Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-16 / 213. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 16. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Halálra vert cseh kamionsofőr Romániában halálra ver­tek egy cseh kamionsofőrt szombaton, a magyar ha­tárhoz közeli parkolóhelyen - írta a Právo című cseh na­pilap. A középkorú cseh fér­fi a vendéglőben ült, ami­kor mintegy húsztagú, ittas fiatal romákból álló csoport provokálni kezdte. Amikor a férfi felállt, a romák ki­hurcolták az épület elé és halálra rugdosták. További három cseh kamionos, akik megpróbálták védeni társu­kat, súlyos sérüléseket szenvedtek. Egy másik cseh kamionos, aki röviddel a verekedés után érkezett a helyszínre, szintén azt mondta a lapnak, hogy a támadók romák voltak. A román rendőrség eddig a csoport hét tagját vette őri­zetbe. (mti) Olyan nyelvtörvényt kellene elfogadni, hogy te ne szólalhass meg társaságban (Peter Gossónyi karikatúrája’ Azok az országok és cégek fognak megerősödni, amelyek kihasználják a válságot a megreformálásra Távolodóban a szakadék szélétől Bár Közép-Európát 2009 elején még a gazdasági összeomlás veszélye fe­nyegette, a nemzeti kor­mányok, az Európai Unió, a különböző nemzetközi szervezetek és a régió veze­tő vállalatainak intézkedé­sei miatt a térség mára már eltávolodott a szakadék szélétől - állapította meg a Deloitte tanácsadó cég leg­frissebb összeállításában. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A tavalyi árbevétel alapján összeállított listán az első ötven cég között 8 magyar vállalat, a teljes összeállításban hatvan társaság szerepel. Az első a len­gyel olajipari vállalat, a PKN Orlen volt, a második helyen a Mól végzett, a harmadik az uk­rán bányaipari és fémfeldolgo­zó Metlnvest Holding lett, a negyedik a Škoda Auto, az ötö­dik pedig a cseh ČEZ energeti­kai vállalat volt. A Deloitte idei Régiós 500 je­lentését a térség 500 legna­gyobb vállalatának rangsorolá­sa mellett vezető közgazdászok, akadémikusok és más szakértők véleményének felhasználásával készítette el a társaság. A Deloitte felmérésében a ré­giós országok várható jövőbeli teljesítménye alapján három csoportra osztotta az államokat. Az első csoportba azok az or­szágok kerültek, ahol további kihívásokat jelenthet a re­cesszió megállítása. Ilyen pél­dául Horvátország, Észtország, Litvánia, Lettország, Macedó­nia, Szerbia, Ukrajna és mellet­tük Magyarország is. A másik csoportba azok az országok tartoznak, ahol vala­melyest enyhébb a recesszió: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Montenegró, Csehor­szág, Moldova, Románia, Szlo­vénia és Szlovákia. A harmadik csoport pedig egyetlen tagból áll, amely spe­ciális helyzetben van: Közép- Európa országai között Len­gyelországot sajátos módon nem érintette a válság - GDP- növekedése 2009 első két ne­gyedévében 0,8 százalék, illetve 1,1 százalék volt. A tanulmányban megállapít­ják: a régió számára a kérdés jelenleg nem az, hogy vajon lesz-e kilábalás, hanem inkább az, hogy ez a kilábalás mennyi­re lesz gyors és fenntartható. A tanulmány emlékeztet arra, hogy várhatóan azon cégek és országok fognak leginkább megerősödni a régióban, ame­lyek képesek megragadni a vál­ság nyújtotta megismételhetet­len lehetőséget arra, hogy át­alakítsák, megreformálják el­avult rendszereiket, szervezete­iket és folyamataikat. Tavaly 388 vállalat (a régiós első 500 cég 78 százaléka) át­lagosan 20 százalékkal növelte árbevételét. 2009 első negye­dévében viszont - azon cégek körében, amelyekről idei pénz­ügyi adatok is a Deloitte ren­delkezésére álltak - a vállalko­zások háromnegyede, 76 száza­léka már átlagosan 23 százalé­kos árbevétel-csökkenésről szá­molt be 2008 első negyedévé­hez képest. A bankszektorban külön, az eszközök alapján összeállított 20-as listát az OTP vezeti, ame­lyet a lengyel PKO BP, majd a cseh Česka Sporitelna követ. VENDÉGKOMMENTÁR ' Rossz, de a népnek tetsző GÁL ZSOLT Sajnos, röviden így is lehet jellemezni a szlovák kormány gazda­ságpolitikáját; a szakadék felé vezeti az országot, de a választók többségét ez továbbra sem zavarja. Az elmúlt napokban két világranglistán is visszacsúszott Szlová­kia. A Világbank által készített, a vállalkozói környezet minőségét összehasonlító Doing Business 2010 jelentésben - amely az elem­zett államok 2008júniusa és 2009 májusa közötti teljesítményét vizsgálta - Szlovákia hét helyet visszacsúszva a 42. pozíciót sze­rezte meg. A kanadai Fraser Institute vezetésével készülő, 141 or­szágot értékelő, a gazdasági szabadságot mérő listán a 27-ik he­lyen végeztünk, hat helyet visszaesve. Ez utóbbi azonban még csak a 2007-es év adatai alapján készült, így előre borítékolható a to­vábbi lecsúszás. Az elvont számoknak tűnő rangsorok kapcsán nem árt két dolgot figyelembe venni. Először is az ilyen, a gazda­sági szabadságot, vállalkozóbarát környezetet, versenyképességet és a korrupció elteijedtségét mérő világlisták élén folyton a legfej­lettebb és leggazdagabb országok trónolnak, miközben a listák vé­gén nagy a tolakodás a nyomorgó diktatúrák között. Leegyszerűsítve: a gazdasági szabadság egyenesen arányos a fej­lettséggel és a jóléttel (a korrupcióval meg fordítva áll a dolog). Ez alól csak a nyersanyagban (főként kőolaj, földgáz) nagyon gazdag országok képeznek kivételt, nekik nincs szükségük a gazdasági szabadság megteremtésére, az olajdollárok e nélkül is érkeznek. Másodszor: Szlovákia gyors gazdasági felemelkedése 2002 és , 2007 között párhuzamosan zajlott az említett világranglistákon való gyors előremeneteléssel. Jelenleg ellenkező irányba tartunk, és ez kizárólag a Fico-kormány gazdaságpolitikájának következménye. Ezt nem lehet a válságra fogni, a listák ugyanis nem a gazdaság teljesítményét mérik, ha­nem a növekedéshez szükséges feltételek (intézményrendszer, törvények, jogállam, korrupció, gazdaságpolitika) meglétét és mi­nőségét rangsorolják. A kormány intézkedései tehát rontják a növekedés és a versenyké­pesség esélyeit, a vállalkozóbarát környezetet, viszont a korrupci­ót növelő módon avatkozik a gazdaságba - de ez a lakosság több­ségét nem zavarja. Elég egy pillantást vetni a közvélemény-kutatá­si adatokra, és nem csak azokra, amelyek a pártok és politikusok népszerűségét mutatják (bár már ez is elég a rosszulléthez). Ivan Miklóst, az előző kormányok fő gazdasági sikerkovácsát például egy (az amerikai German Marshal Fund alapítvány által 11 uniós tagországban - köztük Szlovákiában -, az Egyesült Államokban és Törökországban elvégzett) nemzetközi közvélemény-kutatás ada­tai döbbentették meg. Jogosan. A felmérésben a szlovákiai meg­kérdezettek mindössze 4 százaléka gondolta úgy, hogy a kormány túl sokat költ a válság elleni küzdelemre (szemben az amerikaiak 55 vagy az EU-ádag 23%-ával), míg 58% gondolta azt, hogy túl keveset (ezzel minden megkérdezett nemzetet megelőzve elsők lettünk). Mindez akkor, amikor a szlovák államháztartási hiány veszélyes és tarthatatlan szintekre emelkedik. Míg az emberek túlnyomó többsége a válság hatására (helyesen) visszafogta saját költekezését, az államtól pontosan ennek az ellenkezőjét várja, mert képtelenek felfogni, hogy az állam pénze az ő pénzük (az ál­taluk fizetett adókból származik), az államadósság pedig az ő adósságuk (ők fogják kamatostul törleszteni). Ilyen ostoba válasz­tókkal (tisztelet a kivételnek) a hátuk mögött Fico és csapata to­vábbra is nyugodtan szórhatja két kézzel a pénzt, amiből bősége­sen megtömhetik saját és támogatóik zsebeit is. Volt, aki irodája ablakán ugrott ki, volt aki értekezlet alatt hasba szúrta magát - a cég 22 ezer alkalmazottjától vált meg fokozatosan az .elmúlt 13 évben Öngyilkossági hullám a France Télécomnál - 23-an végeztek magukkal MT1-F1GYELŐ Újabb munkavállaló lett ön­gyilkos a France Telecom távköz­lési óriásnál, ezért Xavier Darcos francia munkaügyi miniszter ta­lálkozik a France Telecom elnök­vezérigazgatójával, Didier Lom- bard-ral - írja a Wall Street Jour­nal. Legutóbb pénteken a cég egyik munkavállalója vetette ki magát irodája ablakán. A szak- szervezetek szerint az öngyilkos­ságok gyakorivá válása mögött a társaság átszervezése húzódik meg, a cég ugyanis 13 év alatt egy tipikus állami vállalatból pia­ci céggé vált, aminek következté­ben felmondtak 22 ezer munka- vállalónak is, mégpedig végki­elégítés nélkül. A France Telecom ugyan már nem állami vállalat, de a francia állam így is a cég legnagyobb részvényese: 26,97%-os részesedése van a tár­saságban. A francia kormány fel­szólította a France Télécom ve­zérigazgatóját, hogy tegyen va­lamit. A cégnél 2008 februárja óta 23 alkalmazott vetett véget életének, további 13 pedig ön- gyilkosságot kísérelt meg, de si­került megmenteni őket. A szak- szervezetek az elmúlt években bekövetkezett átszervezésekre, átcsoportosításokra, létszámle­építésekre vezetik vissza a szapo­rodó öngyilkosságok hátterében meghúzódó lelki okokat. Az egyre súlyosbodó helyzetre a legutóbbi, napokban történt eset hívta fel a figyelmet, amelyet a francia média kiemelt helyen tag­lalt: a cég egyik, kelet-franciaor­szági leányvállalatának ügyfél- szolgálati igazgatóját eszméletle- nül találták irodájában, miután beszedett egy marék nyugtatót, hogy véget vessen életének. Az utolsó áldozat, aki befejezett ön- gyilkosságot hajtott végre, múlt héten halt meg. A 32 éves alkal­mazott - az Orange munkatársa - párizsi irodájának negyedik eme­leti ablakából vetette ki magát. Tettét azután követte el, hogy át­szervezésről volt szó, amely addi­gi munkahelyét, az ügyfélszolgá­latot is érintette. Múlt héten ha­sonló eset borzolta a kedélyeket Franciaországban: Troyes váro­sában egy 48 éves mérnök értekez­let alatt hasba szúrta magát, mert kiderült, hogy alacsonyabb pozíci­óba helyezik, és fizetését is csök­kentik. Szerencséje volt, a kórház­ban megmentették az életét. A szakszervezetek és a cég működését kritizálok szerint az alkalmazottak kétségbeesését a vezetőség modernizációs törek­vései (a piaci versenyhelyzethez való alkalmazkodás), főképp a so­rozatos átszervezések, létszám- leépítések generálják. A dolgozók kétharmada már akkor a France Télécomnál dolgozott, amikor az még állami tulajdonban volt. A köztisztviselői állás nyújtotta elő­nyöket addig zavartalanul élve­zők helyzete 1997-ben változott meg, amikor az első magánberu­házók megjelentek a cégnél. .Akik 20 éve dolgoztak a tele­fonvonalak javításán, frusztráltak lettek attól, hogy call-centerekbe helyezték őket, addigi munkakö­rüktől eltérő pozícióba. Néhányan nem tudtak megbarátkozni a változásokkal” - elemzi a háttér­ben meghúzódó lelki okokat Mo­nique Fraysse-Guigline orvos, utalva arra, hogy a változások mindenkire másképp hatnak. Akad, aki jobban és gyorsabban alkalmazkodik a kialakult hely­zethez, mások évek alatt sem tud­ják felvenni a ritmust. A cég egyik alkalmazottja, aki júliusban végzett magával, bú­csúüzenetet is hagyott. „Egy roncs lettem, jobb véget vetni az egésznek” - írta. Tettét a munká­jával járó stresszel, túlterheltség­gel és a cégnél uralkodó szerve­zetlenséggel indokolta. Mindez azonban, önmagában nem ele­gendő ahhoz, hogy valaki végze­tes lépésre szánja el magát, a fele­lősséget nem lehet egyértelműen a munkaadóra hárítani. Az ön- gyilkosság elkövetéséhez ugyanis szükséges az elsődleges rizikófak­tor megléte. Ilyen valamely pszichiátriai za­var fennállása - mint a de­presszió, alkohol- vagy drogfüg­gőség, skizofrénia -, vagy a tény, hogy az illető korábban már meg­próbálta megölni magát, esetleg a családjában előfordult hasonló eset. A másodlagos rizikófakto­rok, mint a munka kiváltotta stressz, feszültség, az anyagiak miatti kétségbeesés, kilátástalan- ság növelheti annak kockázatát, hogy valaki lelkibeteg lesz, ami közvetve hozzájárulhat az öngyil­kossághoz. A tragikus esetek arra ösztö­nözték a cég vezérigazgatóját, Di­dier Lombard-t - aki 2005 febru­árja óta áll a France Télécom élén -, hogy sürgős akciótervet dol­gozzanak ki. Ehhez a francia munkaügyi miniszter, Xavier Dar­cos és a France Télécom közép- és felsővezetőinek segítségét kérte. A problémára a pénzügyminisz­ter, Christine Largarde is felhívta a figyelmet, arra ösztönözve a cégvezetést, hogy minél előbb ta­láljanak megoldást, hiszen véle­ménye szerint az öngyilkosságok ugrásszerű növekedése komoly bajra utal. A telekommunikációs cég első körben bővíti a személy­zeti ügyekért felelős osztályt, munkatársainak feladata lesz, hogy az elégedetlen, kétségbe­esett dolgozók problémáit kezel­jék. A háborgó közvéleményt és a kritikusokat a France Télécom az­zal próbálta leszerelni, hogy vá­zolta: Franciaországban százezer lakosra évente 17,2 öngyilkos eset jut. A cégnek Franciaországban 102 ezer alkalmazottja van. Ä ve­zetőség állítása szerint a 23 eset „nem sokkal több”, mint az átlag, (mti, o-o, hvg)

Next

/
Oldalképek
Tartalom