Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-21 / 269. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 21. wvw.ujszo.com Martina Formanová: „Nyolctól éjfélig zavartalanul írhatok. Vagy napközben, amikor az ikrek iskolában vannak. De előfordul, hogy csak információkat gyűjtök. Három könyvet írt már, filmet még egyet sem Brünnben érettségizett, Prágában szerzett diplomát. Dramaturgiát és forgatókönyvírást tanult a legendás FAMU-n. Film egyelőre nem született az ő ötlete nyomán, regényt már írt hármat is. Első könyve, az Illatos fehérneműk haj- togatója magyarul is megjelent, a harmadikat (Az álom) a minap vehették kezükbe a cseh olvasók. SZABÓ G. LÁSZLÓ Martina Zboíilová sokáig arról volt híres, hogy híres férfiak mellett kereste a szerelmet. Évekig Karel Gott oldalán tündökölt, aztán sehol semmi, egyszer csak Milos Forman felesége lett. Hódításból jeles, mondhatnánk, s ez valóban így van, hiszen még a nőügyekben sokat tapasztalt, Oscar- díjas rendező sem tudott ellenállni neki. Kétségtelen: ez a nő tud valamit. Hogy az írással sem áll hadilábon, azt a könyvei is bizonyítják. Martina Formanová 1994-ben, egy nagy szakítás után felejteni és tanulni ment New Yorkban élő nővéréhez. Gondolta, addig marad, amíg tökéletesíti angol nyelvtudását. Egyvalamivel azonban nem számolt. Hogy a sors összehozza azzal az emberrel, akit főiskolásként egyszer ámulattal hallgatott. A nála harmincnégy évvel idősebb Milos Formánnál. Főiskolásként, amikor először találkozott az akkor már amerikai állampolgárságú cseh rendezővel, felmerült a gondolataiban, hogy milyen jó lenne egyszer közelebbi kapcsolatba kerülni vele? Nem. Én ezt akkor egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam. Minket valóban egy világ választott el. Milos tartott egy előadást a FAMU-n, én meg lenyűgözve hallgattam őt, hiszen imádtam a filmjeit. Melyik volt a nagy kedvence? Az Egy szöszi szerelmei. Próbálom elképzelni Hana Brejchová szerepében. Inkább azt a helyzetet képzelje el, hogy ott ülök a padban, egy főiskolai előadóteremben, Milos pedig mesél és magyaráz, egyszer csak érzem, hogy engem néz, egyedül csak engem. Aztán jobbra nézett, majd balra... ... igen, de ez a rajtam felejtett tekintet megmaradt bennem. Meg a hangja, az érzelmekkel teli, mély hangja. Milos nagyon karizmatikus egyéniség. Valahogy megadásra készteti az embert. Már vele éltem, de a nővérem még mindig nem mert beszélni vele. Ha Milos vette fel a telefont, zavarában azonnal lecsapta. Teljesen pánikba esett a hangjától. New York, 1994. Ön hívja fel Müos Formant. Életében először. Milyen trükköt vetett be? Nem volt abban semmi ravaszság a részemről. Még női rafinéria sem. A diplomamunkámat írtam, és elakadtam. Ki akartam kérni a véleményét egy szakmai kérdésben. Azt hittem, emlékezni fog rám, elvégre nem sokkal azelőtt mélyen a szemembe nézett. Bementem egy könyvtárba New Yorkban, fellapoztam a Who is who?-t, és megtaláltam benne az ügynöke címét. Általa el is küldtem a levelet Milosnak, és nemsokára jött is a válasz. Meghívott egy pohár borra, elbeszélgettünk, és legközelebb már vacsorát is kaptam a borhoz. Mindenkit bizonyára nem hív meg magához, aki levélben keresi meg őt. De emlékezett rám! Mi ugyanis váltottunk pár szót a FAMU-n tartott előadás után. Odaléptem hozzá, kérdeztem tőle valamit, ő meg kedvesen válaszolt. New Yorkban is megszokta már, hogy ha valaki az itthoni szakmából kint jár, akkor előbb-utóbb felhívja őt. Van erre egy nagyon találó mondása a producerének: Milost még a Szaharában is megtalálnák a csehek. S ez valóban így van. S mivel udvarias ember, engem sem próbált meg lerázni. Az azért mégiscsak furcsa lehetett, hogy New Yorkban, miközben különböző házakban takarított, hogy fenn tudja tartani magát, egyszer csak elindul a Central Park felé, Milos Formánhoz. Valóban komoly sokkhatásnak tettem ki magam. Milos ugyanis egy kinyúlt mackónadrágban és egy agyonmosott trikóban nyitott ajtót. Jézusom, jó helyen járok?, futott át az agyamon. Tényleg ő az? Igen, ez is ő. Még a sarki étterembe is képes papucsban besétálni. És akkor, ott el is dőlt minden? Részemről igen. Én pillanatok alatt belezűgtam. De el is szégyelltem magam. Ha ugyanis kérdezett valamit, zavaromban mindig olyan hosszú válaszokat adtam, hogy egy idő után én magam is megdöbbentem. Minek traktálom őt a magam apró-cseprő bajaival, amikor neki is van gondja éppen elég, futott át az agyamon. De ha elhallgattam, azonnal kérdezett. Nem ment a fejébe, hogy egy ilyen típusú nő, mint én, hogyan tud lépcsőházakat söp- rögetni. El is mesélte sok helyen, ahol vendégségben jártunk. Viccesen még fel is szokott kínálni. „Ha időszerű lesz a nagytakarítás, hívjátok Martinát! Nagyon jól tud ablakot mosni.” Jobb reklámot nem is kaphatott volna. Milos már csak tudta. Egy idő után már az ő lakását is én tartottam rendben. Ha nő van a háznál... ... a férfi elkényelmesedik. Ez az igazság. Tizenöt évvel ezelőtt még Müos is fürgébb volt. Síelt, biciklizett. Alig bírtam köveim. Mára minden megváltozott. Én hajtok, tekerek, ő meg befészkeli magát a fotelbe. Semmi sport, inkább egy szivar. Ezzel számolnia kellett. Nem is panaszként mondtam. Én már gimnazista koromban is az érett férfiakhoz vonzódtam. Egy korban hozzám illő pasi sosem tudta volna azt nyújtani, amire igazán vágytam. Azt csak egy érett férfitól kaphattam meg. Angolul mennyire tudott, amikor New Yorkba került? Nem olyan jól. Sokáig ugyanazokkal a szavakkal zsonglőrködtem. Prágában királykisasszonynak érezhettem magam, New Yorkban névtelen idegen voltam. Akiből hirtelen egy nagynevű rendező asszisztense lett. A Larry Flynt, a provokátort forgatta Müos, amikor hozzá költöztem. Nem akartam egész nap otthon ülni, érdekelt a forgatás, és a nyelvvel is szorosabb kapcsolatba kerültem. Ez már paradicsomi állapot lehetett. Mi, magyarok erre azt mondjuk: megfogta az Isten lábát. Pedig nem vágytam én Amerikában élni soha. Úgy terveztem, megtanulok folyékonyan angolul, aztán győztesen hazatérek. Csak hát másképpen alakultak a dolgok. A szerelem felforgatja az ember életét. Eleinte attól tartottam, nem is fogom megszokni a kinti létet. Ma már ott tartok, hogy itthon érzem gyökértelennek magam. Főleg, ha a gyerekek nincsenek velem. Jimmy és Andy már tizenegy évesek. Kamaszodnak. És egyre kiszámíthatadanabbak. Mindenről véleményt formálnak. Nemcsak velem, Müossal is hatalmas szócsatákat vívnak. Amíg kicsik voltak, Müos nem nagyon tudott mit kezdeni velük. A homokozót nekem hagyta. De ma már együtt sakkoznak, sőt kártyáznak is délutánonként. Az olvasással hogyan állnak? A felmérések szerint ugyanis az amerikai gyerekek nem nagyon olvasnak. Nálunk fordított a helyzet. Jimmy és Andy kezéből sok esetben ki kell venni a könyvet. Nem szeretem, ha az autóban vagy sötétben olvasnak. Persze hiába mondom nekik, hogy rontják a szemüket, nem hallgatnak rám. Szerencsére az iskolában is olvasásra buzdítják őket. Nyáron kaptak egy csomó ajánlott olvasmányt. Két hét alatt a végére jártak. Voltak nehéz napjai a terhesség időszakában? Vagy végig könnyedén viselte, hogy két fiú hancúrozik a hasában? Az ötödik hónapig nem voltak komolyabb bajok. Az ultrahangos vizsgálat után azonban nagyon megijedtem. Az orvos ugyanis közölte velem: az egyik magzat teljesen elnyomja a másikat, de annyira, hogy megállt a fejlődésben, ezért jobb lenne, ha megszakítanám a terhességet. Ha Müos nem ellenkezik, talán meg is teszem. De mert azt mondta: „Ez szóba sem jöhet!”, elhittem, hogy minden rendben lesz. Három nap múlva már egy másik orvos vizsgált, mert Connecticutból Los Angelesbe költöztünk, ahol Milos elkezdte forgatni az Ember a Holdont. És az ottani orvos úgy döntött, hogy megmenti a másik gyereket. Magnéziumot itatott velem, hogy gyorsabban fejlődjön a tüdeje. Közben tudtam, hogy a szülésnél nem lesz mellettem