Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-06 / 230. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 6. Kultúra 7 Beszélgetés Kóka Rozália mesemondóval, akinek munkásságát Magyar Örökség Díjjal ismerték el Nagy példaképe Benedek Elek Benedek Elek születésének 150. évfordulója alkalmá­ból a Csemadok Losonci Alapszervezete, a Phoenix Lutetia Polgári Társulás, valamint a Kármán József Alapiskola és Óvoda Szülői Szövetsége Kóka Rozália mesemondót látta vendé­gül. Kedves történeteinek délelőtt a gyerekek, dél­után a felnőttek tapsolhat­tak. Az előadások után ül­tünk le beszélgetni. PUNT1GÁN JÓZSEF A Magyar Örökség Díj (2007), valamint számos egyéb kitüntetés és emlékérem tulajdonosa. Kora if­júságától kezdve gyűjti a meséket és népdalokat. Az 1971-ben meg­alakított Érdi Bukovinai Székely Népdalkörét 1991-ben Európa Díj­jal tüntették ki. A mesegyűjtése­iből összeállított műsoraival 1973 ótajárja az országot és a világot. Mi indította el a pályán? Lakott a szomszédunkban egy öreg mesemondó bácsi, aki nyaran­ta vigyázott ránk, amikor a szüléink elmentek a mezőre. Meséivel olyan varázslatos hangulatot teremtett, amely mély nyomot hagyott ben­nem. Miután megtanultam olvasni, akkor, főleg az iskolai könyvtárból, mindent elolvastam, amit lehetett. A mese benne volt az életemben. Pillanatok alatt el tud ábrándítani, érzékeny vagyok rá. Ahogy növe­kedtem, egyre jobban kezdett ér­dekelni a népdal is. Bár nem mind volt népdal, amit én akkor annak hittem, de azért 14 éves koromra már 100 népdalnak leírtam a szö­vegét, a dallamokat pedig megta­nultam. Azután népi táncra kezd­tem járni. A tanítóképzőbe kerülve azonnal tagja lettem a néprajzi szakkörnek, ahol kézenfekvő volt, hogyha a tanár azt mondta, menjek és gyűjtsék népdalt és mesét, akkor megtettem. Az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton a második lettem. Ez a siker olyan volt, mint amikor valakit ráállíta­nak egy sínre, hogy „erre menjél, édes gyermekem”. Én arra men­tem, és azóta soha nem hagytam abba. Miről szeret a leginkább me­sélni? A gyerekeknek a klasszikus me­séket mondom. Nagyon szeretem a szerelmes történeteket, a legen­dameséket, az ember és az asszony körül forgolódó trufákat. Vannak nagyon szép történelmi műsoraim is, amelyekben elsősorban a nép­csoportom történetét mesélem el. Óriási sikert aratott az első könyve, a bukovinai székely, gyímesi és moldvai népi szerel­mes történeteket tartalmazó „Egy asszon két vétkecskéje”. Mit jelentett önnek ez a könyv és a sikere? Állandó örömforrás, mert bár­hol járok az országban, tapaszta­lom, hogy rengetegen megtanul­tak belőle történeteket, meséket. Jelen van. A losonci előadásában utalt rá, hogy kutatta Benedek Elek életét. Mondana erről valamit? Benedek Elek számomra nagy példakép. Ó ugyanazt végezte el mesegyűjtésben, mint Kodály Zol­tán és Bartók Béla a népzenében, beleértve az összegzést is. Alig volt 18-20 éves, amikor az érettségi után a háromszéki falujából, Kis­baconból elindulva barátjával, Se- besi Jobbal Budapestre ment, hogy bemutassa a mesegyűjteményét Gyulai Pál szerkesztőnek és Arany Lászlónak, a nagy mesegyűjtőnek. Ók azt javasolták az akkor már új­ságíróként dolgozó Benedek Elek­nek, hogy mesélje újra a már összegyűjtött mesekincset amelynek darabjai itt-ott egy-egy múzeumban, a Kisfaludy Társaság adattárában, Berze Nagy János, (A szerző felvétele) Kriza Nagy János gyűjteménye­iben „henteregtek”. Vagyis dol­gozza fel, szerkessze meg az adat­közlőktől feljegyzett anyagot. A munkával 1894-96-ra készült el, majd három óriási kötetben megje­lentette a több száz mesét tartal­mazó Magyar Mese- és Mondavi­lágot. A mesék az akkori Magyar- ország csaknem minden települé­sére eljutottak. Mondhatnánk, hogy visszakerült a néphez, újra­termékenyítve a meseéletet. Az­után még száznál több könyvet, mesekönyvet írt meg. Jókai korá­ban vele azonos népszerűségnek örvendett! A trianoni békekötés után Benedek Elek, szemben azzal az árral, ami Erdélyből és máshon­nan Budapest felé tartott, vissza­tért Erdélybe. Fogadalomból egy évig nem hagyta el az otthonát, Kisbacont. Itt keresték meg őt az akkori erdélyi értelmiségiek, kö­zöttük Kós Károly és más írók, és kérték, hogy segítsen abban a nemzetmentő munkában, amely­ben neki is páratlan érdemei vol­tak. Létrehozták a Cimbora újsá­got, amelyen keresztül egy egész ország gyerekeivel kezdett leve­lezni, unokájává fogadta az összes kis előfizetőt. Halála óta egyáltalán nem be­szélnek arról, hogy milyen nem­zetmentő munkát végzett, sőt vol­tak olyanok is, akik azt mondták, hogy irredenta, meg nacionalista. Ezzel együtt és ettől függetlenül a mesekönyvét folyamatosan adták és adják ki a mai napig. Mint gyűjtőnek, vannak szlo­vákiai kapcsolatai? Tudományos mesegyűjtésbe sohasem bonyolódtam. Á Kisdo­bos újságírójaként, 1988-ban el­határoztam, hogy Mátyás király halálának 500. évfordulójára egy gyönyörű mesét keresek, amelyik nem ismert és nem szerepel a tan­könyvekben. A sors úgy hozta, hogy éppen Ipolybalogra jöttem el, ahol Molnár Imre nagyapja mesélte el nekem azt a mesét, amely azután címadó meséje lett a Mátyás király rózsátnyitó ostor­nyele című könyvemnek. Megta­lálva a megálmodott történetet azt is tehettem volna, hogy lete­szem a magnetofont. De nem így történt! Mint aki megszállott lett, úgy mentem a többi történet után, aminek eredményeként nyolc­száznál több mesét és mesetöre­déket gyűjtöttem össze az egész Kárpát-medencében Mátyás* ki­rályról. A közelmúltban jelent meg legújabb kötete, a Világszépzöld Anna. Miről szól? Ezeket a meséket még 19 éves koromban kezdtem el gyűjteni a bukovinai székelyeknél. Beleke­rültek ide azok a klasszikus mesék, amelyeket a legértékesebbeknek tartunk. A mesék különböző kor­szakokban keletkeztek. A hősme­sék és a tündérmesék a legrégebbi időkbe, a pogány korba nyúlnak vissza, a legendamesék a közép­korból, a láncmesék a törökkorból származnak. Mondhatom, hogy minden műfaj megjelenik benne. Van három unokám, akiknek sor­ban egy-egy könyvet írtam és de­dikáltam. Ez a Lívia nevű, harma­dik unokámnak ajánlott könyvem, írtam bele egy kis dolgozatot arról, hogy hogyan lettem mesemondó, és itt írtam le Benedek Elek életét is, mert neki is ajánlottam ezt a könyvet. Terveiről mit tudhatnánk meg? A népmese napja alkalmából ok­tóber végéig egy majdnem 20 elő­adásból álló sorozat vár rám Ma­gyarországon. Azután megpihenek egy kicsit, és novemberben Ameri­kába indulok. Voltam ott négy éve és nagyon sok embert megismer­tem. Nagy örömmel megyek vissza, hiszen az ottani magyarok éppen úgy éheznek a magyar kultúrára, mint bárhol máshol a világon, ahol magyarok élnek. A nyelvtudós és Kelet-kutató által ihletett alkotás csaknem egyéves késéssel kerül színre Csorna: Szemző Tibor filmoperája Törőcsik Marival MT1-JELENTÉS Budapest. Filmopera-bemuta- tó lesz október 7-én a Művészetek Palotájában: Szemző Tibor Csorna címmel rendezett, Körösi Csorna Sándor nyelvtudós, Kelet-kutató által ihletett alkotása csaknem egyéves késéssel kerül színre; a mű narrátora a betegségéből felgyó­gyult Törőcsik Mari. Korábban Az élet vendége - Csoma-legendárium című film hangja is Törőcsik Marié volt. „Nem volt kérdés számomra, ki legyen a történet elbeszélője, egyszerűen tudtam, hogy nem le­het más. Bár az övé a főszerep, a filmnek és az operának nem ő az egyetlen hangja” - mondta Szem­ző Tibor a budapesti premier előtt. A művet a Szemző Cinematic Mu­sic Company adja elő. A zeneszerző-rendező kitért ar­ra, hogy az „opéra cinématique” műfaji meghatározásnak még nem találta meg a pontos magyar meg­felelőjét, a filmopera fordítást ugyanis nem tartja elég precíznek. A kortárs zenében és filmművé­szetben egyaránt jelentős Szemző Tibort régóta foglalkoztatja az emberi beszéd dallama és ritmusa. A mű zeneiségéhez hozzájárul a Csorna szövegében szereplő 14 kü­lönböző nyelv-köztük tibeti és in­diai nyelvjárások - sajátos dalla­ma. A film hangsávja illeszkedik a vetített képekhez, de élő zene és kamarakórus is gazdagítja a komp­lex hangzást. A legkíváncsibb magyarként is emlegetett Körösi Csorna Sándor ihlette, filmes elemeket is felhasz­náló operai alkotás ötlete előbb jött, mint Az élet vendége - Cso­ma-legendárium címmel sikert aratott filmverzióé - hangsúlyozta a forgatókönyv és a librettó írója, Sári László tibetológus. Mint mondta, Szemzővel egy­mástól függetlenül kezdtek érdek­lődni Csorna iránt, és külön indul­tak útnak Tibetbe, ahol véletlenül - bár sorsszerűén - találkoztak. A ta­lálkozás ihlette mindkét alkotást. Az idei irodalmi Nobel-díj várományosi listája Ámosz Oz a favorit ÖSSZEFOGLALÓ Az izraeli Ámosz Oz vezeti az idei irodalmi Nobel-díj váromá­nyosainak listáját, az esélyesek közül azonban nehéz megjósolni, hogy a Svéd Királyi Akadémia - amelynek hivatalos bejelentése csütörtökön esedékes - kinek ítéli oda a kitüntetést. Novelláiban a modern Izrael mindennapjait bemutató, és évti­zedek óta az izraeli békemozgal­mat támogató Ozra 4:1-es eséllyel lehet fogadni a legnagyobb lon­doni fogadóiroda-hálózatnál. Ámosz Oz azonban sokak favorit- ja volt tavaly is, amikor végül a francia Jean-Marie Gustave Le Clézio kapta a rangos elismerést. A legesélyesebbnek tartott írók sorában a második helyet holtver­senyben az algériai Assia Djebar és az amerikai Joyce Carol Oates foglalja el, akikre 5:l-es eséllyel lehet szavazni. De ugyancsak az esélyesek között emlegetik Clau­dio Magris olasz és Háruld Mura­kami japán írót is. Ha viszont azt vesszük figyelembe, hogy a tava­lyi kitüntetett, Le Cleziónak L4:l volt az esélye a fogadóiroda sze­rint, könnyen lehetséges, hogy idén is olyan szerzőt tüntet ki a Svéd Királyi Akadémia, aki nincs a legnagyobb befutók között. Pél­dául az afgán származású Atiq Rahimi írót (16:1) vagy Les Mur­ray (16:1) ausztrál költőt. Bárki is nyerje a kitüntetéssel járó 10 mil­lió svéd koronát, a döntés várha­tóan ugyanannyi embert bőszít majd fel, mint amennyit elége­dettséggel tölt el. Az idén ráadásul az egyik leg­Ámosz Oz (Képarchívum) nagyobb kérdés az, hogy amerikai íróé lesz-e a dicsőség. Tavaly ugyanis nagy vihart kavart Horace Engdahl, a Svéd Királyi Akadémia akkori főtitkára az európai iroda­lomnak az amerikaival szembeni „felsőbbrendűségét” bizonygató nézeteivel. Az irodalomtudós kije­lentése miatt végül lemondott tisztségéről, de továbbra is tagja maradt az akadémia 18 tagú el­nökségének. A díjra esélyes amerikai szerzők közül Philip Rothra 7:1, Thomas Pynchonra 9:1 arányban lehet fo­gadni. Az utolsó amerikai irodalmi Nobel-díjas Toni Morrison volt, aki 1993-ban vehette át az eszmei és anyagi értelemben egyaránt legértékesebbnek számító kitün­tetést. (mti, ú) Ázsiába utazik a Kisrókák és a Megszegett ígéret Szlovák filmek Pusanban ÚJ SZÓ-HÍR A szlovák filmgyártás legújabb darabjai nemcsak idehaza vívnak ki mind nagyobb népszerűséget, egyre gyakrabban kapnak meghí­vást külföldi fesztiválokra. S nem­csak európai szemlékre jutnak el, októberben az ázsiai földrész egyik legrangosabb filmes szemléjén, a Pusani Nemzetközi Filmfesztivá­lon (PIFF) is jelen lesz a szlovák film. A dél-koreai fesztivál, ame­lyet tizennegyedik alkalommal rendeznek meg, fiatal filmesek munkáit kínálja közönségének, s az ázsiai földrész nemzetközi fil­mes prezentációi közül a legtöbb európai filmet Pusanban láthatja a közönség. A programba besorolt 355 alkotás közül 104 az öreg kon­tinens stúdióiban készült. Az október 8. és 16. között zajló szemlén napjaink szlovák filmmű­vészetét Mira Fomay Kisrókák, valamint Jiŕí Chlumský Megsze­gett ígéret című holokauszt-filmje képviseli. Mindkét opust az Ázsi­án kívüli mozgóképekre fókuszáló World Cinema elnevezésű szekci­óban prezentálják, olyan rende­zők munkái mellett, mint Patricea Chéreaua vagy Claire Denis. Mindkét szlovák filmet kétszer tűzik műsorra: mindkettőt egy- egy alkotója jelenlétében. A Kis- rókákat a rendezője, Mira Fomay, a Megszegett ígéretet a főszerep­lő, Samuel Spišák kíséri el a szem­lére. (tb) Mira Fomay Kisrókák című filmje megjárta már a velencei filmfeszti­vált: női főszerepét a fiatal hazai színésznő, Derzsi Réka (képünkön) alakítja (Képarchívum)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom