Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)

2009-11-28 / 275. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 28. Közélet 3 Az 1989-ben rendszert váltó pártok szétesése törvényszerű volt, a forradalom első vonalában harcolókból csak nagyon ritkán lettek tartósan sikeres politikusok A vértelen forradalom forgataga is felfalja gyermekeit pantotta be a fordulat utáni belpolitika örvénye. (ČTK-felvétel) Forradalmár, majd sikeres politikus? Nemcsak Szlo­vákiában, hanem Közép- Európában is viszonylag ismeretlen kombináció. Az 1989-es rendszerváltás emblematikus alakjainak és a rendszerváltó moz­galmaknak a nagy része eltűnt a politikai süllyesz­tőben, helyüket egyrészt a volt állampárti politikusok, illetve a pragmatikus tech­nokraták vették át. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Már a nagy francia forradalom óta tudjuk, hogy a forradalom fel­falja gyermekeit. Ez 1989 kapcsán is jórészt bebizonyosodott, kevés olyan politikus van, aki a forrada­lomban központi szerepet vállalva a következő években is népszerű politikus maradt volna. A rend­szerváltó mozgalmak és pártok nagy része pár évvel a váltás után szétesett vagy marginalizálódott. Szétbomló Fórum Ha figyelembe vesszük, hogy ezen mozgalmak nagy része szé­les, az egész politikai palettát fel­ölelő „gyűjtőpárt”, forradalmi szervezet volt, akkor ez természe­tes is. Csehországban és Szlováki­ában a két fő forradalmi mozga­lom már a második szabad válasz­tást sem érte meg. A mozgalmakon belül már az első választások után éles vita alakult ki arról, milyen irányt képviseljenek, milyen ideo­lógia legyen a fő meghatározójuk. Csehországban a Polgári Fórumon (OF) belül 1990 után két fő szárny alakult. A Václav Havel körüli cso­port az OF-et baloldali liberális pártként kívánta a jövőben megha­tározni, míg a Václav Klaus szövet­ségi pénzügyminiszter körüli szárny jobbközép pártot akart csi­nálni belőle. A cseh rendszerváltó mozgalom 1992 előtt két részre szakadt, a Polgári Mozgalom (OH) - melyet a közvélemény az egykori OF eszmei utódjának tartott - vi­szont a soron következő választá­sokon megbukott: a megszerzett 4,6 százalék után egy parlamenti mandátum sem járt. Az OF-ből alakuló másik utód­párt viszont máig az egyik legerő­sebb politikai tényező Csehország­ban. A Václav Klaus vezette ODS 1992-ben megnyerte a cseh válasz­tásokat, azóta a párt több cseh kormány része is volt. Igaz, az egy­kori rendszerváltó OF meghatáro­zó személyiségeinek kisebb része lett csak az ODS tagja, a párt vezető politikusainak döntő többsége nem ebből a mozgalomból érkezett. Megbukott Nyilvánosság Csehországhoz hasonlóan Szlo­vákiában is gyors véget ért a rend­szerváltó mozgalom. A Nyilvános­ság az Erőszak Ellen (VPN) még megnyerte az 1990-es szlovákiai választásokat, hamarosan viszont éles ellentétek kezdték marcan­golni. Ezek eredményeként 1991 márciusában az akkori szlovák kormányfő, Vladimír Mečiar veze­tésével először egy platform jött létre a mozgalmon belül, majd Mečiar leváltása után ez Demokra­tikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) néven önálló párttá ala­kult. Az 1992-es parlamenti vá­lasztásokon a Polgári Demokrata Unió néven induló VPN-re is ha­sonló sors várt, mint a csehországi utódmozgalomra: a parlamenten kívül rekedt (4,04%-os ered­ménnyel), s hamarosan szétesett. Később romjain alakult a Demok­rata Párt, majd a Demokrata Unió, mely a Mečiarból kiábránduló s a HZDS-ből távozott politikusokat tömörítette. Nem járt sokkal jobban az egy­kor a VPN előtt alakuló Független Magyar Kezdeményezés sem, mely az első szlovákiai rendszer- ellenes mozgalom volt. Az FMK 1990-ben a VPN-nel közösen in­dult a választásokon, 1992-ben Magyar Polgári Párt (MPP) néven már egyedül mérettette meg ma­gát, s 2,29%-os eredménnyel mé­lyen a bejutáshoz szükséges határ alatt maradt. A párt, mint ismere­tes, később koalícióra lépett a má­sik két magyar párttal, 1998-ban pedig az MKP egyik alapító szub­jektuma lett. Apolitikus politikusok A pártokhoz hasonló sorsban osztoztak a rendszerváltó politi­kusok is. Igaz, többen közülük már 1989-ben világossá tették, nem akarnak politizálni, a demokráciá­ért és szabadságért vívott sikeres harc után visszatérnek eredeti fog­lalkozásukhoz. Ilyen volt például Martin Bútora ismert szociológus is, aki nem vállalt közéleti tisztsé­get, később többedmagával civil társadalomkutató intézetet alapí­tott, s csak a Dzurinda-kormányok alatt engedett a politika csábításá­nak: először amerikai nagykövet­ként szolgált, majd 2004-ben pol­gárijelöltként indult az államfővá­lasztáson. Hozzá hasonlóan a VPN egyik alapítója, a költő Ľubomír Feldek is csak nézőként szemlélte a későbbi politikai csatározásokat. Sokak szerint ez viszont hiba volt, hiszen így az egykori kommunista és pozícióhajhász politikusoknak adtak teret, akiknek áldatlan tevé­kenysége terhét még sokáig nyög­te az ország. Azok közül viszont, akik a győ­zedelmes november után politikai tisztséget vállaltak, többen bukott politikusként távoztak. Sok eset­ben elsősorban nem is közéleti te­vékenységük miatt, hanem azért, mert a politikai életben tapasztalat­lan rendszerváltókat a populista erők hiteltelenítették a választók előtt. Az egyik legismertebb vesztes Fedor Gál, a VPN egykori vezetője volt, akit a 90-es évek elejének to­ronymagasan legnépszerűbb poli­tikusával, Vladimír Mečiarral ví­vott harca tett tönkre. A történelem végül Gálnak adott igazat, az egy­kori rendszerváltó viszont már so­sem tért vissza a politikába, 1992 óta Prágában él. Számos egykori forradalmár a 90-es évek végén, il­letve az új évtizedben kisebb pár­tokban kötött ki, mivel szókimondó magatartásuk és megalkuvást nem tűrő autonóm politizálásuk miatt jobboldali pártjaik számára is ké­nyelmetlenek lettek. Peter Zajac, František Šebej, Peter Tatár ma már csak nézőként szemlélik a nagypolitikát, s talán 2010-ben hozzájuk csatlakozik majd az egy­kori keresztény disszidens mozga­lom egyik vezéralakja, František Mikloško is, aki egy évvel ezelőtt a KDH-t hagyta el. A rendszerváltó politikusok egy része önként távo­zott a politikából, mint például Mi­lan Kňažko vagy Ján Čamogurský. Előbbi tévéigazgató lett, majd visszatért a színészethez, utóbbi szintén eredeti foglalkozásához visszatérve ügyvédi pályára lépett. Minipártok alkonya Ami késik, nem múlik - tartja a népi bölcsesség. A magyarországi rendszerváltás két fő mozgalma, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) és a Szabad Demokraták Szövetsé­ge (SZDSZ) húsz évvel a forrada­lom éve után a jelen szemlélőinek szeme láttára tűnik el a politikai süllyesztőben. A felmérések szerint mindkét politikai erő gyakorlatilag esélytelenül vág neki a fél év múlva sorra kerülő parlamenti választá­soknak. Az SZDSZ az elmúlt egy évben szinte darabjaira esett, alapí­tói és korábbi meghatározó politi­kusai egy-két kivételtől eltekintve már elhagyták a süllyedő hajót, az MDF-et pedig egyedül az mentheti meg, hogy közben profilt váltott: jobboldali konzervatív pártból a balközépen álló, a szocialistákkal és liberálisokkal elégedetlen, de a Fidesz győzelmétől rettegő szava­zók voksaira számít. A helyzet szemléltetésére elég egy tényt idézni: apárt az európai parlamenti választásoknak Bokros Lajos egy­kori MSZP-politikussal az élen vá­gott neki. Az MDF-et első kormány­zati ciklusa (1990-1994) érintette rendkívül negatívan, a párt népszerűsége a korábbi töredékére esett, valamint pártszakadások is jellemezték ezt az időszakot. Az SZDSZ-t is első kormányzati ciklu­sa tette majdnem tönkre, igaz, más okok miatt: a rendszerváltó párt 1994-ben azzal a párttal lépett koa­lícióra, melynek elődjét 1990-ben leváltották. Ezek után egyik párt sem érte el korábbi népszerűségét. Az egykori magyarországi rendszerváltó mozgalmak közül egyedül a Fidesz tudta növelni népszerűségét, igaz, az Orbán Viktor vezette szövetség az elmúlt húsz évben nagy „utat” tett meg: liberális pártból népi-konzervatív, gazdaságpolitikai kérdésekben baloldali reflexekkel rendelkező gyűjtőpárttá vált. Ennek ellenére Orbán Viktor az egyetlen olyan politikus, aki már 1989-ben is a „barikádokon állt”, s két évtized­del a váltás után országa legin­kább meghatározó politikusai kö­zé tartozik, sőt, jövőre ismét mi­niszterelnök lehet. Természetesen a többi volt szo­cialista országban is hasonló fo­lyamat zajlott le. Ezek közül a leg­ismertebb a korábban 10 millió tagot számláló lengyel Szolidari­tás 1989-es diadala, majd szétesé­se, továbbá Lech Walesa bukása az elnökválasztás során. (MSz) 2009. november 28., 12:00 Szombat Borult, ködös idő, helyenként eső, a nap folyamán nyugatról felszakadozhat a felhőzet. Túlnyomóan borult égbolt, napközben megnövekszik a felhőzet. r Túlnyomóan derült égbolt, reggel az alacsonyabban fekvő területeken köd. , Az orvosmeteorológia a Panoráma oldalon ohrashatd. A térképen a legmagasabb nappali hőmérsékleteket tüntettük fel. Bratislava Túlnyomóan derült égbolt, reggel az alacsonyabban lekvfi ©■%. területeken köd. Napköz- ben nyugatról meg- növekszik a tel- f hózet, helyen- -J *■ ként eső. ~i Szél: OK, * X .. . 15-30 km/h A levegő hőmérséklete A hőmérsékletek Celsius-íokban vannak megadva T szél m. melegfront n ciklon hidegfront • okklúziós front v anticiklon 16.01 Pozsnny-Dévény 180 változatlan 15.51 Komárom 170 változatlan 15.43 Párkány 105 apad Pozsony Besztercebánya Kassa 07.16 Pozsony 07.10 Besztercebánya 07.01 Kassa Split Thesszaloniki Készíti az SHMÚ Kanári-szigetek DNY-NY, 5-15 km/h VAROSOK MA HOLNAP HOLNAPUTÁN Pozsony télnyoméan felhős 5” r télnyoméan felhős 4” 10” felhős égbolt 5” 11” Nyílra felbős égbolt 5' r kissé felhős 3” 9” túlnyomóan felhős 4” 10” Dunaszerdahely felhős égbolt 5° 10” felhős égbolt 4” 11” felhős égbolt 4” 11” Komárom felhős égbolt 5" 9” felhős égbolt 3” 11” felhős égbolt 4” 11“ Ipolyság eső 4° 8” túlnyomóan felhős 2” 7” felhős égbolt 3” 9" Rimaszombat felhős égbolt 3" 7” túlnyomóan felhős 1* 9“ felhős égbolt 2” 10” Kassa eső 4" 8“ eső 2” 8” télnyoméan felhős 2” 9" Királyhelmec eső 5” 9“ felhős égbolt 3” 8” felhős égbolt 4” 10” Besztercebánya leibős égbolt 4“ 7” felhős égbolt-1“ 9” záporok 2” 8" Poprad felhős égbolt 1* 5” felhős égbolt 1” j§6”| télnyoméan felhős-2” 6” □ZZ 1— 1— nzn-20°-15 °-10 *-5 ° 0 ° 5 " 10 ° 15° 20° 25 °

Next

/
Oldalképek
Tartalom