Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-02 / 202. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 2. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Kifütyülték Madonnát Madonna diszkrimináció­ellenes megnyilatkozása mi­atti kifütyülése megerősítette, hogy a román társadalom többségének nem tetszik, ha a képébe mondják az igazat- ír­ta a Ziua c. napüap. „A Ma­donnának szánt füttykoncert egy pillanat alatt megerősítet­te az általa hangoztatott té­telt, hogy a cigányokat diszk­riminálják Európának ezen a részén, különösen Romániá­ban.” A lap emlékeztet az Új­pesttel játszott mérkőzésen kitett magyarellenes feliratra is, akárcsak arra, hogy sok román politikus nem tűri el az RMDSZ jelenlétét a parla­mentben. (mti)- Hallottad, nem készültek el a tankönyvek, tanulás helyett a szlovák himnuszt fogjuk énekelni! (Peter Gossányi raj zaj Terjedelmes kommentár jelent meg egy német lapban Magyarországról és a szlovák-magyar viszonyról Trianontól a nyelvtörvényig Ezzel a címmel közölt kom­mentárt az 1919-es párizsi békekonferencián született megállapodás máig tartó ha­tásairól a Die Welt konzerva­tív német napilap. MT1-F1GYELŐ A lap magyar származású publi­cistája, Krisztina Koenen idézte az egykori brit miniszterelnököt, Lloyd George-ot, aki a békekon­ferencia idején kijelentette: soha nem lesz béke Dél-Európában, ha a most létrejövő kis államok mindegyikében jelentős számú magyar kisebbség él. Koenen sze­rint „prófétai szavak” ezek a leg­utóbbi szlovák- magyar konfliktus fényében, amely annak nyomán robbant ki, hogy a magyar állam­főt nem engedték be Szlovákiába. Az I. vüágháború győztes hatal­mai azonban nem törődtek a brit politikus figyelmeztetésével, és nem hallgatott rá a brit külügymi­nisztérium sem - emlékeztetett a Die Welt publicistája. Fejtő Ferenc történész szavaival élve igazi „re­publikánus dühvel” vágtak neki annak, hogy nekik tetsző új álla­mokat - Csehszlovákia és Jugo­szlávia - hozzanak létre, Romániát pedig Magyarország rovására je­lentős terület- és lakosságnövelés­sel erősítsenek. Csaknem 3,5 millió magyar került a fenti három állam fennhatósága alá. Trianon nemzeti traumává vált, a revízió célja Ma­gyarországot a II. világháborúban belehajtotta a Németországgal va­lószövetségbe. A magyar kisebbségek kérdése ezért a szabadon választott kormá­nyok számára magától értetődően rögtön fontos témává vált, annál is inkább, mert a hatalomra törekvő új elitek a nemzeti érzésen kívül más legitimációt többnyire nem tudtak felmutatni. A kisebbségek­kel kapcsolatos összetűzések hang­neme egyre élesebbé vált. A rend­szerváltást követő első szabadon választott magyar kormányfő, An­tall József kijelentette például, hogy „15 millió magyar” miniszter- elnökének tekinti magát - emlé­keztetett a cikkíró, hangoztatva: időközben „Nagy-Magyarország” helyreállításáról már nyilvánosan lehet álmodni, annak térképe szá­mos autót díszíti, sőt olykor még a nemzeti zászlót is. Sólyom László államfő már nem egyszer tett úgy­nevezett magánlátogatást a szom­szédos országok magyarok lakta területein, így többször volt már Dél-Szlovákiában és Erdélyben is - emlékeztetett Koenen. Persze a magyar határ túloldalán is ismerik a nemzeti kérdés belpoli­tikai mobilizáló hatását. Különösen érvényes ez Szlovákiára, amely csak 1993 óta önálló állam, ha az ember eltekint a náci Németország kegyéből 1939 és 1945 között léte­zett Tiso-féle köztársaságtól. Tria­nonnak köszönhetően ma Szlová­kia lakosainak majdnem 10 száza­léka magyar, akik ragaszkodnak az anyanyelvükhöz, és csaknem zárt tömbben élnek. A megszigorított szlovák nyelvtörvény tovább korlá­tozza a magyar nyelv használatát. A szélsőségekre hajló jobboldali­nacionalista SNS elnöke, Ján Slota pedig előszeretettel nevezi a ma­gyarokat „rákos daganatnak a szlo­vák nemzet testén”-írta Koenen. Mivel minden érintett tudatában van a határvonal egykori meghúzá­sának igazságtalanságával, ezért mindenütt nagy a belpolitikai kí­sértés arra, hogy a nemzeti kérdés­sel szavazókat szerezzenek. Épp ezért kellene mind az Európai Uni­ónak, mind az egyes tagállamok­nak óvakodniuk attól, hogy ebben a konfliktusban egyes országok mö­gé álljanak. Ez ugyanis már Tria­nonban is katasztrófához vezetett - írta a Die Welt publicistája. DOKUMENTUM Üzenet a szlovákiai magyar iskolákba Az ember életét a születéstől a halálig olyan erkölcsi összhang és egyetemes emberi értékek tartják össze, melyek értelmet visznek a mindennapokba, melyek elsőbb­séget élveznek a talmi előtt, melyek alapját képezik a rendezett családi, társadalmi, szakmai közösségek­nek, ugyanakkor a jellem építői és meghatározói is. A világ tiszta erkölcsi összhang­ját a nemzeti élet rendezése hozza meg, aminek alapja az otthoni élet szabályozása. Ha otthoni életünket akarjuk rendbe rakni, először egyéni életünket kell kimunkálni. Egyéni életünk minősége a szívünk rendezettségét, a belső harmóniát, akaratunk őszinteségét feltételezi. Ez az út elvezet a dolgok ismereté­ből származó megértéshez, ami önmagunk és a világ megértésé­nek, megismerésének rendezőelve. Lehetetlenség, hogy rendezetlen alapon rendezett legyen az épület. Felelősségteljes gondolkodással és életünk gondos művelésével elér­kezünk egyéni, családi és nemzeti életünk erkölcsi összhangjához, ami a bölcsesség kezdete. Fontos üzenet ez a szlovákiai magyar közösség minden tagja ré­szére, hogy erkölcsi, emberi össz­hang és közösségi értékeinek tuda­tában éljen, ezért munkálkodjon. Hittel, meggyőződéssel, komoly el­szántsággal legyen a közösségjövő- je, az anyanyelvi művelődés iránt. Állítson őrhelyeket, vigye oda erek­lyéit, értékeit, őrizze azt a halhatat­lanságnak, hogy nyomai megma­radjanak a jövőnek. A nemesség kőmívesei, pedagó­gustársak, a jó, a hasznos, az érték teremtésének munkálatait irányít­sátok naponta. Erősítsétek a nö­vendékekben a felnevelő szülőföld iránti hűséget, a hit mélységét a megismételhetetlen isteniben és emberiben, a szikla szilárdságú kö­tődést az anyanyelvhez, a tudás ér­tékének fontosságát a mulandóval szemben, az együtt-egymásért vi­lágot építő gondolat kiművelését személyes példátok révén. Egyetlen dolgot kell erősen akarni: hinni önmagunkban, akkor a világ is hisz bennünk. Ha szenve­déllyel, elhivatottsággal, erős aka­rattal dolgozunk, az jókedvet ad, derűt és harmóniát szül, bizalmat és reményt ébreszt mindenkiben, így lesz a tudásnak értéke, az em­bernek tisztelete. Ti, tiszta szívű fiatalok, keressé­tek a magasba törő utakat, ne ri­asszanak az akadályok. Minden megvalósult cél annyit ér, amennyi erő rejlik a megvalósításban. A vi­lág tele van hívsággal, gyorsan ki­elégíthető vágyakkal. Az élet a jól megválasztott utakról, a célokról, a nemes feladatokról szól. Jól figyel­jetek a szívetekkel, hogy különbsé­get tudjatok tenni a hamis csillogás és az értékek között. Legyen benne­tek elszántság nemzeti kincseink megőrzésére és hiánytalan átadá­sára. A szülő, a család a belső harmó­nia kisugárzásával és a nevelő pél­da erejével alakítsa ki erkölcsi, em­beri értékeit, vigyázva az igaz, a szép és a jó meghatározó erejét. Bölcs és nemes hagyományait, nemzeti és szellemi kincseit örökít­se az utódokra. Tanítson meg az utak közötti különbségre, az indu­lás megfontolt választására, az ér­kezés átgondolt értékelésére, a ta­nulságok leszűrésére. Szorgalmaz­za az úton összegyűjtött értékek­nek a jellembe való beépülését. A politikai képviselet, az egyhá­zak, a civil szervezetek feladata, tu­datosítsák a kétkedőkben a hitet az Istenben, emberben, anyanyel­vűnk szellemi fellegvára be vehetet- lenségének bizonyosságában. Kö­veteljék meg a szlovákiai magyar kisebbség nevében a pedagógiai szakmai fejlesztések megteremté­sének lehetőségét, az európai szín­vonalú és szemléletű minőségi tan- könyvekmegjelenését, amindenna- pok nyelvhasználatában az anya­nyelv gyakorlásának jogát, az alap­vető kisebbségi normákbetartását. Mi, akik a 10. országos tanévnyi­tó ünnepség részesei vagyunk, ezt üzenjük az európai népeket össze­simító Dunától a napfényes Csalló­közön, Mátyusföld, Ipolyság tájain át, a kincses Gömörország dombjai között, a termékeny Ung- és Bod­rogközben élő magyaroknak a sző­ke Tiszáig. Éltessük a hitet, a reményt, hogy feladatot teljesítünk, fontos külde­tésünk van a világban. Higgyük, közös dolgunk olyano­kat alkotni, amin nem fog a halál. Ádám Zita alelnök, SZMPSZ Elhangzott a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 10. or­szágos tanévnyitóján, Ajnácskő, 2009. augusztus 29. VENDÉGKOMMENTÁR Ismétlés a tudás anyja LOVÁSZ ATTILA Tegnap tüntetés volt. Oldalzárás előtt nem történt különösebb pro­vokáció, senki nem zavarta mega közrendet, nem sértett törvényt. A nyelvtörvénypedigolyan, amilyen, valahogy semmi újatnem írha­tunk róla. De mégis, hiszen olyan érvek hangzanak el az utóbbi idő­ben, amelyekre válaszolni keíl, mert beteg alapállásból nem lehet egészséges politikát folytatni, s nem lehet egészséges társadalmat építeni. Repetitiaestmaterstuiorum-tanultuk annakidején, ismé- teljünkhát. Afals alaphangot leginkább egy rádióbeszélgetés fogalmazta meg, amelyben az egyébként éleslátásáról ismert szlovák kollégám azt fo­galmazta meg, hogy az államnakjoga van szabályozni a nyelvhaszná­latot. Nincs. Az állam maximum azt szabályozhatja, milyen formá­ban kommunikálhat egy-egy polgár az állami szervekkel és közin­tézményekkel, s ha ebből a lakosság közel 18 százalékát kihagyj a, ak­kor nem nevezheti magát demokratikusnak. Ez akkor is igaz, ha Fran­ciaországban kihagyják az okszitánokat, de akkor is, ha Szlovákiában a magyarokat. Ugyanilyen fals az a hozzáállás is, amely szerint köte­lező megtanulni az állam nyelvét. Nem kötelező, nem lehet kötelező. Lehet hasznos, lehet érdekes, lehet érdekből fakadó, lehet érvényesü­lési út, de nem lehet állampolgári kötelesség. Főleg nem az irodalmi nyelv tudása, hiszen akkor a nem szlovák ajkúaktól olyan tudást vá­runk el, amelynek a szlovák ajkúak nagy része sincs birtokában. Alegfontosabb viszont a politikai alaphang. Ha a nyelvtörvény ren­delkezéseit nem elvakultan és nem magyargyűlölettel szemlélné az egyszeri ember, akkor rájönne, hogy megfogalmazásai alapvetően a szlovák ajkúakat sértik. Ilyen törvénnyel ugyanis nyelvet védeni, ápolni, nyelvet gazdagítani nem lehet. Igaz ez az 1990-ben megfo­galmazott nyelvtörvényre, mint ahogyan az 1995-ben Mečiarék által jóváhagyottra, a Dzurindéák által 1999-ben módosítottra, és a teg­naptól hatályosra is. A törvény nem alkalmas olyan organikus kom­munikációs rendszer kezelésére, mint a nyelv- lásd a kamaszok szó- használatát, akik magasról tesznek arra, mely politikus mit gondol a nyelvről. A nyelvtörvény sajnos csak arrajó, amire ajelenlegi politi­kai garnitúra használja: politikai gyűlöletkeltésre. Minden társadalomban vannak szélsőséges elemek, minden társada­lomban létezik látens xenofóbia, intolerancia, nacionalizmus, de ci­vilizált társadalmakban ezek felszínre hozása nem szalonképes. Aje- len szlovák kormányzat legalizálta és legitimálta a csőcselékre jellemző hóbörgést, a xenofób indulatokat, a nacionalista gyűlölködést. Egy olyan nyelvtörvényt hagyott jóvá, amelynekszö- vege a gyűlöletbeszéd alapja. A nyelvtörvény semmit sem fog szabá­lyozni, mert a szlovákokle se sajnálják, mi van benne, a magyarok meg nem tartjákbe! Ez a törvény szimbólum: a gyűlöletszítás kor­mányzati politikájának élő, eleven, látványos szimbóluma. Egy olyan politikát szimbolizál, amely Európában háborúkat okozott, s ezért a demokratikus és szabad emberek számára megvetendő és elutasí­tandó. Ennyi és nem több. Ezt a törvényt egyszerűen el kell utasítani, nem betartani, kifárasztani, bírósági pereket vállalni, jogászkodni, karakánnak és következetesnek lenni. Idővel nagyon sok szlovákjö- hetrá: becsapták őket is. A felismeréshez idő kell. És az érvek ismétlé­se. Mater studiorum. JEGYZET SkyEurope: élt hét évet SZABÓ LÁSZLÓ Pontosabban szenvedett hét évig. Merthogy a szlovák fapa­dos sosem tudott nyereséget termelni, így az a csoda, hogy eddig életben maradt. A SkyEu­rope szoktatta a hazai embereket arepülésre, alacsony áraival azonnal népszerű lett, a társa- ságnakköszönhetőenmindenki számára elérhetővé vált egy-egy londoni, párizsi, barcelonaihét­vége. A SkyEurope úttörő volt e téren és a modell sikersztorinak tűnt. Olcsó jeggyel eljuttatni az utasokat Európa nagyvárosaiba, akiknem kapnak ingyenes fe­délzeti szolgáltatást, és sok eset­ben a várostól távolabb eső repü­lőtéren landolnak. De ez annak, aki először jár Londonban, nem gond, a lényeg, hogy néhány ko­ronáért (majd később néhány euróért) eljut Európa legnépsze­rűbb városaiba. Ám a gazdasági válság idején kiderült, semmi sincs ingyen. A néhány euróért kínáltjegyeknemfedezikakölt- ségeket. A légitársaság fizetés­képtelenné vált, előbb az állam­nak nem fizette a járulékokat, majd alkalmazottai fizetését is csökkentette, nem tudott fizetni a repülőtér-használatért, az üzemanyagért, és végül már az alkatrészekértsem. Augusztus utolsó napján véglega földön maradtak a gépei. A SkyEurope-nak a szlovákiai utasokvalóban sokat köszön­hetnek, ám egy leckét is megta­nulhattak: a repülés nincs in­gyen. Ilyen üzletpolitikával nem lehet nyereséget termelni, és olyan cég, amely csak halmozza a veszteségeket, előbb utóbb csődbe megy. Most pedig nem marad más hátra, mint remény­kedni, hogy a fapados helyét át­veszi egy sokkal stabilabb légi- társaság, amely ugyan kicsit drá­gábban adj a a jegyeket, de az utasoknak nem kell attól tartani­uk, hogy nemjutnak el a célállo­másra, vagy hogy mindenféle se­gítség nélkül egy idegen város­ban magukra maradnak- mint ahogy most sok ezren. Az egyik konkurens cég már hónapokkal ezelőtt egy „Bye-Bye SkyEurope” felirani géppel landolt Pozsony­ban. Ók már akkor búcsút intet­tek a szlovák fapadosnak, mi pe­dig most.

Next

/
Oldalképek
Tartalom