Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-29 / 250. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 29. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Lecsúszott a CNN A CNN első alkalommal csú­szott az utolsó helyre az ameri­kai hírcsatornák népszerűségi rangsorában a főműsoridőben sugárzott programokat tekint­ve az októberi adatokszerint. A 24 órás hírszolgáltatást beve­zető, 1980-ban alapított CNN nézettsége elmaradt a vetély- társ Fox News, az MSNBC és a HLN mögött. Az atlantai köz­pontú hírcsatorna átlagos né­zettsége a legfontosabb tévés időszakban a Nielsen média­kutató adatai szerint 202 ezer volt a 25-54 éves korosztály­ban. A Fox News végzett az élen 689 ezer nézővel; az MSNBC és a HLN műsorait 250 ezren, illetve 221 ezren figyelték, (mti)- Szörnyű! Amíg nem kapom meg a kulturális minisztérium támogatását, nincs alkotó kedvem! (Peter Gossónyi rajza) Belgrád nem támaszt kifogást az ellen, hogy állampolgárai felvegyék egy másik ország állampolgárságát Kettős állampolgárság II. Nemigen van két egyforma eset a kettős állampolgár­ság ügyének kezelésében a világ országaiban. Most azt elemezzük, hogyan áll eb­ben a kérdésben Ukrajna, Románia és Szerbia. MT1-HÁTTÉR Ukrajnában olyan törvény elfo­gadására készülnek, amely szigorú­an büntetné az ország alkotmánya által tiltott - de a jogszabályokkal eddig nem szankcionált - kettős ál­lampolgárságot. Idén júniusban az ukrán parlament első olvasatban el­fogadta azt a törvénytervezetet, amely mintegy 13 ezer eurónak megfelelő pénzbírsággal vagy öt évig teijedő szabadságvesztéssel büntetné a kettős állampolgárságot. A jogszabály elfogadását főként na­cionalista képviselők szorgalmaz­zák arra való hivatkozással, hogy Moszkva és Bukarest tömegesen lát­ja el nemzeti údeveleivel az Ukraj­nában élő oroszokat és románokat. Egy idén tavasszal készített rep­rezentatívfelmérés szerint Ukrajna lakosságának több mint fele nem ellenezné a kettős állampolgárság bevezetését. Dél- és Kelet-Ukrajná- ban a megkérdezettek 63%-a orosz állampolgárságot szeretne az uk­rán mellé, míg Nyugat- és Közép- Ukrajna adatközlőinek 26%-a má­sodik állampolgárságként az oroszt, 19%-a pedig az amerikait választaná. Kárpátalján mindkét magyar érdekvédelmi szervezet - a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szö­vetség és az Ukrajnai Magyar De­mokrata Szövetség - kedvezően vi­szonyulna a kettős állampolgár­ságról szóló magyarországi tör­vényelfogadásához. Románia lehetővé teszi a kettős állampolgárság megadását azoknak a határon túli románoknak, akik 1989előtt önhibájukon kívül elvesz­tették azt. Ez elsősorban a Moldová- ban és az Ukrajnában élő románokra érvényes. A román kormány április­ban módosította az állampolgársági törvényt, miután diplomáciai konf­liktus robbant ki Románia és Moldo­va között. Az akkori Moszkva-barát moldovai kommunista vezetés ví­zumkényszert vezetett be a román állampolgárokkal szemben, Romá­nia válaszképpen megkönnyítette a román állampolgárság megadásá­nak feltételeit. Az 1991-ben elfoga­dott román állampolgársági tör­vényt tavasszal úgy módosították sürgősségi rendelettel, hogy az ki­mondja: az egykori román állam­polgárok, akik „nekik fel nem róható okok miatt*’ elvesztették román ál­lampolgárságukat vagy elvették tő­lük, ismét megszerezhetik, és ezt a kedvezményt a harmadfokú le­származottaik is magkaphatják. Az állampolgárság egyénileg kérel­mezhető. Megadása nem feltételezi a korábbi állampolgárságról való lemondást, és külföldi lakhelyüket is megtarthatják az érintettek. Csak Moldovából nyolcszázezer-egymil­lió állampolgársági kérelmet nyúj­tottak be. A romániai magyarok számára Budapest által megadandó kettős állampolgárság témája Ro­mániában a magyarországi népsza­vazás előtt kavarta fel a belpolitikai kedélyeket. Adrian Nastase akkori miniszterelnök2004. december ele­jén még „őrültségnek” nevezte az öt­letet, de két nappal később már azt mondta: nincs kifogása az ellen, hogy a romániai magyarok egyéni­leg kapjanak magyar állampolgár­ságot, ellenzi azonban, hogy töme­gesen részesüljenek benne. A román külügyminisztérium akkori közlése szerint Románia még érvényesnek tekintette a kettős állampolgárság elkerüléséről szóló, 1979-ben aláírt román-magyar egyezményt, főleg az „etnikai alapon” megadandó ál­lampolgárságot ellenezte. Másokvi- szont állították, hogy az egyezmény a két ország alapszerződésének megkötésévelautomatikusanhatá- lyátvesztette. Szerbia feltétel nélkül engedé­lyezi a kettős állampolgárságot - a szerb állampolgárságot bárki kér­heti és megkapja, még csak a szerb nyelv ismerete sem kell hozzá. Belgrád semmüyen kifo­gást nem támaszt az ellen sem, hogy állampolgárai felvegyék egy másik ország állampolgárságát. KÉZ,IRAT (S)ajtótükör MIKLÓSI PÉTER Hurrá, itt az új gumicsont: bő egy hete azon rágódhat az ország, va­jon két röpke esztendő alatt - a tekintélyes nemzetközi szerve­zet, a Riporterek Határok Nélkül felmérése szerint-a sajtósza­badság dolgában Szlovákia miért zuhant a harmadik helyről a negyvennegyedikre?! Ghana, Jamajka, Uruguay mögé. Pusz­tán azért is indokolt ez a dilem­ma, mert kormányzati szinten Szlovákia a zsenik országa. Elemzésekben, j ó tanácsok osz­togatásában, elhatárolódások­ban, ötletelésben verhetetlenek vagyunk. Ez az elit briliáns logi­kával tudjabemutatni, hol a hiba, mit kellene tennünk; olykor ugyanilyen remek módon ennek ellenkezőjét is (kiváltképp, ha, mondjuk, a kisebbségi jogok bő­vítése kerül tapétára). A kor­mányzati retorika szerűit úgy il­lendő, hogy mindenki kívülről fújja: nem a kabinet túlköltekezé­se, hanem kizárólag a világgaz­dasági válság az oka minden csú­nyának. Ezért aztán aki élelmes, nagy egyetértésben töretlenül csal, kormányzati megrendelő és kormánypárti kivitelező között virágzik a fekete- és szürkegazda­ság, minek következtében e kis ország épül és szépül, már ami a kacsalábon forgó házakat és márkás autókat illeti. Hogy köz­ben lerohad és albán nívóra züllik az egészségügy, lerobban az ok­tatás, Európa szégyene a tömeg- közlekedés? Kit érdekel, elvégre majdcsak megoldunk mindent. Ötletgyártó kormányzati társas­játék ez a javából, amelyben a szociális állam mézesmadzagjá­val etetett istenadta mezei polgár a hunyó; a megszorítások és a re­formok helyett a Kánaánt hirdető kormány pedig a nyerő. E straté­giai ötletelésben kulcsjátékos­ként van jelen a kormányzatnak asszisztáló Alkotmánybíróság, a lomha és korrupt államapparátus pedig ott blokkol mindent, ahol csak lehet. Ebben az egész andalí­tó helyzetben egyetlen bökkenő van csupán: a katasztrófacentri­kus sajtó, amely a jóságos kor­mányzat minden jóindulatában csak negatívumokat lát. Sőt! A „mit” kérdése helyett, a „hogyan”-t teszi igazi kérdéssé. Ráadásul arról is cikkezik, hogy Szlovákiában belátható időn be­lül nem lesz a demokrácia angol­szász vagy skandináv modellje, amely alapvetően a pártatlan tör­vénykezés, az előzékeny végre­hajtó hatalom és az állampolgári fegyelem hármas konszenzusára épül. Az efféle károgást velejében kell hát elfojtani, az újságíróknak igenis, tudniuk kell - Fico úr kije­lentései szerint-, hogy ők bizony nem mások, mint idióták, undok kígyók, prostik és hiénák... És aki más véleményen van, az strici. Kormányzati szempontból ezért indokolt barbarizálni a sajtót, be­fogni a száját, újraszigorítandó sajtótörvénnyel lealacsonyítani az ebadtát! Hogy ne úgy írjon/szóljon ahogyan, hanem kenetesen, cirkalmas semmit- mondással dicsőítsen, a minden­napi élet verbális sablonjainak megfelelően brosúraszövegekkel etessen. Itt és most újfent arra van szükség, hogy az újságírói munka lényegének és az agymasszázs drámájának uralkodó motívuma az a társadalomábrázolás legyen, amikor az emberek önként és da­lolva, emelt fővel és zászlóval, talmi szólamok hatása alatt elhi­szik: a Riporterek Határok Nélkül ellenzékpárti és zsigeri indula­tokkal uszít avval a 44. hellyel; elvégre az a helyes, ha az ország lakossága a közélet bonyolult kérdéseire nem szellemi igényes­séggel fogalmazott válaszokat keres, hanem a kormányimádat kultuszából eredően fütyül a ra­cionális gondolkodás igényére. Húsz évvel 1989 novembere után Szlovákiában, sajnos, újra úgy fogalmazódik a kérdés, hogy a pipiskedő kormányzat berkeiben a sajtótükörbe, vagy csak az ajtó­tükörbe pillantanak-e naponta? KOMMENTÁR Tragikomédia AAAL1NÁK ISTVÁN Ritkán volt annyira egységes az európai sajtó, mint a héten kezdő­dött Karadzsics-per megítélésében. A mértékadó lapok szinte kivé­tel nélkül arra szólították fel a hágai törvényszéket, ne engedje, hogy a volt boszniai szerb elnök olcsó színjátékká degradálja a nem­zetközi igazságszolgáltatást. A The T imes még azt is megengedte magának, hogy szokásával ellentétben patetikus legyen: Csak azért nem lehet bohózatnak nevezni a Hágában történteket, mert ezzel bagatellizálnánk a vádlott elvetemültségét és gaztetteit, Karadzsics meg akarja csúfolni a hágai törvényszéket a nagy nyilvánosság előtt, de abűnök, amelyekkel vádolják, és a több ezer halálos áldozat megfelelő büntetésért kiált - írta a brit lap. A törvényszék épülete előtt tüntető bosnyák asszonyok úgy látják, a főbűnösök mindent megtehetnek, miközben ők hiába keresik gyermekeik csontjait. A néhai Szlobodan Milosevics négy évig macska-egér játékot ját­szott a törvényszékkel, aztán meghalt, mielőtt ítéletet hirdethettek volna fölötte, legalább minimális erkölcsi jóvátételt szolgáltatva az általa kirobbantott négy balkáni háború - Szlovénia, Horvátország, Bosznia, Koszovó - áldozatainak. Mindezt azért tehette, mert Hága fő gondja az volt, hogy bizonyítsa az eljárás pártatlanságát, igazsá­gosságát, tiszteletben tartsa a vádlott jogait és így tovább. Valószínűlegilyenmegfontolásokbólnemalkalmaznakkényszerí- tőeszközöket Karadzsiccsal szemben sem. De hol maradtak a Sreb- renicában kivégzett nyolcezerbosnyákférfijogai? Felháborító az is, hogy a svédek közben szabadon engedtékBiljana Plavsicsot, aki Karadzsics helyettese - a boszniai szerbek alelnöke - volt, majd az elnöki székben váltotta Karadzsicsot. Közvetlen része­se volt azoknak a politikai döntéseknek, amelyek a népirtásokhoz, az emberiesség elleni bűncselekményekhez vezettek. Ezt a nősze­mélyt, aki hatalma csúcsán azt vallotta, hogy az etnikai tisztogatás természetes dolog, ezért nem lehet háborús bűntettnek minősíteni, csak 11 évre ítélték, mert vádalkut kötött. Ami még abszurdabb: a svéd törvények értelmében elengedték büntetése egyharmadát a jó magaviseletéért. Miért, mit lehetett várni egy 79 éves öregasszony­tól, hogy nem eszi mega tejbegrízt vagy összeverekszik az őrökkel? Ami a legfelháborítóbb: a boszniai szerbek kormánygépet küldtek érte Svédországba, nemzeti hősként fogadták, ő pedig arcátlanul nyilatkozgatott a tévékamerák előtt arról, mennyire örül annak, hogy ismét belgrádi lakásában lehet. A világ felháborodott azon, hogy Lockerbie merénylőjét, akit halálos betegsége miatt a skótok szabadon engedtek, Kadhafiék Líbiában nemzeti hősként fogadták. A Karadzsicsnál csak valamivel kisebb szörnyeteg Plavsics esete nem ugyanaz? A dolognak egyértelmű politikai üzenete is van most, amikor az USA és az EU részvételével sorozatban tartják a nemzet­közi válságtanácskozásokat Boszniáról. Mégjó, hogy integrálni akarjuk ezeket Európába. Ez tényleg nem bohózat. Tragikomédia. FIGYELŐ Békítő belgiumi németek A 70 ezer fős belgiumi német népcsoport parlamentje négy hó­napra meggátolta annak a fla- mand előterjesztésnek a megvita­tását a belga szövetségi parla­mentben, amely általános meg­ítélés szerint a flamand-vallon vi­szály újabb elmérgesedését, Bel­gium politikai káoszba süllyedé­sét okozhatná. A német népcso­port képviselőinek beavatkozása időt adott a szövetségi kormány­nak arra, hogy a válság elkerülése érdekében a színfalak mögötti to­vábbi alkudozásra ösztökélje a flamandokat és a vallonokat. A vi­tatott flamand előterjesztés meg­vonná a Flandriában élő vallonok jelentős részének jogát, hogy francia pártra szavazhassanak a választásokon. Belgiumban a hol­landul beszélő flamandok alkot­ják a lakosság mintegy 60%-os többségét. A kisebbség zöme a francia ajkú vallonokból áll, de az alkotmány jelentős jogokat ad a 70 ezerfős német közösségnek is. A németek az ország keleti határ­szélén, kilenc településen élnek- a terület a versailles-i béke nyo­mán került Belgiumhoz. Az Eu- penben ülésező német népcso­porti parlament élt azzal az al­kotmányosjogával, hogy a három belgiumi népcsoport bármelyike egy időre megakaszthatja vala­mely másik népcsoport bizonyos jellegű intézkedéseinek érvénye­sítését, ha saját érdekeit veszé­lyeztetve látja; a népcsoport par­lamentje ún. érdekütközést jelent be. Eupenben 22 szavazattal, ket­tő ellenében, egy tartózkodás mellett megszavazták ezt az in­dítványt abhan az ügyben, amihez közvetlenül semmi közük a néme­teknek, de amely az egész ország alkotmányos válságával fenye­get. A megakasztott flamand elő­terjesztés azzal kapcsolatos, hogy Flandriában csak flamand, Valló- niában csak vallon pártokra lehet szavazni, a kétnyelvű Brüsszelben bármelyikre. Brüsszelt Flandria veszi körül, de a főváros környé­kének 35 községe, ahol sok vallon is lakik, Brüsszellel közös válasz­tókerületet alkot, tehát ezekben is lehet szavazni akár vallon, akár flamand pártra. Az agglomeráció két nagyobb településének a neve után ezt a választókerületet Bru- xelles-Hal-Vilvordénak (BHV) nevezik. A belga szövetségi par­lamentben előterjesztett fla­mand indítvány szerint a BHV választókerületBrüsszelenkívül eső részét a nyelvhatár mentén kettényírnák, de mivel pontos nyelvhatárt lehetetlenség meg­húzni, lenne sok olyan vallon, aki attól kezdve nem szavazhat­na vallon pártra, mert flamand többségi közegben él. Avallonok élesen ellenzik a flamand tervet, bár akad olyan politikusuk, aki „engedmény” fejében hajlandó lennebelemenni. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom