Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-03 / 228. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 3. www.ujszo.com Matyi Dezső: „Én teljesítményalapú társadalomban szeretnék élni, és azokat az embereket díjazom, akik letesznek valamit az asztalra" Eladható könyvek és fenntartható futball NÉVJEGY Matyi Dezső 1968. május 27-én született, középiskolai tanulmányait a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban végezte. Utcai könyvárusként kezdte, majd 1990-ben megalapította a Pécsi Direkt Kft-t. A lányáról elnevezett Alexandrában már a kezdetektől összekapcsolta a könyvkiadást és -terjesztést. Elsőként ismerte fel, hogy érdemes az újonnan alakult plázákban is könyvesboltot nyitnia, az országban jelenleg 50 településen 88 Alexandra-üzlet található. A könyvkiadó mellett immár lemezkiadót is működtet, az Alexandra Recordsnál olyan előadók lemezei jönnek ki, mint a Tankcsapda vagy Ganxsta Zolee. Az évek során számos kiadót is megvásárolt (Európa, Nórán, Cartaphilus, Geographia). 2007-ben vette át a Pécsi MFC labdarúgócsapatát. Matyi Dezső vagyonát a Napi Gazdaság 2009-ben 10,5 milliárdra becsülte. Matyi Dezső életútja a népmeséket idézi, ő maga pedig dinasztia-alapításban gondolkodik. Az Ale- xandra-birodalom irányítója könyvárusként kezdte Pécsett, s ma már saját futballcsapata is van. KISS TI BOR NOÉ Pécs egyik lakótelepén kezdett könyveket árulni egy standról, ma pedig Magyarország leggazdagabb emberei közé tartozik. Nem gazdagodtam meg, csakjól élek. De a 100 leggazdagabb magyar listáján mégiscsak az Ön nevét találjuk a 39. helyen. Azt a listát nem én állítottam össze. Rendben. Mikor érezte először, hogy ilyen magasságokig juthat? Ilyesmit sosem éreztem. Mindig csak megléptem azt, amit jónak láttam, aztán a dolgok mentek a maguk útján. Valamiféle tervszerűséghez azért tartania kellett magát. Volt a lépéseimben tervszerűség, de ez önmagában nem elég. Ha ugyanis a tervszerűség nem párosul kreativitással, akkor hiába szövögeti az ember a terveit, nem halad előre. A kreativitás pedig a személyiségtípusból ered. Több interjúban is azt állította, hogy sikereit elsősorban az ösztöneinek köszönheti. És a kitartásomnak. Talán abban különbözöm az emberek nagy részétől, hogy kizárólag a munkával szerzett pénznek tudok örülni. Nem is szállók be olyan üzletekbe, ami a virtuális térben, virtuális eredménnyel kecsegtetve virtuális pénzt hoz - noha a világ ma így működik. Csak a kétkezi munkával megszerzett pénzt tudom értékelni, az összes többit átvágásnak tekintem. A vállalkozói vénát a családjától örökölte? Igen, a szüleimtől. A családom története szinte a népmeséket idézi. Nagyapámat kuláknak minősítették, apukám pedig úgy vette el anyukámat, hogy nem volt esküvőjük. A falu egyik gazdag lányát nézték ki neki, akit az apukám ki nem állhatott. Inkább összeállt az anyukámmal, dacolva a szülőkkel. Eleinte elég csórók voltak, de állandóan dolgoztak. Aztán lett egy zöldségboltjuk, később tésztaüzemet alapítottak. Miért nem a családi vállalkozásokat vitte tovább? Mert a szüleim is beleestek a nagyszüleim hibájába, és nem fogadták el az első feleségemet. Még az utcán sem köszöntünk egymásnak. Ezért 19 évesen egyik napról a másikra elköltöztem otthonról, és belekezdtem a könyvkereskedésbe. Aztán a szerepek hamar felcserélődtek, és ma már az egész család nálam dolgozik. Könyvbirodalmát a lányáról, Alexandráról nevezte el. A gyermekei továbbviszik a vállalkozását, vagy ők is a saját útjukatjárják majd? Dinasztiaalapításra készülök. A nagylányom 18 éves, jelenleg Angliában jár iskolába. Tudatosan készül arra, hogy átveszi majd tőlem a céget. A magam részéről úgy képzelem; hogy ez egy több száz éven keresztül működő könyves cég lesz, amelynek mindig Matyi áll majd az élén. Persze, erőltetni semmit sem fogok. A középső lányom lovagolni szeretne, nemrég bronzérmet szerzett csapatban a távlovas junior világbajnokságon. A legkisebb fiam pedig még csak hároméves. Úgy tűnik, rájuk legalább olyan büszke, mint az üzleti sikereire. Persze. Számomra mindig az lesz a legfontosabb, hogy ők boldo- goklegyenek.Atöbbiindifferens. Egy Önnel készült interjúban azt fejtegeti, hogy miként tudnak a kis kiadók betömi az Alexandrához a kiadványaikkal. Nem kell betörniük, csak jó könyveket kell kiadniuk. Abban az inteijúban másképp fogalmazott. Eladható könyvekről beszélt. Mit ért ez alatt? Jó, hogy feltette ezt a kérdést, mert szeretném tisztázni, hogy mi az ütközőpontom a magyarországi értelmiség egy részével. Én teljesítményalapú társadalomban szeretnék élni, és azokat az embereket díjazom, akik letesznek valamit az asztalra. Teljesen mindegy, hogy egy zeneművet írnak meg, vagy odébb lapátolnak tíz köbméter földet. Számomra egy könyvkiadó minőségének a mércéje az, hogy mennyien vásárolják a könyveit. Itt persze nem a szakkönyvkiadókról beszélek, hiszen ők speciális kategóriát képviselnek. Mindenesetre a fogyasztók nem befolyásolhatók, mert csak azt veszik meg, ami érdekli őket. A művészet viszont tökéletesen alkalmas arra, hogy az embereket megvezessük. Mire gondol? Vannak, akik arra hivatkoznak, hogy hány meg hány meg nem értett művészt ismerünk a világtörténelemből, akiknek a jelentőségét csak az utókor ismerte fel. Úgy gondolom, hogy nagyon sokan ezzel takaróznak. Manapság sokan a művészet álarca mögé bújnak, miközben a műveik senkit sem érdekelnek. Ha pedig ezekre a művekre senki sem kíváncsi, akkor szerintem nincs is rájuk szükség. Kik bújnak a művészet álarca mögé? A meg nem értett zsenik. Magyarországon azért elég sokan meg tudnak élni abból, hogy írnak. Legalábbis aki jól csinálja, az megél belőle. Akinek azonban nem lehet eladni a könyveit, az miért nem gyakorol önkritikát? Én például nem aludnék túl jól, ha a dedikálásomra csak öten jönnének el. Engem ez bosszantana, de ismerek olyanokat, akik ezzel nem foglalkoznak. Arra pedig mindig találunk magyarázatot, hogy egy könyvet miért nem visznek az olvasók. Például a könyvek nem kerülnek a kirakatokba. Például. Vagy hülye a terjesztő. De ezt nem hiszem el. Egy jó könyvre a vevő rátalál. Az életnek egyetlen olyan területe sincs, ahol ezt el lehetne játszani. Ha a pogácsagyártó kisiparostól nem vesznek pogácsát, néhány nap múlva lehúzhatja a rolót. Egy író viszont mindig talál magának mecenatúrát. Nem biztos, hogy minden könyvet össze lehet mérni egymással. Sokat számít egy jó reklámkampány, de ezt a támogatást nemmindenkönyvkaphatjameg. Valóban. Nagyon sok olyan könyv van, amelyekre nagy szükség van, pedig tudjuk, hogy azok minimális példányszámban lesznek eladhatók. Ilyenek például a szakkönyvek. Ez esetben a kiadónak nagy felelőssége van. Jól kell pozícionálnia ezeket a kiadványokat, meg kell határoznia a célközönséget, pontosan fel kell mérnie, hogy milyen példányszámban kell megjelentetnie a könyvet. Ez akár lehet száz példány is. Tehát nem azt mondom, hogy az ilyen kiadványokra nincs szükség, csak nagyon fontos, hogy a helyén kezeljük, és ne váljunk irreálisan magas eladást tőle. De higgye el, soha nem fognak kitenni egy olyan könyvet a kirakatba, amelyről ne tudnák, hogy azt az olvasók megveszik majd. Az emberek pedig nem azért vesznek meg egy könyvet, mert azt reklámozzák. Ez fordítva működik: a kiadók azért reklámoznak egy könyvet, mert az megüt egy színvonalat, és könnyen el lehet adni. A reklámba senki nem fektet bele úgy egy rakás pénzt, hogy ne lenne biztos a megtérülésében. Az Alexandra ál(A szerző felvétele) tál forgalmazott könyvek 30 százalékából nulla darab eladást produkáltunk. Ezekre nincs szükség. Ön nem az „értelmiségi” megközelítést képviseli a könyvkiadásban. Ennek inkább előnyeit vagy hátrányait érzi? Mindkettőt egyszerre - ami előny, az egyben hátrány is. Azt mindenképpen hátrányként említeném, hogy bizonyos elitkörökben sosem voltunk elegánsak. Abból viszont előnyünk származott, hogy nem dolgozott bennünk semmiféle megfelelési kényszer, így meg tudtuk valósítani a saját céljainkat. Említette a mecenatúra intézményét. Az Alexandrára jellemző a mecénási tevékenység? Korábban rengeteg iskolai könyvtárat, gyermekprogramot támogattunk, de a válság miatt erre most nincs pénzünk. Ezzel együtt is támogattuk Jakabos Zsuzsanna felkészülését az elmúlt olimpiára. A válság ellenére a Szépírók Díja megmaradt a mecenatúra területéről, miután ez már hagyománnyá vált. Nyugodtan sorolhatjuk a mecenatúra kategóriájába a havonta megjelenő ingyenes Könyvjelző magazint, valamint a tavalyi évben öt részt megért Hungaricum című színvonalas lapot is, s a Várak című kéthavi magazin sem a kimondott üzleti kategóriába tartozik. De úgy érzem, hogy ezekre szükség van, és ezekkel értéket közvetítünk. Az Alexandra szerezte meg Hernádi Gyula és Faludy György műveinek kiadási jogát. A ma élő írók közül kik a kedvencei? Az eladási példányszámokat tekintve Esterházy Péter, Müller Péter, Vámos Miklós vezeti az élbolyt. Spiró György szekere is jól fut, és Varró Dani gyermekversei is nagyon népszerűek. Kisgyermekeknek szóló történetekben pedig az új csillag Bartos Erika. Olvasni is szereti őket? Mindenevő vagyok, nem emelnék ki kedvencet, már csak a szakmám miatt sem. 2010-ben Pécs lesz Európa Kulturális fővárosa. Terveznek valami különlegességet ez alkalomból? Elkezdtünk kiadni egy sorozatot Határtalan irodalom címmel. Négykötetesre tervezzük, eddig három jelent meg. Ebben bemutatjuk a határon túli magyar írókat. Az a célunk, hogy 2010-ben elhozzuk őket a városba egy tíznapos találkozóra. Emellett kiadunk egy könyvet, ami Pécs város regénye lesz, Száraz Miklós György tollából. Nem történeti munkát kértem tőle, hanem egy olyan regényt, ami Pécsett játszódik, pécsi szereplőkkel. Kiadunk egy fotóalbumot is, ami Pécset mutatja be. Megjelenünk egy, a helytörténetet előtérbe helyező útikönyvvel, és talán Bartos Erikát is sikerül meggyőzni, hogy írjon egy Pécset népszerűsítő gyermekkönyvet. Beszállt a futballba is. Miért lett a PMFC tulajdonosa? Először csak felkértek elnökségi tagnak, de hamar szembesültem azzal, hogy micsoda trógerkodás zajlik a klubnál. Ez felháborított. Azért vettem át a csapatot, mert be akarom bizonyítani, hogy ha a focira szánt pénzt focira költik, akkor foci lesz a végeredmény. Ez egy ilyen egyszerű egyenlet. Mennyi pénzt fektetett be eddig a csapatba? Az éves költségvetésünk 300 millió forint, amiből 100 millió folyik be különböző támogatásokból, illetve bevételből. Infrastrukturális beruházásokra eddig közel 400 millió forintot költöttem, de ez hosszú távon meg fog térülni. A körülmények jelenleg minden téren első osztályúak, már csak fel kell jutnunk az NB I-be. Tavaly ősszel azt nyilatkozta, hogy „kiveri a csapatból a feljutást”. Mégsem sikerült. Hogyan élte meg a kudarcot? Nagyon nehezen. Pedig eleinte azt hittem, hogy sétagalopp lesz az egész. Aztán volt időm hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy ez mégsem fog sikerülni. A végén már meg sem érdemeltük volna a feljutást. Aztán újraindítottam a szoftvert, és belevágtunk az idei szezonba. Kicsit szerényebben. Nem túl jó a kapcsolata a pécsi kemény maggal. Pedig „beszélő viszonyban” vagyunk. Nemrég felhívott valaki közülük. Magántelefonszámról, te- geződve. Saját elmondása szerint a szurkolók nevében beszélt. Kifejtette nekem, hogy ők nem tűrik tovább az edzőt. Akkor négy győzelemmel és egy vereséggel álltunk. Elmagyaráztam neki, hogy senki sem kérdezte a véleményüket. Nekik az a dolguk, hogy hozzátegyék a magukét a csapat játékához azzal, hogy szurkolnak. Nem mindig szurkolnak. A Siófok elleni nyitómérkőzést például bojkottálták a csapat tavalyi, „lelketlen” játéka miatt - Ön pedig a meccs után azt nyilatkozta, hogy nélkülük jobb is volt a hangulat. Igen. Az előző idény végén, a pápai meccsünkön lesült a pofámról a bőr. A meccs végén a szurkolók berohantak a pályára, és balhézni kezdtek, ami miatt meg is büntették a klubot. Mostantól viszont új világ kezdődött nálunk. Az egész stadiont bekameráztuk, így tudjuk a szurkolók viselkedését kontrollálni. Aki vét a viselkedési szabályok ellen, azt kitiltjuk a stadionból. Nem érdekelnek a „szurkolóijogok”. Kitiltásra kerültek az árpádsávos zászlók is. Szeptember közepétől nem engedjük be az árpádsávos zászlókat a stadionba. Nem érdekel senkinek a politikai beállítottsága. Ez sportesemény, ahol köszönöm szépen, de nem kérek senki politikai állásfoglalásából. A PMFC- meccsen PMFC-zászlót lengessenek. A magyar zászlót nem akarom kitiltani, mert az a magyar nemzeti lobogó. De mostantól semmilyen más zászlót nem fogok beengedni. Vagy megszokják, hogy szurkolni jönnek ki a meccsre, vagy nem jönnek ki a meccsre. A Pécs keretében egyetlen idegenlégiós sincs. Ez tudatos döntés? Megvan a véleményem arról a külföldi futballistáról, aki csak a magyar másodosztályban talál magának csapatot. Nem mintha a magyar futballistákkal ne lennének problémáim. Milyen problémái vannak a magyar futballistákkal? Mentalitásbeli problémáik vannak. Valami miatt úgy gondolják, hogy a siker alanyi jogon jár nekik. Pedig a focisták kivételezett helyzetben vannak másokhoz képest. Egy focista a beletett munkájáért többszörös bért kap egy átlagemberhez képest, ráadásul a hobbijával'keresheti a kenyerét. És még ezek után nekik kell könyörögni, hogy tegyék oda rendesen magukat. Nem is tudom, hogy tudnak tükörbe nézni. Nagyítóval kell keresnem azokat a játékosokat, akikben megvan a futball iránti kellő alázat. Ez az egész a magyar futballra jellemző. Pécsett igyekszünk olyan futballistákkal és szakmai stábbal együtt dolgozni, akik nem így élik az életüket. Bízom benne, hogy jó úton haladunk. Mikorra várja, hogy megtérül a befektetett pénze? Nem tudom. Szeretném, ha öthat év múlva már nem kéne beletennem a fociba, azaz a klub fenn tudná tartani magát. Mi a végcél a PMFC számára? A Bajnokok Ligája? Különben miért csinálnám? Olyannak ismert meg, mint aki megelégedne ennél kevesebbel?
