Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-28 / 275. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 28. www.ujszo.com A nemzetközi fesztiválra várják Tóth Orsit is Pereg a film Pozsonyban ELŐZETES Pozsony. Tegnap az Amreeka című filmmel megkezdődött all. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál. Egyik vendége az Amreeka női főszereplője, Hiam Abbass názáreti születésű, palesztin faluban felnőtt, Franciaországban élő színésznő, aki az ünnepélyes megnyitón ajánlotta a nézők figyelmébe a szemle filmjeit. A nyitófilm az emigránsokról szól, a gyermekét egyedül nevelő muzulmán Muny történetét meséli el, aki megérkezik Amerikába, a korlátlan lehetőségek hazájától remélve jobb életet. Ám keserűen kell tapasztalnia, hogy az „amerikai álom” a szeptember 11-ei események óta a muzulmán emigránsok számára még inkább elérhetetlen. A fesztiválra ellátogat továbbá Jonathan Nossiter amerikai és Karen Sahnazarov orosz rendező. Az ő munkásságukról retrospektív vetítésekkel vázol fel képet a szemle, miként Hiam Abbass színésznői profilját is több mozgóképpel rajzolja meg. Abbasst a fesztivál idején láthatjuk Jim Jarmusch Az irányítás határai című új filmjében, valamint Patrice Chéreau (akit ugyancsak egy korábbi pozsonyi szemlének köszönhetően az Intimitásból ismerhetünk) Persécuti- on című új mozgóképében. All. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál részletes programja megtalálható a www.iffbratislava.sk honlapon. (tébé) Jelenet az előadásból (Dömötör Ede felvétele) Pozsonyban lép fel a Komáromi Jókai Színház Kincset érő Énekes madár ELŐZETES Pozsony. Tamási Áron Énekes madár című székely népi játékát adja elő a Komáromi Jókai Színház november 30-án, hétfőn 19 órai kezdettel a Ružinov művelődési központban. Az előadást Vid- nyánszky Attila rendezte. A közönség a főbb szerepekben Bandor Évát (Gondos Eszter), SzotákAndreát (Gondos Regina), Holocsy Katalint (Gondos Magdolna), Tóth Tibort (Bakk Lukács), Fabó Tibort (Préda Máté), Hajdú Lászlót .(Kömény Móka) és Varsányi Marit (Kömény Ignácné) láthatja. Az Énekes madár a Jókai Színház tavalyi évadjának egyik nagy sikert aratott darabj a. „Kivételesen tiszta, pontos, ugyanakkor mélyen átélt alakításoknak lehettünk a tanúi. (...) Kincs van a kezünkben. Igazi színházi kincs” - írta az előadásról lapunk hasábjain megjelent kritikájában Kiss Péntek József. (ú) Tökéletes átéléssel, szenvedéllyel alakította szerepeit Elhunyt Melis György MTl-JELENTÉS Budapest. Elhunyt Melis György operaénekes, a magyar operajátszás egyik legnagyobb alakja; a Kossuth-díjas művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját 86 esztendősen, péntek hajnalban érte a halál. A művész a Szarvas melletti Csipkár-tanyán született 1923-ban egy hétgyermekes szlovák paraszti család legifjabb tagjaként. Négyéves koráig csak „tótul” beszélt, magyarul csak iskolái megkezdése előtt tanult meg, méghozzá nem is akárhogyan: ő az egyetlen Kazin- czy-díjas magyar énekes. Melis György a Zeneakadémia elvégzése után 1949-től az Operaház magánénekese, Bizet Carmen- jének Morales szerepében mutatkozott be. Énekesi adottságai mellett kiemelkedő színészi képességekkel is rendelkezett. Tökéletes átéléssel, szenvedéllyel, humorral alakította a bariton szerepkör lírai, drámai és buffo szerepeit. A Mo- zart-operák recitativóinak egye') 1923-2009 (Képarchívum) dülálló tolmácsolója, kiváló dalénekes és oratóriumszólista volt, számos kortárs magyar mű bemutatása fűződik a nevéhez. Wagner operái kivételével csaknem az egész operarepertoárt elénekelte Mozart, Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Kodály, Bartók operáiban. Don Giovanni szerepében külföldön is sikereket aratott. Vendégszerepeit Európa minden országában, Ausztráliában, Mexikóban és az USA-ban. Tizennyolc operalemeze és két önálló lemeze jelent meg. Tízéves a Frenák Társulat, amely ma tartja új bemutatóját a Művészetek Palotájában Földi négyes, isteni hármas Szakmai pályafutásának csak egy része az a tíz év, amelyet most ünnepel társulatával Frenák Pál. Magyar-francia táncegyüttese azután jött létre, hogy hat hónapot töltött Japánban. De ezt megelőzően - ugyancsak tíz