztai kertjében du­gott a zsebébe - anno. Egykori ven­déglátója azonban már nem tudja igazolni, hogy az alkotás eme ele­me valóban az ő fájáról származik, a nagy becsben tartott diószemek azonban kiállnak Kárpáti Tamás ál­lítása mellett. Harminc híres magyar és egy már annak számító, Oscar-díjas cseh. Nem sorolom fel az összest, elvégre a krimi csattanóját sem il­lik felfedni. De nem állom meg, hogy ne áruljam el: Gerevich Ala­dár kardját Madarassy István kom­ponálta önálló műbe, Szotyori László El Kazovszkijnak állított em­léket a neves festő és díszletterve­zőnő szöggel kivert, fekete csukló­perecét applikálva a vászonra. Ka- rinthyék családi írógépét Kentaur tette halhatatlanná, Borsos Miklós „varázsvésőjét” Farkas Ádám szúr­ta kőbe, Pege Aladár vonóját Nagy Gábor műve őrzi az utókornak, B. Müller Magda Illés Györgyről, a magyar operatőrök Papijáról ké­szült híres portréján mostantól fogva a fényviszonyokat jelző ere­deti tónusüveg is ott van. Fehér Lászlót Tandori Dezső sapkája ih­lette meg, Koltai Lajos operatőr­rendező Gyémánt László művésze­tét adja tovább ecset és fényképe­zőgép párosításával. Kárpáti Tamás természetesen nem áll meg. Gyűjtőszenvedélyé­nek nem szabhat határt még or­szághatár, sőt az óceán sem. Szentgyörgyi Albert szemüvegét, Molnár Ferenc monokliját szeret­né hazahozatni, én viszont azon sem csodálkoznék, ha Lugosi Béla akár lyukas vámpírfogait is meg­szerezné. Ha ő egyszer a fejébe vesz va­lamit...

Next

/
Oldalképek
Tartalom