Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-07 / 206. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 7. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ FÁZ Sólyom László magyar és Ivan Gašparovič szlovák elnökkel közölt párhuzamos interjút pénteki számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A lap bevezetőjében azt írta: a két ország közötti kapcsolatok továbbra is és egészen a legmagasabb szintig feszültek. A két ország államfője egyaránt a másik felet teszi felelőssé a rossz viszonyért. A Sólyom Lászlóval interjút készítő Reinhard Olt utalt arra, hogy az EU-ban nincs még két olyan ország, amely olyan rossz viszonyban volna egymással, mint Magyarország és Szlovákia. Arra a válaszolva, hogy ki a felelős mindezért, Sólyom László kifejtette, hogy valamennyi szomszédos országgal mindig a jó kapcsolatok mellett foglalt állást. Az ezer főre eső Nobel-díjasok és tudományos elismerésben részesültek számának van egy abszolút jelentése A siker titka a nyelvben rejlik Gyakran hallani (jobbára tőlünk), mennyire büszkék lehetünk tizennégy Nobel- díjasunkra, mennyi tudóst, okos elmét adott a világnak a magyarság. LOVÁSZ ATTILA Az ezer főre eső Nobel-díjasok és tudományos elismerésben részesültek számának van egy abszolút jelentése, de jobbára amolyan nemzeti, vérségi alapon vagyunk hajlamosak értékelni pl. a múlt század nagy magyarjait. Pedig annak, hogy a magyar tudományt évekig komoly helyeken jegyezték, igenis van egzakt magyarázata, minden elfogult nacionalizmus nélkül. Roppantul leegyszerűsítve úgy foglalhatjuk össze a dolgokat, hogy az elvont gondolkodás, a problémamegoldás képességének alapja az a szignálrendszer, amivel csak az ember rendelkezik, s ez a nyelv. A nyelv gazdagsága, a kifejezések, szavak száma, a képek nyelvi megjelenítésének lehetősége az adott nyelv gazdagságát jelenti, s ha ehhez a tudományok elsajátításának alapeleme, az iskola jól működik, akkor a siker borítékolható. A 19. századi hallatlan fejlődés a magyar nyelvben, a nyelvújítást követő évszázad irodalmi alkotóinak csodálatos munkája az egyik tényező, a másik az a sokszor legyintéssel elintézett állami oktatási politika, amely bevezette a tankötelezettséget, s ezáltal jóformán felszámolta az írás- tudatlanságot, lehetővé téve egyszerű emberek millióinak az írásbeliséghez való hozzájutást, nos mindez komoly alapnak számít abban, hogy egy-egy ország, régió mit tudott kezdeni tehetségeivel. Az előzőekben leírtakhoz tegyük még hozzá a 19. század második felének oktatáspolitikai döntéseit, amelynek eredményeképp a 20. század elejére az elitnek számító egyházi iskolák (Pannonhalma, Sárospatak, hogy csak két nagyon ismert intézményt nevezzünk meg) mellé felsorakozott tucatnyi komoly oktatási intézmény kiváló tanárokkal, elfogadható szelektálási renddel, jó programokkal - hogy mai szóhasználattal éljünk. Nem vérségi és nem nacionális alapjai vannak tehát annak, hogy Arany és Ady után nem zseniális alkotók, hanem zseniális nemzedékek jelentek meg a magyar irodalomban (a Négyessy-szeminá- riumot követően akár a népi írókat is említhetnénk), hogy a század első felének irodalmi alkotói egyben a nyelv egyetemi tanári szintű művelői voltak, hogy csak a láger barakkjának sötétjében leírt legtökéletesebb hexametereket említsük Radnótitól példaként. Nem véletlen, hogy néhány középiskolából a század természet- tudományos gondolkodásának reformátorai indultak el, magfizikusok, kémikusok, matematikusok, biológusok. Ha elolvassuk Bödők Zsigmond kis könyvecskéjét a No- bel-díjasokról, találunk egy fejezetet azokról, akik - olimpiai sportágból kölcsönzött szóhasználattal - századmásodpercekre maradtak le magáról a díjról, de bármikor megkaphatták volna. Sok fontos tényező találkozott tehát száz éve, amikor beértek az oktatáspolitika, a nyelvművelés és a tudáshoz való jutás megkönnyítésének eredményei. S ezek elején állt a pallérozott, allegóriákra, szóképekre, képek nyelvi megjelenítésére alkalmas, gazdag nyelv. A soviniszták megnyugtatására írhatjuk le, mindegy, hány Nobel-dí- jas volt zsidó, és teljesen mindegy, melyik félnáci önjelölt újdonász cigányozza le József Attilát: a múlt század nagy tudományos és irodalmi alkotásainak magyarázatakor alapvetően a nyelv és az annak köszönhető, az elvont gondolkodás képességét segítő szókincs állt. S most itt állunk az SMS-ek és e- mailek egyébként néha valóban aranyos leegyszerűsítéseivel, alany és állítmány szintjén. S itt állunk a vizuális nevelés hajnalán, nem tudva, mit hoz a vizuális kultúra az elvont gondolkodásban. S itt állunk az újkori demokrácia huszadik évében azzal a törvénnyel, amely a szlovákságnak ugyan nem garantálja az előbb leírt pályát, ahhoz ugyanis kevés, a magyarság egy nagy részének nyelvét meg a konyhába kergeti. így néz ki, amikor a hatalmat gyakorlók bázisa a lumpenproletariátus. Az a lumpenproli réteg, amely a gazdag hagyományokkal rendelkező cseh gépipart oda jutatta, hogy a szóéiban a Skodák zárját is a Volkswagenekből lopták. Ebből nem lesz Nobel-díj. JEGYZET Meleg büszkeség? JUHÁSZ KATALIN Pozsonyban a cseh-szlovák focimeccsről szólt a szombati nap, a rendőrség nagy erőkkel vonult ki, és ha akartak volna, se tudnak foglalkozni a melegekkel, illetve azokkal, akik eseüeg ellenük tüntettek volna. A hazai melegek egy ideje „underground” pozícióba húzódtak, nem hangoskodnak, nem vonultak fel, és - ami a legfontosabb - nem csinálnak munkát a rendfenntartóknak és a médiának. Mindezt nyilván azért (nem) teszik, hogy elkerüljék a reflektorfényt, azaz a hatalom figyelmét. Azt, hogy eme megfontolás mögött félelem húzódik-e meg, vagy egyszerű szervezési hiányosságok, ne firtassuk. A lényeg, hogy a Meleg Büszkeség Napján a szlovák főváros utcáin nem láthattunk szivárványszínű zászlókat és azonosíthatatlan nemű felvonulókat, illetve ezek szimpatizánsait. Kis hiányérzetem volt, bár távol áll tőlem a szenzációhajhászás. Egyszerűen csakúgyérzem,a demokráciával van valami bibi nálunk. A melegek is nyilván hasonlóan éreznek, ezért bölcs előrelátással nem kértek gyülekezési és felvonulási engedélyt az illetékes hatóságtól. Budapesten viszont kértek. A két főváros közötti különbség ebben is mérhető, bár sokak szerint déli szomszédainknál is nagyobb volt a dolog füstje, mint a lángja. Én mindenesetre ismerek egy (heteroszexuális) magyar családapát, aki Firenzében dolgozik, és onnan utazott Budapestre, csak azért, hogyjelenlété- vel támogassa a Meleg Méltóság Menetét. Igazi emberi jogi harcos, mondhatnánk. De a történtek fényében tényleg nem tudom, megérte-e ez a heccparádé a repülőjegyet. Hetek óta az előkészületektől volt hangos a magyar sajtó, és a rendőrség ki is tett magáért: készültség, kordonok, egyenruhások mindenütt, az érintett útszakaszokat lezárták, se buszok, se villamos nem járt, a környékbeliek csak úgyjuthattak haza, ha igazolták magukat. A három-négyszáz ellentüntető pedig, mivel a melegekhez „nem fértek hozzá”, a rendőrökre támadtak. Szombat éjfélig 43 főt állítottak elő, ellenük hivatalos személy elleni erőszak, rongálás és garázdaság miatt indul eljárás, két rendőr könnyebben megsérült. De vajon elégedettek lehetnek ezzel az eredménnyel a melegek, illetve a másfél ezer felvonuló? Vajon mennyire szólt róluk ez a rendezvény és mennyire az esetleges balhékról? Egy hermetikusan lezárt útvonalon vonultak végig, távol a valóságtól, miközben épp a megfélemlítés, az erőszak ellen tüntettek. Nekem pedig egy fura párhuzam jutott eszembe. Senki nem maga választja a kisebbségi létet. Egyszerűen cigánynak születik, zsidóként ősei vallását gyakorolja, melegként genetikai adottságait követi, vagy magyarként él mondjuk Szlovákiában. Ki-ki döntse el, melyik aj óbb kiindulási pozíció... ' ■ ’ KOMMENTÁR Lehet érzéssel akasztani? BARAK LÁSZLÓ Bármilyen vérlázítónak tűnik is, nincsen abban semmi törvényellenes, hogy a Szlovák Posta illetékese körlevélben hívta föl beosztottai figyelmét arra, hogy a szeptember elsejétől hatályos államnyelvtörvény értelmében a postai kommunikáció kötelező nyelve a szlovák. A szóban forgó illetékes ugyanis törvénytisztelő állami alkalmazottként semmi mást nem tett, mint a kötelességét teljesítette. Szemben Marek Maďarič kulturális miniszterrel, aki az általa átültetett államnyelvtörvényt megszegve elrendelte, hogy ne érvényesítsék azt addig, amíg minisztériumában el nem készül a törvény gyakorlati végrehajtását szabályozó módszertani útmutató. Bizony, hogy nem végrehajtó rendelkezés, hanem egyszerű módszertani útmutató! Ami abban különbözik a végrehajtó rendelkezéstől, hogy míg a törvények végrehajtását szabályozó végrehajtó rendelkezéseket a törvényalkotás szabályai szerint egy- egy adott törvénnyel együtt kell a parlament elé terjeszteni és ott elfogadtatni, bármiféle módszertani útmutatót bármüyen állami szerv kidolgozhat és alkalmazhat a saját hatáskörében. Nem kell tehát ahhoz egyáltalán kikupáit jogtudornak leírni, hogy mindebből világos legyen, csak egy törvény végrehajtó rendelkezései lehetnek törvényerejűek. Ami viszont a lényeg, a módszertani útmutatók akár egyszerű főnöki utasítással bármikor visszavonhatóak, és tetszés szerint módosíthatóak. Mi következik mindebből? „Csak“ annyi, hogy a szlovák kormány- koalíció politikusai azzal, hogy holmi módszertani útmutatókra hivatkozva próbálják megszelídíteni a vitathatatlanul vad, vagyis diszkriminatív jogszabály bírálóit, tulajdonképpen csalnak. A hazai és a nemzetközi közvélemény tudatos félrevezetésére irányul politikai propagandájuk, amelynek hazug üzenete az, hogy a szóban forgó törvény teljesen ártalmatlan. Mivelhogy voltaképpen, úgymond „érzéssel“ lesz végrehajtva. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor egy akasztás általi kivégzéstől rettegő elítéltet azzal vigasztalnak, hogy az aktust érzéssel, azaz finoman fogják végrehajtani rajta. Sőt, amíg a hóhér egy humánus ember, lehet, hogy nem is akaszt... Marek Maďárié valami ilyesmit szeretne elhitetni közönségével a nyelvtörvény kapcsán. Nyilván, mert ő és elvbarátai is rájöttek, hogy darázsfészekbe nyúltak vele. Lévén, a jelenleg általuk képviselt állam egy olyan klubba (Európai Unió) lépett be annak idején, amelynek viselkedési kódexe tütja akár a jelképes akasztást, de még a szőnyegre való köpködést is. A kulturális miniszter ebbéli felismerése persze kétségkívül pozitívumként könyvelhető el. A hiba kiküszöbölésére törekvő szándék azonban csalás és ámítás, ugyanúgy nem kóser, mint az agresszív nyelvtörvény. Végrehajtása viszont egyáltalán nem lehet mérlegelés tárgya sem mezei hivatalnokok, sem pedig politikusok számára. Ha egy törvény rossz, akkor azt kizárólag a törvényhozásban lehetséges kijavítani. Viszont amíg ez nem történik meg, addig sajna végrehajtandó. Ellenkező esetben, ahogy mondani szokás, minősített törvényszegés esete forog fenn. Márpedig a törvényszegés tilos, tekintet nélkül arra, kicsoda törvényszegő. Az államnyelvtörvény ezért nem más, mint egy olyan verem, amit másoknak ástak a nemzeti-szocialista kormánykoalíció politikusai, ám amint lenni szokott, ők magukestekbele... FIGYELŐ Nádas Péter az állam végéről A magyarországi helyzetről készített interjút készített Nádas Péter íróvala Der Standard című osztrák napilap. A. Kos- suth-díjas író úgy vélekedett a lap hétvégi számában megjelent interjúban: Magyarországon nem működik az állam. A korrupció az elmúlt húsz évben csak rosszabb lett, „szétmarta az országot“, s második gazdasági rendszert hozott létre. Az elmúlt évben hatalmas technikai fejlődés tanúja volt az ország, s számos jómódú család is van, ugyanakkor az utak és minden más, ami korábban tanácsi tulajdon volt, tönkrement, s ez hatalmas elégedetlenséget vált ki. Ezért minden eddigi kormány felelős, de nem akarják elismerni. „Az állam úgyszólván összeomlott“ - fogalmazott Nádas Péter. Általános jelenség, hogy a demokráciában a pártok mindenütt túl sokat ígérnek. Nádas szerint magyar jellegzetesség ugyanakkor, hogy egy működőképes középosztály nélküli társadalmat kell mozgásban tartani. Magyarországon a jelek szerint nem sikerül polgári középosztályt felépíteni. Ezért többek között nyugati szomszédai is felelősek, amelyek nagy nemzetközi konszernjeikkel kihasználták ezt a helyzetet. A reformfolyamat 1989 után elakadt, „illetve egyáltalán nem is volt“ - mondta az író. A Magyarországot hosszú időn át kormányzó baloldal is csődöt mondott - értett egyet Nádas az újságíró felvetésével, hozzátéve, hogy a liberálisok is kudarcot vallottak. „Parlamenti választások előtt állunk és az ember nem tudja, kire is szavazzon. De ha nem megyek el szavazni, azzal a szélsőségeseket támogatom“-mondta. Az ország egyfajta forradalmi helyzet szélére sodródott - vélte. A szélsőjobboldal uralja a médiát, és meghatározza a közbeszédet. Egy kérdésre válaszolva azt mondta: Magyarországon, de Németországban is egyértelmű a folytonosság az 1930-as évek fasizmusa és a jelenlegi helyzet között, amelyben az ostobaság gyűlölettel társul. (MTI)
