Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-23 / 270. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 23. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Összefogni a neonácik ellen A szélsőjobboldal elleni harcot egyik legfontosabb feladatának nevezte az új német belügyminiszter. Thomas de Maiziere a Süddeutsche Zeitungnak elsősorban a neonácinak tartott Német Nemzetidemokrata Pártra (NPD) utalt. Úgy vélte, a párt régóta követelt betiltása nem a legmegfelelőbbeszköz. Fontosak a szélsőjobboldal elleni szimbolikus fellépések, ellentüntetések, de csakis akkor, ha azok okosak és nem túl gyakoriak. Olykor ellenkező hatást válthat ki, ha minden egyes szélsőjobboldali megmozdulásra ellentüntetéssel válaszolnak - vélte a miniszter, hozzátéve, hogy a pavlovi reflexek nem eredményeznek sikert. De Maiziere úgy vélekedett, a szélsőjobboldali tüntetések „semmibe vétele” olykor eredményesebb lehet, (mti) Amikor beléptünk, bizony az volt a jelszó mindenütt a környéken, hogy mennyi pénzt kapunk Brüsszelből Uniós elnök és a többi Hatalmas felháborodásról ír a szlovák sajtó: az Európai Unió úgymond elnöke és úgymond külügyminisztere ismeretlen alakok, valamilyen „van der Kicsodák”, akiket politikai susmussal választottak meg. Újabb limuzi- nos tisztség, újabb olyan tisztség, amelybe a tagállamok lakosságának semmi beleszólása nem volt. Lám, lám, kedves választók, ez következik, a szuperállam majd rátok száll, és nem lesz menekvés. LOVÁSZ ATTILA Politikai kommentárok szintjén ezt nevezik ostobaságnak. Mert hogy ki mennyire ismert, az ebben a médiaidióta világban még érthető kérdés egy választótól, akinek „tömegkommunikálunk”, meg üzenünk, meg akinek a képviselőjéből brandet (márkát) alkottunk, ahol egy jó szlogen többet ér, mint például a tisztességes gazdálkodás. Azt viszont kevésbé értem, hogy egy politikus, politológus vagy kommentátor az ismertséget kategóriaként kezeli. Nem tudom, ki hogy van vele, van egy-két kommunista politikus, akinek a nevét nagyon jól ismerjük, aztán nagy részünk mégis inkább Svájcban lenne munkavállaló vagy nyugdíjas. Ehhez kapcsolódó médiaidióta kérdésem: az elmúlt harminc év svájci közéletéből ki tud visszaemlékezni legalább egy politikus nevére. Az eredményt akár borítékolhatjuk is. Sokkal rosszabb viszont, hogy akkor, amikor az unió bizonyos közjogi méltóságait zárt ajtók mögött „választották” (inkább a „kitárgyalták” magyartalan kifejezés kellene ide), a reakciók zöme azonnal a bürokrata, hatalomkoncentráló, polgáraira rátelepedő unióra utal. Mert az unió az bürokrata, rátelepedő, hatalomkoncentráló. Nos, azokat a bizonyos közjogi méltóságokat éppen azért választották ki úgy, ahogy, mert a) az unió nem állam, b) az unió szervei nem a tagállamok megszokott politikai szerveinek másai, és c) Brüsszel még mindig nagyon messze van, messze bizony még a tőle húsz kilométerre lévő Zawententől is. Brüsszel valóban messze van, mert az Unió nemzetállamokból áll. Mert nem sima kompetenciaelosztás zajlott, amikor az unió mint államszövetség alakulgatott és nyerte el mai formáját. Az unióba a keleti államok nagy része nem a közös értékrend vagy egy európai idea miatt lépett be, hanem a nagyobb falat zsíros kenyérért. Mert amikor beléptünk, akkor bizony az volt a jelszó mindenütt a környéken, hogy mennyi pénzt kapunk majd Brüsszelből. A pénz egyébként jön is, van, ahol teljesen fölösleges macskaköves főteret építenek belőle, lehetőleg szökőkúttal, van, ahol konferenciákat szerveznek a cserebogár halhatatlanságáról, vagy akár a romák tarthatatlan helyzetéről olyanok, akik sem cserebogarat, sem romát nem láttak még közelről. Meg aztán olyan pénz is jön, amit valakik szeretettel lenyúlnak vagy lenyúlnának. Csak az az összekötő kapocs, az az idea, hogy miért is van itten egy unió, az nem közbeszéd tárgya, az nem szerepel címlapokon, azzal lassan már egy réteglapot sem lehet eladni - az egész úgy néz ki, mintha semmi szükségünk nem lenne erre a szövetségre. Mert ha azt hinnénk, hogy az unióra szükségünk van, ha látnánk, mekkora erőt képvisel egy nagyjából egységes, 550 milliós térség, akkor talán a nemzetállami tüfülüszeink, akiknek legnagyobb gondja a tenderek pénzének lenyúlása azzal foglalkoznának, kell-e az uniónak diplomácia, elnök stb. Ja, meg azzal, kell-e az uniónak 27 jegybank, 27 diplomácia, 27 hadsereg, 27 köztársasági elnök. Tehát azzal, milyen szinten képviselje a polgár, a választó érdekeit a helyi, a regionális önkormányzat, az ország parlamentje és az uniós parlament. Akkor a lényegről beszélnénk. Addig a „van der Kicsodát” szapul- juk, akiről esetleg kiderülhet, hazájának nem is olyan rossz miniszterelnöke volt. Ellentétben a miénkkel. JEGYZET ízes magyar nyelvünk JUHÁSZ KATALIN Remek szórakozás az olvasgatás a magyarországi élelmiszerboltokban. Az ember ízlelgetheti édes anyanyelvét, nagyokat kacaghat vagy csóválhatja a fejét, haegy kicsit megerőlteti a szemét és kimazsoláz néhányat az árucikkek csomagolásán lévő nyelvi íny enc- ségekból. A sajtpultnál érdemes a legolcsóbbat keresni, mert rajta a következő gyönyörűséget olvashatjuk: kenhető, sajtízű élelmi- szeripari termék. Aszilárd alkotóelemek százalékaránya 38, ebből csupán 25 százalék a sajt. Ember legyen a talpán, aki ezek után el tudja dönteni, megér-e ez az ízélmény339 forintot. Ráadásul az álsajtokat ugyanolyan kerek dobozban árulják, mint a „tisztességes” háromszögsajtokat, és a pulton is egymás mellett helyezkednek el, egyedül az árukkülönbözik. Joghurtfronton is tanulható némi nyelvi találékonyság, például: „málnajellegű, joghurtízű készítmény” vagy „epresjoghurt- varázs”. Egyik sem joghurt, csak annak tűnik. Viccet félretéve: afogyasztónak nagyon résen kell lennie. Érdemes ismernie például azt az uniós szabályt, amely szerint a gyümölcs fotója csak akkor szerepelhet a csomagoláson, ha a termék tényleg tartalmaz gyümölcsöt. Ha viszont az ízt aroma adja, a gyümölcs csupán stilizált formában tüntethető fel. A gyártók fantáziája itt is irigylésre méltó. Élvezet tanulmányozni az eufemizmus finom árnyalatait, például a joghurtospo- harakon mosolygó, raj zolt málnaszemeket, vagy az üdítőknél jól bevált „nedű”, „ivóié” vagy „ital” meghatározásokat. Az élelmiszerbiztonsági felügyelet felnőtt emberként kezeli a vásárlót, mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. Csakaztvárjákelagyártó- tól, hogy ne legyen szembetűnő különbség a csomagoláson feltüntetettszöveg és a valós tartalom között. Simán megengedikpéldá- ul, hogy palackozott csapvizet áruljanak ásványvíz gyanánt, ha a palackon ilyesmi szerepel: „ásványi anyaggal dúsított víz”. Ásványvíznek ugyanis csak az a víz nevezhető, amely földmélyi forrásból származik, és ásványianyag-tartalma meghaladja az ezer milligrammot. Az ennél kevesebb ásványt tartalmazó vizet csakforrásvízneknevezhetnék, „klórtól megtisztított, szódásított víz” meghatározást pedig még egyetlen reklámban sem hallottam, a címkéken viszont annál többször olvastam. A legügyesebb svindliket mégsem a vizesek, hanem a csokigyártók alkalmazzák. Ha tényleg csokit akarunk enni, kerüljük a „nugátos finomság”, „mogyorós nyalánkság”, „csokiízű édesség” szókapcsolatokkaljel- lemzetttermékeket, illetve vegyük a fáradságot és nézzük meg, hány százalékban tartalmaznak kakaót, és mi műiden egyebet kevertek be nekünk a masszába... KOMMENTÁR Egy tudatmódosító vírus BARAK LÁSZLÓ A múlt héten lezajlott megyei választásokkal azonosítva lett Szlovákiában a választási vírus. Nevezzük a továbbiakban „W”-nek. A Wjárványszerű előfordulásáról egyelőre nem beszélhetünk, hiszen a választásra jogosult polgárok alig több mint 20 százalékát érte el. Vagyis a politikai osztály tagjait a pártkatonákkal együtt, ezek hozzátartozóit, baráti körét és a kuncsaftokat. A fertőzöttekre, azon kívül, hogy vakbuzgón nyomultak az urnák elé, többek között jellemző, hogy függetlenül attól, melyik párt jelöltjeire adták voksukat, mindannyian a választások győzteseinek képzelik magukat. Kedvenc politikusaikkal együtt. És persze az igazság kizárólagos letéteményeseinek. Amely tény a közéleti, sőt a magánéleti szféra egészére vonatkozólag meglehetősen arrogáns, egyszersmind groteszk kinyilatkoztatásokat termel bennük. A W okozta tudatmódosulás nyomán például idült nemzeti tárgyú kényszerképzetek és a vonatkozó csőlátás is terheli a fertőzötteket. Ha egy áldozat szlovák nemzetiségű, önkéntelenül és kényszerűen azon kell ügyködnie, hogy lépten-nyomon nem igazi szlovákokat, mi több, nem igazi szlovák állampolgárokat leplezzen le. Ugyanígy viselkednek a W által fertőzött magyar nemzetiségű egyedek. Azzal a különbséggel természetesen, hogy ők a magyar népesség kötelékében kutatják föl és ebru- dalnák ki onnét az általuk nem igazi magyarnak minősítetteket. Az árulókat nevezetesen! A szlovák fertőzöttek tehát főként a szlovák nemzettudat megszilárdításának felkentjeiként ügyködnek. A magyarok ugyanezt teszik magyar vonatkozásban. A kór figyelemreméltó szövődménye, hogy mind a szlovák, mind pedig a magyar identitású fertőzöttek esetében a heveny türelmetlenség, idegengyűlölet, a xeno- és homofóbia burjánzik el a fejekben. Ezt a tünetet némely laikusok tévesen agya- lágyultságnak hiszik, holott a másság általános gyűlölete a klasszikus agylágyulással ellentétben nem szervi, hanem lelki eredetű... A heveny szövődmény az esetek túlnyomó részében rövid időn belül idült állapottá fokozódik. Ezt az állapotot a folyamatos bűnbakkeresés és következményként a permanens üldözési mánia jellemzi. Példaként álljon itt egy Ján Slota vezette idült véd- és dacszövetség legfrissebb W kiváltotta konkrét cselekménye: Az lett általuk kitalálva, hogy törvénynek muszáj rendelkeznie a szlovák nemzettudat esküvel megpecsételt terjesztéséről, megszilárdításáról. Szlovákia himnuszának naponta kötelező eléneklésével tetézve. Egyelőre az iskolákban, aztán a hétköznapi élet minden területén. Á sírásás aktusától kezdve a kocsmai mulatozáson át a nemi aktusig bezárólag... A W-fertőzött magyarok a változatosság kedvéért, egyebek között a Szent Korona-tan feltétlen híveivé, vagyis tulajdonképpen egy fétis imádóivá lesznek. Ami egyébként semmivel nem rosszabb, ám jobbnak sem minősíthető, mint a szlovák nemzeti zászló és általában a nemzet fikciójának vallásos imádata. Jövőre Szlovákiában és Magyarországon is parlamenti választások lesznek. Aki itt marad, hagyjon föl minden reménnyel! Járvány lesz...! FIGYELŐ Bűnügyből politikai játszma Szakmai tévedések sora szerepel az Országgyűlés nemzet- biztonsági bizottságának nyilvános dokumentumában; a személyét elmarasztaló állítás pedig politikai kérdés: „a játszma része” - nyilatkozta a Népszavának Labore Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) szeptemberben leköszönt főigazgatója. A volt főigazgató azt közölte: „... badarság azt számon kérni, hogy a rendőrség és a titkosszolgálat miért nem hozott létre közös nyomozócsoportot a romagyilkosságok felderítésére”. A tábornok ezt azzal indokolta, hogy a törvények alapján a titkosszolgálatok nem vehetnek részt köztörvényes bűncselekmények nyomozásában. Megjegyezte: az NBH és a rendőrség vezetői, illetve a szakminiszterek a szélsőségesek kapcsán heti rendszerességgel tárgyaltak, és tájékoztatták egymást a felmerült információkról, amiről a parlamenti szakbizottságnak is pontos képe van. A tábornok közlése szerint azért hagyta abba a Hajdú-Bihar megyei NBH-kirendeltség a később a romagyükosságokban gyanúsítottá vált férfi megfigyelését, mert a több éven át tartó ellenőrzés nem hozott értékelhető eredményt, ezért a bíró nem hosszabbította volna meg a lehallgatás engedélyezését. Büntetőjogilag értékelhető utalások nem is hallhatók a beszélgetésekről készült felvételeken. Labore szerint ettől függetlenül elképzelhető, hogy hibázott a megyei kirendeltség vezetője. Labore Sándor kétségbe vonta, hogy az NBH átszervezése javítaná a szervezet hatékonyságát. Furcsállotta azt, hogy „Demeter Ervin, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagja maga mellé vette szakértőnek az általa 2006-ban többször is alkalmatlannak, törvénysértőnek és inkompetensnek nevezett NBH egyik, időközben menesztett felső vezetőjét”, (mti) (Peter Gossányi karikatúrája- Ez az egy haszna van az influenzajárványnak.
