Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-27 / 248. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 27. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Orbán Viktor Fidesz-elnök és Sólyom László köztársasági elnök vezeti a politikusok népszerűségi listáját a Szonda Ipsos október elején készült felmérése alapján, amelyet tegnap közölt a Népszabadság. Az államfő részben a bizonytalan választópolgárok, illetve a Fidesz táborának köszönheti, hogy a lista élén áll. Orbán első helye az ellenzéki párt népes táborának rendkívül kedvező véleményéből fakad. A politikusok- különösen a kormány- párti közszereplők - népszerűségi mutatói a múlt havi emelkedés után visszaestek. A Szonda Ipsos szerint az efféle változások a hezitáló válasz- tóknakköszönhetők. (mti) Inkább a konzervatívok, illetve a kancellár álláspontját tükrözi az EU bővítésével kapcsolatos megfogalmazás Külpolitikai konfliktusból kompromisszum Németországban Noha az új német kormány csak a hét közepén lép hivatalba, a koalíciós megállapodásból már kiolvashatók voltak a konzervatívok és a liberálisok közötti külpolitikai nézetkülönbségekjelei. MTl-HÁTTÉR Kiolvasható volt az is, hogy a CDU/CSU és az FDP közötti vitás külpolitikai kérdésekben is kompromisszum született, továbbá, hogy a kormány erős embere a diplomácia terén is a kancellár, Angela Merkel lesz. Ezzel kapcsolatban a tegnapi lapok már bírálták az ország leendő külügyminiszterét. A szövetségi köztársaság történetének legfiatalabb külügyminisztere, a 47 éves Guido Westerwelle - aki egyben alkancellár is lesz - ugyanis „túl élesen” vetette fel a még Németországban levő amerikai atomfegyverek kivonásának kérdését, ami az újságok megítélése szerint ellentétes a német diplomácia jelenlegiérdekeivel. A Berliner Zeitung szerint nincs igazán jó indok az amerikai robbanófejek európai földön való további állomásoztatására, arra azonban már több indokot lehet felhozni, hogy ezt a témát ne helyezzék a német külpolitika középpontjába. Olyan csekély súlyú problémáról, ü- letve tényleges anakronizmusról vanszó, amelysemmifajtaakutvagy stratégiai kockázatot nem jelent - vélte a lap, amely szerint a valódi ri- zikótazokazországokjelentik, amelyek igyekeznek atomfegyver birtokába jutni. Az újság szerint Wester- wellének nem az amerikai fegyver- arzenálról kellene beszélnie, hanem Irán vagy épp India nukleáris programjával kapcsolatos álláspontját kellene kifejtenie - hangsúlyozta a BerlinerZeitung. A tegnapi újságok ugyanakkor többé-kevésbé megelégedéssel vették tudomásul, hogy a kormány- programot jelentő koalíciós megállapodás ezzel kapcsolatban kompromisszumos megfogalmazást tartalmaz. A dokumentum szerint ugyanis a NATO új stratégiai koncepciója kidolgozásának keretében a német diplomácia mind az atlanti szövetségben, mind az amerikai partnerrel folytatandó tárgyalásokon arra törekszik, hogy kivonják az országban maradt amerikai atomfegyvereket. Általános értelmezés szerint ez azt jelenti, hogy Berlin semmifajta olyan követeléssel nem állelő, amely irritálhatja az Egyesült Államokat. Ezt még a koalíciós megállapodás nyilvánosságra hozatala előtt Merkei kancellár is megerősítette, utalva arra: egyoldalú német követelésrőlnemlehetszó. Szakértők úgy vélik, inkább a konzervatívok, illetve személy szerint a kancellár álláspontját tükrözi a koalíciós megállapodásnak az Európai Unió további bővítésével kapcsolatos megfogalmazása is. Míg a liberálisok korábban a teljes nyitottság és ezen belül a török csatlakozás mellett álltak ki, a konzervatívok egyfajta bővítési stop és amellett foglaltak állást, hogy az EU csak különleges partneri viszonyt létesítsen Ankarával. A kormány- program ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy Németország ,józan bővítési politikát” sürget, de a balkáni országok közül konkrétan egyetlen jelöltet sem említ. Törökországgal kapcsolatban pedig úgy fogalmaz: a 2005-ben megkezdett csatlakozási tárgyalások kimenetele nyitott, ami semmifajta automatizmust nem indokol. Ez a megfogalmazás megfigyelők szerint semmiképp nem jelenti azt, hogy a berlini kormány tárt karokkal várná Ankarát az unióba. Bár a „pályázók" választéka bő, a közvélemény-kutatások négy jelöltet tartanak esélyesnek Rajtolt a romániai elnökválasztási kampány MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Hivatalosan is megkezdődött Romániában az elnökválasztási kampány, amelyben az egymással kíméletlenül küzdő jelöltek nemcsak az elnöki hivatalnak otthont adó Cotroceni-palota meghódítására törekednek, hanem arra is, hogy államfőként befolyásolhassák az országpolitikai berendezkedését. Áz egymásnak ellentmondó felmérésekből kiderül, hogy valószínűleg kétfordulós lesz az elnökválasztás, hiszen november 22-én várhatóan egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok 50 százalékát plusz egy voksot. A második fordulóban az első két legjobban szereplő méri össze erejét. Bár a „pályázók” választéka bő, a közvélemény-kutatások négy jelöltet tartanak esélyesnek. Köztük van TraianBasescujelenlegi államfő, aki nagy reményekkel indul második mandátumáért. Szinte minden felmérés szerint az első helyre fut be az első fordulóban, s a december 6-i második körben a felmérések nagy része neki jósol diadalt. Basescut a parlamentben legtöbb mandátummal rendelkező, jelenleg ügyvivő kormányt alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) támogatja. Majdnem azonos erőt képvisel a parlamentben az ellenzőid Szociáldemokrata Párt (PSD), jelöltje maga a pártelnök, Mircea Geoana, akit Basescu legerősebbellenfelénektartanak. Ringbe száll Crin Antonescu is, a harmadik parlamenti erőként számon tartott Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, akárcsak a függetlenként induló Sorin Oprescu bukaresti főpolgármester. Bármelyikük esélyes arra, hogy bekerüljön a második fordulóba. A felmérések alapján jelentős számú szavazatra számíthat még Comeliu Vadim Tudor, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke és a szélsőjobb- oldali nézeteiről hírhedt George Bečali európai parlamenti képviselő, ők ketten összesen akár több mint tíz százalékot is kaphatnak. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kelemen Hunort indítja, ő 4 százalék körüli eredményre számíthat. Az, amit még nem lehet sejtem: az első körben kiesők szavazatai a második forduló két résztvevője közül melyiket gazdagítják. Ezért a pártok teljes gőzzel veszik ki részüket a kampányból, amely bukaresti megfigyelők szerint könyörtelen lesz, hiszen az elnökválasztás eredménye újrarendezheti a belpolitikai erőviszonyokat, és döntően befolyásolhatja egy következő kormánykoalíció összetételét. Az új elnöknek ugyanis meglehetősen nagy mozgástere lesz. Romániának jelenleg ügyvivő kormánya van, miután felbomlott a két legerősebb alakulat, a PD-L és a PSD alkotta nagykoalíció, és a parlament a PD-L kisebbségi kormányát is megbuktatta. Most az egyik oldalon Basescu és a demokraták, a másik oldalon az ellenzék (PSD, PNL, RMDSZ) áll. Ajelenlegi államfő a kampányban a politikai osztály megreformálására, a privilégiumok megszüntetésére összpontosítja üzenetét. Ebben segítségére lesz az általa kiírt népszavazás az egykamarás parlament bevezetéséről, amelyet november 22-én, az elnökválasztással egy időben szerveznek. Az ellenzéki pártok jelöltjei Bas- escura zúdítják az össztüzet, azzal vádolva őt, hogy korlátozza a parlament hatáskörét, „kézi vezérléssel” akarja irányítani a kormányt, ezáltal „egyszemélyes diktatúra” felé akarja tolni az országot. Bukaresti megfigyelők szerint az idei kampányban háttérbe szorul a korrupcióellenes harc és a kommunista múlttal való szakítás témája, amely a 2004-es államfőválasztáson központi helyen szerepelt. Az elemzők szerint ezek a kérdések ma már nem képesek mozgósítani a romániai szavazókat, akik belefáradtak abba, hogy az elmúlt két év során hatszor hívták őket az urnák elé. Öt választáson és egy népszavazáson kellett „átesniük”, ami azt jelentette, hogy ez idő alatt folyamatosan kampányhangulat uralkodott Romániában. KOMMENTÁR Kívülről sóvárognánk GÁL ZSOLT Paradox, de fölöttébb valószínű: ha Szlovákia most lenne tagjelölt, akkor sem az Európai Unióba való belépés, sem az euróbevezetés feltételeit nem teljesítené, ezért legfeljebb a kerítésen kívülről irigyelnénk a szerencsés tagországokat. Az uniós csatlakozás feltételeivel - az ún. Koppenhágai kritériumokkal - több szempontból is baj lenne. Ezek ugyanis megkövetelik az emberi és kisebbségi jogok betartását, a demokráciát és a piacgazdaságot. Az Európai Bizottság szakértői beleköthetnének a nyelvtörvény és a sajtótörvény módosításaiba, a médiákat sújtó - politikusoknak és bíráknak megítélt - nagy összegű kártérítésekbe, vagy szemet szúrhatna nekik néhány konkrét ügy (például Malina Hedvig esete). Valószínűleg a közszolgálati média működésével kapcsolatban is lenne egy-két keresetlen szava a bővítési biztosnak. Ami a piacgazdaságot illeti, nagy gondokat okozna az egészségbiztosítók nyereségének megtiltása, a nyugdíjpénztárak elleni sorozatos rohamok, a szüntelen beavatkozás az árakba, a szabályozó és a versenyt felügyelő intézmények működésének befolyásolása és ellehetetlenítése, valamint átpolitizálása. Nem állnánk sokkal jobban az euró bevezetéséhez feltételül szabott, ún. Maastrichti kritériumok teljesítésével sem. Az államháztartási hiány messze (kétszeresen) meghaladja a plafonként megszabott 3%-os határt, és szinte semmi esély arra, hogy az elkövetkező két évben ez alá csökkenjen. Sőt az sem kizárt, hogy ha a politikai vezetés képtelen lesz konszolidálni a közpénzügyek helyzetét, és a következő kormányzati időszakban is folytatódik a mostanihoz hasonló túlköltekezés, akkor veszélyesen közel kerülhetünk az államadósság felső határaként megszabott, a bruttó hazai termék 60 százalékát kitevő szinthez. Arról már nem is beszélve, hogy halmozódnak a PPP-beruházások keretében történő építkezések, amelyek lényegében közvetett államadósságot jelentnek, nem lehetetlen, hogy az unió statisztikai hivatala, az Eurostat ezen kiadások/hitelek egy részét is az államadóssághoz csapná kimutatásaiban. Ezért euró helyett inkább azt figyelhetnénk, hogy a szlovák korona, mint egy fokozottan veszélyeztetett ország pénzneme miként gyengült a devizapiacokon a fő nemzetközi valutákhoz képest. Mellesleg a szlovák kormány is a mainál jóval nagyobb kamatfelárat lenne kénytelen fizetni az adósságát finanszírozó államkötvényekre. A 2004-es és különösen a 2007-es keleti irányú bővítések tapasztalatainak fényében most már le lehet szögezni, az Európai Unió, illetve a közös valutaövezet egyik legkomolyabb problémája, hogy a csatlakozás után már nem tudja hatékonyan számon kérni a felvételi kritériumok további teljesítését. AÁcövetelményeknek egyszer már megfelelt országok, főképp politikai elitjeik ezért engedhetik el magukat, és gyakran a régi jó bevált módszerekhez folyamodnak. Virágozhat a korrupció, tombolhat a nemzeti színekbe öltöztetett nacionalizmus és populizmus, az (új) tagországokat a gazdasági összeomlás szélére lehet sodorni, a demokráciát meg látszatdemokráciává, majdnem diktatúrává lehet zülleszteni. Csak arra kell vigyázni, hogy közben ne sérüljön túl sokszor az uniós joganyag, mert ebből az egyből nem lehet győztesen kijönni (persze, csak az Európai Bizottság és az Európai Bíróság, nem pedig a hazai közvélemény előtt). így fordulhat elő, hogy az unión belül egy sor olyan ország élvezi a tagság előnyeit, amely jelenlegi helyzetében nem számítana felvételre esélyes komoly tagjelöltnek. FIGYELŐ Kevéssé javult a faji helyzet Barack Obama elnök történelmi megválasztásakor az amerikaiak többsége még azt jósolta, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben enyhülni fog az országban a faji szembenállás, ma viszont már csak a kisebbség érzi úgy, hogy ez be is következett - írta a USA Today. A napilap megállapította: a választásokat követő derűlátás a múlté, az emberek már nem annyira optimisták, bár a feketéknek valamivel kedvezőbb a véleményük, mint a fehéreknek. Az elnökválasztás utáni napon, november 5-én a megkérdezettek 28 százaléka hitt abban, hogy Obama megválasztásával lényegesen javulnak egyebek között a fehérek és a feketék közötti kapcsolatok, további 42 százalék kis mértékű javulást remélt. A USAToday/Gallup friss felmérése alapján ma a közvéleménynek mindössze 7 százaléka érez jelentős, 34 százaléka némi javulást. Egy évvel ezelőtt a válaszolóknak csak 17 százaléka gondolta, hogy a faji kérdésben nem lesz előrelépés, ezzel szemben ma 35 százalék véli úgy, hogy nem történt változás. Tavaly novemberben 7, illetve 3 százalék félt attól, hogy a faji kérdés egy kicsit vagy nagyon romlani fog, ma 16, illetve 6 százalék tartj a úgy, hogy éppen erre került sor. A feketék általában kedvezőbben látják a helyzetet. A lap szerint az afroamerikaiak örülnek annak, hogy a Fehér Háznak fekete bőrű lakója van, Barack és Michelle Obama szereplése büszkeséggel és azzal a reménnyel tölti el őket, hogy a dolgok átalakulóban vannak. A USAToday/Gallup arra is kíváncsi volt, ma milyen az amerikaiak jövőképe. Még mindig érződik az optimizmus, de a vélemények visszafogottabbak: az egy évvel korábbi 70 százalékhoz képest már csak a közvélemény 61 százaléka gondolja úgy, hogy enyhülni fog afaji szembenállás; 17 helyett 25 százalék véli úgy, hogy semmi nem fog változni, és a tavaly novemberi 10 helyett 13 százalék tart további enyhe vagy erős romlástól, (mti) (Peter Gossányi rajza) Szöveg nélkül