a férjem. Mi ebben megegyeztünk. De rögtön azután, hogy bevitt a kórházba, már vittek is a műtőbe. A hetedik hónapban voltam. Müos ott állt mellettem kórházi szerelésben, én meg császárral szültem. Egész idő alatt fogta a kezem és beszélgettünk. Feltették már a kérdést a gyerekek, hogy önök ketten milyen körülmények között szerettek egymásba? Ezzel még nem foglalkoznak, de hogy mit ettem, amikor a hasamban voltak, azt már többször is megkérdezték tőlem. És melyik Formán-filmet szeretik a legjobban? Egyelőre egyet sem láttak. Majd ennek is eljön az ideje. Hasonlítanak valamiben az édesapjukra? Ahogy említettem: rengeteget olvasnak. Müos is üyen volt gyerekkorában. Mesélte. De a fiúknál ez már odáig fokozódott, hogy még az étteremben is ott a könyv a kezükben. Gyorsan magukba lapátolják az ételt, és már folytatják is az olvasást. Hazaérünk, kiszállunk a kocsiból, de ők addig nem mozdulnak a garázsból, amíg a fejezet végére nem érnek. S a medvékkel Connecticutban jól elvannak? ha a medvék ott ácsorognak a házunk előtt. Csapjanak zajt, felelték. Azóta, ha jönnek a medvék, jó erősen csörömpölünk az edényekkel, hogy elriasszuk őket. Andy és Jim ezt nagyon élvezik. Két-két födővei a kezükben indiántáncot járnak a szobában. Első könyve, az Illatos fehérneműk hajtogatója intim napló, vagy inkább egy szokványosnak semmiképpen nem mondható önéletrajz. A Háromrészes fürdőruha, ahogy a címe is sejteti, meglehetősen ironikus hangvételű regény. Az Álommal merre jár? A nyolcvanas évek Csehszlovákiájában. Onnan menekül el a történet hőse, hogy Amerikában tiszta lappal kezdhesse újra az életét. hogy: „Miért maradsz éjszakára New Yorkban?” Néha az az érzésem, tizenhat évesen sokkal szabadabb voltam mellette. írás közben mekkora szabadságot élvez? Ezt csak azért kérdezem, mert az Illatos fehérneműk hajtogatójában meglehetősen visszafogottan ír a házasságáról. Inkább csak utal bizonyos dolgokra, semmint részletezné közös életüket. Ennél többet nem akartam kiteregetni. Figyelembe kellett vennem azt is, hogy ha ezekről a dolgokról kérdeznék, Müos mennyit mondana el magáról. Nem hozhattam őt keüemeden helyzetbe. írás közben egyébként egészen fura érzés kerekedik úrrá rajtam. Nem befolyásol Ez is csak nekünk érdekes. Milosnak és nekem. Nekik egyáltalán. A közeli erdőből ugyanis néha meglátogatnak bennünket a medvék. Ott állnak Milos dolgozószobájának az ablaka előtt, és úgy bámulnak rá, mintha be akarnának jönni. Mi ott állunk teljesen megdermedve, a fiúk meg csak rándítanak egyet a vállukon, és visszavonulnak a szobájukba. Persze lehet, hogy ez azért van, mert amikor kicsik voltak, gyakran elvittem őket a Central Parkbeli kis állatkertbe, ahol medvéket is láttak. Nekik tehát már ez is természetes. Felhívtuk a természetvédőket, hogy mit tegyünk, De még mielőtt bárki azt hinné, hogy a könyv rólam szól, elárulom, hogy nem. Én nem az itthoni problémáim miatt hagytam el az országot. Nem is keveredtem olyan balhékba, mint Daniela, a történet hőse. Pusztán abban hasonlítunk egymásra, hogy Amerika előttem is új kaput nyitott, hiszen ott kötöttem házasságot, és ott alapítottam családot. Ma már az édesanyám is ott él velünk Connecticutban. Megtanult angolul, tud már vezetni, és a számítógépet is nagyszerűen kezeli. Müos szerint ő az én „féltékeny féljem”. Bárhova megyek is, mindig megkérdezi: „Mikor jössz haza?” Vagy senki és semmi. Müos mindig csak biztat, hogy folytassam. Elolvassa, amit a kezébe adok, és várja a folytatást. Sosem nyirbálja meg az önbizalmamat. Mikor szokott leülni a gépe elé, hogy folytassa, amit elkezdett? Általában este. Nyolctól éjfélig zavartalanul írhatok. Vagy napközben, amikor az ikrek iskolában vannak. De az is gyakran előfordul, hogy csak információkat gyűjtök a neten. Bizonyos dolgokra nem is emlékszem már. Tizenöt év nem kis idő. Müos mellett nagyon sűrű életet élek. De remélem, írok én még forgatókönyvet is.
