Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-15 / 238. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 15. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Több ezer koszovói menekültet toloncolnak haza Németországból egy aláírás előtt álló koszovói-német megállapodás szerint - írta a Süddeutsche Zeitung. Az egyezményt ősszel írják alá - derült ki a berlini belügyminisztérium válaszából a Baloldal frakciójának kérdésére. Hivatalos adatok szerint 14 ezer koszovói él Németországban, zömük roma. A megállapodás értelmében Koszovó befogad mindenkit, akiről kimutatható, hogy a volt dél-szerbiai tartományban élt. A német kormány évente legföljebb 2500 koszovóit to- loncol haza, ügyelve, hogyne csakromáklegyenek. (mti)- Nem lehetne, hogy olyan gyakran szeretkezzünk, amilyen gyakoriak a rendkívüli parlamenti ülések? (Peter Gossányi rajza) Minden jel arra utal, hogy „választási ajándékok" osztogatására a közeljövőben aligha kerül sor Nem várnak jelentős fordulatot Két héttel az országos parlamenti választások után a németek óvatosan derűlátóak, és nem várnak gyökeres fordulatot a korábbi nagykoalíciót felváltó konzervatív-liberális kormányzati szövetségtől. MTl-HÁTTÉR Egy hétfőn nyilvánosságra hozott felmérés szerint így összegezhetők a konzervatív CDU/CSU-ból és a liberális FDP-ből álló új kormánnyal szembeni várakozások, amelyek középpontjában a gazdasági válságból való biztonságos kilábalás, illetve a munkahelyekvédelme áll. Hétfőn a második hétbe léptek a koalíciós tárgyalások, melyek elemzők szerint igen vontatottan haladnak. A választási győzelmet követő eufória helyébe a kijózanodás, sőt inkább a harmónia hiánya lépett. Mind a CDU/CSU, mind az FDP vezetőinek nyilatkozatából az tűnt ki: az új koalíciót alkotó pártok egyaránt rádöbbentek, hogy a kampány során beígért drasztikus adócsökkentésekre az államháztartás jelentős, csaknem 40 milliárd eurós hiánya miatt egyelőre nem érett meg az idő. Minden jel arra utal, hogy „választási ajándékok” osztogatására a közeljövőben aligha kerül sor, és az új kormányzati ciklusra ütemezett adócsökkentések a tervezettnél jóval csekélyebbek lesznek, életbe léptetésük is jóval későbbre tolódik. Ezt a jelek szerint a választások fő győztesének számító és radikális adó- könnyítéseket követelő német Szabad Demokrata Párt is megértette, és nem véletlen, hogy a pártelnök, Guido Westerwelle egy hétfői interjúban az adóreform szükségességé- rőlcsakáltalánosságbanbeszélt. A külpolitikában a főbb területeken megvan a közös nevező a koalíciós pártok között, vannak azonban nézeteltérések is. így Westerwelle - aki Németország új külügyminisztere lesz - és pártja a konzervatívoknál nyitottabb az EU további bővítésére, mindenekelőtt Törökországgal kapcsolatban. Miközben a konzervatívok Ankara számára a teljes jogú tagság helyett csak különleges partneri viszonyt javasolnak, a liberálisok nem ellenzik a török csatlakozást. Az FDP elnöke még a koalíciós tárgyalások kezdete előtt külön nyilatkozatban sürgette a még Németországban levő amerikai atomfegyverek kivonását, amivel kapcsolatban a CDU/CSU eddig azt vallotta, hogy a kivonásra még nem érett meg az idő. A liberális FDP a fejlesztési segélyek elosztása terén a külügyminisztérium számára a korábbinál nagyobb hatáskört követel, és az emberi jogok érvényesülése terén is erősebbenkívánjahallatni hangját. Ez a liberális megközelítés jelenti a belbiztonság fenntartásával kapcsolatos nézeteltérések fő okát is. Az FDP ugyanis ellenzi azokat a korábbi, a konzervatív Wolfgang Schäuble belügyminiszter nevéhez fűződő intézkedéseket, amelyek az internet ellenőrzésének szigorítását célozzák, magukban foglalva az otthoni számítógépek hatósági „kikémlelésének” lehetőségét is. A szabad demokratáknak az a véleménye, hogy az ilyen intézkedések ellentétesek az alapvető szabadságjogokkal. A választási kampány idején a parlamenti pártok között az egyik legnagyobb vitatémát jelentő energiapolitika és ennek kapcsán az atomenergia, illetve az atomerőművek alkalmazása terén szinte teljes az egyetértés a koalíciós pártok között. A konzervatívok és a liberálisok egyaránt az atomenergiáról való lemondás „felmondása” mellett vannak, azaz az atomerőművek 2020 után is folytatódó működtetése mellett állnak ki. Teljes a konszenzus közöttük ugyanakkor annak megítélésében, hogy a biztonságos működés érdekében valamennyi erőművet át kell vizsgálni. Közös célkitűzés az oktatás javítása. Ezzel kapcsolatban azonban eddig csak azt az általános törekvést fogalmazták meg, hogy az oktatásra fordítandó kiadásokat 2015-ig a bruttó nemzeti termék 10 százalékára növelik. Kiszivárgott az is, hogy a CDU/CSU valamint az FDP egyetért a családtámogatás további erősítésének szükségességében, de nincs megállapodás eddig ennek módozatait illetően. Mint ahogy nincs megállapodás a koalíciós pártok között az egészségügy rendszerének finanszírozásával kapcsolatban sem. A CDU az eddigi, úgynevezett egészségügyi alap fenntartását szorgalmazza, az FDP viszont egy „versenyképesebb” finanszírozási rendszer mellett van. KÉZ,IRAT ______________ Antigroteszk MIKLÓSI PÉTER Sráckorom óta imádom a néma groteszkfilmeket. T ulajdonkép- pen rajtuk isnevelkedtemalegen- dás emlékű pozsonyi Čas moziban, ama már nem létező Palace Szálló alagsorában. Chaplin és persze Stan és Pan, gyerekkorombálványai. Az egyiklegfelejthetetlenebb groteszkjükakölcsönöstönkresi- lányítás zseniálisan eljátszott elvére épült. Először Stan tapostala- posraPankalapját, azutánPanle- tépte Stan gallérját, válaszképpen Stan lecibálta Pan nyakkendőjét és így tovább, mígnemmindketten megsemmisülve, megszégyenülve ott álltakegy szál gyűrött alsógatyában... Mindez egyrészt klasszikus an nevettető és mívesen kicen- tízettbohóctréfa, másrészt embe- rilegvalamireménytelenül ostoba és fájó szituáció volt. De mert ez a történetkeaburleszkmegagro- teszkhatárán egyensúlyozott, a dologvégkimenetelesem volttragikus, a„szemet szemért, fogat fogért” alapelvpusztán a maga ab- szurditásábanvolttanulságos. Őszintén szólva-az egyre jobban elharapódzó szlovák-magyar, illetve magyar-szlovákfeleselgetés láttán -, mostanában rendre Stan és Pan dőresége jut eszembe. Ro- bertFico taktikája: a zökkenőmentes államközi viszonytveszélyezte- tó nacionalista erdőtűz megfelelő irányba terelése (kezdveMalina Hedvig ügyétől a bírságokkal megspékelt nyelvtörvényen át akár Só- lyomLászló kitiltásáig) azt célozza, hogy annak parazsa ne a többségi nemzetnek számító erdei mókust, hanem a tarlóban botladozó kisebbségi szlovákiai magyar ürgét perzselje. Miniszterelnökként nem külpolitikai, hanem belföldi használatra idomítja lábhoz rendelt nacionalistáit, hogy az irányzatosan rosszlelkű légkör szításával, nacionalista fantomfenyegetésekkel a szlovákiai magyarokból bűnbakot kreáljon. AMagyar Koalíció Pártja pedig? Annak a sajtóban oly sokszor nevesítetlenül idézett „vezetése” (óh, dicső husáki-pezlári idők, amikor a CSKP nevesítetlen vezetése volt az egyetlen és üdvözítő!) viszont a froclizgatás bűvöletét produkálva szinte gerjeszti a politikai szembenállást. Mert minek tűnjék, ha nem a gro- teszkenis túlmutató