Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-30 / 251. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 30. Kultúra 9 David R. Ellis horrorja egyik epizódjával szinte maga ellen dolgozik: majdnem a mozi elhagyására ösztönöz Válogatott halálnemek 3D-ben Nick (Bobby Campo), aki előre látja a halál fenyegető hívását (Fotó: Continentalfilm) Ennek a produkciónak semmi köze a nemes filmművészethez. Viszont az utóbbi hetek bemutatói, határozzuk meg úgy: a nyárutói, őszeleji szezon filmkínálata alapján úgy tűnik, hogy a mozizás izgalmait jóformán csak a horror műfajában fogant és elkészült opusok képviselik. Ebből volt több kiválónak nevezhető mozi is az utóbbi időben: Az utolsó ház balra és Az árva. S most itt van a vad, dühödt és mindenre elszánt új mű: A végső állomás 3D. TALLÓSI BÉLA Az előbbi kettő kivitelezésében még valamiféle művészet emlegetése is megkockáztatható, a műfaji határokon belül: a vizualitás hatásos, a dramaturgiai vonalvezetés jól működik, továbbá a lélekábrázolás szikrái is fel-feliz- zanak az említett horrorokban. S ami valóban kivételessé teszi őket, a színészi elhitetés. A végső állomás 3D-ben sajnos éppen ez a színészi elhitetés, a színészi átélés hagy hiányérzetet maga után: a színészi jelenlét nem képes lelket adni a filmnek. Ezt pótolja a három-D hatás. Valójában a 3D adja el a filmet, mivel amit ezen kívül mutat, az olyan deja vu. Nemcsak azért, mivel ez már a sorozat néhányadik darabja, s a dramaturgia előrevetít, hanem azért is, mivel azok a halálnemek, amelyekre a film épít - mondjuk egy mozgólépcsőbe történő tragikus becsípődés és beda- rálódás - már alkalmazott, látott elemek. Ám vannak azért eredeti, sokkoló hatású epizódjai is ennek a produkciónak. Nem árulok el élménybefolyásoló lényeges elemet azzal, amit a következőkben leírok, mivel a jelenet hatása ott helyben, a filmet nézve akkor is frenetikus lenne, ha minden részletét leírnám, mivel olyan a mögöttes, zsigeri ereje. KiemelkedőLAPAJÁNLÓ Az idei esztendő - Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója tiszteletére - a magyar nyelv éve. Ennek apropóján a Gömöror- szág őszi számának is kiemelt témája az „édesanya-nyelv”. E témával foglalkozik Tőzsér Árpád vezércikke is. Kossuth-díjas költőnk sokoldalúan közelíti meg a kérdést, s nem csupán arról fejti ki gondolatait, hogy milyen a jó nyelvművelés, vagy hogy mennyire voltak hatékonyak a történelem folyamán a különböző nyelvtörvények, hanem azt is elárulja, számára melyik a legszebb magyar szó 2009-ben. A különös életű nógrádi politikus, Bazovský Lajos (1872-1958) életútjáról ad közre pillanatképeket Dončová Angelika, Puntigán József írásából pedig megtudhatjuk, hogyan élte meg az 1918/19-es államfordulat napjait Losonc városa. Bodnár Mónika en jól sikerült ugyanis az a jelenetsor, amelyben egy nő ül egy szépítőszalonban, egy ülőmagasságot lábpedállal állítható fodrászszékben, ám a szerkezet hidraulikája valahogy nem működik, ezért a szék váratlanul többször is alázuhan a beállított magasságból. Ez az eseménysor, a hatásos effektusokkal körített szorongásos hangulatával, eleve rémületet kelt. Ám ennek a labilis széknek a mozgásához hozzájön még az, hogy miközben a ldiens folyton alázuhan a magasból, az egyik alkalmazott egy éles ollóval a hajával babrál, a másik alkalmazott valamiféle borotvapengéhez hasonlatos faragó-véső eszközzel a körme alatt piszkál, a vészterhes körülmények (és a dramaturgia) pedig sejtetik, hogy kegyetlen, brutális szerencsétlenség zárja majd le az epizódot. Elég csak beleképzelni magunkat a helyzetbe, vagy elég csak beleélősen nézni a hajvágós, körömvésős műveleteket, ahogy az éles piszkálóeszköz harsogó hangon hatol be a köröm alá, s aki még ezt is bírja nyitott szemhéjjal követni... na, az aztán kibír egy s mást. Amit - egy s mást - hoz is magával a film. Igaz, már azokat a „szellemjárásos” történeteket teszi közzé, amelyeket a grófi Serényi család családfakutatása során gyűjtött. A Dobsinai-jégbar- lang egykori jégünnepélyeivel és azok képi ábrázolásával foglalkozik Székely Kinga és Horváth Pál írása, amelyből az is kiderül, hogy annak idején „a világ legnagyobb jégbarlangjának tartott rendszer szépségét és jelentőségét magyar, német, angol és lengyel nyelvű, képekkel illusztrált leírások hirdették. Megtekintését a londoni The Cook et Son világhírű utazási vállalat 1889-ben felvette programjai közé.” Radnóti Miklós gömöri családi gyökereiről B. Kovács István írásában olvashatunk. Megemlékezik a folyóirat Kazinczy Ferenc három gömörországi kortársáról: a tanár, költő, műfordító Vályi Nagy Ferencről, a magyar nemzeti szobrászat alapozó mesteréről, Ferenczy Istvánról, valamint az irodalmár, pedagógus Vályi K. Andrásról. egyik halálos kimenetelűre kiélezett jelenete sem ennyire és ily módon beleélhetően hihető, de lenyűgöz és a székbe sújt az a véres naturalizmussal közvetített halálnemsor, amelyből (vagyis a megmutatott halálformák egymásutánjából) érdekes felismerés derül ki. Hogy - a film készítőinek fantáziája szerint - mennyi szörnyű, brutális kegyetlenséggel tragédiához vezető halálcsapda lehet és leselkedhet ránk a mindennapi életben, a véletlen és az elszabaduló technika összejátszásának következtében. A deja vu érzést az előző, önálló részekre rímelő dramaturgia adja. Fiatalok egy csapata, tinifilmekhez virtuálisan klónozott, „belül semmi, kívül máz”-szerű szépfiúk és bájos lányok egy csoportja autóversenyen múlatja az idejét, mikor is az egyikük, Nick feszengeni kezd, s előre meglátja azt a tragédiát, ami a szurkolókra vár. És valóban beindul a szörnyű tragédiasor. Egy autó elszabadul, s a stadionban, a pálya körüli lelátón kő kövön nem marad, földrengés- szerű pusztítás és tűzvész szedi az áldozatait. Nick és kis csapata azonban a látomásnak köszönheA számos egyéb olvasnivaló mellett nem hiányoznak a lapból a megszokott sorozatok sem, a Gö- mör természeti örökségei és a Palócföld orvosai. Ez utóbbiban Kiss László ezúttal Marikovszky György (1771-1832) munkásságát ismerteti, (me) tőén megmenekül. Ám nem sokáig élvezhetik az életet, mivel a halál csak némi haladékot adott nekik, szép lassan eljön értük, s a pusztítás válogatott módjaival lekaszabolja őket. Hacsak közben nekik nem sikerül legyőzniük a halált. S megindul a kaszás elleni hajsza. Az élők és a „halál” összecsapásainak sorából - a 3 D-s hatás ellenére is, amely valóban dob a filmen - az említett szépségszalonban történt eseményeken kívül talán csak egy emelkedik ki. A mozis jelenet, amelyet, ha az ember egy kicsit baljós érzetekkel ébred, kétségekkel sikerül csak végigülnie. A filmnézős, vagyis a mozi a moziban jelenet hatására ugyanis ott valahol a mélytudatban (ha van ilyen) beindul egyfajta mechanizmus, amely egyre erősebben ösztökéli lebénuló akaratunkat, hogy most, talán most még nem késő, még el lehetne hagyni a mozitermet. Ez a késztetés azonban talán csak azért van, mivel nem derül ki (de lehet, hogy csak számomra, a látottakból fakadó halálfélelemmel tompított észlelőképességem miatt), hogy kitől-mitől kapta Nick a halállal kokettáló képességét. Új Kertész Imre-kötet ANobel-díjasíró jubileumára Budapest. Újabb könyv jelent meg - benne két első közléssel - Kertész Imre Nobel-díjas író közelgő 80. születésnapjára. A megfogalmazás kalandja című kötet a Vigilia Kiadó gondozásában látott napvilágot. A megfogalmazás kalandjában olvasható először a Sorstalanság című regény keletkezés-történetéről szóló inteijú. A folyamatos jelenlét prózája című beszélgetésből kiderül például, hogy a regény nem csak Kertész Imre saját élettörténete, ahogy ezt sokan vélték, a Sorstalanságban benne van Nietzsche német filozófus gondolkodása az emberről, és Dosztojevszkij emberábrázolása is - mutatott rá Hafner Zoltán irodalomtörténész, a kötet szerkesztője. Először olvasható nyomtatásban - A demokrácia: kultúra címmel - Vickó Árpád vajdasági műfordító, szerkesztő Kertész Imrével készült beszélgetése is, amely az újvidéki rádióban hangzott el. (mti) A Gömörország őszi számának kiemelt témája az „édesanya-nyelv" Van legszebb magyar szó? PENGE Ez nem az a Párizs Nem a magyar irodalomban és képzőművészetben ünnepelt, fényűző, sznob, bohém, dekadens kultúr-Párizs jelenik meg Lángh Júlia könyvének lapjain, hanem egy másik: a külvárosi, a hétköznapi, a „hippi” nagyváros, melyet egy, a 68-as szellemiségtől megmámorosodott fiatal magyar nő, egy „kelet-európai lázadó úrilány” szemszögéből látunk. Ez nem az a fajta hippi-lány, amelyikről a 68-as legendárium fest színes (hangos) képeket, vagy akiről rosszindulatú pletykák sutyorogtak, hanem egy kétgyerekes anya, aki nem egykönnyen, nem is mindig könnyed lélekkel teremti elő a betevő falatot a családnak, és rosszabb körülmények között él, mintha Magyarországon maradt volna. Nem valami elit értelmiségi társaság veszi körül, hanem szedett-vedett népség, bohémek, csavargók, hippik, tengődök, hontalanok, ringyes-rongyos életművészek, elszállt figurák. Ó maga, az elbeszélő sem Művésznő, hanem egy kelet-európai vándor, aki meg akarja ízlelni azt, amiről Magyarországon csak hallott és olvasott: a szabadságot. A szabadság viszont nem valami megvalósult eszme, nem valami felemelő állapot, hanem realitás: mindennapos küzdelem a kenyérért, a tetőért, barátkozás a legkülönbözőbb szerzetekkel, csapódás ide-oda, kétkezi munka és fantáziamunka, a kíváncsiság virulása, folyamatos, pezsgő multikulturalizmus, lelkileg pedig hinta a depressziótól az eufóriáig és vissza, szellemileg szüntelen megújulás és elfáradás, tapasztalatszerzés, elzáruló és megnyíló lehetőségek labirintusa. A szabadság nem az, hogy „mindent lehet”, hanem az, hogy az életemmel kísérletezhetek, megtölthetem tartalommal és kiüresíthetem, belebukhatok a kalandjaimba Értékelés: Bt99tt9IOO vagy, ha dolgozom, kibontakoztathatom a tehetségemet, lehetek kreatív és lehetek béna is - nagy kockázat és nehéz ügy a szabadság, olvasom ki Lángh Juli (1942) önéletrajzi könyvéből. 1977-et írunk. Egy már nem is olyan fiatal, hamýncon túli magyar nő vág neki Párizsnak a két kisgyerekével, pénz nélkül, kapcsolati tőke nélkül, lelkében szabadságvággyal és hatvannyolcas illúziókkal, életvággyal, „világvággyal”, mondhatni; egy erős, intelligens fiatalasszony, férj nélkül, státusztalan. Kommunában él, majd - mert ez az illúzió is töréseket szenved -, magányosan a gyerekekkel egy B Radios Viktória kritikai rovata összetákolt kölcsönlakásban. Alkalmi munkákból tengődik, később a rádiós újságírás segíti ki. Párizsból inkább csak a perifériát látja, és hozzá hasonló kallódó fiatalokkal barátkozik. Gitároznak, néha füveznek. Rengeteget beszélgetnek. Származás, nemzetiség, életkor, státusz, nem, nyelv nem akadály. Nem a család a társadalom sejtje, hanem a barátság. Nem a jól fizető, fix munka megszerzése a cél, hanem a kreativitás. Nem a megtelepedés, hanem a nomád élet, az internacionalizmus, az utazás, a világ és az emberek megismerése. A boldogságot a felszabadultság, a társas melegség, a szellemi nyitottság, az előítéletek levetkezése, az életvezetési kreativitás jelentené. Az erkölcsöt a szolidaritás, a demokratikus viszonyulás, a tekintélyelvűség és a hierarchikus agykompozíció lerombolása. Lángh Júlia óvatos emlékező, aki nem akar szépíteni, sem tra- gizálni; inkább szűkszavú, semmint bőbeszédű, az emlékeit inkább tisztogatja, semhogy színezné. Elbeszélői hangja derűs, kellemes, finom humor fűszerezi. Jó író, a stílus tisztasága, a világosság vezérli. Ellentmon- dásokatnemhallgatel. Nem akar okosabbnak látszani, mint amilyen. Szellemiségében megértő irónia bujkál. Női hang ez, jó érzés olvasni, olyan, mintha egy barátnőnk mesélne, mintha még barátkoznánk, és mindig lenne időnk és szívünk éjszakába nyúló beszélgetésekre. Lángh Júlia: Párizs fű alatt. Magvető, Budapest, 2009. Londonban is nyert A próféta London. A próféta kapta a legjobb film idén alapított díját az 53. londoni filmfesztivál zsűrijétől; Jacques Audiard börtöndrámáját májusban a cannes-i zsűri is nagy díjjal jutalmazta. A prófétát méltató Anjelica Huston, a zsűri egyik tagja „tökéletes filmnek, valódi klasszikusnak és mesterműnek” nevezte a produkciót, amely egy 19 évesen börtönbe került fiatalember rácsok mögötti „karrierjéről” szól. A zsűri külön elismerésében részesült The Road (Az út) című világvége-thriller, amelynek főszerepét Viggo Mortensen játszotta el. A fesztivál tegnapi, záró napján a John Lennon ifjúságáról szóló Nowhere Boy című film világpremierjére került sor. (mti)
