Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-21 / 243. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 21. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Román-magyar püspöki mise Áttörés, hogy Petru Gherg- hel jászvárosi püspök konce- lebrálta a román-magyar-la- tin misét a csángóföldi Lábnyi- kon - vélik a résztvevők, a moldvai csángók képviselői pedig remélik, hogy ez a gesztus a helyi katolikus egyház szemléletváltásának kezdetét jelzi. A Teleki László Alapítvány ötödször szervezett csángó konferenciát Bákóban, melynek központi témája a kisebbségben élők lelki gondozása, a moldvai csángók anyanyelvi hitéletének kérdése volt. A konferencia része volt a lábnyiki mise, melyen látványos gesztusokat tettek az anyanyelvi misézést évtizedek óta kérő csángóknak, (mti)- Főnök, az SNS-központba rohanok, hátha ezzel az enywel össze tudják ragasztani a széteső koalíciót. (Peter Gossányi rajza) Az állampolgárt az állam területéről kiutasítani nem lehet, külföldön megilleti a diplomáciai védelem Nemzetközi feszültségforrás lehet a sok kettős állampolgár „Az unióban semmi sem zárja ki a kettős állampolgárságot, de nagy számban való megadása nemzetközi feszültségek forrása lehet” - mondta Valki László nemzetközi jogász. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Az MTI annak kapcsán kereste meg a szakembert, hogy a Fidesz törvénymódosítást terjesztett be, amely szerint a kettős állampolgárságot igénylőknek nem szükséges életvitelszerűen Magyarországon élniük, elegendő, ha felmenőjük magyar állampolgár és ismerik a magyar nyelvet. Valki László elmondta, hogy a második állampolgárság megadása már több ízben is vitát, feszültséget okozott az államok között, legutóbb akkor, amikor Románia moldovai, Oroszország pedig abház és őszét lakosoknak tömegesen adta meg az állampolgárságot. Ezért a nemzetközi gyakorlatban korlátozni igyekeznek a kettős állampolgárság létrejöttét. Az Európa Tanács keretében 1997-ben elfogadott egyezmény értelmében az egyik állam megtagadhatja egy másik állam állampolgárságának kiterjesztéséről szóló jogszabályának elfogadását, ha az nem áll összhangban „a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állam- polgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel”. Ennek az egyezménynek Magyarország is részese. Valki László szerint könnyű kiszámítani, hogy például Szlovákia vagy Románia esetében a második, a magyar állampolgárság megadása élezné a feszültséget a többségi állam és az ottani nemzeti kisebbség, illetve a többségi állam és a kisebbség anyaországa között, és további jogvitákat eredményezne. Az állampolgárság a nemzetközi gyakorlatban azt a jogot foglalja magában, hogy az érintett személyazonosító igazolványt, s annak alapján útlevelet kapjon. Minden állampolgárnak joga van továbbá az országban való szabad tartózkodásra, a külföldre utazásra és a külföldről való hazatérésre. Az állampolgárt az állam területéről kiutasítani nem lehet, külföldön pedig megilleti a diplomáciai védelem. Mindezek következtében a magyar állampolgárság kiterjesztésének csak a Szerbiában és Ukrajnában élő magyar ajkúak esetében lenne kézzelfogható következménye, hiszen csupán ők nem rendelkeznek az unió területén való szabad mozgás lehetőségével. Ukrajnában azonban maga az alkotmány tiltja a kettős állam- polgárságot. Egy kettős állampolgár itthon ugyan elvileg részt vehet a közügyek gyakorlásában is, tehát választásra jogosult és megválasztható, de ezek a jogok Magyarországon csak azokat illetik meg, akikitt élnek. A szakember kiemelte, hogy az állampolgársághoz fűződő jogok többsége feltételhez kötött, automatikusan csupán a személyi igazolványhoz, illetve az útlevélhez valójogjár. A radikális Izrael-ellenes csoportokkal Ankara nem üt meg olyan kemény hangot, mint a zsidó állammal Erdogan és az antiszemitizmus parazsa MTl-ELEMZÉS A török miniszterelnök Izrael-el- lenes kirohanásai veszélybe sodorhatják azt a szerepet, amelyet a muzulmán, ám világi berendezkedésű Törökország közvetítőként igyekszikjátszani a Közel-Keleten. A személyes érintettség ritkán jó tanácsadó a politikában. Sok minden szól amellett, hogy Recep Tayyip Erdogan nem csak színleli a szörnyülködést a Gázai övezet palesztin lakossága elleni izraeli fellépés láttán. Ezzel nincs egyedül a világon. Ám annak az államnak a kormányfőjeként, amely vezető szerepre törekszik a