Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-20 / 242. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 20. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ KRÓNIKA Tizenhárom ételféleségre akar európai uniós védelmet kérni a román Hagyományos és Környezetbarát Termékek Országos Irodája (ONPTE). A termékek között van a székely­földön sütött pityókás, azaz krumplis kenyér is - írja a ko­lozsvári Krónika. Lucia Roma- nescu, az ONPTE ügyvezetője hangsúlyozta, hogy az intéz­mény csak segítséget tud nyúj­tani a termékek levédéséhez, ám ehhez szükség van a terme­lők szervezetbe tömörülésére is, különben nem nyújthatják be eredetvédelmi igényüket az EU-hoz. A dokumentáció be­adása után 12 hónapja van az EU-nak, hogy elfogadja vagy elutasítsa az igénylést, (mti)- Szerkesztő úr, kitakaríthatok végre, vagy tovább mocskolja a magyar politikusokat? (Peter Gossónyi rajza Obama beiktatása óta olyan éles a belpolitikai megosztottság, amilyenre a polgárháború óta nem volt példa Mindennapi „sárdobálás” az amerikai belpolitikában Mindennapossá vált a „sárdobálás” az amerikai belpolitikában, a republi­kánusok és demokrata pár­tiak közti ellenséges vi­szonyt szakértők szerint a média is szítja. MT1-ELEMZÉS Számos internetes oldalon, blog- ban tartják magukat azok a hamis nézetek, amelyek szerint az első af­roamerikai elnök valójában nem is amerikai állampolgár, titokban muszlim hívő, szocialista elveket vall, és „halálbizottságokat” akar létrehozni, hogy megtagadja az or­vosi ellátást az idős amerikaiaktól. Barack Obamát még amiatt is táma­dások érték, hogy az idei tanévnyi­tóra egy honlapot akart létrehozni, amelyen szorgalmas tanulásra biz­tatta volna a diákokat. Ellenfelei szerint az elnöknek az lett volna a célja az egyébként teljesen politi­kamentes honlappal, hogy „szocia­lista eszméket ültessen el” a gyere- kekfejében. A legutóbbi pártos felzúdulást Barack Obama Nobel-békedíja váltotta ki. Michael Steele, a Re­publikánus Párt országos bizott­ságának elnöke például kijelen­tette, hogy az amerikai elnök ki­tüntetése azt mutatja, mennyire jelentéktelenné vált egy egykor rangosnak és megtisztelőnek számító díj. A felfokozott politikai megosz­tottság jegyében már az alapvető illemszabályok döbbenetes meg­sértésére is volt példa. Joe Wilson dél-karolinai republikánus képvi­selő szeptember elején a Capitoli- umban Obama egészségügyi re­formról tartott beszéde közben azt kiáltotta oda az elnöknek, hogy hazudik. Wilson végül bocsánat­kérésre kényszerült, amiért elra­gadtatta magát, ám a vakmerő lé­pésével szimpatizáló hívei bőkezű adományokkal kezdték támogatni a képviselőt az incidens után. Nem sokkal a bekiabálós eset után Alan Grayson, a Demokrata Párt floridai képviselője úgy fo­galmazott az egészségügyi re­formról zajló vitában, hogy „a re­publikánusok azt akaiják, hogy az emberek mielőbb meghaljanak, ha megbetegszenek”. A két párt politikai kommentá­torai persze azonnal ráharaptak mindkét esetre: a republikánusok Wilson bátorságát méltatták, mi­közben a liberálisokat sokkolta a képviselő tiszteletlensége. Ugyan­így Grayson szavait is dicséret fo­gadta az egyik oldalon, felhábo­rodás a másikon. Természetesen a republikánus George W. Busht, sőt az előtte el­nöklő demokrata párti Bili Clin­tont sem kímélte az éppen aktuális ellenzéki párt. Obama beiktatása óta azonban olyan élessé vált a belpolitikai megosztottság az Egyesült Államokban, amilyenre szinte a polgárháború óta nem volt példa az országban. Politológusok véleménye szerint a helyzet már most is undorító, és várhatóan még undorítóbb lesz. Clyde Frazi­er, a Meredith College elemzője úgy véli, a mostani megosztott légkör részben a média hatására alakult ki. „A mocskolódást jól el lehet adni. Ha az embereknek azt mondják, közel a világ vége, akkor megnő a nézettség” - világít rá. Míg korábban az amerikaiak az objektív hírforrásokat helyezték előtérbe, manapság egyre többen választanak olyan médiumokat, amelyek a hírek tálalásakor meg­erősítik politikai nézeteiket. A re­publikánus szimpatizánsok ezért leginkább a konzervatív Fox News hírtelevíziót nézik, a demokrata pártiak pedig a liberális MSNBC csatornára kapcsolnak, ha tájéko­zódni akarnak. A fehér házi sajtó- tájékoztatókon Robert Gibbs szó­vivő rendszeresen szóvá teszi, hogy a Fox News kifejezetten ne­gatív képet mutat az elnökről. A politikai ellenségeskedés már szinte hivatásszerűvé vált - véleke­dett Frazier az ultrakonzervatív Rush Limbaugh rádiós beszélgetős műsorára utalva, amelyben a meg­szólalók teljesen nyíltan az Obama- kormánybukásárólvizionálnak. Az éles pártoskodás azután je­lent meg és kezdett gyorsan elmé­lyülni, hogy a nemzet egységesen felsorakozott Bush mögött a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. Hamar kiderült azonban, hogy az iraki háború megindítása hazugságokon alapult, és a nem­zet átmeneti egysége gyorsan megbomlott. Nehéz ezt a folyamatot megállí­tani, és a jelek szerint a szakadék a két szembenálló politikai oldal kö­zött csak tovább mélyül minden alkalommal, amikor a republiká­nusok és a demokraták átadják egymásnak a hatalmat Washing­tonban - vélekedett Jack Holmes, a Hope College politológusa. A szakértő szerint mindazonáltal ar­ra lehet számítani, hogy egy bizo­nyos pont után a közvéleménynek elege lesz a megosztottságból, és követelni fogja az ellenséges meg­nyilvánulások mellőzését. A szegény országokban a halandósági mutató többszöröse a gazdag országokban mértnek A lányokkal a szegénység, a fiúkkal az erőszak végez MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A lányokkal a szegénység, a fiúk­kal az erőszak végez a legnagyobb arányban a fejlődő világ országai­ban - derült tó abból a kutatásból, amely a gazdag és a szegéA korláto­zott forrásokkal rendelkező szegény országokban a halandósági mutató többszöröse a gazdag országokban mértnekny országok közötti egyen­lőtlenségek hatásait elemezte a 10 és 24 év közötti korosztály halandó­sági mutatóit vizsgálva. A Föld lakosságának 30%-a 10-24 éves, a korosztály 1,8 milli­árd képviselője él a világ országai­ban. A halálozási statisztikák ha­talmas eltérést mutatnak ki az ipari és a fejlődő országok között, a 10 és 24 év között elhunytak 97%-a a szegényebb országok állampolgára - idézte a tanulmányt az El Mundo spanyol napilap. Az egyenlőtlenség különösen a lányokat, fiatal nőket érinti, rájuk a szegénység jelenti a legnagyobb fenyegetést. A fiúk ha­lálának leggyakoribb oka az erő­szak. 2004-ben 2,6 millió haláleset fordult elő ebben a korcsoportban, az esetek harmadát Afrikának a Szaharától délre eső részeiben, il­letve Délkelet-Ázsiában regisztrál­ták - derült ki a kutatásból. A fiatal felnőttkort az élet leg­egészségesebb időszakaként szok­ták emlegetni, amikor a test és a lé­lek a legjobb állapotban van. Ez időszak alatt„új egészségi kockáza­tok jelennek meg, amelyek követ­kezményei később komoly fenye­getést jelenthetnek” - olvasható a tanulmányban. A serdülőkort kísé­rő szexuális és fizikai érettség számtalan betegség - köztük az AIDS - fertőzési kockázatának nö­vekedését rejti magában. A fiatalok emellett nagyobb mértékben van­nak kitéve erőszaknak, közlekedési baleseteknek és a háborúk veszélye is fenyegeti őket. Ebben az életsza­kaszban jelenhetnek meg a mentá­lis zavarok első tünetei is. A fejlődő országokban regisztrált 10és24évközöttihalálesetekhátte- rében a fenyegető politikai viszo­nyok vagy a rossz egészségügyi ellá­tás áll; legtöbbször mindkét tényező - magyarázta Robert W. Blum, az amerikai Johns Hopkins Egyetem munkatársa. A korlátozott forrásokkal rendel­kező szegény országokban a halan­dósági mutató többszöröse a gazdag országokban mértnek. A különbség elsősorban a nőkre vonatkozik, akiknél a halál oka gyakran össze­függ az anyasággal. Ä fiatalon léte- •sített szexuális kapcsolat, a véde­kezés, azabortuszokésaszülészeti kezelések magyarázzák ezeket a különbségeket-állítjákakutatók. A vizsgált korosztályból a 20 és 24 év közötti fiatal felnőttek a legveszélyeztetettebbek. Az ő ha­lálozási kockázatuk 2,4-szer ma­gasabb, mint a 10-14 éveseké. Az iparilag fejlettebb országokban a fiatal férfiak halálozási kockázata 2-4-szer magasabb, mint a nőké. A férfiaknál a halál oka - a gazdag és szegény országokban egyaránt - a gyilkosság, az öngyilkosság és a végzetes sérülések. KOMMENTÁR Hríb lámpájának fényében GÁL ZSOLT Sokan úgy gondolják, Robert Fico miniszterelnök és Štefan Hríb műsorvezető csatájából az előbbi került ki győztesen, valósággal lemosta vendéglátóját az egyik kereskedelmi tévén csütörtökön sugárzott Lámpa című műsorban. Szerintem ez nincs így, Hríb lámpája igenis jól megvilágította Fico politikusi egyéniségét annak minden torz vonásával. A baj nem a műsorvezetővel van, hanem a nézőkkel, vagy inkább a választókkal: az üyen programokat több­nyire meg se nézik, ha véletlenül igen, akkor néznek, de nem lát­nak a dolgok mögé. Pedig a hosszú beszélgetés felszínre hozott nagyon sok dolgot, amitől egy politikusnak ellenszenvesnek kellene lennie. Megmu­tatta, hogy Fico folyton kibújik a kérdések alól, nem azokra vála­szol, hanem hosszú monológokat tart, miközben fölényesen és ar­rogánsán nyüatkozik más szereplőkről: elvégre ő tudja a legjob­ban, ki alkalmas és ki nem bizonyos funkciókra, ki tud jól csinálni valamit és ki nem, miről kellene beszélgetni és miről nem, kinek a véleménye érdemel figyelmet és kié nem, kinek van erkölcsi joga valamire és kinek nincs. Rávilágított arra, hogy képmutató, soro­zatosan csúsztat, sőt nyíltan hazudik, a szava semmit sem számít, ha ezzel szembesítik, pofátlanul nem válaszol, mellébeszél, átvált vádaskodásba, majd kijelenti, hogy tökéletes, megfelelő válaszo­kat adott. Példaként szolgálhat hírhedt mondata, hogy Mečiar és Gašparovič tartósan diszkvalifikálták magukat az állami funkciók betöltését illetően, amely ma már nem érvényes, az egyik a koalí­ciós partnere, a másik államfővé való újraválasztását teljes mell­szélességgel támogatta. Büszke arra, hogy „elvből” nem olvassa a szlovákiai újságokat. Mégis szellemi hajléktalanoknak, idióták­nak, hiénáknak, prostituáltaknak nevezte az újságírókat... Ez az ember mégis a messze legnépszerűbb párt feje, az emberek való­sággal habzsolják retorikáját és egyelőre fittyet hánynak tettei többségére. Éppen ezért még nyugtalanítóbb az a tágabb világnézet, amit kép­visel. Az állam szerepének istenítése, és a piac utálata: az állam a jó tulajdonos a magánvállalat a rossz, az állam képes megállapíta­ni az árakat, sőt, jobban tudja, mint a piac, meg persze igazságo­sabban, mert a nép érdekében csinálja. Ebből következik, hogy az árakat az államnak kellene megállapítania. Fico lényegében a szo­cialista gazdasági rendszert élteti. Es nemcsak a gazdaságit. Ha va­lami a szlovákiai hatóságok szerint szabályos, akkor az igazságos és helyes, az államhatalom és a polgárok konfliktusában az előbbi oldalára áll. A baj az, hogy ezekben a nézetekben társra talál a la­kosság többségében, lényegében azt szajkózza, amit választói szí­vesen hallgatnak. Ők pedig nem látnak át a szép szlogenek ködén, nem veszik észre a félrevezetést, ellenkezőleg, hagyják magukat félrevezetni. Ezért Fico nyugodtan hivatkozhat a népre, mondván: lám, a többség is ugyanezt akarja, gondolja! Baj csak akkor van, ha a többség téved, és sajnos Szlovákiában sorozatosan ezt teszi, eb­ben meg Fico nagy ideológiai ellenfeleinek, Hríbnek és Miklósnak van igaza. TALLÓZÓ AMERIKAI SAJTÓ Az egykori keleti tömb országai közül legalább kettőben, Ma­gyarországon és Romániában több százezer kommunizmus ko­rabeli, olyan, egykori kulcssze­replőkkel kapcsolatos titkosszol­gálati iratot tartanak vissza, akik közül néhányan még mindig ha­talommal bírnak az üzleti élet­ben, a sajtóban és a politikában - olvasható a The New York Times és a The Washington Post honlap­ján közölt összeállításban. Húsz évvel a kommunizmus összeomlása után a térségben még ma is kísért annak sötét örök­sége; nem zárult le a titkosszolgá­lati iratok ügye. Megválaszolat­lan az a kérdés, hogy az akták nyilvánosságra hozatala vajon begyógyítja a régi sebeket, vagy újakat teremt. A régió legtöbb or­szágában törvényt alkottak arról, hogy a több millió oldalnyi akták­nak legalább egy részét nyilvá­nosságra hozzák, feltárva, miként vesztegették meg vagy kényszerí­tették a besúgók tömegeit, hogy barátaik, kollégáik és szomszéda­ik után szaglásszanak - állapítot­ta meg az AP összeállítása, ame­lyet a két vezető amerikai újság átvett. Magyarországon - ahol még mindig nincs törvényi rendelke­zés az akták teljes feltárásáról - a nemzetbiztonsági szolgálatok a dossziék 27 százalékát elzártan tartják, mivel azok továbbra is szi­gorúan titkosnak minősülnek - mondta Kenedi János kutató. „Nincs még egy olyan állam az egykori szovjet tömbben, ahol annyira hiányos volna az iratokra vonatkozó szabályozás, mint Magyarországon”-mutatottrá. Az összeállítás szerint Német­országban volt olyan kezdemé­nyezés, hogy összerakjanak több millió iratot, amelyet a berlini fal 1989 novemberi leomlásakor le­daráltak; Csehországban és Len­gyelországban pedig elkeseredett vita folyik arról, hogy az akták kö­zül mennyit tegyenek hozzáfér­hetővé. A cikk szerzői kiemelték, hogy Romániában továbbra is több tízezer akta titkos. Cornel Nistorescu neves politikai elemző szerint a kulcsfigurákkal kapcso­latos iratok soha nem lesznek hozzáférhetők, „ezt nem lehet végrehajtani, mivel még mindig ők irányítják az államot, ott van­nak a politikai pártokban, a nem kormányzati szervezetekben, a sajtóban, az üzleti életben”. Sze­rinte a román társadalom fertő­zött, „a legutóbbi tíz kormány­ban nem lehetett találni három olyan embert, aki ne lett volna sáros”. (mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom