Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-09 / 233. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 9. Vélemény és háttér 7- Cézár, hatalmas az állkapcsod, a fogaid élesek, mégsem lennél képes akkora falatot kiharapni az EU-ala- pokból, mint Slota SNS-e! (Peter Gossányi rajza) Mire a tömeg kiér a belvárost övező széles körútra, már több ezren vannak A keletnémet fordulat napja Lipcsében TALLÓZÓ wurBawBi OSZTRÁK LAPOK Éles bírálattal reagáltak a politikai pártok az osztrák kancellár kijelentésére, mely szerint ha módosítják a lisszaboni Szerződést, népszavazást kellene tartaniAusztriában. Wemer Faymann a Heute című bulvárlapnak adott interjúban azt mondta: ha Csehország nem ratifikálja a szerződést, és ezért jelentős módosításokat kell végrehajtani rajta vagy új szerződésre lesz szükség, akkor Ausztriában népszavazást kell tartani az új dokumentumról. A koalíciós partner Osztrák Néppárt (ÖVP) és a többi parlamenti párt más-más okból ugyan, de egyaránt bírálta a Heute-inter- júban mondottakat. Elterjedt vélekedés szerint Faymann és az akkori kancellár, Alfred Gu- senbauer hasonló álláspontjának hangoztatása közrejátszott az előző nagykoalíció felbomlásában, így a sajtó most azt találgatja, milyen hatással lehet ez az újabb állás- foglalás a jelenlegi néppárti-szociáldemokrata kormányra. Az ÖVP vezetője, Josef Proli alkancellár-pénz- ügyminiszter a koalíciós megállapodásra hivatkozva határozottan elutasította a Heuté- benhangoztatottfelvetést. A kisebb pártok közül a Zöldek felelőtlenséggel és politikai hozzá nem értéssel vádolták a kancellárt. A Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) szerint Faymann a különböző választásokon sorra gyengén sze- . replő SPÖ belső problémáiról akarja elterelni a figyelmet és „újabb koalíciós vitát provokálni”. A jobboldali populista Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) - habár következetesen az uniós szerződés népszavazásra bocsátását követek - következetlenséget vetett a kormányfő szemére, felidézve, hogy a parlamentben az SPÖ a referendum ellen volt. Faymann a He- utéban megismételte, amit 2008júniusában a legnagyobb példányszámú osztrák újságban, a Kronen Zeitung című bulvárlapban közreadott nyflt levélben írtak Gusenbauerrel együtt. Az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) addig hangoztatott irányvonalától eltérő, hatalmas meglepetést okozó tavalyi nyílt levélben amellett érveltek, hogy minden új uniós alapszerződést bocsássanak népszavazásra Ausztriában. A Der Standard napilapban a miniszterelnök arra is kitért, hogy szerinte Törökország uniós csatlakozásáról is népszavazást kellene tartani. „Ha Törökország az EU tagjává válik, annak legnépesebb állama lesz. Ez jelentősen megváltoztatná az EU-t, politikai, szociális és kulturális értelemben. Az osztrákoknak meg kell mondaniuk, hogy akaiják-e ezt vagy sem”-mondta. Hozzátette, hogy nem ellenzi a Lisszaboni Szerződést, „sőt, éppen ellenkezőleg”, ugyanakkor alapvetően egyetért egy olyan népszavazással, amilyet Írországban tartottak. A referendum témájában az SPÖ-ben is heves viták zajlottak, s sajnálatosnak tartja, hogy a népszavazás ellenzői kerekedtek felül, (mti) A német politikai és közélet 1989. november 9-ét, a berlini fal „kilyukadását” tekinti a keletnémet kommunista rendszer megroggyanását jelképező napnak. Valójában már pontosan egy hónappal korábban Lipcsében kapitu- • Iáit a Honecker-rezsim az utcára vonuló tízezrek akarata előtt, visszarettenve attól, hogy a „Tienanmen téri minta” szerint fojtsa el az egyre nagyobb tömegeket vonzó hétfői tüntetéseket. DOROGMAN LÁSZÓ Egy héttel korábban, október 2-án is volt utcai demonstráció a vásárvárosban, mintegy 10-12 ezer résztvevővel. Nyugati tudósítók Berlinbe eljutott beszámolói szerint a megmozdulás békésen zajlott, ám a hazafelé tartó tüntetők egy részét a mellékutcákban várakozó rendőrök brutálisan összeverték és előállították. Ennek hírére döntötte el e sorok írója, az MTI akkori berlini tudósítója: 9-én elutazik Lipcsébe megnézni az újabb hétfői demonstrációt és az esetleges rendőrattakot. Az utóbbinak annál is nagyobb volt a valószínűsége, mert október 6-án a Leipziger Volkszeitung (a megyei párdap) közölte egy helyi munkásőrszázad tagjainak felháborodott levelét. Az illetők azt írták: elegük van abból, hogy hétfőnként „lelkiismeretlen elemek” arra használnak ki egyházi rendezvényeket, hogy „államellenes provokációkat” hajtsanak végre. „Ha kell, fegyverrel a kézben is megakadályozzuk ezeket az ellen- forradalmi akciókat, és megvéd- jük a kezünk munkájával létrehozott szocialista vívmányokat” - hangzott a nyűt levél. A szokásos hétfői forgatókönyv a Szent Miklós templomban tartott könyörgő istentisztelettel és áhítattal kezdődött. A magyar újságírók - az MTI mellett a Nép- szabadság berlini és a Magyar Nemzet moszkvai tudósítója (utóbbi Mihail Gorbacsovot „kísérte” el Berlinbe az NDK 40. évfordulós ünnepségeire) - nem fémek be a zsúfolásig telt templomba, több száz érdeklődővel együtt kint várakoznak. Röviddel 19 óra előtt vége az áhítatnak, a résztvevők kiáramlanak a templomból. Már a szűk belvárosi utcákon is egyre többen állnak be a menetbe. Felejthetetlen élmény a tudósító számára, ahogy a házfalak fölerősítve verik vissza a tüntetők kórusban skandált felhívását: Auf die Strasse! (Ki az utcára!), és Schliesst euch an! (Álljatok közénk!). Mire a tömeg kiér a belvárost övező széles körútra, már több ezren vannak - és a létszám egyre növekszik. Egy felüljáróra felszaladva e sorok írója 50-60 ezer főre becsüli a tömeget, amely kórusban követel utazási szabadságot, demokratikus választásokat, többpártrendszert. Közben újra meg újra felhangzik a jelszó, amely a vértelen keletnémet forradalom „védjegyévé” vált: Wir sind das Volk! (Mi vagyunk a nép!) - és akik a nevünkben kormányoznak, azok végre hallják s hallgassák meg a mi szavunkat! A történethez tartozik, hogy az autóból kiszállva és a Szent Miklós templom felé tartva a magyar újságírók számos rendőrségi teherautót lámák a mellékutcákban várakozni, egyikük föllebbent ponyvája mögött fölfegyverzett rendőrök és munkásőrök kuporognak. A három tudósító (mindnek családja, gyerekei vannak) megfogadja: az első lövés hallatán rohanás vissza az operaház mellett leparkolt Golfhoz, és irány Berlin - hősi halott egyikük sem akar lenni... Erre azonban nem kerül sor. A demonstráció békésen zajlik le, a rendőrök és a munkásőrök - a Leipziger Volkszeitungban közölt fe- nyegetés-dacára - nem avatkoznak be. Nyugati sajtóhírek szerint maga Erich Honecker fogta vissza a „pekingi megoldás” mellett kardoskodó keményvonalasokat a kommunista párt Politikai Bizottságában. „Lasst sie gewähren” (Hagyjátok őket békén) - mondta október 9-én kora este a lipcsei munkásőrség és rendőrség parancsnokának telefonon. Az est egyetlen negatív mellék- zöngéje, hogy a 21 óra tájban kocsiba szállni készülő magyar tudósítókat rendőijárőr igazoltatja, majd kiutasítja Lipcséből. E sorok írója magyarázatot követel, elvégre semmi törvénybe ütközőt nem követtek el. A Volkspolizist azonban nem ad magyarázatot, és a nevét sem hajlandó megmondani. Az MTI munkatársa mindenesetre felírja a rendőrségi Wartburg rendszámát, az intézkedő közeg rendfokozatát, és közli: panaszt tesz a berlini külügyminisztérium illetékes osztályán. Kedden meg is írja a beadványt, amelyet szerdán átnézet egy német barátjával (aki mellesleg Pécsett végezte el az orvosi egyetemet, és akcentus nélkül beszél magyarul). Este épp a szöveg letisztázásán dolgozik az MTI-irodában, amikor a keletnémet tv-híradóban beolvassák az állampárt Politikai Bizottságának nyilatkozatát. A szöveg „az egész társadalomra kiteijedő konzultációt” ajánl „a ma és a holnap megoldandó kérdéseiről”, ide sorolva a demokratikus párbeszédet, a teljesítményeket tükröző bérezést és a külföldi utazási lehetőségeket - csupa olyan téma, amely tavasz óta szerepel az NDK-beli ellenzéki és alternatív csoportok kö- veteléseiközött. A tudósító ennek hallatán fiókjába süllyeszti a beadványt, elégedetten nyugtázva, hogy végre cselekvésre szánták el magukat a Politikai Bizottság „betonfejei”, akik május (a kozmetikázott helyhatósági választások) óta konokul elzárkóztak a csírázó ellenzék párbeszédet sürgető követeléseitől. Rá egy hétre, október 18-án lemond Honecker, nyomában számos, addig elmozdíthatatlan- nak tűnt politikai kövület. November 4-én félmillió ember vesz részt a berlini Alexanderplatzon a gyülekezési és a sajtószabadság védelmében rendezett demonstráción, öt nappal később pedig megnyílik a 28 éven át áthatolhatatlan berlini fal. A többi már történelem. KOMMENTÁR ' •::riifiliMiiiiiiiiMMiimiii»iTií~T'iiwminiiiiiiigMiiiwiriffiiTTin Felforgatok MOLNÁR IVÁN Az alkotmány szerint Szlovákia gazdasága a szociális piacgazdaság elveire épül, az államnak pedig védenie és támogatnia kell a szabad versenyt. Bármilyen kormánya van is az országnak, ehhez az egyszerű alaptételhez köteles igazodni gazdaságpolitikájának meghatározásánál. Húsz évvel a rendszerváltás után a politikusok egy része azonban még mindig nem hajlandó felfogni, hogy a piac- gazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, és ezeket bizonyos, előre pontosan meg nem határozható haszon elérésének céljából működtetik. A piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a nyereség nagyságát, a megtermelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg. Aki ezt képtelen felfogni, az még lehet becsületes, jószándékú ember, de semmi keresnivalója az ország legfelsőbb vezetésében. Robert Fico az elmúlt napokban frontális támadást indított Szlovákia alkotmányos rendj e ellen, bebizonyítva azt, amit már eddig is tudtunk, hogy kormányfőnknek és az őt kiszolgáló neokommunista csőcseléknekugyanúgycsakegyjelentéktelenpapírfecnitjelentaz alkotmány, mint az 1989 előtt regnáló elvtársaiknak. Csak a jéghegy csúcsa a magánnyugdíjpénztárak szerdán bejelentett megregulázá- sa, amely szerint ezek kötelesek lesznek olyan hozamot biztosítani a másodiknyugdíjpillérben takarékoskodóknak, mint amekkoraa nyugdíjemelés mértéke az első pillérben. Ez ugyan hatalmas tapsvi- hartválthatkiaszlovákkormányfőtistenítő választókkörében, azonban minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy a kormány elsőrendű célj a a magánnyugdíjpénztárak kizavarása az országból. A nyereséget egész egyszerűen nem lehet központilag szabályozni. Jól tudja ezt az angliai egyetemi tanulmányaival büsz- kélkedőFicois,tisztábanvanazonbanazzalis, hogya választókegy jelentős része vevő az erős, az élet minden területét felügyelő államra. Ugyanezen okból támadja a bankokat is, mivel azok szerinte nem nyújtanak boldog-boldogtalannak olcsó hitelt agazdasági válság idején. Arról, hogy korábban épp azért vádolta őket a válság kirobbanásával, mertfelelőtlenekvoltakahitelekfolyósításánál, és olyanoknak is adtak kölcsönt, akikképtelenek voltak ezt visszafizetni, már megfeledkezett. Most legszívesebben központilag szabná meg, * hogyapénzintézetekmilyenkamattalnyújthatnánakhitelt.Aköz- ponti irányítás elvesztését siratta azonban akkor is, amikor a Szlovák Villamos Művekprivatizációjánakalezárását jelentette be. Akor- mányfő szerint a társaságot megvevő Éneinek isteni szerencséje volt, hogy a privatizációra a Dzurinda-kormány idején került sor, mivel ő egyszázaléknyi tulajdonrészt sem adott volna nekik. Ugyanígy nem adta volna külföldi kézbe a Szlovák Gázmüveket sem. Hogy a privati- zációnakköszönhetőenakétcégnyereségettermel, jelentős összeggel gazdagítva az állami költségvetést, míg az állami kézben hagyott cégeket csak a milliárdos állami segélyekkel sikerül fenntartani? Erről ma nem illik beszélni. A kormányfő legszívesebben mindent újra államosítana, központilag szabná meg az árakat, a kamatokat és még a nyereséget is. Ha a baloldali maszlaggal megbolondított választók ehhez tapsolnak neki, valószínűleg meg is teszi. Jogászként azonban nem szabadna megfeledkeznie arról, hogy ez az alkotmányos rend felforgatásának számít, amiért a józanabb választók köztörvényes bűnözőként tekintenek rá, és ha kedvezőbbre fordulnak a politikai viszonyok, remélhetőleg ilyenhez méltóan is számolnak el vele és a többi, hozzá hasonló felforgatóval. FIGYELŐ Putyin írókkal ünnepelt A kortárs orosz irodalom nagyjaival ünnepelte 57. születésnapját Oroszország erős embere, Vlagyimir Putyin. A kormányfő bölcsességét külön méltatta az orosz ortodox egyház - Kirill pátriárka személyes üzenetével -, bírálói viszont személyi kultuszának kezdődő kialakulására figyelmeztettek. Az utóbbiak szerint ezt támasztja alá, hogy a Nyezaviszimaja Gazeta napilapban - mely a Kremlben kegy- vesztetté vált, időközben külföldre szökött Borisz Berezovsz- kij sajtómágnás szócsöve volt - „Oda Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinhoz” címmel költemény jelent meg, melynek stílusa a Jo- szif Sztálin szovjet diktátort dicsőítő irodalmi alkotásokra emlékeztet. Jevgenyij Leszin szerzeményében „még 120 évet” kívánt Putyinnak, akit szeretetéről biztosított. Az ódaszerző szerint Putyint az egész ország szereti, az elnök is (Dmitrij Medvegyev), a világmindenség, ráadásul „észveszejtőén”. A moszkvai Pus- kin-múzeumban megtartott találkozót hírügynökségi jelentések szerint több orosz irodalmár bojkottálta, noha a kormányfő szóvivője azt hangoztatta, hogy a rendezvénynek nincs köze Putyin születésnapjához, az a kormányfő és az orosz értelmiség közötti rendszeres találkozók egyike. Dmitrij Bikov orosz író a brit hírügynökségnek úgy nyilatkozott, „nem tudja elképzelni magát a felköszöntő vagy az ajándék- és virágküldönc szerepében”. A Szonyecska című kisregényével ismertté vált Ljudmi- la Ulickaja sem ment el a találkozóra. Putyin és a vezető orosz irodalmárok „születésnapi” találkozóján az orosz média jelentései szerint az alkotó értelmiségprob- lémáiról esett szó. Az orosz kormányfő úgy véli a könyvek iránti érdeklődés megcsappanása kapcsán, hogy az internet nem fogja tudni helyettesíteni az irodalmat. (mti)