tragikomédiának, hogy épp két éve, 2007őszén a legalapvetőbb előkészítés nélkül benyújtottaparlamentbe egy kontraproduktiv szlovák-magyar megbékélési javaslatot; hogy például hallani sem akar a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma státusának elfogadhatóbbá tételéről, mi több, a pártelnök e kérdésben nyíltan szembefordul saját elnökhelyettesével; és ugyancsak a párt elnöke az, aki a nyáreleji európai parlamenti választások szlovákiai kampányát nem Párkányban, hanem Esztergomban indítja, a „természetesen” és „véletlenül” szintén épp jelenlevő Orbán Viktor árnyékaként. Most amegyeiválasztásokkampányát indítja Rimaszombatban az MKP Farkas Iván OT-elnöknyilatkozata szerint „egy szűkebb körű kongresszuson”, de természetesen Orbán Viktorral... A magyarországi parlamenti ellenzéknek azon vezérpolitikusával, aki kijelentéseivel a szomszédságpolitika tudatos építése helyett, sajnos, szinte rombolja azt. Sietekleszögezni: szó sincs arról, hogy a mindenkori magyar kormány és ellenzéke ne képviselje a határon túli magyarok érdekeit, ám azt nem lehet keménykedéssel, a többségi nemzet (ek) elleni konfrontációval elérni. Az ilyen politizálás Szlovákiában csak a Ficóval lépést tartani kívánó nacionalistáknak ad épp ellenünk irányuló támadá- silehetőséget. Egy ilyen „moziképben” az az egy szál gyűrött alsógatya már távol- rólsem röhejesen groteszk vízió. Hacsak, a Burleszknél maradva, a „szűkebb körű” kongresszust követő fogadáson O. V. elvakultkül- detéstudatában meg nem kérdezi Cs.P.-t:„Mit ehetnék még az ügy érdekében?” KOMMENTÁR ttt-- .e- e mm v sssei^MRifcare •'■v.*. a m .u» Virgonc ajatollahok AAAL1NÁK ISTVÁN Mégárgusabb szemmel fogja figyelni a világ az USA külpolitikáját az Obamának odaítélt Nobel-békedíj után, mint eddig: tudja-e teljesíteni azokat az ígéreteket, amelyekért megelőlegezték neki a bizalmat. Az eddigi mérleg: az oslói döntés utáni négy napban az amerikai diplomáciákét gyors pofont kapott. George Mitchell, az elnökközel- keleti különmegbízottja újfent eredménytelenültért haza a térségből, és nemhogy a Hamász, hanem már a Fatah- egy tegnap kiszivárogtatott belső dokumentuma szerint - sem hisz többé Obama ígéreteinek, mert több fontos kérdésben is visszatáncolt, és képtelen elérni, hogy Izrael leállítsa a telepbóvítéseket. Ami egyébként nem rossz hír, minél előbb bebizonyosodik, hogy életképtelen Obamánakaz egykori szaúdi elképzelésekre épülő koncepciója, annál jobb, nem pazarolnak rá fölöslegesen túl sok energiát. A másik pofont Hillary Clinton kapta orosz kollégájától kedden Moszkvában. Nem kétséges, az amerikai külügyminiszter főleg arra lehetett kíváncsi, milyen mértékben támogatja Moszkva az iráni atomprogram miatt kilátásba helyezett amerikai szankciókat. A történet ezúttal úgy játszódott le, hogy Hillary hétfőn újfent megfenyegette Iránt, mire Teherán a szokásos cinizmussal beintett neki, Szegej Lavrov pedig közölte, hogy Moszkva „kontraproduktívnak” tartja a szankciókat. A tárgyalások után a külügyminiszter asszony azt nyilatkozta az újságíróknak, még nem jött el az ideje annak, hogy a szankciókról tárgyaljanak. E nevetséges nyilatkozattal sem a saját, sem az amerikai külpolitika arcát nem tudta megőrizni. Obama a nyár folyamán többször megismételte, szeptemberig ad időt Teheránnak arra, hogy bizonyítsa jó szándékát és leállítsa az urándúsítást. Aztán jött a G20-csúcs, Obama nagy felháborodással bejelentette, hogy Iránnak az eddig ismert natanzi mellett van egy másik, titkos urándúsítója is, amit Irán nyugodtan be is ismert. Az eredmény pedig: az Iránnak adott határidőt meghosszabbították az évvégéig. Nevetséges - mondhatnánk, ha a dolog nem lenne annyira komoly. Obamaazértmondottlea rakétapaj zs elemeinek kelet-európai telepítéséről- szabaddá téve e térséget az újbóli orosz politikai, gazdasági, energetikai expanzió előtt-, mert azt remélte, hogy Moszkva támogatni fogja őt Irán és az afganisztáni háború ügyében. De egyre nagyobbakat fog csalódni, az orosz politikában ismeretlen a hála. Az elnök vízióját az új típusú, egyenjogú nemzetközi kapcsolatokról, amit Oslóban jutalmaztak, Moszkvában egyszerűen gyengeségnek tekintik. MegTeheránban is, az egyre magabiztosabb nagyhatalmú ajatollahokjót röhögnek a markukba, amikor Obama gazdasági szankciókkal fenyegetőzik, de nem felejti el hozzátenni, hogy ezek nem lehetnek túl kemények - a Nyugatnak lenne rá módja, hogy megbénítsa Irán üzemanyag-ellátását-, mert a lakosságot sújthatnák és még inkább az USA ellen hangolnák az iráni közvéleményt. Az eszébe semjut, hogy esetleg a rendszer belső eróziójáterősíthetnék, hiszen a nagy nyári tüntetések bizonyították, hogy Ahmadinezsád- nakés Hatami ajatollahnakkomoly belső ellenzéke van. Hová vezethet mindez? A Biztonsági Tanács az orosz és kínai vétójog miatt impotens, Irán folytatja a tessék-lássék tárgyalgatást, és addig húzza - már fél évtizede ezt csinálja - az időt, amíg tényleg képes lesz atomfegyvert gyártani. És akkor valóban minden felborul a közeli meg távolabbi térségben, gyökeresen átalakulnak a nemzetközi viszonyok, de nem úgy, ahogyan Obama vizionálja. TALLÓZÓ __________ PRAVDA A Pravda szerint Václav Klaus cseh államfő Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos kifogásai Szlovákia számára is hasznosak. Nagy divat ma Klaust bírálni, s azzal vádolni, hogy akadályozza az európai integrációt, és bomlasztja az EU-t. Még hazaárulással is vádolják. Kevés ember értette meg, hogy Klaus Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos kifogásai a csehek, a szlovákok és az egész unió számára is hasznosak-jegyzi meg az újság. Klaus azt követeli az EU-tól, hogy Csehországot a Lisszaboni Szerződés ratifikációs okmányának aláírása fejében mentsék fel az európai emberi jogi charta hatálya alól. Az államfő szerint csak így lehet megakadályozni, hogy a II. világháború után Csehszlovákiából kitelepített németek visszakövetelhessék elkobzott vagyonukat. „Klaus követelése nemcsak a cseheket (a németeket), hanem a szlovákokat (és a magyarokat) is érinti. A Beneš-dekrétumok, amelyekre Klaus hivatkozik, Szlovákiában is is érvényben vannak. 1945-ben általuk számolták fel Dél-Szlová- kia magyar megszállásának következményeit. ANemzeti Tanács 2007-es nyilatkozata szerint a dekrétumok megnyitásának kísérlete - és a háború utáni rend átértékelése - elfogadhatatlan (...) A Lisszaboni Szerződés végleges jóváhagyása után azonban már nem biztos, hogy ez érvényes lesz” - mutat rá Dag Danis. Megjegyzi, hogy nemcsak az uniós emberi jogi charta okoz problémát, hanem elsősorban az Európai Bíróság hatáskörének a megerősítése. Ez az EU „alkotmánybírósága” lesz, amely a nemzeti alkotmánybíróságok fölé lesz rendelve. A szerző szerint elképzelhető, hogy a jövőben éppen ezen a bíróságon támadják meg majd a Beneš-dekré- tumokat. Ilyen esetekben a Nemzeti Tanács nyilatkozatai értéktelen papírdarabkává válnak, s a döntő szó nem a szlovák parlamenté, a szlovák bíróságoké, hanem az EU „alkotmánybíróságáé” lesz, amely esetleg nem lesz tekintettel a szlovák érdekekre, Szlovákia háború utáni elrendezésére, sem saját döntéseinek káros politikaikövetkezményeire, (k)
