Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-18 / 266. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 18. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ mmmmwmBHbmBmBHHbhHBhbBmMhMMI Roma cellatársat adtak neki A magyarországi romák elleni támadássorozat egyik gyanúsítottja, Cs. István cigány cellatársat kapott a Magyar Nemzet információja szerint. A gyanúsított ügyvédje, Barcsi István azt mondta: szerinte meg akaiják tömi a védencét, azt akaiják elérni, hogy jelentse ki magáról: cigány gyűlölő. Az ügyvéd azt is kifogásolta, hogy védencét az utóbbi hónapokban többször is átszállították különböző büntetés-végrehajtási intézetekbe. Barcsi azt állítja: Cs. Istvánt tizenhárom napig fürdeni sem engedték. A romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadássorozattal összesen négy, 28 és 42 év közötti, Hajdú-Bihar megyei férfit gyanúsítanak. Kommandósok fogták el őket augusz- tus21-én.- Még jó, hogy volt az a bársonyos forradalom, különben most is a CSKP Központi Bizottságában ülnénk. (Peter Gossányi karikatúrája) A vita a demokrácia maga - az ellenzék lekezelése az első lépés a diktatúrák felé vezető úton Ideák és illúziók „Pravda a láska vitézi nad lží a nenávistí.“ (Az igazság és a szeretet legyőzi a hazugságot és a gyűlöletet.) VáclavHavel híressé, a forradalom napjaiban emblematikussá vált mondata mára naiv lelkek jelszavának tűnik. Tömegek hitték, hogy most majd jő az igazság és a szeretet, az igazságot és a szeretetet törvénybe foglaljuk, a kormányok és a jogrend pedig bevezeti és érvényesíti őket. LOVÁSZ ATTILA Nem így lett. Az igazságot és a szeretetet nem lehet törvénybe foglalni. Még akkor sem, amikor a Teremtő szava törvény a hívőnek, s Ó mondta volt, „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Ugyanúgy nem lehet forradalmakat, nagy átalakulásokat és reformokat ideák nélkül, racionális struktúrák, megfontolt érdekek mentén lebonyolítani. A novemberi ideák hihetetlenül gyorsan váltak valósággá, olyan gyorsan, hogy észrevenni sem volt időnk, s mire észrevettük volna, jött az a valóság, amely viszont napi kemény kenyérharc, érdekütközés, társadalmi csoportok közti feszültségek szítása és enyhítése, megkoronázva a lehetetlen művészetével, ami a politika maga. S lettünk nagyon rövid idő múltán csalódottak, mert azt az illúziót kergettük, hogy az igazság és a szeretet majd magától... Hát nem. „Sľúbili sme si lásku, sľúbili vravieť pravdu len.“ (Szeretetet ígértünk egymásnak, s igazmondást.) Ivan Hoffman dalmondó, később újságíró, máig a prágai közrádió kommentátora énekelte a tribünökön, mit is ígérhetünk egymásnak, amikor egy hazug és velejéig romlott rendszer mocskát igyekszünk lemosni magunkról s az országról néhány nap alatt. Azóta mintha gyakran gondolnánk arra, hová tűntek az ígéretek, mert hogy az igazmondás sem lett az elmúlt évek igazi nagy fegyvere. De hát ugyanúgy, mint Havel (egyébként elnöki politikáját is meghatározó) mondatát, Ivan Hoffmanét sem a kormányok, parlamentek, minisztériumok és hivatalok árulták el, hiszen nem azok ígérték, hanem mi. Mi egymásnak. Lehet húsz év után számot vetni. Van, aki ezt nyilvánosan teszi, ugye müyen érdekes tud lenni. „V jednote je sila!“ (Egységben az erő). Igen, mindaddig, amíg egy a cél, amíg pontosan megfogalmazható volt az ellenség (a levitéz- lett pártállam), s akkor is, amikor a társadalom sorsdöntő, egzisztenciális kérdéseket boncolgat egy- egy hatalmas válság, katasztrófa, elemi csapás következtében. De az egység akkor, amikor társadalmi csoportok jogos vagy vélt érdekei ütköznek, nem létezik. Létezik egy forradalomban, de nem abban a demokráciában, amiről Masaryk csak annyit mondott „a vita a demokrácia maga“. S vita van. Néha türelmetlen, néha fájdalmas, sokszor sértő. De van! Nem mindentudó akamokok mondják el a tutit, hanem ütköztetünk, vitatkozunk, kiegyezünk vagy éppen nem. „Kto sa bojí opozície, bojí sa o pozície.“ (Bár szójáték, fordítsuk le: aki az ellenzéktől fél, a hatalmát félti.) A vita, amely, ugye, a demokrácia maga, ellenzéki vélemény nélkül elképzelhetetlen, s az ellenzék lekezelése csak az első lépés a diktatúrák felé vezető úton, a második rosszabb, azt már elhallgattatásnak hívják. Ma is megjelennek mindentudó szónokok, ma is örömmel mutogatnak a hatalmasok (akiknek hatalma sok, s akiknél ez hatalmas ok, hogy ne legyen hatalmuk sok - Bencze professzor megbocsátja e népköltés plagizálását) a sajtóra, az ellenzékre, a nemzetárulókra, meg a zsidókra, cigányokra, magyarokra - ismerős, nemde? „Máme holí nice.“ (Üres a kezünk.) Ezt kiáltották 1989. november 17-én a Národnín brutálisan megvert diákok. Üres kézzel, néhány szál virággal és gyertyákkal, ideálokkal és talán némi elégedetlenséggel és haraggal a szívükben vonultak végig egy utcán, hogy megveretésük (saját gyermekeink elpüfölése) nyissa fel a szülők szemét (is), és eltűnjön egy átok. A minap az átok eltűnéséről és a politikában megmaradt erkölcsiségről is szólt a Václav Havelt bemutató, most éppen a Dunán sugárzott dokumentum. Egy kontinuális, konzisztens egyéniség láttán, hallatán egy pillanatra azt gondolta az ember, nem holnap, talán csak holnapután van itt a világ vége. S eközben zsebeinkben meg- csörren a kulcs. Vagy csak a mobil. Egy japán cég 600 dollárért árulja különleges, titándioxid borítású öltönyét - állítólag véd az új vírus ellen „HINl-etikett” Amerikában - semmi puszi MT1-HÁTTÉR Az új influenzavírus rohamos terjedése megváltoztatta az Egyesült Államokban az emberek egymás közötti érintkezésének több szabályát, kialakulóban van a „HINl-etikett”. Az amerikaiak az éttermekbe lépve és munkahelyükre érkezve szinte automatikusan fertőtlenítik kezüket a bejáratnál levő antibakteriális zselével, amely már a könyvtárakban a szokásos tartozék lett. Az üzletközpontokban a vevők szorgalmasan törlik az ingyenes fertőtlenítő kendőkkel a bevásárlókocsik fogantyúit. Azokat, akik nem tartják be az új higiéniai szabályokat, például nyilvános helyen, a metróban vagy máshol beletüsszögnek a levegőbe, rosz- szalló pillantások érik. Gyorsan átalakulnak a társas érintkezés bizonyos szabályai. Az üzleti és munkahelyi etikettről szóló könyv szerzője, Jacqueline Whitmore szerint az emberek kissé zavarban vannak, ugyanis a fertőzés esélyét csökkentő biztonsági szabályok több esetben felülírják a hagyományos udvariassági gesztusokat. Azon túlmenően, hogy az H1N1 - vírus miatt igazán aggódó amerikaiak kerülik a nagy bevásárlóközpontokat, kevesebbet utaznak repülőgépen és kevesebbszer járnak edzőterembe, gondban vannak az olyan baráti vagy kollegiális üdvözlési formákkal, mint a puszilkodás, a kézfogás vagy mások megölelése. Az etikettszakértók a televíziókban adnak tanácsokat azzal kapcsolatban, hogy az emberek miképpen hárítsák el udvariasan a feléjük nyújtott kezet vagy az ölelésre tárt karokat, vagy hogyan tudassák a metrón mellettük ülővel, hogy erős köhögésük nem kimondottan higiénikus? Azt javasolják például, hogy aki nem szeretne kezet rázni mással, ne helyettesítse azt az esetleg sértésnek vagy lenézésnek tekinthető vállveregetéssel, inkább valami humoros megjegyzéssel üsse el a dolgot. A vakcinagyártóknak nagy fellendülést hozó influenzajárványból jelentősen profitálnak az antibakteriális zseléket és folyadékokat előállító cégek is, ezen anyagokból a korábbi mennyiség sokszorosa fogy. Egy cég olyan zenélő folyé- konyszappan-adagolót dobott a piacra, amelyből a kézmosás ajánlott időtartamáig, 20-25 másodpercig egy Disney-film dallama hallatszik. Forgalomba került egy japán cég 600 dolláros különleges, titándioxid borítású öltönye is, amely állítólag pajzsot állít a H1N1 vírus terjedése elé. Piackutatók szerint a recesszió és az új influenzavírus miatt egyaránt rendkívül óvatossá vált fogyasztók várhatóan nem fogják belevetni magukat az ünnepek előtt és alatti vásárlói forgatagba, ami kedvezőtlenül fog hatni a gazdaságra. __________ KOMMENTÁR-«s.*® • .• sv .. m > , ,.*iv:a 1 •.$» • ■»sras« mm*mmm Nicsak, ki beszél a rendszerváltásról? GÁL ZSOLT Szlovákia legfőbb közjogi méltóságai mégiscsak úgy döntöttek, hogy megemlékeznek a bársonyos forradalom huszadik évfordulójáról, méghozzá a Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének „tudományos” konferenciáján. A rendezvény egyszerre volt a képmutatás magasiskolája valamint röhejes és szánalmas manifesztációja mindannak, ami Szlovákiában a demokrácia és a piacgazdaság szempontjából rossz és elutasítandó. Az embernek déja vu érzése lehetett, mintha egy szűk körű kommunista pártgyűlést látna, egy gyors becslés és úgy tűnik, hogy a korábban vörös párttagsági könyvecskével rendelkező résztvevők aránya 80% fölé kúszik (a jelen lévő újságírókat nem számítva) .Ezek emlékeznek a rendszerváltásra... ? És ez még nem minden, mert a „tudományos” előadások helyett inkább politikai kampánybeszédeket hallhattunk, a három fő közjogi méltóságét a köztelevízió mindkét csatornája közvetítette (a megyei választásokat megelőző napon!). A főasztal mögött: Ivan Gašparovič köztársasági elnök, Pavol Paška parlamenti elnök, Robert Fico miniszterelnök, Ján Chryzos- tom Korec bíboros és a Smer frakcióvezetője Miroslav Číž. Egyszóval egy rakat bolsevik, meg az őket legitimizáló Korec. A hallgatóság az első sorokban felvonultatja a női ellenpólust: Monika Flašíková-Beňová, Zdenka Kramplová, Viera Tomanová, Anna Be- lousovová... Hányingerem van. Azért, mert a volt kommunista rezsim hű kiszolgálói, holmi elvtelen, köpönyegforgató és demagóg politikusok tartanak előadást a demokráciáról. Azért, mert az akadémia egyik tudományos intézete meg a köztelevízió simán lefekszik nekik és asszisztál az egészhez. Hányinger, hogy a szlovák katolikus egyházból mindig van egy tekintélyes vezető, aki legitimizál egy ilyen rendezvényt, meg bármilyen ordas eszméken és hazugságokon alapuló ideológiát vagy rezsimet, legyen szó fasizmusról vagy kommunizmusról, Mečiarról vagy Ficóról. Hányinger, hogy a választók nagyobbik része még mindig vak, nem akaija látni, hogy az országot újra a szakadék felé viszi a (poszt)kommunista elit, és két nappal a bársonyos forradalom évfordulója előtt, a megyei választásokon újra vörösre festik az országot (azokat a választókat inkább hagyjuk, akik 5 euróért eladták a szavazatukat). Az viszont már szánalmas, ahogy Pavol Paška házelnök indulatosan kikéri magának, hogy őt valaki bolseviknek nevezze. Épp a rendezvényen tett bizonyságot arról, hogy ízig-vérig bolsevik, beszédstílusa erősen emlékeztetett a sztálinista komcsikra, pl. Gerő Ernőre vagy Klement Gottwaldra, akik csak rágalmazni, üvöltözni és ordibálni tudtak, beszélni és érvelni sosem. Az meg egyenesen röhejes, ahogy Fico a bukott rendszer szociális igazságosságát kívánta érzékeltetni: „Emlékszem arra, hogyan kellett kémem a felettesem belegyezését a máltai nyaraláshoz, de arra is, hogy nem volt semmüyen problémám erre az útra összespórolni a pénzt a rendkívül nagyvonalú diákösztöndíj-rendszerből.” Persze: egyetem, nagyvonalú ösztöndíj, máltai nyaralás - erről a fiatalok többsége akkor álmodni sem mert, nem úgy, mint a pártba 1987-ben belépő karrierista Fico. Azért talán ennyire nem nagy a kollektív amnézia, hogy még ezt is bevegyük. Vagy igen? FIGYELŐ Jakeš: nem volt ok a rendszerváltásra Nem volt semmiféle objektív ok arra, hogy 1989 novemberében Csehszlovákiában rendszer- váltásra kerüljön sor - állítja Miloš Jakeš, Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) korabeli főtitkára a Týden című cseh hetilapnak adott az interjúban. „A gazdaság működött, az élet- színvonal jó volt” - vélekedett Jakeš. A szocialista Csehszlovákia első embere ma is negatív véleménnyel van a „bársonyos forradalomról”, államcsínynek, gazdasági puccsnak tartja, s meggyőződése, hogy a szocializmus visszatér. Jakeš aki 1987 decemberétől 1989 novemberéig áll a CSKP élén. Azt állítja: ha a bársonyos forradalom után, amely bizonyos köröknek elsősorban vagyonszerzésre szolgált, nem loptak volna szét mindent, Csehszlovákia, illetve Csehország ma jóval fejlettebb, gazdagabb lehetne. „Mindent el- kótyavetéltek” - jegyezte meg, s hozzátette: ha folytatódott volna Csehszlovákiában a szocializmus, már régen kiépült volna az autópálya-hálózat, teljes kapacitással működne a Temelíni Atomerőmű és elkészül a Prága körüli autópálya-körgyűrű is. A ma 87 éves politikusnak meggyőződése, hogy a szocialista rendszer bukását „Gorbacsov szerencsétlen peresztrojkája” okozta. „Európában a szocializmust a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetése likvidálta. És hol van ma az a gorbacsovi erkölcs, az az új gondolkodás és mit tudom én még mi, amit hangoztatott” - tette fel a szónoki kérdést Jakeš. Szerinte a rendszer- váltásban nagy szerepet játszott a félelem, s az emberek a mai napig is félelemben élnek, nehogy elveszítsék munkájukat, hogy meg tudják fizetni az orvosokat. „De félelemben élnek azok is, akik a vagyont szétlopták. Félnek, nehogy azt egyszer vissza kelljen fizetniük.” Jakeš úgy vélekedett, a félelemnek mindig is nagy szerepe volt a közvélemény befolyásolásában. (MTI)
