Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-21 / 269. szám, szombat
18 Szalon ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 21. www.ujszo.com A náci haláltáborokban elsősorban zsidók - lengyelek, csehek, oroszok, szlovákok, magyarok - és cigányok pusztultak el embertelen körülmények között... A koncentrációs és a munkatáborok története A 20. század legnagyobb gaztette: a holokauszt. Kárpátaljai zsidók érkezése az auschwitzi koncentrációs táborba. Az időseket és a kisgyerekeket egyenest a gázkamrába terelték (ČTK/AP) A mai ember azt gondolná, hogy a koncentrációs táborok a 20. századi német fasizmus találmánya, de ez nem felel meg a valóságnak. Az első elkülönítő tábort az USA területén hozták létre 1838-ban a cseroki indiánok részére - rezervátumok voltak, amelyeket még számos követett. SIDÓ ZSOLT Szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy koncentrációs táborokat először a Brit Birodalom hozott létre, mégpedig Dél-Afriká- ban, a búrok ellen vezetett háborúban. A búrok holland telepesek leszármazottai voltak, és a Búr Köztársaság területén található hatalmas arany- és gyémántlelőhelyekre a brit impérium is fente a fogát. A brit hadsereg támadást intézett egy szuverén ország ellen, de nem tudta megtörni az ellenállást. A hadsereg vezetése a hátország megsemmisítésével akarta letörni az ellenállást, és ebből kifolyólag a civil lakosság terrorizálását, lakóhelyeik pusztítását, a termény és állatállomány pusztítását kezdte el. A nőket és gyermekeket ún. „önkéntes menekülttáborokba” hurcolta, ahol 1900 októberében már százezernél is többen sínylődtek. A táborok elhelyezése úgy történt, hogy a lehető legkevesebben éljék túl: mocsaras, az időjárás viszontagságainak kitett helyeken építették fel őket. Az élelmezés is siralmas volt, még a csecsemőktől is megvonták a tejadagot. 1899 és 1902 között 22 000-nél több 16 éven aluli búr halt meg a brit táborokban és kb. 4500 nő. A búrok Vereenigingben kapituláltak és alávetették magukat a birodalom akaratának. A koncentrációs táborok következő alkalmazója a Szovjetunió volt. Ide kerültek a Lenin és Sztálin politikáját ellenzők, de a politikai perek áldozatainak családtagjai is. Az első 1921-ben épült a CSEKA (politikai rendőrség) felügyelete alatt a Szolovki-szigeteken. A foglyokat könyörtelenül dolgoztatták. Több hasonló tábort is létrehoztak, ahol is a 20-as évek végére már kb. 60 000 volt a foglyok száma. Sztálin 1930-ban hozta létre a GULAG (Glavnoje Upravlenyije Lagerej - Lágerek Főparancsnoksága) intézményét, amely már a köztörvényes bűnözők „foglakoztatását” is ellátta. Eleinte a politikai átnevelés volt a cél, de később már az olcsó munkaerő léte éltette a táborokat. A legnagyobb építmény, melyet a foglyokkal építettek meg, a Balti-tengert és a Fehértengert összekötő csatorna volt, ennek létrehozásában 300 000 rab vett részt és 50 000 haltak meg. Az egyik legkegyetlenebb Kolima volt, ahol télen akár -72 fokos hidegben is bányászták az aranyat: 1937 és 1953 között mintegy hárommillió rab pusztult el ebben a táborrendszerben. 1945-ben a Szovjetunió területén 53 központ létezett 667 táborral és 475 mező- gazdasági kolónia. A szovjet munkatáborokban 1950-ben 2 560 000-en raboskodtak. Felszámolásukra 1956-ban, Hruscsov Sztálint elítélő beszéde után került sor. A következő a sorban a Hitler által vezetett Harmadik Birodalom volt. Az első tábor 1933-ban, Da- chauban kezdte meg működését. A náci rémuralom alatt Európában 49 tábort hoztak létre. A leghír- hedtebbek Auschwitz-Birkenau (Oswiecim - Lengyelország), Bő- zen, Belzec, Bergen-Belsen, Chelmno, Jesenovac, Kaunas, Lwów, Majdanek, Mauthausen- Gusen, Rawensbrück, Sachsenhausen, Sobibór, Terezin (Csehország), Varsó, Treblinka. Ezenfelül még voltak ifjúsági táborok is Mor- ingenben - fiúk számára, KZ Uckermark, Berlin mellett lányok és fiatal nők számára, Litzmannstadt (Lodz - Lengyelország) lengyel és cseh gyerekek számára. A német táborokban több millió ember halt meg, ki gázkamrában, ki betegségben, ki az orvosi kísérletek során, ki pedig az embertelen bánásmód és a rossz ellátásból kifolyólag fizikai elgyengülésben. A náci haláltáborokban a politikai ellenzéken kívül elsősorban zsidók - egész Európa területéről, lengyelek, csehek, oroszok, szlovákok, magyarok - és nem utolsósorban cigányok pusztultak el embertelen körülmények között. Olaszországban is létesítettek táborokat Benito Mussolini diktatúrája ideje alatt, de ezek inkább munkatáborok voltak a politikai ellenzék számára; 1943-ban megszüntették őket. Az USA területén is voltak fenntartva koncentrációs táborok a japán származású személyek számára 1941, tehát a japán támadás után. Az USA hivatalai 70 000 japán származású amerikai állampolgárt és 42 000 tartózkodási engedéllyel rendelkező japán személyt internáltak. A családtagokat nem választották el egymástól, volt orvosi ellátás, játszóterek is, de a szögesdróton belül. Az USA területén 10 ilyen tábor létezett, az utolsót 1946-ban számolták fel. A háború befejezése után is létesültek táborok Európában, ha nem is olyan drasztikusak, mint a német koncentrációs táborok. Jugoszláviában Tito marsall kommunista rendszere is hozott létre táborokat politikai ellenfelei és a háborúban a németekkel kollaboráló személyek részére. A Vajdaságban Tiszaistvánfalván, Szá- vaszentdemeteren, Rőzseházán, Mozsoron, Gádoron és Körtésen voltak táborok, ahova is a horvát usztasákat, csetnikeket, királypártiakat és a délvidéki németeket internálták. Csehszlovákia területén is jöttek létre táborok: 1946 és 1950 között Jáchymov és Pribram környékén volt fogolytábor a német katonák részére. Az 1948-ban elfogadott 247-es törvény alapján öt munkatábort létesítettek Jáchymov és Pribram környékén, ahol kb. 5 000 ember raboskodott. A rabok az uránbányákban dolgoztak, az uránra a szovjet atombomba elkészítéséhez is szükség volt. A kommunista rezsim nem bánt kesztyűs kézzel politikai ellenfeleivel sem: 18 nevelőtábort hoztak létre Jáchymov, Horni Slavkov és Pribram környékén, ahol is a rabok uránt bányásztak, mivel hadifoglyokkal a bányászat már nem volt megoldható. 1953-ban Jáchymovban 12 000 politikai fogoly volt elhelyezve. További munkatáborok voltak még Vojnában és Bytízen, ahol kb. 3 500 politikailag nem megbízható egyén raboskodott. A munkatáborokat Csehszlovákiában kb. 70 000 ember járta meg, és sokukkal a radioaktív sugárzás következtében fellépő rákos megbetegedés végzett. A táborok létezése alatt 31 embert lőttek le szökés közben (MUKL - muž určený k likvidácii - likvidációra szánt ember) és 439 ember halt meg különféle balesetekben. Az utolsó csehszlovák munkatábort 1961. június 1-jén zárták be. A fentiekből is láthatjuk, hogy az emberi kegyetlenség határtalan. Faji, politikai vagy világnézeti meggyőződés alapján internálni emberek ezreit - erre is csak az ember képes. A fenti tények tudatában az embernek Titus Maccius Plautus mondása jut az eszébe: Lupus est homo homini - Ember embernek farkasa. 2004 októbere. Az ENSZ bírósági szakértője vizsgálja a boszniai szerbek által Banja Luka mellett läesített koncentrációs táborban föltárt tü- megsirok egyikä (TASR/AFP) . VÉLEMÉNY-« Blogmustra Amikor Husák elvtárs a földre zuhant Nyolcéves voltam, amikor 1989 novemberében az iskolában a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról tanultunk. A tanító néni hatalmas, ákombákom betűkkel írta fel a fontos dátumokat és főszereplők nevét a táblára, mi meg a frissen szerzett írástudásunkkal buzgón körmöltünk. Egyszer csak hirtelen, a tábla felett lógó Husák elvtárs bekeretezett képe megindult lefelé, s nagy robajjal az éppen továbblépő tanító néni mellett csapódott a földnek. Megijedve pislogtunk, a tanító néni meg, aki mintha még nem fogta volna fel, mit is úszott meg pár centi híján, csak ennyit mondott: „...majd visszatesszük.” Persze már soha nem tettük vissza, cserébe viszont valamivel később kaptunk egy színes, vidám Havelt, akit a tanító néni, elemi óvatosságból inkább a katedra mellé függesztett ki. (Parkanyer teljes bejegyzése a Körkép oldalán olvasható: http: //korkep.sk) Az. MKP és a 19 éves lányok Először is szögezzük le, az ICS egy bohózat. Az, hogy harmincas, ill. azon túli felnőtt emberek úgy próbálják meg magukat beküzdeni a pártstruktúrába, hogy azt állítják magukról: ők az ifjúság-vicc. (Persze, tegyük hozzá,'az ifjak nem is nagyon törik magukat a pártba...) Azért van szükségük erre a manőverre, mert - központi ifjúságsup- portáló nyilatkozatok ide vagy oda - ha a helyi struktúrákban szeretnék bontogatni a szárnyaikat, a helyi bizniszeiket féltő öregek úgy vernék el őket a vályútól, mint annak a rendje. Menjetek csak a homokozóba, gyerekek... ICS, az kell nektek. Nehogymá’ egy 22 éves egyetemista mondja meg nekem, hogyan kell szociális otthont privatizálni Nyitra megyében... (A teljes bejegyzés A hírlapíró és a halál blogjában olvasható: http:// lashee.freeblog. hu) Anna és én Színtisztán emlékszem: egy szombat délután volt, két vagy három hete, amikor először találkoztunk. Szerintem ő már az első pülantás után tudta, hogy vissza fogok fordulni hozzá. Miközben a többiekkel próbáltam ismerkedni, végig a tarkómon éreztem a tekintetét. Nem szólt semmit, közeledni se próbált, csak néma magabiztossággal várta, hogy eljöjjön az ő ideje. Tudta, mit csinál, s neki lett igaza. Azóta a mindennapjaim része lett. (A teljes bejegyzés szUPjektív blogjában olvasható: http://szup jektiv.sk) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
