Új Szó, 2009. szeptember (62. évfolyam, 202-225. szám)

2009-09-12 / 211. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. SZEPTEMBER 12. Vélemény és háttér 7 TAUÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ Leonard Orbán, az EU többnyelvűségért felelős biz­tosa „mossa kezeit”, ha a szlovák nyelvtörvényről kér­dezik - írta az Új Magyar Szó (ÚMSZ). „Leonard Orbán nem érzi alkalmasnak a pil­lanatot, hogy kifejtse állás­pontját a szlovák államnyelv­törvény módosításának ügyé­ben” - tudta meg a bukaresti napilap a többnyelvűségért felelős biztos szóvivőjétől. A lap azután kereste meg Le­onard Orbánt, hogy Jacques Barrot igazságügyi biztos azt tanácsolta Balázs Péter ma­gyar külügyminiszternek: a nyelvtörvény ügyében for­duljon az EU nyelvi sok­színűségért felelős biztosá­hoz - írja a lap. ,A többnyel­vűségi biztos folyamatosan tartja a kapcsolatot az érin­tett felekkel, ám egyelőre nem kívánja kommentálni a szlovák nyelvtörvényt” - mondta a lapnak Cristina Mac szóvivő, (mti)- Doktor úr, segítsen! Kényszerképzeteim vannak. Mindig azt gondolom, hogy megsértem a nyelvtörvényt. (Peter Gossányi rajza) HÉTVÍG(R)I A honleány panasza A nebulók már második hete koptatják az iskolapadokat, a parlamenti képviselők vi­szont- a kölkökénél némileg hosszabb szünet után - csak e héten ültek vissza a képvi­selői padsorokba. De ha még vártak volna egy hetet, a rendelkezésemre álló, a ro­vatalapító szándék szerint a heti politikai események sommázására szolgáló teret akkor is játszva kitölthet- ném. Hisz eb, aki e hétvég(r)én nem a Bajnai-Fico találkozóról ír - gondolja joggal az olvasó. KOCUR LÁSZLÓ Előbb azonban vessünk egy pil­lantást a Duna fölé magasodó márványpalotára. Elképzelem, amint reggel a honatyák és hon­anyák morcosán merednek a für­dőszobatükörbe. „Vazz’, lassan szüretelni kell” - gondolta Szigeti János. „Do ...., megint három padsorral azok alá a ... magyarok alá kell ülnöm, holott még a sza­gukat se bírom” - mondta három évtizeddel fiatalabb, csinos fele­ségének Ján Slota. „Nem, nem bébi, le kell mondanom a keddi randit, értsd meg, nagy nap ez a társadalom, a család, de az egész szlovákság életében is, amikor én, Ján Slota legjobb tanítványa zsenge korom, meg legénytolltól is alig pelyhedző állam ellenére is atya leszek. Nem, nem te vagy terhes. Honatya leszek” - mondta a mindannyiunk fájdalmára Brüsszelbe távozott, nagyon ér­tékes Jaroslav Paška helyére ülő Slota-ifista, Jakub Gajdošík a te­lefonba kedvesének. (Bár azon is gondolkodott, hogy elhagyja a hetedíziglen szlovák felmenőkkel rendelkező, Jánošík Aničkájára hajazó terchovái lányt, csak hogy alkotó energiáit a nemzetre, és annak magyarveszélytől való megmentésére koncentrálhassa.) Katarína Cibulková azon töp­rengett, hogyan fogja tudni ezt az alig egy évet kibekkelni úgy, hogy továbbra se vegyék észre őt. Hasonló problémák legalább 100 másik honatyát nyomasz­tottak, szóval, már egy kéthar­mados törvény elfogadásához bőven elegen lettek volna. Csá- ky Pál megpróbálta hátul minél jobban szétfésülni a haját, hogy a srégen mögötte ülő Bugár Béla ne lásson rá képviselői laptopja monitorjára. Bastmák Tibor mé- labúsan rendezgette a nyáron Ci­rill és Metód ügyben született újságcikk-kivágatgyűjteményét. Jana Valová még belenézett kris­tálygömbjébe, s mielőtt a men­telmi jogot élvező verdájában el­fordította volna a kulcsot, há­romszor átköpött a válla felett, és a tegnapi buli nyomán kártyát is hányt (aki e két sort sima sze­métkedésnek tartja, nézze meg a honanya vállalkozói engedélyé­nek kivonatát, amelyen a jóslás is szerepel). Ľuboš Michel már nem gondolt semmire. így érkez­tek meg ők, mind a 150-en, hogy újra belevessék magukat a hon gyarapításába. A 40. ülésen 90 ponton kell átrágniuk magukat, így ez még sokáig témát biztosít a kollégáknak. Most csupán két, már elkaszált törvényjavaslatra hívnám fel a figyelmet. Harmad­szor is elbukott az iskolabuszok bevezetésére vonatkozó törvény- javaslat, pedig a kistelepülésekről központi iskolákba bumlizó gye­rekek helyzetén - komfortérzetén és biztonságán - sokat dobott vol­na. Bár a képviselő (sofőrje?) nagy fekete autóval hordja iskolába a képviselő gyermekét, a sárga isko­labusz neki nem olyan fontos. Az is visszatetsző, hogy a megyefőnö­kök továbbra is lehetnek parla­menti képviselők. Ez a kérdés ugyan nem érint tömegeket, jelen­leg egy megyefőnök képviselőskö- dik, s ebben a kérdésben nem az­zal lehet gondunk, hogy két fize­tést húz, hisz vigye, ha megdolgo­zott érte, hanem hogy a törvény­hozó és a végrehajtó hatalom összefonódik személyében. Valamiért a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt azt gondol­ja, hogy mivel a védelmi bizott­ság elnöke SNS-es, nekik ebben a teremben bérelt helyük van, s rendre itt tartják sajtótájékozta­tóikat, akkor is, ha nem védelmi jellegű problémáról van szó, ho­lott megnyilvánulásaik számára inkább valamelyik pszichiátriai intézet zárt osztálya lenne a meg­felelő kulissza. De hát Lekéren nem mindegyik sajtóterméknek van tudósítója... Akkor, amikor a Slota-párt elvben három minisz­teri helyén eddig összesen hat tárcavezető fordult meg, s az el­menő négynek - melyek közül az utóbbi minisztériumostól távo­zott a politikai életből - a köz­pénzek nagyon, rendkívül vagy módfelett pofátlan szétlopása miatt kellett mennie, a nemzeti vezér pedig transzcendens mi­voltát nemcsak azzal hangsú­lyozta, hogy a (l)égbe emelke­dett, de tette ezt az útlevél-ellen­őrzésre is fittyet hányva, az a leg­nagyobb problémája, hogy Dél- Szlovákia területén Magyar Gár- da-fegyverraktárak vannak, és az oroszlános-árpádsávos brigád arra készül, hogy selejtes őzbakként ki­lője őt. „Engem nem érdekelnek a koalíciós viszonyok, mert ha a fa­siszta Magyar Gárda csizmáinak talpai fognak csattogni a független szlovák földön, és nem lesz szlovák koalíció.imigyen szóla. De már a düh sem a régi. Nincs a fogak kö­zül indulattal előfreccsenő nyál, Rózsa Sándorként összevont szemöldök, gondterhelten össze­ráncolt homlok, asztalverés, virtus­tól kidagadt nyakerek. Ahogy a tö­rök kamionos sem hiszi, hogy a Slovnaft mellett álló lány tényleg élvezi az aznap már tizedik nume­rát a vezetőfülkében... Olyan ál­ca ez, mint a seregben olajból és vízgőzből emelt ködfüggöny: csak a nagyon hülyék hiszik, hogyténylegigazi. Anna Belousovová legnemze­tibb honleányt pedig szüntelen kielégületlenség gyötri. Most éppen a Fico-Bajnai találkozó eredményével elégedetlen. Ér­dekes, Németh Zsolt is. Szerinte Bajnaival felmosták a padlót. Belousovová ugyan nem mond­ta, hogy Ficóval felmosták a padlót, de ő nem is ellenzéki képviselő. Mintha nem ugyanarról a tárgyalásról és sajtótájékoztató­ról beszélnénk. Igen, tavaly no­vemberben Gyurcsánnyal Fico valóban felmosta a komáromi Tiszti Pavilont, de még fel is tö­rölte, beleértve a mellékhelyi­ségeket is. Ebben a szécsényi sörsátorban viszont egész kedé­lyes hangulat uralkodott. Ro­bert Fico olyan meggyőző erő­vel mondta a kamerákba, hogy a nyelvtörvény nem korlátozza semmiben a szlovákiai magyar kisebbséget, hogy aki nem szlo­vákiai magyar kisebbség, vagy nem tudja, miről van szó, az még akár el is hihette volna. S bár a Nagy Kommunikátor hoz­ta a formáját, s be-beszólogatott Bajnainak, ő ezen angolos ele­ganciával emelkedett felül, s igaza volt, egy bunkóval nem érdemes feszedezni, ahogy Ta­mási Áron szülőföldjén mond­ják. S jobbikos olvasóink kövez­zenek meg, de a találkozót akár szolid magyar győzelemként is értékelhetjük. Bocsánatot ugyan nem kértek Sólyom kitiltása mi­att, de legalább sajnálkoztak, a nyelvtörvényhez pedig óvónőt fogadtak a homokozóban rosszalkodó gyerekek az EBESZ kisebbségi főbiztosának szemé­lyében. Ez utóbbi - egyetérthe­tünk Berényi Józseffel - való­ban alibista megoldás, de őszin­tén: ki várt akár ennyit is ettől a találkozótól? Nem vitás, a nyelvtörvény rossz, és az összes lehetséges fórumon fel kell lépni ellene. A szlovmagy politikusok pedig csak akkor dőlhetnének hátra elégedetten, ha elérnék az el­törlését. Erre azonban mini­mum 2010-ig annyi az esély, mint hogy Szomália kalózai le­teszik a fegyvert, és holnaptól csak turisták csónakáztatásával foglalkoznak. így a részsikere­ket is értékelni kell. KOMMENTÁR Egy igen, egy nem LAKNER ZOLTÁN A magyar miniszterelnök nem akar a kormánypárt kormányfője­löltje lenni. A zűrös miniszterelnök-keresés után kormányfőnek je­lölt Bajnai személyében az MSZP és a folyamatokat akkor jelentős mértékben irányító Gyurcsány olyasvalakit talált, aki nincs távol a szocialistáktól, s aki nem nőhet a fejükre, hiszenjó előre jelezte: nemcsak hivatalában, hanem a politikai pályán is csak egy évig marad. Az első száz nap elteltével a kormányfő és az MSZP-vezetés együttműködése harmonikussá vált, a szocialisták igyekeztek gyakran hangsúlyozni, mennyire erősen törekszik a kormány az MSZP-vel együtt a baloldali értékek megvalósítására, még a világ- gazdasági kényszerhelyzetben is. Közben kiderült, Bajnai alkalmas a kormány irányítására, tevékenységét egyre több külföldi gazda­sági elemző ismerte el, s bár a magyar választók továbbra is elége­detlenek a kormányzással, Bajnai teljesítményét jobbnak ítélik, mint Gyurcsányét. Ezzel párhuzamosan az MSZP-ben megtörtént a „pacifikálás”, nem tört ki hatalmi harc, jórészt, mert az MSZP-t át­venni akaró új nemzedék szembesült azzal: nincs olyan lehetséges vezetójelölt a pártban, akinek fellépése azonnali átütő sikerrel ke­csegtetne a kampányban. A „fiatalok” egyik legmarkánsabb egyé­nisége, Botka László szegedi polgármester több nyilatkozatban is tudatta: most nem kíván az élre állni. Ebben a helyzetben merült fel az ötlet, hogy Bajnai Gordon volna az ideális MSZP-s miniszterelnök-jelölt: van nemzetközi reputációja és bizonyos fokú hazai elismertsége, nem borítja fel az MSZP erővi­szonyait, kormányzása az MSZP számára vállalható, programját képes érvényre juttatni, de nyitott a párbeszédre is. Kérdés volt azonban, miként tudna „visszajönni” Bajnai azokból a nyilatkoza­tokból, amelyek szerint csak2010tavaszáigvállal szerepet, smit tud kínálni az MSZP Bajnainak a 2010-2014 közötti időszakra. A közhely szerint a politikában „soha ne mondd, hogy soha”, tehát Bajnai utóbbi napokban adott interjúit sem lehet szentírásnak tekin­teni. Az azonban figyelemre méltó, hogy a kormányfő továbbra is ki­tart amellett, nemakar miniszterelnök-jelöltlenni. Könnyenlehet, Bajnai nem akarja eljátszani azt a szerepet, hogy általa biztosítják az MSZPerőcsoportjainakegységét-mögémintminiszterelnök-jelölt mögé állnának be-a választás után útjára engedik, esetleg beültetik egy vitatkozó frakcióba. Magyarán: az MSZP nincs abban a helyzet­ben, hogy vonzó ajánlatot tegyen Bajnainak a következő négy évre, aki ezért tartja magát eredeti tervéhez: a válságkezelés után kiszáll a politikából. Ez viszont maga után vonja, hogy az MSZP-nekősszel miniszterelnök-jelöltet kell keresnie. Egy alkalmas kormányfő-as­piráns az elkedvetlenedett MSZP-szavazók lelkesítése mellett a bi­zonytalanok egy részét is vonzhatja, még ha az MSZP győzelmi esé­lyei nem térnének is ettől vissza. Ha az MSZP nem tudna meggyőző miniszterelnök-jelöltet állítani, a baloldali szavazókrészvételi haj­landósága viszonylag gyenge maradhat, illetve más pártok na­gyobb eséllyel vonhatnak magukhoz egykori MSZP-s szavazókat a Fidesz feltartóztatásának indokával, s akkor az MSZP-nek a máso­dikhelyért is aggódniakelleneaparlamenti választáson. Két lovat megülni MÓZES SZABOLCS A kulturális minisztérium lapunkban feladott egész oldalas hirdeté­se - hogy a nyelvtörvényt kritizáló közéleti személyek hazudnak-a tárca vezetőségéről és a jelenleg regnáló koalícióról állít ki hiteles, A3-as méretű színes képet. A kormánypolitikusok mentális beállí­tottságáról, akik szerint fórtélyos összeesküvés veszi körül ezt a Kö- zép-Európa szívében élő kis nemzetet. Akik szerint, ha valaki bírál, az lejárató kampányt folytat, aki pedig tárgyi tévedést vét, hazudik. A minisztérium taktikája logikusnak tűnik: nekik nem marad más hátra, mint a kákán is a csomót keresve apró tárgyi tévedéseken háborogni, elhallgatva, mire szolgál a módosítás, milyen a törvény szellemisége. És ebben a kampányban sajnos a jogszabály kritiku­sai elég muníciót szolgáltatnak Maďaričéknak. Bajnai vagy Bugár tévesen állította, hogy a páciensével magyarul beszélő orvos bün­tetésre számíthat. Nem. De a lényeg nem ez, hanem az, hogy a civi­lizált vüágban védhetetlen egy olyan törvény, mely még azt is elő­írja, hogyan beszéljünk az orvosnál. Büntetés ugyan nem jár, de a pozsonyi vagy kassai (mert ott már nincs 20 százaléknyi magyar) orvos csak szlovákul beszélhet betegével, ha törvénytisztelő. Arról nem is beszélve, hogyha a minisztérium következetes, a „hazug­ságok” listájára felveszi a koalíciós politikusok nyilatkozatait is, akik sokszor szintén pontatlanul nyilatkoztak a nyelvtörvényről, nem is tudták, valójában mit tartalmaz. De sokkai inkább oda tar­tozna maga a kulturális minisztérium, mely napokon keresztül ál­lított a földrajzi nevek írásmódjával kapcsolatban olyasmit, amit később maga a tárcavezető cáfolt meg. Pedig a miniszter még azt sem mondhatja, hogy beosztottai nem ismerik a jogszabályt. Ha azok nem ismerik, akik írták, akkor kik? A hirdetés még egy sor jogos kérdést felvet - például, hogy erre kell-e költeni az adófizetők pénzét -, az egyik legérdekesebb az, hogy mit akart elérni a tárca. Ugyanis két lovat egy fenékkel nem lehet megülni. Mit akar elérni az a minisztérium, amely a legkü­lönbözőbb csatornákon sulykolja a szlovákokba, hogy a nyelvtör­vény valójában őket védi a magyarokkal szemben, akik már szinte azt sem tudják, hogy vágják orrba nyelvügyek tekintetében a „déli” szlovákokat. Ha a miniszter azt hitte, ezzel a hirdetéssel megnyug­tatja a magyarokat, esetleg megkedvelteti magát körükben, téve­dett. Akkor meg mit szolgál a reklámakció? Egy kis provokálást?

Next

/
Oldalképek
Tartalom