Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-28 / 223. szám, hétfő

www.ujszo.com UJSZO 2009. SZEPTEMBER 28. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Veszélyben a független média Christiane Amanpour amerikai riporter szerint az egész világon veszélyben van a szabad és független újság­írás. A kormányok és az ál­lamok egyre erősebben aka­dályozzák munkájukban a riportereket - mondta a CNN amerikai hírtelevizió ismert újságírója a Der Spiegelnek. „Ä lényeg az, hogy mindig azt mondták, csak a gono­szok akarják propaganda­célból a saját elképzelésük­nek megfelelően alakítani a híreket. De mindenki ezt csi­nálja. Minden kormány el­lenőrizni próbálja a híreket, az Egyesült Államokban, Eu­rópában, akárhol” - mondta Amanpour. (mti) (Peter Gossányi karikatúrája Időről időre megjelennek a választójog bizonyos feltételekhez kötéséről értekező munkák A felelőtlen választókról Sok elemző, politikama­gyarázó számára rejtély, vajon miként lehetséges, hogy miközben a kor­mányzat látványosan bizo­nyítja, mennyire nem tud kormányozni és közben élő, egyenes adásban nyúl­ja le az adófizetők pénzét, a kormánypártok legerőseb- bike, a Smer preferenciái évek óta nem mozdulnak. LOVÁSZ ATTILA A Napnál világosabb, hogy a je­lenlegi kormányzati évek - főleg, ha egy négyéves ciklusban hasonló összetételben megismétlődnek - e kis ország eddigi eredményeinek felülírását hozzák, amit nagyon rö­vid időn belül kellemetlenül meg­érezhetőnk a pénztárcánkon. Mindez a szlovák választót mintha nem is idegesítené. Pedig idegesíti. Mindazokat, akik tudnak háromig számolni, akik látják, hogy a mai kormányzati döntések árát egyszer majd meg kell fizetnünk. És azokat is idegesí­ti, akik látják, hogy a parttalan na­cionalizmus is csak egy bohózati eszköz a valódi problémák (vagy lenyúlások) álcázására. Ókviszont, látszólag, kisebbségben vannak. Vagy egyszerűen rezignáltak. Nincs az a futurológiái vagy mate­matikai modell, amely megjósolná, vajon mi lesz ennek a vége, van vi­szont történelmi tapasztalat. Pl. az, hogy a harmincas évek Németor­szága Hiüer náci pártját demokra­tikus választásokon juttatta hata­lomhoz. Elogy a vüágháború utáni első szabad választásokat Csehor­szágban a kommunisták nyerték. A titkos, általános választások minden valamit érő politológia és történelem tankönyvben mint ha­talmas vívmányok szerepelnek. El­jön viszont a nap, amikor a titkos és általános választásokon több­ségbe kerülnek az adott régió vagy ország olyan lakói, akik a közter­hek haszonélvezői, számszerűleg megelőzve azokat, akik a közter­heketviselik. S mivel minden egyes ember elsősorban saját érdekeit tartja szem előtt, a választásokat számos alkalommal olyan emberek döntik el, akik az eredmény követ­kezményeit semmilyen módon nem viselik. így hát időről időre megjelennek a választási cenzusokról (a válasz­tójog bizonyos feltételekhez köté­séről) értekező munkák, akár gya­korló politikusok, akár tollforga- tók, akár komoly kutatók tollából. Legutóbb Richard Sulik lebegtetett meg egy modellt, amely szerint minden szlovák választónak egy héteurós csekket kellene adni. Ez­zel a csekkel vagy választani men­nének, vagy egyszerűen beválthat­nák bármely pénzintézetben kész­pénzre. Sulik úgy gondolja, hogy a felelőtlen választók jelentős részé­től megszabadulhatna az ország. Peter Schutz, a Sme kommentátora egyszerűbb modellt javasol: re­gisztrációs kötelezettséget írna elő a választóknak, szerinte ugyanis a szó szerinti idióták egyszerűen lus­ták lennének a választáson kívül még más aktuson is részt venni. Most mindegy, e sorok írója mit gondol a javaslatokról. Mindkettő­ben van egy adag báj és humor s mindkettő ellen tucatszámra le­hetne érveket felsorakoztatni. Egy dolog viszont biztos. Az ország már elkezdhetne komolyabban beszél­ni arról, miként kerülnek hatalom­ra azok, akik „a képünket viselik”, vitatkozhatnánk azon, hogyan le­het kiszűrni a populista, megvaló­síthatatlan ígéretek halmazával el­érhető népszerűséget, miként lehet már a választási kampányokban rámutatni a társadalomra oly ve­szélyes tendenciákra. Bár az is lehetséges, hogy nem a választási modellen, a titkos és ál­talános választásokon kellene csámcsogni. Talán az is elég len­ne, hogy a leendő képviseletet komolyan gondoló, a nem min­den áron hatalomra törekvő pár­tok hangosan kimondanák: ez és ez az ígéret hazug, a szegénység­be taszít mindannyiunkat, vagy csak néha, jól időzítve kimonda­nák: a király meztelen. Közös fotók kerültek elő a bolíviában lelőtt magyar állampolgárról és a bolíviai kommandósok főnöke Furcsa fordulatot vett a Rózsa Flores-ügy FIGYELŐ Egy névtelen feladó több bolíviai újságnak eljuttatott néhány 2007-es fotót, melyeken Rózsa Flo­res mellett Wálter Andrade, a bolí­viai rendőrség közelmúltban meg­szüntetett taktikai válságkom­mandójának (UTARC) parancsno­ka látható. A képeken szerepel az az Ignacio Villa Vargas, fedőnevén az Öreg (El Viejo) is, akit a vád sokáig koronatanúként nevezett meg a vizsgálatok során. Az El Viejo több ízben is fuvarozta Rózsa csoportjá­nak tagjait, amolyan összekötő sze­repe volt az autonómiára törekvő Santa Cruz tartomány potentátjai­hoz - a vád szerint. Villa Vargas utóbb ismeretien helyről, feltéte­lezhetően külföldről azt nyilatkoz­ta, hogy a Santa Cruz-i vállalkozók részvételéről szóló vallomását kín­zással csikarták ki belőle. A La Razón c. lap azt írta, a kor­mányzat és a Rózsa Flores csoportja ügyében a nyomozást felügyelő ügyész, Marcelo Soza megpróbálja megkérdőjelezni a fotó valódisá­gát, hiszen az bizonyítaná, hogy a rendőrség kapcsolatot tarthatott Rózsa Floresszel. Marcelo Soza kö­zölte, addig nem tulajdonít jelentő­séget a fényképeknek, amíg nem je­lentkezik nála, és nem bizonyítja annak eredetiségét, aki a felvétele­ket eljuttatta az újságokhoz, ugyan­is a fotók montázsok is lehetnek. Fia viszont beigazolódna hitelességük, akkor értelemszerűen Wálter Ánd- radére is kiterjesztenék a nyomo- zást-ígérteSoza. Roger Pinto ellenzéki szenátor viszont úgy foglalt állást, hogy Evő Morales elnök kormányzata befo­lyásolhatta a Rózsa vezette állító­lagos terrorista csoport szervező­dését, amire bizonyíték a fotó. A szenátor logikája szerint tehát már akkor, 2007-ben megállapodás születhetett a titkosszolgálat és Ró­zsa között.­Rózsa Flores jóval később, 2008 őszén adta a később elhíresült in­terjúját bolíviai terveiről Kepes Andrásnak, amit a magyar állami televízió csak azt követően sugár­zott, hogy 2009. április 16-án a bo­líviai rendőrség különleges kom­mandója állítólagos tűzharcban megölte a Santa Cruz-i Las Ameri­cas szállodában a csoport három tagját, Rózsa Florest, az erdélyi Szovátáról származó Magyarosi Árpádot és az ír Michael Martin Dwyert. A magyar és román állam­polgárságú Tóásó Elődöt és a bolíviai-horvát állampolgár Mario Tadicot pedig őrizetbe vették, aki­ket azóta a La Paz-i San Pedro bör­tönben őriznek. (A nyomozás sze­rint a csoport tagjai 2008 novembe­rében, decemberében érkezhettek Santa Cruzba.) Az ellenzéki képviselők nyomá­sára César Navarro, aki az ügyben a parlament vizsgálatát vezeti, beje­lentette a különleges bizottság összehívását, hogy megtárgyalják, szükséges-e Andrade meghallgatá­sa. Bernardo Montenegro, a bizott­ság egyik ellenzéki tagja szerint a nyomozásnak új irányt kell vennie. Azt kell tisztázni, hogy Evő Morales elnök kormányzata „miért nem tett lépéseket korábban a banda felszá­molására”, ha a fotó tanúsága sze­rint, jóval korábban tudhattak az állítólagos külföldi zsoldosok szer­vezkedéséről. A La Razón ugyan­csak furcsának találja, hogy Wálter Andrade „feltűnése” kapcsán Mar­celo Soza ügyész most - immár fél évvel a kommandós akció után - azt állítja: nem tudja, melyik rendőr­ségi egység vett részt a feltételezett terrorista csoport felszámolásá­ban. Mint közölte, nem ismeri sem azt, hogy ki irányította az egységet, sem azt, hogy név szerint kik vettek részt benne, mert még nem kapott erről tájékoztatást, noha kérte a fő­parancsnokságtól. A La Razon a nyomozással kapcsolatban álló for­rásból úgy értesült, hogy éppen az utóbb felszámolt UTARC irányítot­ta a terroristaellenes akciót, amelynek Wálter Andrade állt az élén, noha a lapnak arról egyelőre nincs pontos információja, hogy a parancsnok is részt vett-e az április 16-i rajtaütésben, (mti, nol) VENDÉGKOMMENTÁR Mocsok és lojalitás BARAK LÁSZLÓ Ján Slota a minap kijelentette, a politika mocskos dolog. Meg azt, hogy a magyarok kárt akarnak okozni Szlovákiának. Magyarán, a magyarok a Szlovák Köztársaság fölforgatásán munkálkodnak. Nincs kizárva, hogy akadnak olyan szlovákiai magyarok is, akik ön­célúan munkálkodnak ilyesmin. Számarányukat tekintve azonban minden bizonnyal sokkal kisebb veszélyt jelenteneka „republikám”, mint azok a féktelen tolvajok, akiknem átalljákköz- vetlenül meglopni azt. Közvetve pedig annak valamennyi állampol­gárát. Mégpedig fajra, nemre, politikai hovatartozásra és természe­tesen nemzetiségre való tekintet nélkül. Gazdasági válság idején lopni pedig, ha lehet, még főbenjáróbb bűn, mint „békeidőben”... Ennyit arról, hogy kik a Szlovák Köztársaság leghatékonyabb kárte­vői, kik azok, akik a leginkább ártanak neki. Abban viszont nyugodt szívvel és józan ésszel is egyet lehet érteni, hogy a politika mocskos dolog. Persze, egyáltalán nem eredendően és magától értetődően. Hanem azért, mert a politikát általában a mocskos lelkületű politikusok mocskolják be.Hapediga hatalom- gyakorlás is megadatik számukra, amint többek között Ján Slota számára is, hatványozott a hatékonyságuk a közéleti mocsok, az ál­talános mocskosság kórként történő eluralkodása tekintetében. Ján Slota ezért lehet a két lábonjáró bizonyítéka saját állításának. Mármint, hogy a politika mocskos dolog. Ami nyilván bemocskolja a köztársaságot, az államot. Amelyhez olyan rettentően lojálisnak kellene lenniük az állampolgároknak. A szlovákiai magyarokat is beleértve. Ahogy azt Ján Slota, sőt Robert Fico is rendre elvárja és számon kéri tőlük. Főként, ha a közéleti mocsok olykor már szájszé­lig ér. Tessék azonban belegondolni, ki az az idióta, aki képes lojali­tást táplálni egy mocskos dolog iránt. Konkrétan, holmi mocskos po­litikusok által bemocskolt fikció iránt. Merthogy a köztársaság, az állam állampolgárok nélkül legfeljebb egy politikai fikció, egy üres idea. Mocskos politikusokkal pedig olyan, mint egy nagyon-nagyon rossz vicc. Ami iránt természetesen ostobaság, sőt lehetetlenség lo­jalitást táplálni és azt kinyilvánítani. Egyértelmű tehát, hogy mindenekelőtt a döntéshelyzetben levő, ha­talmat gyakorló politikusoknak kell lojálisaknak lenniük. Mégpedig az állampolgárok iránt, akik által az uborkafára jutottak. A politiku­sok lojalitásának pedig egyik legfontosabb előfeltétele, hogy ne ha­zudjanak, ne lopjanak. Vagyis: ne legyenek mocskosak. Ha pedig élből mocskosak, netán kiderül róluk, hogy időközben bemocsko- lódtak, akkor azonmód izolálva legyenek, mint a leprások. Ehhez persze legalább viszonylag józan és normális mérlegelésre képes állampolgárok szükségesek. Akik legalább kettőig tudnak számolni, akiknek van kellő önbecsülésük. Vagyis minimum önma­gukhoz képesek lojálisak lenni. Nélkülük ugyanis, amint fentebb említve volt, tulajdonképpen nem létezik köztársaság, állam. Nincs is mihez lojálisnak lenni. JEGYZET Koporsószegek JUHÁSZ KATALIN A minap egy másolt DVD-t kaptam ajándékba. Repestem az örömtől, de bizony kutya­mód szégyellem magam emi­att. A filmet csak két-három hete forgalmazzák nálunk. Sie­tek megjegyezni: moziban is megnéztem volna, ugyanis egyik kedvenc rendezőm alko­tásáról van szó. Főleg azért érzek lelkiismeret- furdalást, mert szóban és írás­ban is gyakran siratom el a mo­zit, kesergek az érdeklődés hiá­nyában elmaradt vetítések mi­att, értekezem a vászon-élmény semmihez sem hasonlítható, egyedi mivoltáról, a képernyő apró méretéről, asemmihez sem fogható közösségi szórako­zásról, a régi vasárnapi matinék tovatűnt hangulatáról. És erre mit teszek? Bűnbe esek, rossz példával szolgálok, megdorgá- lás helyett megköszönöm az in­gyen DVD-t az ügyes egyetemis­tának, aki barátaival együtt évek óta nem jár moziba, mond­ván, nincs arra pénzük, és ha lenne, se dobnák ki az ablakon, ha ingyen is hozzáférhetnek a kultúrához. Valamennyi filmet premier előtt töltik le az inter­netről, aztán a kollégiumi szo­bában szépen megnézik. Tudják ezt a jegyszedő nénik is, már régóta nem csodálkoznak a húsz-huszonöt fős premierkö­zönségen. A városokban érdek­lődés hiányában jó ideje megszűntek a délutáni vetíté­sek, faluhelyen pedig maguk a mozik is. Ajárási székhelyeken az üzemeltetők örülnek, ha esté­re összegyűlik néhány érdeklő­dő. Egyedül a nagyvárosi multi­plexek tartják magukat, oda vi­szont javarészt olyan közönség jár, amelyiknek nagyjából szinte mindegy, milyen filmet vetíte­nek, mert csak az időt akarják el­tölteni valahol, hatalmas adag kóla és pattogatott kukorica, na mega szerelmük társaságában. Egy felmérés szerint a délutáni vetítésekre hetvenöt százalék­ban párok vesznekjegyet, akik odabent sokkal kíváncsibbak egymásra, mint a filmre. A 21. század fiatalj ainak többsége nem moziban tölti szabadidejét, hanem otthon a DVD-lejátszó előtt. Cserélgetnek, másolat­nak, letöltenek. A mozi nem kö­zösségi esemény többé, még ke­vésbé családi program, hiszen négy személy részére, pattoga­tott kukoricával és kólával együtt 30 euróba is belekerül a másfél órás szórakozás. A mozi haldoklik. És bizony, mit szépít­sük, én is vertem egy szöget a koporsójába, hiszen nem tud­tam ellenállni az ingyenfilmnek. Ami ráadásul még tetszett is....

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom