Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-24 / 271. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 24. Vélemény És háttér 5 Kelemen Hunorék a magyar összefogás erejére építettek, ami ezúttal elmaradt Öngól RMDSZ-módra? TALLÓZÓ DAILY TELEGRAPH Ellenséges viszony alakult Irakban a háború elején a magas rangú amerikai és brit parancsnokok közt - derül ki titkos londoni kormányzati dokumentumokból, amelyeket kiszivárogtattak a Daüy Te- legraphnak. J.K. Tanner ezredes, az iraki brit erők vezérkari főnöke úgy jellemezte amerikai kollégáit, mint „Mars-lakók gyülekezetét”, olyan parancsnokokét, „akiktől idegen a párbeszéd”. „Bár kapcsolatunk mindig különleges volt (a történelem során), úgy gondolom, (az amerikaiak) nem bántak velünk másképp, műit a portugálokkal” - mondta. Az iraki brit erők főparancsnoka, Andrew Stewart vezérőrnagy így vallott: „nagyon sok időt kellett azzal töltenie, hogy kikerülje vagy elhárítsa amerikai feletteseinek utasításait”. Állításaik azokban az interjúkban szerepelnek, amelyeket a brit védelmi minisztérium készített velük, miután hazatértek a háború első éve után. Nagy- Britanniában ma kezd közmeghallgatásokat az iraki háborúba való brit belépést vizsgáló bizottság. A harcban elesett több brit katonahozzátar- tozója azzal vádolja Tony Blair volt miniszterelnököt, hogy törvénytelen háborúba vitte az országot,becsaptaabritközvé- leményt. (mti) NÉPSZABADSÁG Sólyom László köztársasági elnök és Orbán Viktor, a Fidesz elnöke vezeti a politikusok népszerűségi listáját a Szonda Ipsos novemberben készült felmérése szerint, amelynek eredményéttegnapi számában közölte a Népszabadság. A november 2-9. között, 1500 felnőtt megkérdezésével folytatott felmérés szerint ismét csökkent a politikusok népszerűsége, többségüknek 30 pont alatti a rokonszenvmutatója. Kiemelkedik a listán Sólyom László (47 pont) és Orbán Viktor (46 pont), 9, ill. 10 pont az előnyük a harmadik helyezett Szili Katalinnal szemben, aki a legnépszerűbb kormánypárti politikus. Október után a november is gyenge volt a politikusoknak, szinte mindenkinek romlott a megítélése. Az összesített értékelés minden korábbinál alacsonyabb: 28 pontos. „Aválasztókszűkmarkúan osztogatják ajójegyeket, a legtöbb ötöst Orbán Viktorkapta, ám őt iscsakalakosság 17%-aértéke- li ilyen pozitívan” - írták, hozzátéve : „sokat mond a politikusok renoméjáról, hogy a Fi- desz-elnöknek is kijut az egyes érdemjegyből is, sőt abból kap nagyobb arányban (24%)”. „Ä legkevesebb elégtelent Sólyom Lászlónak adták.” A relatíve magas pontszáma és első helyezése a népes Fidesz-tá- bomak köszönhető, tőlük 62 pontot kapott. A párthovatartozásukban bizonytalanok 43 pontra értékelik, az MSZP hívei 33 ponttal illetik - úja a lap. A 22-es lista végén Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője (17 pont) szerepel, előtte Retkes Attila SZDSZ-elnök és Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök áll 19-19 ponttal. (mti) Az ember nem is tudja, sír- jon-e vagy nevessen, amikor a vasárnapi, romániai elnökválasztások exit-poll eredményét nézi (e cikk írásakor még nem voltak végleges eredmények): a magyarság soha ilyen rossz eredményt nem ért el a román demokrácia 20 éves történetében. BALÁZS BENCE Persze, nézhetjük másképp is: a legjobb eredménnyel sem ment volna semmire az RMDSZ. Hiszen elnökválasztáson soha nem ért el még 7%-os arányt sem, a második fordulóba jutásért pedig két számjegyű eredmény kell. Mint ahogyan ahhoz is, hogy az RMDSZ a jelenlegi politikai erőviszonyok mellett érdemben részt vehessen a „koalíciós” tárgyalásokon, és bármit is kiharcoljon a magyarság számára. Mindennek lőttek: 3,6%-kal kár is részt venni bármiféle politikai egyeztetésen akkor, amikor a nacionalista nagyromániások is ennél jobb eredményt értek el, ráadásul a mérleg nyelvét a valamivel több mint 21%-os liberálisok már egymaguk is képesek elbillenteni. Marad a sebek nyalogatása és a válaszkeresés, miért nem szavaztak a magyarok Kelemen Hunor elnökjelöltre. A legelfogadhatóbb válasz talán az, hogy tudták: esélye sincs ladába rúgni, tehát kár elmenni szavazni rá. Minden jel, észérv és előzetes közvélemény-kutatás arra mutatott ugyanis - mint ahogyan ezt a választás be is bizonyította -, hogy a három vezető (de egymással keményen harcoló) politikai párt jelöltje szóhoz sem engedi jutni a többi kilenc jelöltet, és a tavalyi parlamenti választásokhoz hasonló „döntetlen” alakul ki a demokrata-liberális, a szociáldemokrata és a nemzeti liberális párt között. Másfelől, éppen a fentiek miatt, a magyarok egy része a „pártutasítást” semmibe véve a korábban az RMDSZ-szel kormányon levő liberális párti jelöltre szavazott, ugyanis ezt látták az egyetlen járható útnak ahhoz, hogy a több mint biztosnak tűnő második fordulóba ne az elmúlt évben koalíciót alkotó két demokrata tömörülés jelöltje kerüljön, hanem az a Crin Antonescu, akiről az RMDSZ is nyíltan kifejtette, hogy őt támogatná, ha bejutna a második fordulóba. Kelemen Hunor azonban nem csak ezen bukott el. Már az sem volt igazán szerencsés, hogy a fiatalítással kacérkodó RMDSZ olyan jelöltet indított, aki egyes felvételeken és plakátokon pont úgy fest, mint az ŔM- DSZ-elnök Markó Béla, photos- hoppal megfiatalítva. Nem csoda, ha a Markó-ellenes tábor nem támogatta őt: Tőkés László elismerte ugyan, hogy a 12 jelölt közül ő lenne a legjobb államelnök a magyaroknak, ám sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, sem a Magyar Polgári Párt, sem a Székely Nemzeti Tanács nem buzdította híveit arra, hogy ha már van magyar jelölt, akkor arra szavazzanak. Szomorú, de ide jutott az erdélyi magyarság: már- már inkább román vezetőt választanak, mintsem egy olyan magyart, aki így vagy úgy, de biztosan a magyarság érdekeit képviseli. Sajnos, Kelemen Hunor és kampánystábja éppen a magyar összefogás erejére épített, arra, ami ezúttal teljesen elmaradt. Tegyük hozzá: részben az ő hibájukból is, hiszen rég nem volt ilyen gyenge az RMDSZ kampánya. Sőt, az elnökválasztással egy időben rendezett népszavazás tekintetében az RMDSZ alaposan elbaltázta a dolgokat, hogy ne használjunk durvább kifejezést. Azt szerette volna ugyanis, hogy ne csökkenjen a szenátorok és képviselők száma, és megmaradjon a kétkamarás parlament, mivel ezzel biztosítani lehet a különböző régiók és a magyarság megfelelő képviseletét. Ijzért arra buzdította választóit, hogy a népszavazás mindkét kérdésére nemleges választ adjanak. A puska azonban fordítva sült el: minden bizonnyal e nemleges válaszok miatt lesz mégis egykamarás és csupán 300 fős a román parlament. Furcsán hangzik, de a magyarázat egyszerű: a román szavazók ugyanis, amint az várható volt, szinte egyöntetűen a szenátus és a képviselőház összevonása mellett foglaltak állást, naivan azt remélve, hogy 170 képviselő és szenátor fizetésének a megvonása kihúzza az országot a gazdasági válságból. Ugyanakkor logikusnak tűnik, hogy azok, akik az elnökválasztáson Kelemen Hunort támogatták, ideológiáját elfogadva nemmel szavaztak a népszavazáson. A Kelemen Hunor 3,6 százalékos, nemmel voksoló szavazótábora volt tehát az, amely a referendum érvényességét szavatolta - ha ők nem szavaztak volna, akkor nincs meg az 50%-os részvételi arány (így viszont 50,16%-os volt a részvétel!), tehát a referendum érvénytelen lett volna, és marad a kétkamarás, 477 fős parlament, mint ahogyan az RMDSZ akarta. Az RMDSZ tehát rossz taktikát választott, és jókora öngólt rúgott. A fentiek alapján az RMDSZ kettős kudarccal zárta a november 22-i megmérettetést, még akkor is, ha Markó Béla pozitívan értékeli a 3,6%-os részvételt arra hivatkozva, hogy most először volt külön az elnökválasztás a parlamentitől, amelynél sokkal inkább van tétje a magyar szavazatoknak. Az RMDSZ ezek után legfeljebb Pierre de Coubertin báró, a modem olimpiai játékok atyja szavaival vigasztalódhat, aki szerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Közben fél szemmel figyelheti az előkészületeket az elnökválasztás második fordulójára, amelyben a vasárnapi bő egyszázalékos különbség miatt egyelőre senki sem tudja, hogy Traian Básescu vagy Mircea Geoaná lesz-e a befutó. Ez lehet az RMDSZ szerencséje: még van némi - nagyon halovány - esély arra, hogy a liberálisok választóbázisának esetleges megoszlása miatt a két „döntős” egyike mégis megszólítja a magyar kisebbséget. KOMMENTÁR Elnökválasztási szimbolika GÁL ZSOLT A sajtó által Herman Van Kicsoda névre keresztelt új EU-elnök kapcsán főleg a szelekció jellegét és a poszt politikai súlyát kérdőjelezik meg, véleményem szerint mégis az a legjellemzőbb és a legaggasztóbb, hogy politikai múltjára való tekintettel kit is választottak meg. Herman Van Rompuy egy diszfunkcionális ország (Belgium) miniszterelnökéből lett az Európai Tanács állandó elnöke (reálisan nézve inkább ügyvivője, koordinátora). Fő előnyeként azt emelték ki, hogy egy összeomlás szélére sodródott föderális berendezkedésű tagállamot képes volt egyben tartani és kormányozni ügyes kompromisszumokkal, holott a belga politikai elit összeveszett és széthúzó. Úgymond erre a kompromisszumkereső képességre van szükség az EU Tanácsának élén, ahol 27 tagállam között kell megtalálni az egyensúlyt. Valójában Rompuy azon minden hájjal megkent cinikus hatalomgyakorló európai politikusoknak a mintapéldánya, akik rég feladtak minden elvet, és szemrebbenés nélkül bármikor képesek egykori nézeteikkel homlokegyenest ellentétes cselekedetekre, ezzel választóik átverésére, mindezt a „kompromisszumok érdekében”, a „kiutat jelentő megegyezést keresve”. Elvi kérdésekben nem kötünk kompromisszumokat - mondta egykor Margaret Thatcher, a vaslady, Nagy-Britannia miniszterelnöke (1979-1990). Ilyen elvi kérdés volt a belgiumi fla- mand kereszténydemokrata párt számára a művi terhességmegszakítás ellenzése, a párt ifjúsági szervezetének tagjaként a nyolcvanas években bizonyos Herman Van Rompuy számos cikket és könyvet publikált, amelyekben kiállt a hagyományos erkölcsi értékek, egyebek közt a meg nem született életek védelme mellett. 1988-ban Rompuy már a belga kormánykoalícióban levő kereszténydemokraták elnöke. 1990-ben a belga szövetségi parlament megszavazta Európa egyik legliberáli- sabb abortusztörvényét, amit a mélyen vallásos katolikus Ba- udouin király (1930-1993) nem volt hajlandó aláírni. Erre a politikai elit igencsak „konstruktív kompromisszumos megoldást” eszelt ki. A király formailag lemondott, a kormány miniszterei - beleértve a Rompuy vezette kereszténydemokratákat is (!) - aláírták a törvényt (ezt írja elő a belga alkotmány, ha nincs király), s másnap újraválasztották a királyt... A következő években Rompuy karrierje tovább ívelt felfelé, 2008 decemberében miniszterelnökké lépett elő a csaknem kormányozhatatlan országban. Belgium egy 2003-as alkotmánybírósági döntés miatt került az összeomlás szélére, amelyben a testület kimondta, hogy a kétnyelvű (francia-holland) belga fővárost és az azt körülvevő flamand (holland nyelvű) tartományt magába foglaló Brüsszel-Halle-Vilvoorde (BHV) választási körzet léte alkotmányellenes, ezen a parlamentnek változtatnia kell. A bíróság döntése a 2003-ban ellenzéki flamand kereszténydemokraták vezetőjének, bizonyos Herman Van Rompuynak a beadványára válaszolt... A párt azzal indult neki a 2007 júniusi választásoknak, hogy ha kormányra kerül - a bíróság döntése értelmében -, kettéválasztja a BHV körzetet. Decemberig nem sikerült kormányt alakítani a releváns, a BHV felosztását követelő flamand és a megtartásáért küzdő vallon pártok között (a belga alkotmány értelmében a szövetségi kormányban mindkét népcsoport/régió, a flamand és vallon pártjainak képviseltetni kell magukat). Aztán a kereszténydemokraták beadták a kulcsot, feladták választási ígéretüket és beléptek a kormányba. Rompuy parlamenti elnök, majd miniszterelnök lett, közben minden kiskaput és trükköt kihasznált, hogy az alkotmánybíróság döntését és pártja választási ígéretét ne kelljen teljesítenie. Rompuy fantasztikus kompromisszumkeresése tehát abból állt, hogy az általa írt beadványra született alkotmánybírósági döntést, amelynek teljesítését a kampányban megígérte, először parlamenti elnökként, majd kormányfőként sikeresen elszabotálta. Vau! Nagyszerű kvalitások az EU-elnöki posztra! FIGYELŐ Részben feketén épül Részben feketemunkával folynak a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program beruházásai - írta tegnapi számában az Új Dunántúli Napló. Papp Gábor, a munkaügyi felügyelőség dél-dunántúli igazgatója elmondta, hogy az EKF-építkezéseken az elmúlt három hónapban ellenőrzött kilencvenkilenc munkáltatóból ötvenkilenc esetében fedeztek fel valamilyen szabályszegést, a vizsgált háromszáznyolcvanöt munkavállalóból kétszáztizenkilencnél- nél „nem volt rendben valami”. Közülük száznegyven dolgozót foglalkoztattak feketén, ezen túlmenően huszonkét embernek nem fizették ki a munkabérét. Sok kiszolgáltatott munkást alkalmi könyvvel foglalkoztatnak, ebben napi 2800 forint bér szerepel. A törvény szerint havonta legfeljebb tizenöt napot dolgozhatnának, de ennek a duplája is összejön - olvasható a baranyai napilapban, (mti)