közel-keleti térségben, Erdogannak illene kordában tartam személyes érzéseit. Az Izraelhez fűződő viszonyt megterhelő legújabb válságban tanúsított viselkedésével ugyanis a török kormány nem csak saját külpolitikai presztízsét teszi kockára. Egyúttal gerjeszti azt a társadalmi légkört is, amelyben az antiszemitizmus normálisnak, sőt egyenesen szükségesnek tűnik-mutatott rá az osztrák hírügynökség isztambuli tudósítója. Paradox módon a legújabb török-izraeli feszültségben szerepet játszik a török társadalom polgári tényezőinek emancipáló- dása is. Ankarában hosszú éveken át a hadsereg vezetői szabták meg a zsidó államhoz fűződő viszony koordinátáit - a múlt héten viszont a tábornokok a polgári kormány utasítására mondtak le egy Izraellel közösen tervezett hadgyakorlatot. A kabinet tágabb mozgástere egyúttal növeli a nem kikényszerí- tett potenciális hibák spektrumát. A közös hadgyakorlat lemondását Erdogan a nyilvánosság előtt „a lakosságtól érkezett követeléssel” indokolta, amiszíntisztapopulizmus. Ankara és Jeruzsálem viszonya a tél óta jelentősen megromlott. Ehud Óimért akkori izraeli miniszterelnök nem sokkal a december végén kezdődött gázai offenzíva előtt látogatott Törökországba. Semmi nem utalt a küszöbönálló katonai akcióra - éppen emiatt érezte Erdogan úgy, hogy az izraeliek „csőbe húzták”. Pár héttel később, a davosi világgazdasági fórumon tett emlékezetes nyilatkozatában hevesen tiltakozott ama - úgymond - Nyugaton uralkodó felfogás ellen, amely szerint Izraelnek minden megengedett, még az is, hogy háborút viseljen a gázai lakosságellen. Ahmet Davutoglu török külügyminiszter most azt állítja, hazájának csak az a fontos, hogy javuljon a szükséget szenvedő palesztinok helyzete. Ankara csakugyan nem érdekelt abban, hogy tönkretegye az Izraellel kiépített partneri viszonyt. Elvégre olyan regionális hatalomnak tekinti magát, amelyet jó kapcsolatok fűznek a Közel-Kelet valamennyi fontos szereplőjéhez. E szerep „alakításához” pedig elengedhetetlen a jó, de legalábbis stabil kapcsolatok ápolása Izraellel. Erdogan azonban a tűzzel játszik. Izrael állandósult bírálatával ő maga és muzulmán-konzervatív kormánya azt a benyomást kelti, hogy már jó ideje nem elfogulatlan a közel-keleti konfliktusban. A radikális Izrael-ellenes csoportokkal Ankara távolról sem üt meg olyan kemény hangot, mint a zsidó állammal szemben. Palesztinok és arabok többnyire csak mint az izraeli agresszió áldozataijelennekmegtörök kormánytagoknyilatkozataiban. Erdogan persze nem antiszemita. Érzelmeken alapuló és egyoldalú nyilatkozataival azonban, amelyeket a közel-keleti válsággal kapcsolatban tesz, bátorítja a hazájában jelentkező antiszemita tendenciákat. Példa erre a török állami tv-csatorna (TRT) új sorozatában megnyilvánuló Izrael-ellenes propaganda. Egy demokratikus országban a kormány nem felelős egy televíziós műsor tartalmáért, még akkor sem, ha az állami tv sugározza. Csakhogy a szóban forgó sorozat készítői nyilván bizonyosak voltak abban, hogy a folytatásos műsor érzékeny idegre tapintatöröklakosságkörében. Ez az érzékeny ideg kétségkívül létezik. Csak néhány hete látott napvilágot az a fölmérés, amelyből kiderült: a törökök 42 százaléka nem akar zsidó szomszéd mellett lakni. Hat évvel ezelőtt pedig iszlamista szélsőségesek robbanószerrel megrakott teherautókkal intéztek támadást két isztambuli zsinagóga ellen. KOMMENTÁR Labdát a munkanélkülinek S1DÓ H. ZOLTÁN A hazai munkanélküliség alakulásában több mint három évjavu- lását radírozta ki a tavaly ősz óta berobbanó világgazdasági válság. Az állástalanok aránya újra a 350 ezer főt ostromolja, és a tegnap ismertetett 12,45 százalékos munkanélküliségi mutatónkkal az Európai Unióban Spanyolország és Írország mögött Szlovákia áll a harmadik legrosszabb helyen. A keleti országrész újra leszakad, a Rimaszombati és a Nagyrőcei járásban ismét 30 százalék feletti az állástalanok aránya, ráadásul az ősz nemcsak az elhelyezkedni nem tudó pályakezdők rohamát okozza a munkaügyi hivatalokban, hanem újabb elbocsátási hullámot indított el. Bár néhányan már a válság végéről regélnek, ez semmit sem jelent a munkát hiába keresők százezrei számára. Még Ján Sihelský, az országos munkaügyi hivatal elnöke is azt mondta, „az elkövetkező 2-3 hónapban a helyzet rosszabbodásával számolunk”, ami az év végére a munkanélküliség 13 százalékos arányát vetíti előre. Ráadásul a gazdaság motorjának lassú felpörgése sem javít érdemben a helyzeten, legalábbis 2010 első felében. Arról kevesebb szó esik, hogy az áldatlan állapot végleg padlóra küldheti a hazai könnyűipart. A textiliparban csak 2009 első félévében az állások 19 százaléka szűnt meg, a konfekcióiparban pedig egyenesen a munkahelyek 21 százaléka - mindez abszolút számokban kifejezve 4800 munkahely felszámolását jelentette, ráadásul a cipőipar sem tud már továbbmenni az eddig kitaposott úton. Szlovákia gazdasága ugyancsak nyitott, azaz rendkívüli módon függ az uniós országok piacaitól. Á krízis fájó hatását nem tudjuk megállítani Dévény romjainál, mindössze arra futhatja erőnkből, hogy valamelyest mérsékeljük negatív hatásait. Nos, úgy tűnik, erre sem vagyunk képesek. A Fico-kormány még a tavasz folyamán elfogadott válságkezelő intézkedései között a munkanélküliség mérséklését célzó lépéseket is foganatosított, ám ezek hatása teljes mértékben elhanyagolható. Például pénzügyi segítséget nyújtanak azoknak az állástalanoknak, akik a vállalkozói engedély kiváltása után önfoglalkoztatóvá válnak. A munkaügyi tárca azzal számolt, hogy idén legalább 5000-en veszik igénybe ezt a segítséget, ehhez képest a valóság az, hogy hat hónap leforgása alatt mind- össze3 (!) munkahelyet teremtettek ilyen módon. Az intézkedés- csomag másik eleme, hogy anyagi segítséget nyújtanak azoknak a munkanélkülieknek, akik egy új állás érdekében tartósan lakhelyet váltanak. A költözési támogatást az elmúlt fél évben csupán 25-en vették igénybe. A felsorolt példák jelzik, a kormány nem találja a gyógyírt, ehelyett pótcselekvést produkál. A nyelvtörvénnyel erősíti a nemzeti érzést, a kormányhivatal a kenyér helyett cirkuszt elv keretében 650 ezer euróért focilabdákat és más sportszereket akar szétosztani, a kieső bevételeket pedig az eddig elhanyagolt uniós forrásokból próbálja állni. Azaz, Gyurcsány után szabadon, nálunk is „trükkök százaival” próbálnak elevickél- ni a következő parlamenti választásokig. Ezért jövőre, a szavazó- fülkében úgy voksoljunk, hogy ennek eredményeként tegyük munkanélkülivé a mostani garnitúrát. TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ A politikai válság és a diktatúra fenyegetésének van egy csalhatatlanjele, az alkotmánybíróság szerepének felértékelődése- fejti ki az Új Magyar Szóban Székely Ervin, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt államtitkára. A belpolitikai szakíróként dolgozó publicista a napilapban a romániai kormányválság kapcsán ír arról, hogy a politikai erők mindegyike szüntelenül az alkotmányra hivatkozik, így tesz Traian Bas- escu államfő, a vele szemben álló parlamenti pártok is, és mindenki különféle olvasatát adja az alaptörvénynek. Ilyen körülmények között az alaptörvény betartását felügyelő taláros testület a demokrácia utolsó bástyája. „Ha az állam hatalmi intézményei (kormány, parlament, igazságszolgáltatás) természetes működésük révén nem tudják - vagy nem akarják- tiszteletben tartani a jogállamiság elveit, akkor kell közbelépnie az alkotmánybíróságnak, hogy korrigálja az egyes intézmények túlkapásait, és helyreállítsa a hatalmi ágak szétválasztásának, egyensúlyának és egymás kölcsönös ellenőrzésének elvét” - írja Székely Ervin. Szerinte az, hogy az alkotmány- bíróság Romániában az elmúlt öt évben a politikai viták kereszttüzébe került, jól jelzi, hogy a jogállamiságot folyamatos támadás éri. Ilyen körülmények közt az alkotmánybíróság nehezen töltheti be demokráciavédelmi küldetését - állapítja meg Székely, rámutatva, hogy emiatt a testület olykor ellentmondásosan működik. Példaként felidézi az alkotmánybíróság 2007. április 5-i döntését, amelyben megállapította, hogy az elnöknek nincs vétójoga a miniszterelnök által javasolt miniszter kinevezésével kapcsolatban. Később, 2008. február elsején egy hasonló ügyben ennek az ellenkezőjét mondta ki a testület, azt, hogy az elnöknek - egyszeri alkalommal - jogában áll eltekinteni a hatalmi ágak szétválasztásának elvétől, és visszautasítani egy miniszter kinevezését. A szerző szerint az alkotmánybíróság döntéseinek indoklásában csak a legritkább esetekben hivatkozott az alkotmány szellemiségére, szinte minden esetben az alaptörvény betűjében keresett érveket. Márpedig a testület feladata nemcsak a törvényszöveg védelme lenne, hanem az alkotmányosságé is - szögezi le a cikkíró, (mti)
