Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-26 / 222. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 26. Szalon 17 Milyen veszélyt jelentene a társadalomra, ha a magyarlakta vidéken csak magyar feliratok volnának? Szlovákia és Kína, két állam közös vonatkozásai Tibet A nemrégiben Szlovákiába látogató 14. dalai lámát a szlovák kormány részéről senki nem fogadta, ami nem is annyira meglepő. A Nobel-békedíjas egyházi és állami vezető Ján Langoš- díjat vehetett át Tibet függetlenségéért vívott erő- szakmentes harcáért. S1DÓ ZSOLT Mi okból nem volt hajlandó Szlovákia vezetése fogadni egy olyan embert, akit az egész világ elismer, örömmel lát? Véleményem szerint a kisebbségekhez való viszonyulás szempontjából párhuzamot lehet vonni a szlovák politika kisebbségekkel szembeni politikája és a Nagy Testvér, a Kínai Népköztársaság politikája között. A közelmúltban Szlovákiában járt a Kínai Népköztársaság elnöke is, akit a kormány nagy pompával fogadott. Mindenki emlékezhet a médiában közölt felvételekre, amelyeken fekete ruhás - antropológiai külső jegyekből ítélve - kínai biztonsági emberek verik a szuverén Szlovák Köztársaság területén a Tibetnek szabadságot követelő, Tibet zászlaját lengető tüntetőket, amihez a szlovák rendőrök csendben asszisztáltak. Kína 1950-ben azzal az indokkal, hogy „felszabadítsa az imperialista elnyomás” alól az ország hárommillió lakosát, bevonult T ibetbe. A tibeti vezetők közleménye ezzel szemben a következőt tartalmazza: „Számunkra, tibetiek számára »Tibet felszabadítása« erkölcsi és szellemi szempontból egyaránt sértő, halálos tréfa csupán. Egy szabad emberek által lakott szabad országra támadtak rá a megszállók, és tettüket azzal indokolták, hogy fel akarnak szabadítani bennünket. Felszabadítani? Mi vagy ki alól? Országunk boldog volt, kormányunk erős, népünk elégedett - egészen az 1950-es kínaimegszállásig.” A14. dalai láma 1959. március 30-án lépi át kíséretével India határát, ahol is politikai menedéket kap és megkezdi - erőszak nélküli - harcát Tibet újbóli függetlenségéért. Kína betelepítésekkel akarja megváltoztatni a terület etnikai összetételét, ezzel is biztosítva a kínai többséget (Megalakulása óta Csehszlovákia ugýanezt a politikát folytatta a magyarlakta országrészen). A kulturális forradalom idején bevezették a kínai nyelv oktatását, az ország központi irányítását, karhatalmi módszerekkel terrorizálták a lakosságot. S mi a helyzet Szlovákiában? Egy előző cikkemben a szlovákiai nyelvtörvényről és a fejlett demokráciákban alkalmazott kisebbségi oktatásról írtam. A jelenlegi vezetés a kormányfővel az élen újra előhúzta a magyar kártyát. Elfogadta a nyelvtörvényt, A Potala-palota ihászában amely indoklása szerint a szlovák nyelv védelmére készült, a nemzetiek pedig a magyarok autono- mista törekvéseivel riogatják a lakosságot. A Szlovákiában élő magyarság véleményem szerint nem akar se többet, se kevesebbet, mint ami jár. A francia nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án kiadta Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, melynek V. cikkelye a következőt mondja: „A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga.” Kérdem én: Milyen veszélyt jelent a társadalomra, hogy magyarul beszélünk? Milyen veszélyt jelentene a társadalomra, ha a magyarlakta vidéken csak magyar feliratok volnának? (nincsenek) Milyen veszélyt jelentene a társadalomra, ha a magyar tankönyvekben a helységnevek csak magyarul volnának feltüntetve? Miben veszélyeztetjük a társadalmat, ha kinyilvánítjuk magyarságunkat, a magyar kultúrához, múltunkhoz való ragaszkodásunkat? Szerintem semmiben! Csak az alapvető emberi és állampolgári jogainkat szeretnénk élvezni. Ebben látom okát annak, hogy a kormány nem fogadta a dalai lámát, mert ő jelkép - az elnyomás, a jogfosztottság elleni harc jelképe. A szlovák kormány - az országban élő magyar kisebbség törekvéseitől félve - nem ismerte el Koszovó függetlenségét sem, attól tartva, hogy a példa követendő lehet. A koszovóiak népszavazáson döntötték el elszakadásukat Szerbiától, mivel nem látták alapvető jogaik érvényesülését Szerbia kötelékein belül. Szlovákia pedig rettegve attól a gondolattól, hogy ugyanez megismétlődhet Szlovákiában is (s erre hivatkozva), nem ismerte el Koszovó függetlenségét - különféle nemzetközi normákra hivatkozva. (AP Photo) S1DÓ ZSOLT Hófedte hegycsúcsoktól körülvett, zárt ország Ázsiában. Szomszédjai Kína, India, Nepál és Mongólia. A világ legmagasabban fekvő országa. Népének eredetét két monda is magyarázza. Az egyik szerint a Tibet földjére menekült Rupati indiai vezér nevezte el az országot, míg a másik monda szerint a tibetiek őse egy hím majom, Avalokitésvara (Csenrézi) istenség inkarnációja, aki az egyik hegyi démonnővel hat utódot nemzett. Tibet vallása a buddhizmus, amely a VII. században Indiából és Nepálból terjedt át Tibetbe. Tibet korai történelmét homály fedi, de i. sz. 233-tól már találkozhatunk tibeti pénzekkel, amelyből kitűnik, hogy már egy ókorban is létező államalakulattal van dolgunk. A tibetiek több háborút is vívtak Kínával és a feljegyzések szerint 763-ban elfoglalták az akkori fővárost, Chang’ant is. A 783-ban megkötött békeszerződés alapján meghatározták a két állam határait is. Dzsingisz kán idejében alatt adót fizettek a mongol uralkodónak, ennek fejében megmenekültek a pusztulástól. A következő kínai uralkodók független birodalomként tekintettek Tibetre, és a feljegyzések Nyugati Királyság néven emlegetik. Kína 1910-ben kereskedelmi állomások védelme ürügyén küldött hadsereget Tibetbe, de ekkor még szó sem volt a terület bekebelezéséről. 1917-ben a tibeti hadsereg megsemmisítette a kínai hadsereget Tibet területén. 1918-ban Kína és Tibet békét kötött, Nagy-Bri- tannia közvetítésével, Kína felkérésére. A következő eseményre 1927-ben került sor, amikor is Csang Kaj-sek kínai elnök a dalai lámának küldött levelében felajánlotta, hogy Tibet váljon Kína részévé, amely ajánlatot a dalai láma visszautasította. 1931-ben újból fegyveres összetűzésre került sor Tibet és Kína között, amelyet békeszerződés követett, de Kína továbbra sem tett le a Tibetet bekebelező politikájáról. A 2. világháború egy ideig szüneteltette a kínaiak szándékait, de 1950. október 7-én a kínai hadsereg betört Tibetbe és a technikaüag jól felszerelt haderő megszállta az országot. Ez a megszállás napjainkig tart. __________________________ VÉLEMÉNYe_________________ __________________________________________ awwwpwiiiBiTiff'TfrV,Ti-'~''-iriwnrTT;~-'Tri!iiiíiíiMiiiíTii',m'"~í'''~T---- n rrí,CT-iiifnrnirm,iTiiTiľ~fľTtnni ííit'BíniüfffiiiiimiimT~ ie iTT^iiwiiiiiW'i'ia'ľíiTinT ..............rTi ft-Hf-rr— HiTíty»ttTr-"Ti -7 nhOTíMiii»WTriT'iT~~‘ - amľrwwiiwiinrirriT t'~Trm~nr, wiiTH-----mw«Mrrrrrwn< iTr tt~ TiWgrarfri'i fTrrfrríimtTrw Blogmustra RÉVkomárNO! Múlt hét szombat délelőtt betértem a komáromi turista-információs irodába, hogy gyűjtsék néhány ingyenes prospektust a városról, ha jönnek barátok, vendégek, legyen mit adni nekik. A szórólapok jókora része csak egynyelvű - szlovák - volt, vagy a magyar verziót nem találtam. Akadt olyan prospektus, amely ugyan magyar volt, de a főcímben Komárno szerepelt. Az ajándéktárgyakon és leporellókon is mindenhol Komárno szerepelt, néhány képeslapon jelent csak meg a Komárom felirat a szlovák név mellett. Az elárusítóhölgyet megkérdeztem, hogy van-e olyan ajándéktárgy, amelyen a város magyar neve is rajta van, mire ő kifejtette, hogy ugye a kerámiákat és a képes anyagokat rendelik, nincsenek befolyással arra, mit írjanak rá. Ez az érvelés eléggé sántít, mert a megrendelő nyilván megszabhatja, milyen árut akar vásárolni, és valószínűleg a magyar megnevezés ráégetésének és rányomtatásának nincs technikai akadálya. De csodálkozni sem volt időm ezen a válaszon, mert a néni folytatta is, hogy márpedig szerinte ez nem Komárom, hanem Komárno, ne is erősködjünk. „Én is magyar vagyok, de bizony ez itt Komárno” - érvelt. Hebegtem- habogtam, mondtam is talán valamit a táblatörvényről meg a kiállásunkról, de a boltos szigorú tekintetével és határozottságával nem tudtam mit kezdeni. Mondhatnánk, hogy mindenkinek meglehet a saját véleménye, de ő valószínűleg turisták százainak és ezreinek mondja el a maga deviáns teóriáit. (A bejegyzés a Komáromi blogon található: www.komaromiblog.com) Csináljuk ki az SNS-t! A parancs megszületett! Nem volt nehéz a világra jövetele, de mégis meglepődtetek rajta! Valójában ez csak a szükséges rossz a politikában, mert meg kell semmisíteni azokat, akik rontják a levegőt! Személyes érdekeket nem szabad keresni, ez csak sima üzlet, s jobb, ha nem kezd el senki személyeskedni, mert ez nálunk másról szól! Tűrhetetlen ugyanis, hogy egy viszonylag kis párt ennyire rontsa kormányunk hírét, amely eddig is annyi jót tett hazájáért! Az emberek elégedettek, s bár akadnak olyan kormányszimpatizánsok, akik az ő véleményükre esküsznek, a kialakult helyzet kellemetlen számunkra! Főként úgy, hogy esetleg szavazókat vesznek el tőlünk, s meg akaiják bontani a politikánkat! Teszik ezt annak ellenére, hogy három éve őket választották, még akkor is, ha ezért sokat kellett szenvednünk nemzetközi szinten! Kaptak három minisztériumot, de annyira amatőrként működtek, hogy a botrányokat nem tudtuk elkerülni. Most meg az a bajuk, hogy csak kettő miniszteri székük maradt, s azt hí- resztelik, hogy ki akarjuk őket csinálni! Tulajdonképpen olyan politikusokkal hosszú ideig együttműködni, akik tanító létükre nem tudnak helyesen fogalmazni, korántsem szórakoztató. (A teljes bejegyzés Philosophus blogjában olvasható: http://www. bumm.skA>log/philosopher) Szlovák-magyar kardcsörgetés 3. Magyarország és a magyarok hozzáállása az utódállamokhoz mindig olyan volt egy kicsit, mint a dzsentri földesúré a cselédeihez: Ugrálhattok ti akármennyit, mindenki tudja, hogy én vagyok az úr. Ennek a hozzáállásnak ékes bizonyítékát adta a magyar külügyminiszter múlt heti nyilatkozatában, amelyben arról beszélt, hogy Magyarországnak, a „Nagytestvérnek” kell Szlovákiát, a „Kistestvért” megtanítani európai jó modorra. Ne csodálkozzunk tehát, ha az utódállamok viselkedése ehhez képest olyan, mint azoké a cselédeké, akik a második világháború után hatalomra kerültek, és egyszeriben évszázados sérelmeket akartak megtorolni a földesurakon. Olyan bűnöket hánytorgat- tak fel a földesuraknak, amit még a nagyapjuk követett el az ő nagyapjuk ellen. Nyilvánvaló, az utódoknak semmi közük nem volt az olyan bűnökhöz, amiket sok évtizeddel az ő születésük előtt követtek el. Közben persze mindenki tudta, hogy a másik oldalt se igazán érdeklik nagyapák ellen elkövetett bűnök, csak hát kell valami ürügy, amivel el lehet a földesurakon verni a port, azért, mert olyan sokáig ők voltak az urak, mi pedig a cselédek. És hogy ezek a „földesurak” mi vagyunk, kisebbségben élő magyarok? Hát az a mi pechünk. (A bejegyzés a zsocsesz blogon található: http://www.parameter. skAilog/zsocsesz) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
