Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-22 / 218. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 22. Kultúra 7 Beszélgetés Farkas Ádám szobrászművésszel, akinek alkotásai október 5-ig láthatók Dunaszerdahelyen Felismerni újra a fontos dolgokat RÖVIDEN _____ Deja vu-klub Tornóczi Tiborral Pozsony. Szeptember 23-án, szerdán nyolcadik évadját kezdi a Deja vu klub. Az est ezúttal a blues jegyében zajlik, a vendég Tomó- czi Tibor, a Last Blues Band énekese és szájharmonikása lesz, aki a Deja vu együttes kíséretében lép majd színpadra. A helyszín változatlan (Hlava XXII, Bazová 9.), kapunyitás 18 órakor, (ú) Mihályfi Imre az új örökös tag Budapest. Mihályfi Imrét, a nagyobbik köztévé egyik alapítóját választották a Magyar Televízió örökös tagjává titkos szavazással. A Balázs Béla-díjas rendező, aki több mint négy évtizeden át dolgozott a televízióban, a közelmúltban elhunyt Bíró Istvánná helyére került a testületben, amelyet 2004 szeptemberében hozott létre az MTV akkori elnöke, hogy a magyar közszolgálati televíziózás „nagy öregjeit” erkölcsi és anyagi elismeréssel illessék, (mti) Az eddigi legsikeresebb Bažant Kinematográf Vezet a Menny, pokol... föld A magyarországi szobrászok legkiválóbbjai között emlegetik. Számos díj birtokosa, a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékének vezetője, aBrit Királyi Szobrásztársaság tagja. Farkas Ádám alkotásai október 5-ig a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában láthatók, azon a kiállításon, amelyen feleségével, Rákos- sy Anikó festőművésszel közösen szerepel. Farkas Ádámmal a kiállítás megnyitóján beszélgettünk. VOJTEK KATALIN Japánban, Fujimi Kogenben nagy méretű köztéri szobra áll. Mi a története? 1991-ben a villányi szoborparkban együtt dolgoztam több japán művésszel, és rá egy évre meghívtak, hogy készítsek Japánban egy szobrot. Nekem az az út óriási élmény volt, a japán kultúra tele van olyan mélységekkel és kvalitásokkal, amilyenekről mi csak álmodni tudunk. Az emberek viszonyrendszere sokkal erősebb és érintetlenebb, mint nálunk. Mielőtt elutaztam, tanulmányozni kezdtem a japán kultúrát. A japánok érezték ezt az őszinte érdeklődést, mert teljesen kinyíltak, szinte a tenyerükön hordoztak. A szobrai azt az érzést keltik, mintha kikívánkoznának a természetbe. De olyan rendezett természetbe, mint a japán kerteké, ahol a növényzet művészi kompozíciót alkot egy-egy érdekes alakú sziklával. Lehet, hogy ez fogta meg munkáiban a japánokat? Biztosan ez, mert a rendkívül erős természetszeretetem vitt el abba a szobrászati irányba, amelyre a tömörítés, az egyszerűség, a jelekkel való kommunikálás a jellemző. Ezt a japánok kitűnően értik és magas fokon művelik. Ezért lehettek fogékonyak a munkáimra, és én is teljesen otthon éreztem magam közöttük. Talán ennek köszönhető, hogy többször is visszahívtak. Farkas Ádám Ön a képzőművészeti főiskola elvégzése után Párizsban tanult, ami az előző rendszerben ritkaságnak számított. Véletlen szerencse volt, vagy tudatos törekvés? Mindig izgatott az a könnyedség, ugyanakkor pontosság, tiszta kifejezésmód, ami a Francia- országban alkotó képzőművészeket jellemezte. Párizs részemről tudatos választás volt, a szerencse ott játszott közre, hogy a kiváló francia kapcsolatairól ismert Illyés Gyula apám egyik legjobb barátja volt, ő szerzett számomra francia meghívólevelet, ami nélkülözhetetlen volt a kijutáshoz. Alkotásaival kapcsolatban a szakemberek Brancusit szokták (Fotó: KMG) emlegetni. Valóban hatással volt önre? Brancusi kikerülhetetlen, ahogyan Giacometti vagy bizonyos fokig Moore is. Moore az indulásnál hatott rám a tömörítésével, a nagy, erőteljes formáival és a ter- mészetközeliségével, de a döntő hatást Brancusi kevés eszközzel elért, nagyon mély, nagyon tiszta, nagyon emelkedett kifejező ereje jelentette. Ma is őt tartom a 20. század egyik legnagyobb művészének. Brancusi román parasztfiú volt, egy kicsit ugyanarról a tőről fakadt, mint az erdélyi faragók, akik elképesztő szépségeket tudtak teremteni. Elég gyakran járok Erdélybe a tanítványaimmal, nézegetjük a régi sírköveket, kapubálványokat. Az a spontán erő és szépség árad belőlük, ami a népdalokból. Arrafelé a faragás olyan természetes önkifejezése volt az embereknek, mint a bánatuk vagy az; örömük kiéneklése. Hihetetlen kifejező erő van ezekben a régi faragványokban, Brancusi valószínűleg ezt vitte magával Párizsba. Művészekkel beszélgetve gyakran hallani nagyon pesszimista nézeteket a kultúra jelenlegi állapotát és jövőjét illetően. Osztja a véleményüket? Bizonyos pesszimizmus jogos, mivel az európai civilizáció elég rossz irányba halad, és tekintve, hogy az emberi létnek a kultúra az alapja, létezik bizonyos veszélyeztetettség. De amíg ember lesz a Földön, addig művészet is lesz. A művészet nem mesterséges valami, hanem az emberi léleknek egy nagyon fontos kifejezési formája, amellyel kommunikálunk egymással és erőt adunk egymásnak. Évezredeket tudunk átkommunikálni a művészeten keresztül és tudjuk erősíteni egymást. A művészet halála - ilyen nem létezik, ez nonszensz. Mit ért az alatt, hogy Európa rossz irányba tart? Az előbb említettem a japánoknál az emberi kapcsolódásokat, amelyek háromirányúak: befelé, önmagához, kifelé, a környezetéhez, a harmadik pedig egy felsőbb hatalommal való kapcsolattartás. Európa olyan helyzetbe került, hogy teljesen zavarossá váltak ezek a kapcsolatok, és ezzel borzasztóan sebezhetővé vált. Ott az iszlám, ott a buddhista világlátás, ezek sokkal életképesebbek és erőteljesebbek, mint az európai lét jelenlegi formája. Itt egy önpusztító folyamat zajlik, az egész 20. század erről szól. A 21. században két lehetőségünk van: vagy felnyílik a szemünk, és felismerjük újra a fontos dolgokat, amelyek nem az anyagiak, vagy pedig el fognak minket sodorni. Ön melyik lehetőséget tartja valószínűbbnek? Azt hiszem, Európa rá fog jönni, mik a valódi értékei. Lehet, hogy egy katasztrófa árnyékában, lehet, hogy egy tisztítótűzben, de rá fog jönni. ÚJ SZÓ-HÍR Hetedik alkalommal járta az ország nagyvárosait a népszerű mozgó nyári mozi: a Bažant Kinematográf. A trencsénteplici Art Film Festről indult, megjárta a jeles nyári kulturális, zenei, filmes fesztiválokat, s harminc megálló után a fővárosban fejezte be vándorlását. Az idei évfolyam minden eddiginél nagyobb látogatottsággal büszkélkedhet, 54 300 néző volt kíváncsi arra az öt filmre - három szlovák és két cseh produkció -, amely a programján szerepelt. Ezzel a nézettséggel sikerült túlszárnyalni az eddigi rekordot, amelyet 2006-ban ötvenezer látogatóval értek el. A nyári szabadtéri moziban a legtöbben Laura Siváková- Paššová Menny, pokol... föld című lélektani drámájára voltak kíváncsiak: 11 860-an látták. A film egy fiatal balett-táncosnő, Klára