évig - Franciaországban dolgozott. SZABÓ G. LÁSZLÓ Munkásságának legutóbbi tíz éve az az időszak, amikor Budapestre helyezte bázisát, a darabok többségét itt alkotta meg, de a francia partnerekkel is tartva a kapcsolatot a világ különböző pontjain turnéztak. Társulata ma is nagy utakat tesz, akár Európa határait elhagyva, akár a kortárs tánc határtalan színpadán. „Magyarországon, Japánban és Franciaországban már ismernek bennünket, de még Párizsban is vannak olyan szférák, amelyek nem nyíltak meg előttünk. Most elsősorban a Teátre de le Ville-re gondolok, ami egy elit színházi szférát jelent - mondja Frenák Pál. - De ez is azt mutatja, hogy a munkánk még mindig újszerűséget hoz be, s minden új elfogadása idő kérdése. Ami nem is baj, mert nem hajt bele a rutinba. A teljes mértékű ismertségnek hátrányai is vannak, nemcsak előnyei. Természetesen jobban örülnék, ha még több játszási lehetőségünk lenne. Mi új kifejezési eszközöket, új mozgásrendszert kínálunk a közönségnek, ezért kell megküzdeni a francia és az európai táncélet befogadásáért. Mi nem a megszokottat hozzuk, viszont ami már teljesen ismert és elismert, az már nem biztos, hogy az újszerűség varázsával tud fellépni. Tokióban, Kiotóban és Oszakában vendégszerepeltünk nemrég. Fantasztikus élmény volt. Tokióban az egyórás előadás után másfél-kétórás közönségtalálkozón vettünk részt. Számomra ez is azt mutatja, hogy mozgásformáinkkal, szcenográfiai elképzeléseinkkel, kreatív munkával valami olyat hozunk a táncéletbe, ami nagyon erős, kommunikatív, őszinte és tisztán olvasható rendszer a nézők felé. Új bemutatónkat, a Sevent a Művészetek Palotájában tartjuk. Vannak, akik erre azt mondják: »Végre! Ez már igazán elit hely!« Erre én azt felelem: Ne haragudjatok, a Művészetek Palotájának ez legalább olyan fontos kell, hogy legyen, mint nekünk, hiszen az ottani közönségnek is meg kell ismernie azt az információs rendszert, azokat a kreatív eszközöket, amelyekkel mi Frenák Pál dolgozunk. Ezáltal ők is gazdagabbak lesznek. Ez tehát kölcsönös dolog.” Azok a táncformák, filozófiák, művészi elképzelések, amelyeket a FrenákTársulat képvisel, nem egyfajta szektákat különít el, hanem épp ellenkezőleg: kommunikációs egységbe lépteti a közönséget. Táncnyelven erősít kapcsolat- rendszereket. S teszi ezt verbális eszközök nélkül, mindenki számára érthetően. A kortárs táncélet egyik meghatározó színe a Frenák- csapat. „Úgy gondolom, ha az ember bármilyen térben megteremti önmagát, azzal létre tud hozni valami egyedit, művészit. Nálam a siker soha nem azt jelenti, hogy a közönség esetleg szétveri a színházat. Számomra a siker abban rejlik, hogy megvalósítottam, amit célul tűztem ki magam elé. Hogy nincs bennem sajnálat a kész mű irányában, hogy mindent ki tudtam adni magamból, amit meg akartam fogalmazni, s nagyjából meg is találtam hozzá az eszközöket. Nekem az önmegvalósítás a siker. Önmagamért teszem, amit teszek. Ehhez találok társakat, s hogy ez érdekli őket, az nekem nagyon kellemes érzés. De sikerélmény egy őszinte lélegzet a közönség részéről, látni, hogy a nézők megérezték valamit, és ez sokszor taps és szavak nélkül is átjön.” Ma esti bemutatójuk, a Seven az emigráció, a kitaszítottság, a számkivetés témája, ám párhuzamba hozható az 56-os, a 68-as eseményekkel, sőt még a Gulággal és Kubával is. „Gazdasági, politikai, szociális vagy éppen természeti csapások miatt az ember gyakran arra kény(Olóh Csaba felvétele) szerül, hogy kilépjen addigi életéből, és megismerjen, belakjon, megszokjon egy másik teret, átvergődjön egy úton, amelyet meg kell tennie, hogy újra talpra állhasson. Bár nem fordítunk hátat annak, amit eddig csináltunk, hiszen az ember önmagának nem tud hátat fordítani, tematikailag mégis valami egészen újat hozunk. Eddig inkább a saját kapcsolatrendszerem vonalain közlekedtem. Folyton az identitáskérdést feszegettem. Hű maradok ehhez is, de a Seven a globális felelősségtudat olyan erős folyamatrendszerét indította el bennem, ami nem biztos, hogy megfelel majd azoknak, akik eddig szerették a munkámat. A Seven előtt nagyon radikális kontrasztokkal dolgoztam. A kontrasztok most sem fognak hiányozni, a hatások azonban nem lesznek annyira erősek, mint amikor egy nagyon dinamikus részből zuhantunk egy másikba - a semmibe. Itt egy lineáris folyamat megy felfelé, amelyet úgy kell elképzelni, mintha valaki húzná maga után a batyuját valahol a szibériai jéghegyeken, és csak megy, megy, miközben fúj a szél, és csontig mar a hideg. Egy ilyen folyamatba lép be a közönség, nem pedig valamiféle erős, agresszív, dinamikus váltásokba. Egyszerű eszközökkel teremtjük meg a feszültséget egy letisztult térben. Ami még újszerű: a szcenográfiai elemeket a táncosok hozzák mozgásba, majd a mozgó elemek hozzák lendületbe őket. Megható és költői, ahogy ezek a formák változnak. Nagy tehetségű kubai táncosom, Nelson Reguera teljesen elszomorodva meg is jegyezte az egyik próbán: ami most nálunk játékelem, az a kilenc-tíztizenkét hatalmas traktorgumi, a kubaiak tízezreinek a menekülés eszköze volt. Ilyen gumikon hányódtak a tengeren Amerika felé, miközben rengetegen lelték halálukat a hullámok között. Egy egyszerű elem, és máris milyen személyessé vált, milyen mély érzéseket ébresztett! Én is máshonnanjöttem, mint az emberek többsége. A siketek és nagyothallók világából, ahol nekem is el kellett sajátítanom a jelrendszert, hiszen a szüleim révén én is érintett voltam az ügyben. A túlélést is a saját bőrömön tapasztaltam meg. Elhagytam az országot, hosszú ideig Franciaországban éltem, egy egészen másfajta kultúrában. Nem akartam önéletrajzi elemekkel megtűzdelni a darabot, a megélt élményeimet azonban nem tudtam kihagyni belőle.” Hogy mit takar a Hét? A földi négyest és az isteni hármast. Mint elemeket. De ezt globálisan kell érteni, figyelmeztet Frenák Pál. Nem kell jelképrendszerben gondolkodni, jobb, ha mindettől elvonatkoztatunk. Az örök titok, az örök elérhetetlenség is ott lehet, az, amit szemmel nem látunk, a lelkűnknek mégis nagyon fontos. Tíz év, tíz darab. Eggyel sem több. De minden egyes előadás éveken át kíséri a nézőt. „Amíg mondanivalója van az alkotónak, addig egy év alatt akár három koreográfiát is létrehozhat, bár ez nem az én példám. Nekem nagyon sok reflexió kell egy darabhoz. Nagyon sok önismeret, energia, önkritika. Én nem hiszek az évi öt-négy-három-kettőben. Franciaországban olyan a rendszer, hogy három év alatt két darabot kell alkotni. De lehet az egy szóló is, ami itthon nem elég. Tőlem épp emiatt vonták meg a támogatás egy részét. Mintha egy szólót nem lehetne igényesen megcsinálni. Mi a Fiúkkal tizennégy előadásból álló közép-európai turnén voltunk, Európa tizennégy városában léptünk fel, ami egy társulat életében manapság nagyon ritkán történik meg. A magyar és az európai kortárs művészetet képviseltük mindenütt. Kulturális kapcsolatba léptettünk népeket, nemzeteket. Az igazi kreatív erő el tud szakadni minden felesleges tehertől, és teszi a dolgát. Én addig leszek Magyarországon, amíg meg tudom valósítani magam. Amíg teret biztosítanak hozzá. Ha nem így lesz, elmegyek. Az én hazám ott van, ahol dolgozhatok, de bárhol dolgozom is, én ott magyar vagyok. Egy ország igenis felelős a művészeiért. Ne csak én szeressem a hazámat, a haza is szeressen engem. Ez kölcsönös szeretet kell, hogy legyen.” KÉPERNYŐ - EZT LÁTNI KELL Koccanás Hatalmas reggeli forgalom, egyszerre nagy csattanással és csörömpöléssel minden jármű leáll. Az útkereszteződésben a mai magyar - és nem csak magyar - társadalomjellegzetes figurái verődnek össze, a hajléktalantól a milliomosig, az építési vállalkozótól a menedzserig, a tisztviselőtől a rendőrökig, a nyugdíjas házaspártól a fiatal szerelmeseldg. Spiró György nagysikerű darabjanyománTörök Ferenc rendezett filmet, (ú) ml, november 28., szombat, 21.05 Segítsd a királyt! Ratkó József: Segítsd a királyt! című történelmi drámáját az 1996-ban született felvételen a kassai Thália Színház társulatának előadásában láthatják a nézők. A darabban - Beke Sándor rendezésében - fellép Csendes László, Kö- vesdi Szabó Mária, Dráfi Mátyás, Ropog József, Petrik Szilárd, Dudás Péter, Tóth Tibor, Pólós Árpád, Bocsárszky Attila, Fabó Tibor, Czajlik József, Bárta Sándor, Bocsárszky Pál és Illés Oszkár. (ú) Duna TV, november 29., vasárnap, 21.00 Petrik Szilárd (Képarchívum)
