Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)
2009-09-19 / 216. szám, szombat
www.ujszo.com UJSZO 2009. SZEPTEMBER 19. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KOMMERSZANT Obama amerikai elnök szakít elődje, Bush politikájával - írta a Kommerszant arról, hogy Washington bejelentette, lemond a Közép-Európába tervezett rakétavédelmi pajzs telepítéséről. A döntés alapvetően megváltoztatja Oroszország és Amerika viszonyát-állapította meg a moszkvai lap. Ez az első látható következménye a Washingtonban bejelentett „új kezdetnek” - írta, utalva rá, hogy Bush szorgalmazta a csehországi radarállomás megépítését és elfogórakéták telepítését lengyel területen. A rakétavédelmi program volt az egyik fő oka az USA és Oroszország közötti feszültségnek. Moszkva nem hitte el a magyarázatot, hogy a rendszer Irán nukleáris fenyegetését hivatottkivédeni. (mti) DE EZ NEM JELENTI AZT, HOGY ^ A NYELVTÖRVÉNY JÓ A NYELVTORVENY NEM ÜTKÖZIK AZ EURÓPAI NORMÁKBA-- ___.................. ......../íl-i_ (Gyenes Gábor karikatúrája HÉTVÉO(R)E Fico, a sajtó és a magyarok Felbosszantotta önt egy újságcikk? Változtassa meg a törvényt! Kissé abszurdnak tűnik a szlogen? Nem, ha Szlovákiában élünk. Ez a korlátlan lehetőségek hazája. Feltéve, ha önt Robert Fi- cónak hívják. MÓZES SZABOLCS Egy éve, amikor hosszú vita után a parlament megszavazta az új sajtótörvényt, a kormány- koalíció politikusai nem győzték eléggé hangsúlyozni, a jogszabály az egyszerű emberek fegyvere lesz a pofátlan médiával szemben, ók - a politikusok - nem fogják kihasználni a törvény adta lehetőségeket. Elmélet és realitás: a szerkesztőségekbe érkező sajtóválaszok és kötelezően lehozandó reagálások nagy részét nem Mari néni vagy Sanyi bácsi, hanem a politikus írja. A bíróságokon a sajtóból becsületsértés - a Mečiar- és Slota-féléknek még van ilyenjük?.. - címszó alatt kipréselt milliók külön fejezetet képeznek, de ha már politikus és sajtó a téma, feltétlen meg kell ezt is említeni. S hogy mindez ne legyen elég, a miniszterelnök még rá is tesz egy lapáttal. Ha ti a családomról próbáltok írni, még jobban a nyakatokra lépek - üzeni Fico, aki szerint szigorítani kellene a sajtótörvényt, mert egy bulvárlap a családjáról mert írni. Pedig a történet csak látszólag szól Fico gyermekéről, aki a hír szerint egy méregdrága magániskolát látogat. Az újságcikk nem azt ecsetelte, a kis Miško Fico hányas számú kisinget hord, sem azt, hol szorítja őt a tornacipő. Sőt, a történet szempontjából az is mellékes, a kis Ficót hogyan hívják, milyen, egyke-e vagy van-e testvére. A hír lényege az, hogy országunk miniszterelnöke, akinek szavai tele vannak szociális együttérzéssel, az állami tulajdon és mindenhatóság védelmével, minden magánjellegű tevékenység - pláne, ha ez a közszolgáltatások terén nyilvánul meg - bírálatával, egyetlen szem fiát egy magániskolába adja. Ismételten - merthogy korábban sem államiba járt. Ráadásul olyan iskolába íratja, ahol a havi tandíj magasabb, mint a bruttó szlovákiai átlagbér. (A nyelvtörvénynek nevezett nagy szlovák buzgólkodás körüli vita közepette pedig az is érdekes adalék, hogy a Fico- csemete nem édes štúri anyanyelvén tanul nagy pénzekért a magániskolában, hanem a bur- zsuj nyugatiak által beszélt idegen nyelveken. Nesze neked, nemzetmentés!) Fico miniszterelnök az elterelő hadműveletek mestere. Csütörtöki heves kirohanásának és törvénymódosító ötletének köszönhetően egy ideig megint mindenki arról beszélt, mennyire mocskos a sajtó - így a Fico- fanok -, illetve, hogy mennyire szabadsággyűlölő a kormányfő - így az őt ellenzők. Nem pedig arról, mennyire etikus a magánkórházakat, a magániskolákat, a magánbiztosítókat stb. szidni, miközben a saját gyermekét oda járatja. Ráadásul, mint utóbb kiderült, csak a tandíj tizedét fizeti. Ezért aztán legalább pár napig nem arról fognak beszélni az emberek, miért sodródik az ország újra a tönk szélére. Van itt más téma... A sajtó Fico számára olyan, mint a magyarok. Ha a lényegről kell elterelni a figyelmet, mindig kéznél van, s jól jön. GLOSSZA Jó reggelt, Vollebaek úr! KÖVESDI KÁROLY Ne etnikai, de területi alapú legyen a határokon átnyúló együttműködés, mondta Kurt Vollebaek, az EBESZ főbiztosa a minap egy budapesti konferencián. Mert az etnikai alapú juttatások úgymond súlyos biztonsági kockázatot jelenthetnek, ha a határok környékén „privilegizált közösségeket” teremtenek. Ahatár menti térségekben mindenkinek élveznie kell az együttműködés nyújtotta előnyöket. Mi sem gondoljuk másként, Vollebaek úr. Kezd elegünk lenni a privilegizált helyzettel. A szlovákiai magyar kisebbség ne kapjon egy centet, egy árva forintot sem Magyarországtól, a magyar adófizetők pénzéből, hiszen a több mint félmillió magyar Szlovákiában fizeti az adóit, s ennek mértékében itt illetik meg a jogok (nem privilégiumok!) is. Ennek arányában kell részesülnünk egy-egy határ menti régióban az infrastrukturális fejlesztésből, a külföldi tőkebefektetésből, ennek arányában kell kulturális intézményeinknek, iskoláinknak, színházainknak, könyvkiadóinknak, múzeumainknak támogatást kapniuk. Mert az ugye semmilyen privilegizált helyzetet nem tükröz, ha hiába pályáznak a magyar iskolák, nem kapnak a felújításra fordítható európai uniós támogatásból. Ott sem igazán lehet felfedezni a vélt előnyt, ahol a természet gondoskodott róla: a Csallóköz alatt elterülő (Közép- Európa legnagyobb) édesvízi készlete olcsóbb Észak-Szlováki- ában, mint például Komáromban, ráadásul a dél-szlovákiai községek nem építhetnek szennyvíztisztítót, mert nem kapnak rá támogatást. S juttassam eszébe Vollebaek úrnak, hogy a szlovákiai magyarok kultúrára kapott éves támogatása nem éri el a leggazdagabb szlovákiai magyar vállalkozó által befizetett adó nagyságát. S bizony nyelvtörvényre is égetően szükség lenne, amely kötelezne minden „vegyes területen” működő állami hivatalt, kórházat, mentőállomást, tűzoltóőrsöt, rendészeti helyőrséget stb. a kisebbség nyelvének ismeretére, hogy az élhessen a jogaival. Hogy ne haljon meg a beteg, ne égjen le a háza senkinek csak azért, mert esetleg nyelvi nehézségei vannak. Az állam védje meg a polgárait, arra van. Hogy a szlovákság (és nem a Fico-kormány) hogyan óhajtja megvédeni irodalmi szlovák nyelvét az idegen hatások ellen, azt oldja meg a szlovák társadalom, ha szükségét érzi. A súlyos jogsértések és a polgárok egy részének másodrendűként kezelése ugyanis súlyosabb kockázatot hordoz magában, mint az egyoldalú kedvezményezettség. De nyilván Vollebaek úr figyelmét sem kerülte el, hogy a Bajnai-Fico találkozó napján a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke a szlovák parlament épületében (és nem az utcán) „Na Slovensku po slovensky” jelszóval gyűjtött aláírást a nyelvtörvény módosításáért. Gyengébbek kedvéért: Anna Belousovová annak a pártnak az alelnöke, amely a jelenlegi kormánykoalícióban irányítja a szlovák törvényhozást. Mindazonáltal, minden tiszteletet megadva az EBESZ-főbiztos- nak (aki egy 64, európai, amerikai és ázsiai országot tömörítő nemzetközi szervezetet képvisel), mi akkor lennénk igazán nyugodtak, ha végre az Európai Unió ébredne fel, és nemcsak a felvételre váró (vagyis unión kívüli) országokat tudná kordában tartani, hanem elsősorban a tagállamait kötelezné egy kisebbségi törvény elfogadására. A kisebbségi kérdés szőnyeg alá söprése ugyanis nagyobb válságot okozhat, mint a felfújt pénzügyigazdasági krízis. Ezer éve élünk ezen a földdarabon, és számtalanszor volt alkalmunk megtapasztalni (töröktől, tatártól, Habsburgoktól, nagyhatalmaktól) a privilegizáltaknak naponta feladott leckét. Ideje lenne már normálisan élni. KOMMENTÁR Sztrájkország BALÁZS BENCE Nem szeretem a választásokat. Nemcsak azért, mert plusz program vasárnapra, hanem azért sem, mert elegem van a választások előtti politikai csatározásokból, a hamis, választótábor-növelésért tett ígérgetésekből, a sárdobálásból. Attól, hogy fontos kérdések kerülnek terítékre, és válnak harci eszközzé. így lett a parlamenti választások mézesmadzagja tavaly a pedagógusok bérezése úgy, hogy végül a pedagógusok két szék közt a pad alá estek. Most az oktatási törvényt, a közalkalmazottak egységes bérezéséről szóló törvényt és az ügynökségek szerkezeti átalakítását célzó törvényt álodozzák fel az elnökválasztás oltárán, amelyek közül az egységes bérrács tervezete váltott ki országos hisztériát. A politikusok ugyanis, akárcsak a tehén farkát megragadó Me- hemed, nem tudják, hogy vannak dolgok, amelyekhez nem szabad hozzányúlni. Ebbe a kategóriába sorolható még a forró parázs, a darázsfészek, a málnászó medve, továbbá az alkalmazottak bére, ha lefelé kerekítik. Márpedig a közalkalmazottak egységes bérezése egyértelműen lefelé kerekítésről szól, sőt, nem is kerekítés: fájdalmas vágás a gazdasági válság nevében. Finoman fogalmazva nevezhetjük szerencsétlen elképzelésnek is a törvénytervezetet, amelyet igen csúnyán nyomnak le az érintettek torkán: a kormány felelősség- vállalása nem a parlamentáris demokráciák legfőbb ismérve, hiszen a törvényhozás szándékos megkerülése, semmibevétele. A cél azonban szentesíti az eszközöket. A politikában fokozottan. Az oszd meg és uralkodj elv most is kapórajön a kormányzó két demokrata tömörülésnek. Nem is kaphattak volna jobb módszert a polgárok megosztására, hiszen miközben minden közalkalmazott kesereg a fizetéscsökkenés miatt, bizonyos szinten egymásnak is hadat üzentek: azon vitatkoznak, kinek illene több pótlék, és a bérrács együtthatói mennyire igazságosak. Ki a fontosabb: a bírók és ügyészek, a rendőrök, orvosok és asszisztensek vagy a tanárok? Mindenki önmagát látja a társadalom oszlopának, ennélfogva eddig nem került szóba egy ütőképes, közös fellépés az egységes bérezés - és annak kieszelői - ellen. Ki-ki rendezi a saját puhány szakszervezeti sztrájkjait, amelyekről a nyomdafesték tűrőképessége miatt nem írhatom le, hogy mit csinálnak velük magasról a politikusok, majd néhány nap után a tüntetők megunják az álldogálást a prefektúrák vagy a kormány előtt, és visszamennek dolgozni. Közben máris megosztották a társadalom másik felét, a nem közalkalmazottakat: a magánszférában dolgozók jó része bosszúsan nézi a sztrájkolókat, hiszen már megunták, hogy a pedagógusok állandóan az utcán vannak, hogy a magánszférában dolgozókhoz képest többszörös bért kapó bírók még többet akarnak, és hogy miközben a rendőrök arra hívják fel a figyelmet, hogy nő a bűnözés a felszerelések és fogyóeszközök hiánya miatt, járőrözés helyett sztrájkra adják a fejüket. Ezek után a legszívesebben már a bolti eladó is sztrájkolna Sztrájkországban. De nem sztrájkolhat, mert kirúgják minimálbéres állásából, és a növekvő munkanélküliség közepette nem biztos, hogy talál másikat. Rájön, hogy a sztrájkjogától is megfosztották, és irigykedve nézi a közalkalmazottakat, akik nagyobb fizetést kapnak, ráadásul sztrájkolhatnak is... A szerző a kolozsvári Szabadság munkatársa TALLÓZÓ __ NYUGAT-EURÓPAI LAPOK Obama kihúzott egy olyan tüskét a dühös orosz medve bundájából, amely jó ideje fölöslegesen mérgezte az orosz-amerikai viszonyt - írta a Basler Zeitung svájci újság az amerikai elnök előző napi bejelentéséről, amely szerint Washington lemond a Közép- Európába tervezett rakétavédelmi pajzs telepítéséről. A svájci lap rámutatott, Obamá- nak szüksége van Moszkvára ahhoz, hogy külpolitikáját, amelyben a korábbinál sokkal inkább a diplomáciára épít, sikerre vigye. Most Oroszországon a sor. Az osztrák Die Presse szerint nem volt váratlan a csütörtöki bejelentés, hiszen Obama már az elnökválasztási kampányban is jelezte, hogy a rakétavédelmi rendszernek először is gazdaságosnak kell lennie, másrészt műszakilag kivitelezhetőnek. A két feltételből egyik sem teljesült sem akkor, sem azóta - állapította meg a Die Presse. A konzervatív bécsi lap kitért arra is, hogy Lengyelországban és Csehországban most sokan csalódottak. Abban reménykedtek, hogy a rakétapajzs révén különlegesen szoros viszonyt alakíthatnak ki Washingtonnal, amely a védőszárnyai alá veszi őket. A Die Presse ugyanakkor megjegyezte, több odafigyeléssel, diplomáciai ügyességgel az amerikai elnöknek sikerülhet újra megnyernie magának Amerika e két hű szövetségesét. A történelmi tapasztalat arra tanít, hogy Oroszországgal okosabb az erő pozíciójából tárgyalni - írta a koppenhágai Berlingske Tidende. Ä konzervatív dán lap szerint éppen ezért Obama elnöknek meg kell győznie európai szövetségeseit (döntése helyességéről), egyszersmind jobb viszonyt kell kialakítania Oroszországgal anélkül, hogy meggyengítené a Nyugatot, (mti)