kényszerű és nem könnyű választását elemzi, azt a folyamatot, amely a fiatal nőt meggyőzi arról, hogy (félresiklott) kapcsolata helyett a világhír felé ívelő karriert válassza. Klárát Kanócz Zsuzsa alakítja. Siváková-Paššová mozgóképét Tomáš Barma Bogyók című alkotása (10 500 néző), Juraj Nvota Muzsikája (10 250 néző), Miroslav Luther Szúnyogtangója (9 870 néző), végül Jan Hfebejk Nálam jó című mozija (8 520 néző) követi a nyári mozi nézettségi listáján. (tébé) A Menny, pokol... fold című szlovák filmet Kanócz Zsuzsa ajánlotta a pozsonyi nézők figyelmébe (Fotó: Bažant Kinematográf - Peter Procházka) A Reklámőrültek és A stúdió lett a legjobb tévésorozat a dráma, illetve a vígjáték kategóriában; a tévécsatornák közül pedig az HBO gyűjtötte be a legtöbb trófeát Kihirdették az Emmy-díj nyerteseit Glenn Close-nak A hatalom hálójában hozta meg az újabb Emmyt (ČTK/AP- felvétel) Toni Collette először vehette kezébe a legjobb tévészínészeknek járó szobrot (ČTK/AP-felvétel) Kristin Chenoweth egyik szeme sírt, a másik nevetett (TASR/AP-felvétel) MT1-JELENTÉS Los Angeles. Bár voltak új arcok a nyertesek között, nem okozott túl sok meglepetést az amerikai „televíziós Oscar-díjak” kiosztása: idén is a Reklámőrültek és A stúdió lett a legjobb tévésorozat a dráma, illetve a vígjáték kategóriában. Először vehette kezébe a legjobb tévészínészeknek járó Emmy- szobrot többek között Toni Collette (Tara alteregói), Jón Cryer (Két pasi meg egy kicsi) és Kristin Chenoweth (Halottnak a csók). Míg az ausztrál Collette „őrületes találkozásnak” nevezte az élményt, Chenoweth egyik szeme nevetett, a másik sírt, mivel sorozatát épp most szüntette meg az ABC. „Köszönöm az Akadémiának, hogy egy olyan sorozatot ismert el, ami nincs többé” - mondta. A hatalom hálójában című drámai sorozatból Glenn Close, A stúdió című vígjátékból pedig Alec Baldwin tudott duplázni: mindketten másodszor kaptak alakításukért Emmyt. A stúdió című sorozat egyik alkotója, egyben szereplője, Tina Fey szertelen jókedvében a tévécsatornának hálálkodott: „köszönjük az NBC-s barátainknak, hogy műsoron tartottak minket, holott többe kerülünk, mint egy talk- show”. Ezzel Jay Leno új tévéműsorára célzott, amiről az NBC többször megjegyezte, hogy olcsóbb, mint egy tévédráma. Baldwin, aki Rob Lowe-tól vette át a díját, azzal okozott derültséget, hogy kijelentette: simán elcserélné a szobrot, ha úgy nézhetne ki, mint Lowe. A tévécsatornák versenyében - ahogy évek óta mindig - vasárnap ismét az HBO gyűjtötte be a legtöbb elismerést, 21 díjjal vezetve a mezőnyt. Az NBC a tavalyi 10 Emmy után alaposan belehúzott: összesen 16 díjjal távozott a gáláról. Az ABC 11 szobrot, a Fox tízet, a CBS és a PBS pedig egyaránt nyolcat vihetett haza tévéműsoraiért. A kábeltévék között sem csak az HBO számára termett babér, a Showtime hat díjat nyert - az egyiket az említett Tony Collette kapta a legjobb vígjátékbeli színésznő kategóriájában. Az AMC a Reklámőrültekkel és a Breaking Baddel szedett össze öt Emmyt. A Comedy Central három, az FX pedig két díjjal távozott. Bryan Cranston - aki a Breaking Bad című sorozatban nyújtott játékával szintén másodszor harcolta ki magának az Emmyt - arról beszélt a színpadon, hogy már csak az ő tanárból lett drogdíler szerepe is mutatja, mennyit változott a tévé - előnyére. ,A televíziózás egy újabb aranykorát éljük” - jelentette ki a színész.
